Nyár derekán vagyunk. Ilyenkor augusztus elején mindig nagyon meleg van, most is rendkívüli meleg, nyári időjárás uralkodik, napközben csaknem 35 fok, este is alig hül 20 fok alá. A teliholdas, csillagos derült égbolt kellemes, a Nap már-már éget, így napközben érdemes inkább vagy a vízpartot, vagy egy strandot választani – de akinek erre nincs lehetősége, érdemes egy hűvös szobában tölteni a napot.
Én is így tettem, amikoris e hét végén, szombaton apai Nagymamámat látogattam meg, aki még hét elején hívott meg egy kellemes ebédre. Igaz, ezúttal nem ő készítette, hanem egy szemközti kínai étterembe hívott meg ebédelni. Míg ő szecsuánés csírkét evett kisadag burgonyával, addig én egy nagyadag burgonyát ettem fokhagymás csípős csirkével. Ebéd után odafent nem hiányozhatott a desszert sem, Nagymamám igazi házi készítésű gyümölcsfagylalttal kedveskedett. Kellemesen töltöttük a napot, ahogy ilyenkor lenni szokott, jót beszélgettünk, Mami (mert hogy mi csak így hívjuk őt) mindig szívesen mesél régi dolgokról, olykor-olykor olyanokat is elmesél, amelyeket előző alkalmak valamelyikén is.
Délután fél négyig voltam ott, mert késő délutánra és estére a Farkas Teaházba voltam hivatalos – mivel mostmár harmadik éve, hogy minden hónap első szombatján zárkörű klubot rendeznek meg a Sorstársaknak, Barátoknak. Most sem volt e zmásképp. Mindemellett Judit névnapja is volt, így Péter feleségét is felköszöntöttük – azonban az ünneplésnek ezúttal más aproopója is volt. Sőt, inkább más apropója volt, mégpedig nem más, mint Péterék augusztus 1-én lévő 25. házassági évfordulója – mint ez később kiderült számunkra. Nem voltunk sokan, összesen heten (mint a gonoszok, ahogy mondani szoktuk), ám remekül éreztük magunkat. A remek hangulatú beszélgetést és iszogatást (jómagam egy üveg sörrel, két pohár whiskey-vel és három pohár pezsgővel oltottam szomjam, mindezt persze csaknem hat óra leforgása alatt) karaoke-val tetéztük, majd nem sokkal este 11 előtt indultunk el hazafelé, hogy elérjük az utolsó metrót, illetve ki-ki még az ahhoz csatlakozó utolsó buszt. Potban éjfélkor értem haza a teliholdas éjszakában.
Igazán irigylésre méltó ez a szép évforduló – szeretettel gratulálok Nektek, kedves Péter Barátom! Még legalább ugyanennyit kívánunk mindnyájan, és jó egészséget!
14 évesen szembesültem azzal, hogy életem gyökeresen megváltozik, melyet egy gerincvelő gyulladás okozott. Családom és kutyusom szeretete sokat segít - biztonságot nyújt, hogy mellettem vannak! Tavalyi érettségim után elvégeztem egy műkörömépítő tanfolyamot, amiben úgy érzem a kreativitásomat tudom majd kamatoztatni. Ezen kívül a belsőépítészet és a lakberendezés áll közel hozzám, amit a jövőben tovább szeretnék fejleszteni. Optimista, életvidám lány vagyok, kedvenc sportom a box - amiben a Szerelmem nagy segítséget nyújt. Sok esetben az emberek nem tudják hogyan viszonyuljanak, hogyan viselkedjenek egy kerekesszékes emberrel szemben. Hiszem, hogy ezt a bizonytalanságot egy kedves gesztussal - mosollyal fel lehet oldani! Ez a verseny a tapasztalatszerzés mellett egy jó próbatétel is egyben. Amit az emberekben tudatosítani szeretnék: "Az élet nem arról szól, hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról, hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben!"
2007 szeptemberében egy baleset következtében kerültem kerekesszékbe. Azóta arra tettem fel az életemet, hogy bebizonyítsam, mozgássérültként is lehet teljes életet élni. Jelenleg az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari Karán tanulok nyomda, média szakon. A Hátrányok Dacára Alapítványnál sorstárssegítőként dolgozom. Itt a feladatom a friss sérültek tanítása és felkészítése a kerekesszékes létre. A SUHANJ! Alapítvány önkénteseként próbálom megszerettetni a sportot fogyatékkal élő társaimmal és bemutatókat szervezek a mozgássérült sportok népszerűsítésére. A Begurulunk program keretében iskolákban tartunk gyakorlati bemutatókat a kerekesszékes életmódról. Az első magyar kerekesszékes rögbi csapat alapító tagja vagyok. Versenyszerűen vívok és hetente egyszer kosárlabdaedzésen veszek részt. Ha lehetőség nyílik rá, kipróbálok minden olyan sportot, ami mozgássérültek számára is elérhető.
Kereskedelmit végeztem, van két kislányom, akiket egyedül nevelek, és 1 éve kerültem kerekesszékbe. Életvidám nő vagyok, és úgy gondolom, hogy az, hogy ilyen helyzetbe kerültem, nem változtatott azon, hogy ha valamit igazán akarunk, azt elérjük. Szeretném, ha több ember jönne rá, hogy mi ugyan olyan ember maradtunk, csak épp nem tudunk lábra állni. Szeretem a kihívásokat, bármilyen feladatot is kapok, igyekszem azt teljes bedobással tökéletesen elvégezni. Ha választanom kéne, hogy merre szeretnék tovább indulni, valami olyasmit szeretnék tenni, ahol minél több embert ismerhetek meg, mert elég kommunikatívnak tartom magam, ezért is szeretem a vendéglátóipart. Érdekel a divat, a kozmetikumok, a lakberendezés, minden, ami kreativitást igényel. Szabadidőmben szeretek festeni, rajzolni.
Van, akinek a lehetőség is probléma, és van, akinek a probléma is lehetőség. Elkötelezetten szeretném megmutatni mindenkinek, hogy igenis az ember érezheti jól magát a bőrében, még akkor is, ha ilyesféle trauma éri, főként dekoratív külsővel, hiszen a legtöbben azt hiszik, hogy aki büszke a külsejére, csekélyke értelemmel rendelkezik. Rám legtöbbször azt mondják, hogy észre sem veszik, avagy elfelejtik hirtelen, ha nem tárul a szemük elé, hogy kerekesszékkel közlekedem. Ízig-vérig nő vagyok, élek-halok a piperékért, tele vagyok élettel, energiával és ambícióval. Szívügyem és eltökélt célom szemmel látható eredményeket elérni az akadálymentesítésben, hogy ha egy kicsivel is, de minden kerekesszékes embernek egyszerűbbé tehessem az életét. Imádom a mozgást és ha pörög az élet. Ez a "verseny" remélem, hoz valamiféle előrelépést az ügyben, hogy átláthassanak az emberek a határaikon és a problémákon. Mert az élet Szép!