Miután 2011. november 18-án lezajlott az S.O.S. Civil Rádió Folk- és Világzenei Fesztivál a Fonóban, arra az elhatározásra jutottam, hogy mindenképpen érdemes lenne ezt megörökíteni. Nem csak úgy, hogy a Civil Rádió archivátorán eltesszük néhány évre, hanem úgy is - sőt, elsősorban úgy -, hogy érdemes lenne egy összefoglaló-sorozatot készíteni belőle. Elhatározásom tett követte, melynek gyümölcse, vagyis egy háromrészes összefoglaló-sorozat pedig mára érett be.

Nem voltam könnyű helyzetben, hiszen a csaknem hétórás maratoni élő közvetítéssel mindenképpen történelmet írt a Civil Rádió. Nálunk ugyanis ezt megelőzően - leszámítva a nyári "Közös Hullámhossz" és a Sziget Fesztiválokat - sohasem volt még ilyen hosszú élő közvetítés, soha ennyi ember nem fordult még meg egyszerre a stúdióhelységekben, főképp úgy nem, hogy párhuzamosan egy koncerttel hol a stúdióból, hol pedig a koncertről sugároztunk, ráadásul maga a koncertsorozat, vagyis a fesztivál is két, egymással gyakorlatilag szemben lévő színpadon zajlott. Hiszen a Fonóban rendezett S.O.S. Civil rádió Folk- és Világzenei Fesztiválunkon ez pontosan így történt: a gyorsabb és könnyebb technikai beállások érdekében az élő zenekarok megosztva követték egymást hol a büfé melletti kisszínpadon, hol pedig a Fonó kultúrtermében lévő nagyszínpadon - mindkét színpad mellett  profi hangtechnikával, szakavatott technikusokkal. A stúdióban élő interjúk, főképp maguk a fellépő Művészek meséltek magukról és zenekaraikról, valamint az általuk játszott zenékről, és természetesen a Civil Rádióhoz  fűződő élményeikről, arról, hogy miért is tartják fontosnak Rádiónk megmentését, támogatását, hogy továbbra is szólhassunk Hallgatóinkhoz. Így nem voltam könnyű helyzetben, nagy kihívás volt ez számomra, melynek örömmel vágtam neki, ahogy tettem ezt immár két éve elkészített 15. Jubileumi Születésnapi sorozatunkkal is.  Mivel a Művészek spontán érkeztek stúdiónkba egy-egy rövid interjúra, függetlenül attól, mikor kerültek színpadra, így az összefoglalóban nem láttam értelmét az eredeti, az adásarchívumban is hallható kronológiai sorrendet tartani, sokkal inkább tematikusan szerkesztettem össze az egyes részeket, hiszen itt főleg a fellépők személyén, illetve az est mondanivalóján van a hangsúly, mintsem az időrendiségen.

Az elkészült összefoglaló-sorozatunk első részét ma esti "Fillagória" adásunkban hallhatták Hallgatóink - illetve aki lemaradt volna róla, vagy egyszerűen csak szeretné újra meghallgatni, itt megteheti! Kellemes szórakozást kívánok, valamint magam és Munkatársaim nevében ezúton is szeretném megköszönni a lelkes támogatást azoknak, akik ezt tették.

Folytatás két hét múlva, február 1-én, szerdán este....

Január 8-án vasárnap egy újévköszöntő utószilveszteri bulival vette kezdetét az idei év, legalábbis Farkas Péter barátoméknál, a Teaházban. A program délután ugyan 14 órára volt meghirdetve, de csak én érkeztem oda nagyjából 13:45-re, a többiek kicsivel később, nagyjából egy-másfél órával később érkeztek meg. Nem voltunk annyian, mint a szilveszteri partyn, amikoris 24 fizető vendég volt, most csak 18-an voltunk - ám a hangulat így is remek volt. Este 10 után indultunk el, hogy elérjük az utolsó metrót, de ha másnap nem hétfő lett volna, akkor lehet, hajnalig maradtunk volna, annyira jól éreztük magunkat.

Január 13-a péntekre esett, ám ez családunk számára nagyon is szerencsés nap volt (bár én amúgy sem vagyok babonás). Anyai Nagypapám 80., 14-én pedig Péter Unokaöcsém 27.  születésnapja.  Péter külföldön dolgozik, így vele sajnos csak telefonon sikerült beszélnünk a 14-én, szombaton Édesanyáméknál megtartott születésnapi partyn, Nagypapám viszont szerencsére személyesen köszöntöttük fel.

Az Édesanyám által szervezett meglepetésbuli remekül sikerült. Anyai Nagybátyámék mentek Nagymamáékért kocsival, és Nagypapa csak annyit tudott, hogy Édesanyámmal meghívtuk őket, de az ünnepségről fogalma sem volt. Nem beszélve a finom ebédről, amely gombás rízsből, hasábburgonyából, sajttal töltött csirkéből, majd ezt követően csokoládétortából állt. "Hab a tortán" - képletesen szólva - nem tejszín, hanem finom vörösbor volt.

Isten éltesse az Ünnepelteket - egészségetekre!

2112-t sokan spirituális-, misztikus évnek tartják - éppen ezért sok találgatás, félelem övezi. Van, aki világ végétől tart, van, aki lelki megújulásról beszél. Vannak, akik egyszerűen csak a nehéz gazdasági helyzet, a világgazdasági válság  elmélyülése okán vélik úgy, hogy az idei év életünk legnehezebb korszaka lesz. Én alapvetően optimista ember vagyok, noha - ismerve a tényeket - pontosan tudom, nem lesz könnyű évünk. A Civil Rádió háza táján is komoly döntések, változások lesznek. A Civil Rádió jelenleg érvényes, az FM 98-as frekvenciára kiadott   engedélye lejár, ezért az idei év legfontosabb kérdése, és reménye, hogy továbbra is megkapjuk-e, és remélhetőleg  megnyerjük a 98-as frekvenciát, hogy ne csak az Interneten, hanem Budapesten és körzetében a hagyományos módon is szólhassunk.

Ilyenkor érdemes számba venni a magunk mögött hagyott évet, hogy mit csináltunk jól, vagy kevésbé jól, netán rosszul, hogy  mi az, amit érdemes tovább folytatni idén is, és mibe érdemes belekezdeni.  2012. első "Fillagória" adásában számba vettük az elmúlt év egyik jelentős eseményét: azt, hogy a Rádiónk médiatámogatója lett az Oltalom Karitatív Egyesület által kiadott "Csillagszálló" Kultúrális Utcalapnak. A töténet még 2009. nyarán kezdődött, amikor a Vodafone Magyarország Alapítvány által életrehívott "Többet érsz" programot kezdtük el bemutatni Hallgatóinknak. E program egyik nyertese Pálfy Ana volt, aki jelenleg a lap főszerkesztője. A lap jelen anyagi helyzeténél fogva negyedévente jelenik meg, minden egyes lapszám egy-egy adott téma köré csoportosítja a benne megjelenő szépirodalmi írásokat, esszéket, novellákat. Egy-egy lapszám megjelenését óriási lapbemutató, irodalmi est követi - 2011. december 7-én sem volt ez másképp, amikoris a budapesti Kalicka bisztróban került sor a 2011-12. téli "Vendég" című lapszáma  bemutatójára.  Egy-egy ilyen irodalmi est bő másfél óra, viszont műsoraink rendszerint 57 perces időkerettel rendelkezik, így Karácsony előtti, december 21-i adásunkban természetesen a lapbemutató egy részét mutathattuk be - viszont én úgy gondoltam, hogy a mostani, január 4-i adásban szívesen megosztanám Hallgatóinkkal a lapbemutató  befejező részét is. Azon közel háromnegyed órás részét, amelyben  a lap egyik meghívott vendége, Saly Noémi mesélt a kávéházakról, azok történetéről. Akik a műsorom honlapján található teljes felvétlt meghallgatták már, tudják, miről van szó.

Ezzel szeretnék kedveskedni, és minden kedves Hallgatónknak nagyon békés, boldog, eredményes új esztendőt kívánni, és megköszönni támogatását, és hogy hallgat minket.

Az elmúlt évet egy maratoni, 12 óra hosszán át tartó  bulival búcsúztattuk – és köszöntöttük 2012-t.  Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy azon kedves zenész Barátommal, Farkas Péterrel, akinek köszönhetően együtt lehettünk néhányan, Jóbarátok, az ismeretség még valamikor az 1990-es évek elején kezdődött. Akkor, amikor a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Budapesti és Pest-megyei Székházában működött egy Regeneráló- és Egészségmegőrző Centrum (mi  köznyelvben csak „Konditerem”-nek hívtuk), ahol Péter gyógymasszőrként dolgozott, illetve a hely az ő vezetésével várta vendégeit minden hétköznap, felváltva, hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt, kedden és csütörtökön pedig délután. Már akkor is, ott is jelentős társasági élet zajlott.  Az oda látogatók evezőpadon, futógépen, szobakerékpáron edzhettek, valamint szauna és gyógymasszázs várta az érdeklődőket. De emellett már akkor is, ott is jelentős társasági élet zajlott, nem pusztán arról szólt egy-egy ottlét, hogy csak a kondigépeket és a masszázst, valamint a szaunát vettük igénybe (ki-ki igénye szerint), hanem közben kötetlen beszélgetések zajlottak, jó alkalom volt az ismerkedésre, barátkozásra. Később – számunkra nem ismert okokból – a Szövetség vezetése a helyet felszámolta (talán gazdasági okokra hivatkozva), Péter és felesége, Judit  viszont sohasem adták fel a reményt, hogy egyszer majd valahol újra életre hívhatják az ott kialakult baráti társaságot. Péter a masszőrködés mellett  több évtizeden keresztül vendéglátó zenészként is dolgozott, három éve pedig sikerült beindítania egy családi vállalkozástf eleségével, Judittal.  Egy teaházat hoztak létre Újpest központjában, amely Péter vezetéknevéből eredően egyszerűen csak Farkas Teaház lett, nem messze az Újpest központi metróvégállomástól. A hétköznapi nyitva tartás mellett rendszeresen tartanak zártkörű rendezvényeket látássérülteknek, általában minden hónap első vasárnapján – most pedig egy egészen rendkívüli, 12 órányi, maratoni szilveszteri bulit szerveztek, amely december 31-én este 18 órától ma reggel 6-ig tartott.

Ugyan a meghívás este 18 órára szólt, én már kora délután díszbe öltöztettem szívem, és nagyon készültem erre az estére. Alig vártam,  hogy néhány Ismerőssel, Jóbaráttal találkozhassak – így én már fél ötkor elindultam, nem sokkal fél hat után szerencsésen meg is érkeztem a Teaházba.  Negyedikként érkeztem. Ekkor még csak Judit és Péter, valamint a pincér, Viki voltak ott, akik épp a helységet díszítették színes lampionokkal, lufikkal, majd végül néhány finom sütemény került az asztalokra. A többiek inkább este fél hét felé kezdtek érkezni, és nagyjából hét óra  lehetett, mire  a létszám elérte a jelentkezett 24 főt. Mivel az egész éjszakás, fejenként 7000 Forintba  került programra előre kellett jelentkezni, így pontosan lehetett tudni, hányan érkeznek, hányan leszünk.

Igazán meleg fogadtatásban volt részünk. Mindjárt az elején „Welcome Drink”-nek jól jött néhány finom ital, amelyek közül választhattunk, sláger volt a dinnyés vodka – magam is ezzel indítottam az estét.  Ezt egy háromfogásos vacsora követte, azaz, csak háromfogásos követte volna, ám a harmadik fogást jóval későbbre halasztottuk, már  hajnal négy felé lehetett, mikor elfogyasztottuk. Elsőként húsgombócleves sok zöldséggel és tésztával, majd tetszés szerint sült csirkecomb vagy tarja, rizs- és hasábburgonya-körettel. A harmadik fogás marhapörkölt volt csigatésztával, ám az előző két fogásra sem lehetett panasz, sem a mennyiségét, sem pedig a minőségét illetően – így hát a pörkölt bőven várhatott. Közben – ahogy ilyenkor az lenni szokott – asztaltársaságok alakultak, ugyanakkor mégsem volt klikkesedés, ugyanis később a tánc közben már mindenki talált magának partnert, nem is egyet. Jómagam három kedves lány, Anikó, Réka és Zsófi  társaságában foglalhattam helyet. Ők valamennyien barátnők, viszont itt most voltak először.

Este 11  felé a hangulat már a tetőfokán volt, kezdetét vette az ilyen  rendezvények elmaradhatatlan kelléke, a közös éneklés, a karaoke. Ennek lényege nyílván nem a profi énektudás, hanem a jó hangulatú baráti társaság, és az, hogy bárki választhat kedvenc dalai közül, melyet szívesen megosztana másokkal egy erre a célra rendszeresített, 2500 dalt tartalmazó listából. Ha pedig valaki épen nem énektudásával örvendeztette meg a társaság többi tagját, akkor a tánctudását tehette próbára az éppen kiszemelt partnerével. Én az éjszaka nagyrészét főképp Rékával táncoltam végig,  ennek főképp az volt az oka, hogy az asztaltársaságunkban egyébként is sok közös téma volt, jókat beszélgettünk, főképp zenéről, mivel annak idején ő is tanult zenét. 

Éjfél előtt néhány perccel lázasan készültünk a pezsgőbontásra, 2012. köszöntésére.  Pontban éjfélkor – rádió híján – Péter maga által hozott Himnusz-felvétel került lejátszásra, majd a Himnusz hangjait követően pezsgővel kívántunk egymásnak boldogabb új évet. Közben égtek a telefonvonalak,  legalább egy-két telefont mindnyájan lebonyolítottunk, vagy minket hívtak, vagy mi hívtunk fel néhány családtagot, hogy boldog új évet kívánjunk szeretteinknek. Ezt követően finom bécsi virsli, ízlés szerint  majonézes tormával, mustárral vagy ketchup-pel, de  a kenyér mindenképpen dukált mellé. Ezt követően egy kedves Barátunk, Ildikó tiszteletére  Péter zongorakíséretével elénekeltük Bródy János - Halász Judit nagysikerű, "Boldog születésnapot" című dalát, mivel Ildikó ma, azaz január 1-én ünnepelte születésnapját - sok szeretettel gratulálunk!

Ezt követően a mulatság, a tánc és a közös éneklés reggelig folytatódott – a zenét immár nem csak  a CD-lejátszó és a computer  szolgáltatta, hanem mi is Péterrel, saját elektromos zongoráján – amely emelte a hangulatot.

Nem sokkal hat óra előtt indultunk hazafelé, bár voltak, akik már előbb elmentek, de a többség azért végig ott maradt. Fáradtságot egyáltalán nem is éreztem, és talán a társaságomban lévők többsége sem, bár Anikó időnként már  el-elbóbiskolt az asztal mellett ülve.  Elindultunk hát a 3-as metróhoz, majd azzal a Deák Ferenc térre, onnantól ketten Rékával folytattuk utunkat az Örs vezér tere irányába. Mivel ő zuglói, és szüleivel él, előzőleg telefonon megbeszélte  édesapjával, hogy a 2-es metró végállomásánál találkoznak  – én pedig elkísértem. Korábban az volt a terv, hogy taxit hív, ám a nagy szilveszteri hajtást követően a hatalmas reggeli forgalom miatt vagy túlterheltek voltak a telefonvonalak, vagy már nem tudtak volna kocsit kiküldeni nekünk – ezért több taxitársaság felhívását és  valamennyi, kudarcba fulladt megrendelési kísérletünket követően javasoltam Rékának, hogy beszéljen édesapjával, és hagyjuk a taxit, elvégre is a metró már jár – így végül a 2-es metró végállomásánál találkoztak, majd ezután – talán épp ugyanazzal a szerelvénnyel -  amellyel odafelé még vele együtt utaztam, elindultam hazafelé, az   Astoriáig.

Valamennyien remekül éreztük magunkat. Jó érzés ebben a rohanó, elanyagiasodott világban, hogy vannak még igaz Barátok, akikkel egy nagyon színvonalas, kultúrált, szolíd bulival búcsúztathattam el az óévet, és köszönthettem 2012-t.  Köszönet ezért Péteréknek, és mindazoknak, akikkel együtt lehettem.

Az Örs vezér téri metróvégállomáson jóval hidegebbnek éreztük az időt, mint Újpesten a Teaházból kilépve, pedig az egy mélyen lévő, jól befűtött  pincehelység,  ám talán a toronyházak kissé felfogták a szelet és a köd sem ereszkedett úgy alá, mint a város más pontjain, ahol kevesebb toronyház van. Mikor pedig az Astoriánál a felszínre értem,  szállingózni kezdett a hó, amely úgy tűnik, délutánra el is olvadt. Legalábbis a háztető még délben fehérlett, délutánra már a szokásos rózsaszínű volt. Nagyjából egyébként reggel negyed nyolc körül értem haza, azóta – bár lefeküdtem - nem aludtam egy szemhunyásnyit sem,   végighallgattam a hagyományos bécsi Újévi   koncertet, amelyet sohasem mulasztanék el egyetlen Újév napján sem. Mint minden évben, most is nagyon színvonalas volt.

Nagybátyáméknak is volt még estefelé egyéb elfoglaltságuk, amely miatt délután háromig voltunk ott, így ez idő alatt  volt mindenféle jó, ajándékozás, végre egy kellemes kis kötetlen beszélgetés, mivel már jópár hónapja nem találkoztunk személyesen, a telefon és az internet pedig mégsem pótolhatja igazán az emberi-, a személyes kapcsolatokat.

Délután Nagybátyámék Édesanyámhoz vittek vissza minket, majd mi Petrával onnan indultunk hazafelé, nem sokkal fél 5 után, mivel ő is a 173-as autóbusszal ment, egészen át Budára, én pedig az Urániáig.

Ma pedig apai Nagypapáméknál voltam, és ott találkoztam Édesapámékkal – így ért véget az idei karácsonyi hosszú hétvége.

A képeket pedig Édesanyám és Petra készítette, még Édesanyám  és Nagymamámék kutyusai is szemmel láthatóan élvezték az ünnepi sokadalmat. Köszönet a képekért, és a sok meglepetésekért, a finomságokért, a jó hangulatért – Mindenkinek boldog új évet kívánok, szerencsében, sikerekben gazdag 2012-t!

Karácsonykor biztosan félreteszünk mindenféle hétköznapi problémát, a munkát, és ez a három nap, a december 24-e, 25-e és 26-a egyértelműen a családról, az együtt töltött, meghitt pillanatokról szól. Most úgy alakult, hogy Kata Hugom is nálunk töltötte a  Szentestét, de mivel ő december 24-ére virradó éjszaka is dolgozott, így 24-e  délelőttjét pihenéssel töltötte – bár ahogy elmondta, szinte alig aludt valamit. Délután 2-kor találkoztunk a Blaha Lujza térnél, a Corvin előtti parkolóban, a 173-as autóbusz  megállójában, majd Újpalota felé vettük az irányt. Nem sokkal fél három után értünk Édesanyámhoz, aki finom ebéddel várt minket: tejfölös, gesztenyével töltött pulykával, krumplisalátával, franciasalátával, előtte finom körtepálinkával.  Délután Péter unokaöcsém hívott fel – nagy meglepetésünkre és örömünkre – Finnországból, három éve ott kapott munkát egy telekommunikációs cégnél. Örömmel újságolta, hogy minden a legnagyobb rendben van vele és élettársával, és ezúton kívántak nekünk kellemes ünnepeket – mi is hasonlóképp.

Ezt követően az ajándékozás következett: Kata hugom egy pénztárcával, Édesanyám pedig Jenei szilveszter barátom egyik  szólóalbumával leptem meg. Kata pedig egy, a nevemmel feliratozott golyóstollal, Édesanyám pedig egy pár cipővel és egy inggel lepett meg.  Odakint nem volt igazán karácsonyi hangulat, hó helyett inkább az eső szakadt, az viszont szinte egész nap, majd éjjel két óra tájban hatalmas szél támadt, már akkor sejtettem, hogy talán elfújja úgy a felhőket, hogy másnapra kitisztul az ég, és az úton szerencsésen megússzuk az időjárás viszontagságait anyai Nagybátyámékkal, akikkel kocsival megyünk Gyömrőre, anyai Nagyszüleimhez.

Szerencsére ez így is történt: vasárnap reggel verőfényes napsütésre és a szombatinál jóval hűvösebbre ébredtünk, ám szerencsére nyoma sem volt az előző napi szakadó esőnek.  Nem sokkal 10 előtt megérkeztek Nagybátyámék, néhány perccel később Petra unokahugom, akikkel együtt mentünk Gyömrőre. Kata hugom nem tartott velünk, mert neki aznapra más programja volt. Mi viszont negyed tizenegy tájban elindultunk, így már 11 körül szerencsésen odaértünk.

Karácsony az év legszebb ünnepe, a szeretet ünnepe. Ilyenkor jól esik néha kicsit megállni, elgondolkodni, hogy az évben mit hogyan csináltunk, mit tettünk esetleg rosszul, mi az, amelyen feltétlen szükséges változtatni a következő évben. Én év végi vagy újévi fogadalmat igazából csak egyfélét szoktam tenni: igyekszem szeretteimmel, családommal a jövőben minél több időt tölteni – bevallom, ez nem mindig sikerül, mert sokszor a munkámnak élek – de azért igyekszem, amennyire lehet. Most is így lesz majd, az elkövetkezendő három napot biztosan Családommal töltöm.

Ez a hét azonban még kemény munkával tellt. E hét szerdai, december 21-i „Fillagória – A védett közösségi tér”  adásunkban, mely az idei év utolsó „Fillagória” adása, a „Csillagszálló” Kulturális utcalap december 7-i lapbemutatóján készült összefoglaló riportunk hallhatták Hallgatóink – most pedig itt közreadjuk a teljes, vágatlan anyagot is, mely a lap „Vendég” című számának bemutatója.

Csütörtökön, december 22-én délelőtt 8-tól 11-ig a stúdióban dolgoztam, pénteki „Handycap” című műsorunk készítettem. Benne egy telefoninterjút hallhattak Hallgatóink Czeizel Barbarával, a Korai Fejlesztő Központ vezetőjével annak apropóján, hogy még 2011. november végén Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, a FIDESZ frakcióvezetője módosító indítványt nyújtott be a Köznevelési Törvénnyel kapcsolatban, melyben a halmozottan sérült gyermekek speciális képzésének heti óraszámát határozzák meg. Magyarországon a döntéshozók sok esetben még mindig nem kérik ki az érintettek véleményét, a fogyatékossággal élő-, főleg a halmozottan sérültséggel élő embereket egyszerűen leírják - így van ez az iskoláskorú gyermekekkel is, akiknek a speciális képzését nem minden esetben vállalják. Jelenleg Magyarországon főképp az 5 évnél fiatalabb gyermekek korai fejlesztése, képzése megoldott – de mi a helyzet az 5 évesnél idősebb, iskolás korú gyermekekkel? Erre kerestük a választ. A Polgármester Úr által benyújtott módosító indítványban először a képzésre vonatkozó óraszámot kihúzták, ám a Czeizel Barbara által vezetett szülői érdekképviselet nyomására, többszöri szakmai egyeztetést követően a módosító javaslatot is módosították, melyben már részben egyezés született azáltal, hogy a heti képzés óraszámát minimum 20 órában határozták meg – ezt az Országgyűlés végül ezen a héten elfogadta. Erről és persze az előzményekről beszélgettünk „Handycap” című műsorunkban.

Közben óriási meglepetésben és örömben volt részem: miután elkészült az interjú még csütörtök délelőtt, és nem sokkal 11 után elindultam a Fonóból, a Civil Rádió stúdiójából zuglói telefonos munkahelyemre, a 47-es villamoson – a  Fehérvári útnál felszállva – összetalálkoztam Petra unokahúgommal, akivel már jópár hónapja nem találkoztunk.  Volt pár percünk arra, hogy meséljünk egymásnak, kivel mi történt az elmúlt időszakban – aztán ő a Szabadság hídon átérve a Fővám térnél leszállt.  Viszont idő közben úgy alakult, hogy a karácsonyi hétvége egy részét is együtt töltjük: december 25-én vasárnap együtt megyünk anyai  Nagyszüleimhez Gyömrőre,  Nagybátyámékkal megyünk kocsival.  

Végül pedig mi mást is mondhatnék, kívánhatnék Nektek, kedves Olvasóim, rádióhallgatók – békés, áldott Karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet 2012-re, és ami a legfontosabb: Jó egészséget szeretettel! Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik a Civil Rádiót hallgatják, támogatják, hogy továbbra is szólhassunk, teret adva azon embertársainknak, akikhez leginkább elfelejtenek szólni, illetve akiknek a hangja máshogyan nem jut el azokhoz, akik a leginkább odafigyelnek rájuk – netán a döntéshozókhoz, akik előbb-utóbb a hétköznap emberét is meghallgatják majd.

Mivel én az év végi ünnepi időszakban is dolgozom, így nálunk e hét végén már kezdetét veszi a karácsonyi időszak, jelenleg pedig az előkészületek zajlanak.

Ezen a héten eddig épp csak csütörtökön nem foglalkoztam rádiós munkával - mivel Hugomnak is ez a nap volt szabadnap munkahelyén, szándékosan úgy időzítettem, hogy  ezt a napot együtt tölthessük. Ráadásul Édesanyám még a múlt héten meghívott minket ebédre erre a napra. Így is történt, csütörtökön délelőtt Hugom jött hozzám, délelőtt 11 tájban, majd  Édesanyámhoz mentünk, egy szál rózsával köszöntük meg a meghívását. Még az is elképzelhető, hogy a Szent estét Hugom is nálunk tölti - ha nem lesz más programja, esetleg a barátjával.

Mai "handycap" című műsorunkban pedig három kiemelt témával foglalkoztunk. Elsőként Erőss Zsolt hegymászóval beszélgettem annak apropóján, hogy Zsolt e hét csütörtökön, december 15-én látogatást tett a budapesti Pethő Intézetben, amelyben mozgáskorlátozott gyermekek gyógykezelésével foglalkoznak. Zsolt azért kapott meghívást az Intézetbe, amelynek lakói karácsonyi műsorral kedveskedtek, mert még tavaly márciusban egyik expedíciója során lavinaomlásba került, melynek következtében jobb lába térdtől lefelé elfagyott, és miután menthetetlenné vált, Zsoltnak  orvosai tanácsára választania kellett: vagy nem hódolhat tovább extrém szenvedélyének, vagy pedig sérült végtagját amputálni kell, és művégtaggal folytathatja e nem hétköznapi sportot - ő pedig az utóbbit választotta. Most pedig szeretett volna példát mutatni az Intézet kis lakóinak arról, hogy sérültként is lehet teljesértékű életet élni. 

Ztolttal történt rövid telefonbeszélgetésünket követően Dr. Ozvári Ádámmal, a Motiváció Alapítvány jogászával beszélgettünk az Orbán-kormány 2012-re tervezett nyugdíjreformjáról, amely a rokkantsági nyugellátásra és rokkantsági járadékra jogosultak körét is érinti - beleértve sok látás-, és mozgássérült embert is. Végezetül Fehér Miklóssal, a "Kézenfogva" Alapítvány munkatársával beszélgettünk két, a közelmúltban zajlott rendezvényről abból az alkalomból, hogy december 3-a A  Fogyatékosok Világnapja.

Műsorunk itt hallható...

Délután, útban hazafelé pedig itt volt az ideje a karácsonyi nagybevásárlásnak.

A Dévény Anna Alapítvány születésük előtt, magzatkorban oxigénhiányos állapotba került csecsemők mozgásszervi terápiájával foglalkozik.  Az esetek csaknem száz százalékában gyógyíthatók azok a gyerekek, akiket még 5 hónapos koruk előtt kezdenek kezelni, egy speciális gimnasztikai módszer segítségével. Ennek megalkotója Dévény Anna, aki több, mint három évtizede foglalkozik ezzel. Azonban az Alapítvány 2012-ben több nagyszabású gálaműsorral, rendezvénnyel készül, elsőként január 30-án egy gálakoncerttel a budapesti Művészetek Palotájában, mely koncerten több neves hazai klasszikus- és könnyűzenei énekes, együttes, zenekar lép fel. Anna néni korábban a Magyar Állami Operaház balettársulatánál is dolgozott, mint terapeuta, így került kapcsolatba az Operaház egykori igazgatójával, Szinetár Miklós színművész-rendezővel, akinek lánya, Szinetár Dóra is már régóta ismeri. Így részéről magától értetődő, természetes volt, hogy támogatja az Alapítványt - így az Alapítvány 2012-ben "arcává" választotta. Erről december 7-én délelőtt egy nagyszabású sajtótájékoztató keretében tájékoztatták a közvéleményt.

Még aznap este pedig egy másik rendezvényre is hivatalos voltam: a "Csilagszálló" Kultúrális Utcalap 2011-2012. téli lapszámának bemutatóját tartották a budapesti Kalitka bisztróban, a lapszám a "Vendég" címet viseli. Ez lehet vendégvárás-, vendéglátás-, vendégség - a lényeg, hogy mint minden alkalommal, most is remek esszékből novellákból válogathat az, aki kezébe veszi e lapszámot, mindemellett pedig aki megvásárolja, az Oltalom Karitatív Egyesületet támogatja.

Ezzel párhuzamosan pedig esti "Fillagória" adásunkban két ember - egy téma, az autizmus. Első beszélgetőtársam Szilvássy Zsuzsanna az Autisták Országos Szövetségének elnöke, valamint a Gyöngyösi Autistákat Segítő Központ vezetője volt,  műsorunk második felében pedig Virág Judit galériatulajdonossal beszélgettem egy jótékonysági aukcióról, melyen fiatal autista  alkotók képeiből, festményeiből, grafikáiból rendeztek árverést a budapesti Műcsarnokban. Az árverésen befolyt összegből a Mosolyotthon Alapítványt támogatták neves művészekkel, közéleti személyiségekkel, mint pl. Krizsó Szilvia, az MTVA műsorvezetője, valamint az Esőember itthoni színpadi megtestesítője, Kulka János színművész.  Fillagória című műsorunk itt hallható... 

December 8-án pedig dupla öröm ért engem:
Még novemberben, Pogány Gyuri Főszerkesztőnk és még két másik Kolléga javaslatára beajánlottak a Magyar Újságírók Szövetségébe, mint rádióst,  mivel a Szövetség november 16-án tartotta idei tisztújító közgyűlését, volt lehetőség csoportos tagfelvételre.  Így Gyuriék erre érdemesnek tartottak engem.  Gyuritól emailben minden információt, jelentkezési lapot és instrukciót megkaptam, így nem volt gond az adminisztrációval, a jelentkezési lap mellé pedig rövid referenciaanyagot, szakmai önéletrajzot is mellékelni kellett, szerencsére ezzel szintén nem volt gond, hiszen az elmúlt csaknem nyolc évben sok műsort készítettem, sokkal inkább a válogatás okozott némi fejtörést - de szerencsére Fillagória - A védett közösségi tér című műsorom saját magam által készített honlapja segítséget nyújtott, mert egyszerűen csak ki kellett másolnom néhány műsorleírást, majd kinyomtatni, és beadni Gyuriéknak a szerkesztőségben. E hét hétfőn pedig a Szövetség egyik munkatársa emailben küldte választ, melyben örömmel értesítettek arról, hogy felvételt nyertem, csütörtökön, december 8-án pedig  postán vehettem át tagsági igazolványom és egy ehhez járó, különböző kedvezményekre jogosító kártyát.

Este pedig a városligeti Backstage Pubban egy hamisítatlan Karácsonyi Klubkoncert részese lehettem Barátaimmal, mely koncertet a Kormorán Memory Band zenekar szolgáltatta nekünk. A tavalyihoz hasonlóan idén is jónéhány saját- és mások szerzeményeinek feldolgozásából összeállított karácsonyi dalt adtak elő több más slágerük mellett. De ne én meséljek róla a saját szavaimmal, hanem inkább álljon itt egy kedves Barátunk, Magyarock100 néven feltöltött videója - íme a koncert egy részlete.

Pénteki, december 9-i "Handycap" című műsorunkban - többek között - a Dévény Anna Alapítvány sajtótájékoztatóján készült interjúm hallhatták Hallgatóink.

Tegnap este pedig egy fergeteges karácsony-váró, ünnepi koncert-élménnyel lettünk gazdagabbak  Krisztával, Csillával és Bertával, illetve azokkal, akik velünk együtt az Árkád Bevásárlóközpontba láttogattak.  Az RTL Klub egyik tehetségkutató énekversenye, az X-faktor 2010. szériájának egyik felfedezettje, 30 évvel ezelőtt a híres, Fekete István  "Vuk" című regényből készült rajzfilm főcímdalát eléneklő Wolf Kati adott egy rövid ünnepi koncertet, amelyen régi- és új, főképp saját dalok hangzottak el - a végén pedig Kriszta jóvoltából egy közös kép is készült rólunk, mellyel sikerült nagyot robbantani a legközismertebb közösségi portálon, a Facebook-on. Alig, hogy este nyolckor hazaértem, majd feltöltöttem a képem mobiltelefonomról, alig tellt el egy óra, máris legalább 4-en lájkolták, és 10 hozzászólés  érkezett.

Ezen a héten, és a jövő héten telefonos munkahelyemen szabadságon vagyok. Maradt még annyi napom, hogy gyorsan kiadták még így az év vége felé, mivel jövőre már nem lehet átvinni. Ahogy annak idején, amikor  még a következő év első három hónapjában kivehető volt az előző évről fennmaradt, átvitt szabadság. De most már nem átvihető, és így nem is fizetik ki, ezért most kihasználtam a lehetőséget. Ráadásul aki engem ismer, az pontosan tudja, hogy nem pihenéssel, bulizással töltöm a kéthetet – na jó, lesz azért az is majd benne, nem is egyszer -, hanem a Civil Rádiónál végzett feladataimra összpontosítva, most előre dolgozom.

Nemrég volt Katalin-nap, egész pontosan november 25-én pénteken, és mivel Hugom is, meg egyik Nagymamám is Katalin, most volt alkalmunk megünnepelni. Nagymamámnak ugyan most egyelőre még csak telefonon tudtam gratulálni – hamarosan összehozunk majd egy hétvégi családi ünneplést, Kata hugom viszont e hét kedd délután feljött hozzám. Kapott tőlem egy női karórát.  Sikerült eltalálnom az ízlését, nagyon tetszik neki, ráadásul a mobiltelefonján kívül már elég régóta, vagy 2 éve nem volt „rendes” karórája. Jó volt újra szorosan átölelni egymást, összebújósat, cicásat játszani, ahogy azt szoktuk.

Ma pedig egy igazán mozgalmas napom volt. Délelőtt 11-től Sajtótájékoztató a Dévény Anna Alapítvány Széll Kálmán tér 16. szám alatti székházában – annak apropóján, hogy az Alapítvány egyn agyszabású jótékonysági gálaműsorral készül, mely 2012. január 30-án lesz a Művészetek Palotájában (csak így egymás közt – épp a 36. születésnapomon – egy igazán    szép ajándék lesz), melyen neves magyar, ám világhírű operaénekesek és zenészek lépnek fel, az est háziasszonya Szinetár Dóra musicalénekesnő lesz, aki 2012-ben a Dévény Anna Alapítvány jószolgálati nagykövetévé avanzsál, arca, hangja és neve az Alapítványt erősíti majd. Minderről részletesen e hét pénteki „Handycap” adásunkban hallhattok, mely adás 13:05-kor kezdődik.

Esti „Fillagória – A védett közösségi tér” című műsorunkban pedig két érdekes ember – egy téma: az Autizmus. Akikkel pedig beszélgettem: Szilvássy Zsuzsanna, az Autisták Országos Szövetségének Elnöke és az idén november 4-én 10 éves  Gyöngyösi Autistákat Segítő Központ vezetője, akivel a Központ tevékenységéről beszélgettem. Másik beszélgetőtársam: Virág Judit galériatulajdonos, akivel egy jótékonysági aukcióról beszélgettem, amely aukciót november 27-én tartottak a budapesti Műcsarnokban. Az árverésen autista művészek festményeiből vásárolhattak az Érdeklődők, az aukció  bevételével  a Mosolyotthon Alapítványt  támogatták – többek között  a híres Esőember színpadi szerepét megformáló Kulka János színművész, aki jelenlétével megtisztelte az egyébként a sajtó számára nem nyílvános rendezvényt (hogy miért nem volt sajtónyílvános, erről az érintettek nem nyilatkoztak).

E műsort még hétfőn és kedden állítottam össze, mivel ezzel egyidőben a „Csillagszálló” Kulturális Utcalap idei téli számának lapbemutatója volt a budapesti Kalicka Bisztróban, a Rottenbiller utcában. A lapszám címe: „Vendég” – ez lehet „vendégvárás”, „vendéglátás”. Emberi kapcsolatokról, főképp anya-gyerek kapcsolatról, valamint a vendéglátás klasszikus színtereként szolgáló kávéházakról szóló novellákat, esszéket olvashatnak azok, akik a lapszámot megvásárolják. A bevételből az Oltalom Karitatív Egyesület munkáját segítik – a lap főszerkesztője az Egyesület Főállású Angyala, Pálfy Anna. A lapbemutató teljes, vágatlan felvételét hamarosan közzétesszük, a vágott anyag, amely egy összefoglalót és két interjút is tartalmaz, - terveink szerint - január 4-i „Fillagória”  adásunkban hallhatják majd Hallgatóink.



Hát kell ennél szebb Mikulás?
Apropó: Édesapámnak és apai Nagypapámnak, akik szintén Mikulások, sok boldog névnapot kívánok – Isten éltessen sokáig Titeket!

A Civil Rádióban idén ősszel már két éve hallható minden vasárnap délelőtt 10 - 12 óra között egy olyan ismétlőválogatás - "Hallgassuk újra" - címmel, amelyben az elmúlt hét néhány kiemelkedő műsorából válogatunk. E műsor érdekessége még, hogy a Rádió Szerkesztőbizottságának tagjai, illetve néhány kiemelkedő műsorkészítő válogat hétről-hétre, szubjektíven - minden héten más- és más, természetesen néhány havonta ismétlődő ciklusokban.  Két éve engem is az a megtiszteltetés ért, hogy Pogány Gyuri Főszerkesztőnk jóvoltából bekerülhettem ebbe a  kis csapatba - így most ezen a héten ismét, a műsor történetében immár ötödik alkalommal kerülhettem sorra, a most vasárnapi adást jómagam állíthattam össze. Mivel az össezállítás vasárnap délelőtt hallható, ezért a műsor indulásakor született szerkesztőbizottsági döntés értelmében az előző hét péntek hajnala és az aktuális hét csütörtök éjszakája közötti idpszak egy ciklus, amelyet az adott hét szerkesztője figyel. Mivel én rendszeresen hallgatom Kollégáim műsorait is, így nekem sohasem jelentett problémát az ilyenfajta műsorfigyelés - sőt, sokkal inkább az jelenti a kihívást hétről-hétre, vagy minden ilyen alkalommal, hogy mivel a Civil Rádió valamennyi műsorai kiemelten fontos és értékes is, sohasem könnyű a választás. Én mindíg valamilyen tematika szerint választom ki a két- vagy három, általam  legértekesebbnek ítélt műsort. Ezen a héten a "Nők a médiában" tematikát választottam, két ehhez kapcsolódó, idevágó műsort választottam ki. Weisz Iván Kollégám minden héten szombaton 16:00 órától készít egy 120 perces kultúrális magazint, "Kultúrkoktél" címmel. A múlt szombati adás egyik vendége az idén Príma Díjas Vadas Zsuzsanna belpolitikai újságíró, jelenleg a Nők lapja munkatársa. A vele készült bő vélórás beszélgetés adta műsorunk első részét, majd egy e hét szerda délelőtti adásunk egy részletét választottam, mely Hajós Vera "Disputa" című műsorának egy részlete volt. a műsor minden páros héten szerdán 10 - 12 óra köztt hallható, műsorának e heti vendége Kánya Kata televíziós, rádiós műsorvezető, ma egy társkereső iroda vezetője, akivel a társkeresésről, társatálásról beszélgettek.

Ezen a héten megkezdődött az Advent, november 25-én pénteken pedig a Katalinok ünnepelték névnapjukat. A Katalin-naphoz hagyományosan valamilyen táncos mulatság, bál köthető, így volt ez a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében is, több évtizeden keresztül. Mivel a Szövetség rendszere az utóbbi időben jelentősen átalakult, és egyre kevesebb rendezvényt tartanak - legalábbis a budapesti székházban -, egyik régi zenész Barátom, Farkas Péter és felesége, Fabók Judit 5 éve úgy gondolta, jó lenne feleleveníteni ezen régi hagyományokat, és folytatni a korábban a Szövetség keretein belül folytatott kultúrális életet. Életre hívtak egy baráti társaságot, a Vakbarát Klubot, melynek immár egy Péterék tulajdonában lévő Teaház, a Farkas Teaház ad otthont, jelenleg minden hónap első vasárnapján. Most sem volt ez másképp, ám a Katalin-napra való tekintettel most vasárnap, Advent  első vasárnapján is tartottak egy remek családias összejövetelt. Délután 14 órára kaptunk meghívást, jómagam nem sokkal 14 óra előtt pár perccel értem oda. A hely közel van a 3-as metró Újpest-Központ végállomásához, alig 3 perc gyalogséta az újpesti Szent István úton. Aki esetleg még nem járt ott, és nem tudja az utat közülünk, annak van lehetősége arra, hogy  előtte negyed órával találkozzon Judittal a metró kijáratánál - viszont mivel én már több alkalommal volta, így én már egyedül mentem oda. Mikor épp odafelé tartottam, találkoztam Judittal, aki épp a metróvégállomásra igyekezett, hogy megvárjon néhány Barátot. Nem sokkal 14 óra után azonban meg is érkezett három másik Ismerőssel. A bulin általában kellemes háttérzene szól, rendszerint CD-ről. Aztán ha kellőképpen eleresztjük magunkat, és a hangulat már-már a tetőfokára ház, van lehetőség karaoke-ra, kötetlen együtt éneklésre, örömködésre. Ma sem volt ez másképp tulajdonképpen, ha csak azt nem vesszük, hogy ma a CD-lejátszó helyett élőben zenéltünk páran, akik korábban tanultunk valamilyen hangszeren. Mivel jómagam általános iskolai éveim alatt 3 évet tanultam zongorázni, így adott volt a lehetőség, hogy egy, a Teaházban lévő elektromos zongorán feleleveníthessem tudásom, vagyis inkább elővegyek néhány kedvenc dalt, mivel itt értelemszerűen nem a klasszikus zenei képzettség volt a döntő. Péter korábban vendéglátóban dolgozott billentyűsként, illetve dobosként, és mivel dobfelszerelés is volt, időnként beült a dobok mögé. Volt azonban még egy kedves Jóbarát, János, aki korábban szintén dobolt, igaz, a mostani alkalmat megelőzően - állítása szerint - nyolc éve nem ült dobnál, azonban akárcsak a kerékpározást, ezt sem lehet elfelejteni, elég volt mindössze fél óra bemelegítés, hogy újra visszazökkenjen. Így aztán hol Péter, hol én ültem a zongorához. Amikor én zongoráztam, a doboknál János és Péter váltogatták egymást, amikor Péter zongorázott, János dobolt, én pedig a parketten roptam a társaság néhány Hölgy-tagjával. Ilyenkor észre sem vesszük az idő múlását, közben jól esett egy pohár vodka, később egy pár melegszendvics is. Már este 10 felé járt az idő, mire Péterék zárórát hírdettek - néhányan együtt indultunk hazafelé a 3-as metróval, ám út közben a többiek leszálltak, a Deák térre  már egyedül érkeztem, és nem sokkal fél tizenegy után értem haza. Szerencsére az időjárás - november utolsó napjai ellenére - viszonylag enyhe. Ugyan a Nap két hete nem látható az erős szmog miatt, viszont szerencsére nem fáztunk. Persze a Teaházban amúgy is mindíg forró a hangulat - ahogy most is, köszönhetően a Jóbarátoknak.

Amikor hat héttel ezelőtt Kalász István író "Fillagória - A védett közösségi tér" című műsorunk vendége volt, a műsorunk végén félbeszakadt beszlégetésünket követően ígéretet tettem Hallgatóinknak, hogy biztosan lesz folytatás - hamarosan. Ez a "Hamarosan" pedig - így alakult - most szerdán következett el, amikoris István újfent tiszteletét tette Rádiónkban, sőt, ezúttal Pálfi Anna, a "Csillagszálló" Kultúrális Utcalap főszerkesztőjével együtt érkezett hozzánk.

Egy igazán kellemes esti stúdióbeszélgetésnek lehettünk részesei, melyből megtudhatták Hallgatóink, hogy István hogyan került kapcsolatba a hajléktalansággal, mint égető társadalmi kérdéssel, majd később Annával és az általa szerkesztett folyóirattal. A kérdés komolyságát az is hűen tükrözi, hogy - e műsor történetében eddig egyedülálló módon - két kedves Törzshallgatóink, Éva és Erzsébet is betelefonált, s hozzászólt az élő adáshoz.

A beszélgetést itt is megörökítettük, hogy újra átélhesse az, aki szeretné...

Köszönet Annának és Istvánnak az estéért, valamint Évának és Erzsébetnek az értékes hozzászólásokért!

A NOVEMBER 18. PÉNTEK ESTE KICSIT HOSSZÚ LETT - de megérte... Maroknyi közönség gyűlt össze a Fonó Budai Zeneházban megrendezett S.O.S. Civil Rádió Folk- és Világzenei fesztiválon - ám akik ott voltak, velünk együtt, remekül érezték magukat november 18-án péntek este.

A Civil Rádió is - hasonlóan a többi, alapítvány által működtetett civil szervezethez, komoly anyagi nehézségekkel kűzd. Az életbenmaradás egyetlen törvényes módja az, hogy ha időről-időre olyan támogatói koncerteket szervezünk, amely koncerteken a Rádiónkban egyébként is hallható előadók lépnek fel - most sem történt ez másképp.

Jómagam péntek délután három után értem be a Civil Rádió stúdiójába, ahol egy gyors felkészülés következett. Az est egyik fellépője ugyanis az alig három hónapja alakult Mörön nevű formáció, melyet két közösségi rádiós Kolléga, Homoki Péter, a Tilos Rádió munkatársa, valamint Rácz Mihály,  Rádiónk egyik világzenei műsorának szerkesztője hozott létre. A duó egy mongóliai városról kapta nevét, melynek jelentése: folyó, folyam. Repetitív és meditatív, improvizatív és feszes ritmusú, akusztikus és elektronikus hangzásvilágot ötvöznek, gitárral és ütős hangszerekkel. Mivel azonban a friss alakulás miatt forrásanyag még nem állt rendelkezésre, nem voltam künnyű helyzetben, ugyanakkor kihívás volt számomra, hogy a Fesztivál szervezője, Tóth Mónika felkért arra, hogy az este folyamán készítsek velük interjút a stúdióban, az élő közvetítés alkalmával, amikoris kötetlen stúdióbeszélgetések között időnként részleteket hallhattak Hallgatóink a Fonóban zajló eseményekből.  Szerencsére nem kellett sokáig - gyakorlatilag mindhiába - kutakodnom az interneten, nem sokkal 4 óra után megérkezett Móni, aki szolgált némi forrásanyaggal, így az alapján már el tudtam indulni, a többit pedig a merő véletlenre bíztam azal, hogy mivel idő közben megtudtam, hogy velük kezdődik a koncert, meghallgatom majd őket, hogy fülemben legyen majd az általuk képviselt hangzásvilág. 

Este 18 óra után egy gyors stábértekezlet az esti élő adás készítőivel: Tóth Mónival, Szabó Zolival, Romsics Balázs és Szigeti Marci technikusokkal. Akkor még talán nem is sejtettük, hogy a végül hajnalba nyúló adásba mások is csatlakoznak majd.

A Mörön este 19:30-kor kezdte a hat fellépőből álló koncertsorozatot a Fonó kis színpadán, mialatt gyülekezni kezdett a közönség. A zene nem kimondottan fesztiválzene volt. Kezdetben viszonylag egysikú, andalító - ám később, talán a második szám lehetett - a gitárjátékban a "Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak..." kezdetű népdal ismert dallamát véltem felfedezni. Ekkor fogalmazódtak meg bennem a kérdések: Vajon kiknek szánják ezt a zenét? Ki a célközönség? Mit lehet csinálni erre a zenére? Aludni, meditálni? Mert táncolni aligha... Nem kimondottan fesztiválzene, ettől persze nagyon élvezhető volt, valamennyiünknek tetszett. Ez alatt a büfé előtti tér, ahol a kisszínpad is található, fokozatosan megtellt. 

Nem sokkal kilenc után sor is került a velük készült interjúra. Igazán jól sikerült, pörgős beszélgetés volt, alig 10 percben, jó hangulatban. ... És igen, a duó tagjai maguk is elismerik, hogy nem kimondottan fesztiválzenét játszanak, mivel ez egy alkalmi, rögtönzzött formációnak indult, mivel ők már régen, nagyjából 21 éve ismerik egymást, és más zenekarokban is játszanak. Egyszer meghívták őket együtt, és így kezdődött az ő közös örömzenélésük - mondván, valamilyen együttesnevet ki kelett találniuk, mert úgy mégsem léphetnek fel, mint Homoki Péter és Rácz Mihály. Misi véletlenül elővett egy térképet, és rábökött egy mongóliai kisvárosra, amely a Mörön nevet viseli - így jött a duó neve. Zenéjükkel épp a figyelmet szerették volna felhívni, mindjárt az elején, hogy itt valami történni fog. Nos, úgy tűnik, ez sikerült is.

Őket a színpadon az 1974-ben alakult, főképp szerb-horvát népzenét játszó  Vujicsics együttes követte, élükön ezúttal a kristálytiszta hangú, bájos énekesnővel, Szalóki Ágival, aki koncertjüket követően édesanyjával együtt vendégeskedett, és adott interjút Hallgatóinknak. A velük készült itnerjút egy telefonos bejelentkezés követte, melyet tőlem hallhattak Hallgatóink - ám mikor Szigeti Marci technikus Kollégánk adásba kapcsolt, fülemen még hallottam Ági hangját, majd közvetlen utána szólítottak. Közben a technikai pult mellé betársult még Pogány Ádám, Rádiónk legifjabb, mindössze 15 éves technikusa, főszerkesztőnk, Pogány Gyuri fia.

Ezt követően az 1976-os születésű, örmény David Yungibarian kápráztatott el miket virtuóz harmónikajátékával. A koncert egy jelentős részét azon Hallgatóink  is követhették a Civil Rádió hullámhosszán és az interneten keresztül, akik nem tudtak eljönni személyesen - köszönhetően a Fonó technikusainak és Marciéknak, professzionális, kristálytiszta hangzásban. 

Ezt követően a roma- és délszláv hangzásvilágot megidéző játszó Bes O'Drom, a kelta-ír és magyar népzenei elemeket használó Lighthouse, végül az orosz- keleties hangzásvilágot megidző Vodku zenekar kápráztatta el a megjelenteket, hajnal fél kettőig tartó koncertjével. Ezalatt még néhány élő telefonos bejelentkezés, két - a közönségből önként vállalkozó - interjúalany, akik koncertélményükről meséltek, valamint egy  villáminterjú a Lighthouse tagjaival, aik között tudhatjuk kedves Kollégánk, Kelemen Gábort. Az együttest 2004-ben Gulyás Péter gitáros hozta létre, idén pedig már harmadik nagylemezüket készítik, amely várhatóan év végére kerül a lemezboltok polcaira. És még a  többi  zenekar csupán az eleve adott színpadi fénytechnikát használta, Gáborék egy, a világítótornyot, a fényt jelképező, gyertyát szimbolizáló lámpást is vittek magukkal a színpadra. Repertoárjukon főképp magyar népdalokat adtak elő, egészen sajátos feldolgozásban.   

Az eddigi - nem hivatalos - információk szerint 63 jegy kelt el, ebből kettőt elővételben vásároltak meg. Azt, hogy mekkora bevétel származott a tegnap esti koncertből, természetesen még nem tudom, de természetesen erről a későbbiekben majd Rádiónk Kuratóriuma tájékoztatást ad. Ami bizonyos, hogy valamennyien remekül éreztük magunkat, és bízunk a folytatásban, és a Civil Rádió fennmaradásában - köszönjük a támogatást mindenkinek, aki eljött. De azoknak is, akik végighallgatták az este 19 órától ma hajnal fél kettőig tartó maratoni élő adásunk.

E hét végén szombat este újra találkozhattunk Barátainkkal, ezúttal a városligeti Backstage Pubban. Már a tavalyi évadban is felmerült, hogy elképzelhető, hogy a havonta megrendezésre kerülő Kormorán Memory Band Klubkoncertek új helyszínen lesznek, és nem a Fonóban, ahol  eddig. Az eset konkrét okáról mi nem sokat tudunk, mindössze annyit, hogy a Zenekarnak nem mindig sikerült konkrét időpontban megállapodniuk a hely vezetőivel, és az általuk képviselt műfa jnem volt túl közkedvelt ott. Utóbb kiderült, hogy főképp ez volt az oka annak is, hogy a Civil Rádió vezetése nem kérte az együttest a november 18-i S.O.S. CR Folk- és Világzenei Fesztiválra sem – noha az együttes elsőként vállalta a fellépést a segélykoncerten. Mint kiderült, a „már tele van a fellépők listája, több jelentkezőt nem tudunk fogadni” pusztán fedősztori volt. Én azonban – mikor ez kiderült – úgy éreztem, jobb tiszta vizet önteni  a pohárba, és elmondani az igazat Barátaimnak – így is történt tegnap este. Hogy miért nem kedvelt az általuk képviselt műfaj ott, erről lehetne hosszasan vitázni az ebben illetékesekkel – de mi mégis úgy gondoljuk, akik ismerjük és szeretjük őket, hogy talán nem érdemes. A lényeg, hogy mi minden alkalommal jól érezzük magunkat, számunkra mindig felejthetetlen élményt nyújtanak koncertjeikkel – így volt ez a mostani, november 12-én megrendezett Klubon is. Már szeptember óta új helyszínen, a városligeti Backstage Pubban  tartják klubkoncertjeiket – én viszont munkám miatt, mivel eddig a Klubok hétköznap estéken voltak, nem tudtam elmenni, most viszont sikerült pótolnom.

Még csütörtök este megbeszéltük Emesével, hogy érdemes kapunyitásra odamenni, mert – úgy tudtuk – vendégzenekar is lesz, mint az a helyszínen kiderült azonban, nem jött, így én azt sem tudom, eredetileg kik lettek volna. Mi mindenesetre már fél hét körül ott voltunk, ott találkoztunk. A buli nem sokkal este nyolc után vette kezdetét, a csaknem kétórás, két részből álló koncerten most is felcsendült néhány régi- és új dal, a régi Kormorán-időszakból, és a KMB  alakulását követő időkből egyaránt. A koncertet követően az együttes gitárosa, Jenei Szilveszter  felajánlotta, ha van időm , nyugodtan várjam meg, és elhoz kocsival – így is történt, útjában hazafelé hazáig hozott.

Odakint kissé hűvösre forduló késő őszi idő – de odabent meleg fogadtatás, amiért köszönet a hely munkatársainak és a Zenekarnak, akik a kiváló hangulatról gondoskodtak.

E hét szerdai, november 9-i „Fillagória” adásunkban tehát csaknem háromnegyed órás riportot hallhattak Hallgatóink a november 13-án megrendezésre kerülő „Jobb velünk a Világ” koncertről. Műsorunk második részében a november 18-i „S.O.S. CR Folk- és Világzenei Fesztivál”-ról beszélgettünk az esemény egyik fellépője, a magyar-, kelta- és ír népzenei elemeket használó  Lighthouse  zenekar egyik tagjával, Kelemen Gáborral, aki nem mellesleg Kollégánk is a Civil Rádióban. Műsorunk itt meghallgatható.

November 10-én pedig ismét egy felejthetetlen koncerten vehettünk részt Barátaimmal, Jenei Szilveszter ismét fergeteges szólókoncerttel örvendeztetett meg minket a Limonádé Joe-ban. Külön öröm volt számomra, hogy a Rádióban történt apró szervezési félreértésből adódó kellemetlenség miatt nem neheztelt rám – bár bevallom, ettől kicsit tartottam. Szerencsére azonban biztosított arról, hogy a barátságunk megvan, és ez mostmár így is marad. Köszönet ezért, és a remek estéért, és a Többieknek – többek között Gál Péternek, a Kormorán Memory Band hegedűsének, aki nem csak hallgatója, hanem egyik meglepetésvendége is volt az estének, ugyanis az est utolsó dalát, amely a Kormorán Memory Band „Csak Te legyél” című dala volt, együtt játszotta Péterrel, a szokásos hegedűszólót hozta.

Pénteki  „Handycap” adásunkban pedig folytattuk Bratkó József által készített sorozatunk, melyben ezúttal akadálymentes múzeumokat mutattunk be Hallgatóinknak, majd a műsor második felében a november 13-i koncertről szóló riportunk egy rövidített változatát hallhatták Hallgatóink.

A szeptember 17-i nagysiker- "S.O.S CR JazzFesztivál" sikerén felbuzdúval a Civil Rádió Szerkesztőbizottsága, valamint mi, műsorkészítők úgy döntöttünk, hogy folytatás következik: november 18-án pénteken a Fonóban "S.O.S CR Fok- és Világzenei Fesztivál"-t rendezünk, mely este 19:00 órakor kezdődik, és amely Fesztivál bevételét  a Rádió támogatására fordítjuk. Tesszük ezt azért, hogy Tádiónk egyrészt továbbra is fennmaradhasson, másrészt pedig, hogy egy kellemes szórakozást kínáljon Hallgatóinknak. Jónéhányan segítünk a Fesztivál szervezésével a Szerkesztőbizottság által megbízott Tóth Mónikának, így jómagam is tettem közzé javaslatot fellépő, vagyis szerintem meghívható zenekarral kapcsolatban: ilyen volt a Kormorán Memory Band, amely a Fonó egyik közkedvelt fellépője volt - még, ha most az idén szeptembertől a városligeti Backstage Pubban folytatja klubkoncertjeit. Azonban többhetes egyeztetést követően Rádiónk főszerkesztője, Pogány György a fellépők kialakult listája láttán elvetette a Zenekar meghívását, és közös megegyezéssel egy általa írt emailben tájékoztatta az együttest arról, hogy mivel mostanra olyan sok fellépő jelentkezett, vállalta el a segélykoncertet, hogy a programok így is két helyszínen zajlanak majd az épületen belül, és technikailag már nem lenne megoldható a Zenekar beállása a többi, inkább akkusztikus hangszert használó együttes mellett, így a Rádió most megköszöni azt, hogy első szóra válallták, és fogadták felkérésem, de most nem tudjuk fogadni ezt. Ugyanakkor megígérte, hogy egy soron következő, terveink szerint jövő tavasszal megrendezésre kerülő hasonló programban velük kezdjük a fellépők sorát. Bevallom, nagy dilemmában voltam, mivel én hívtam meg őket, hogyan mondjam le szinte az utolsó pillanatban, de Gyuri  válallta, hogy mivel ez az ő, illetve a Szerkesztőség döntése volt, így ő erről hivatalosan tájékoztatha az együttest - ez  november 3-án csütörtök este meg is történt.

A héten nagy megtiszteltetés ért engem: a Civil Rádió Szerkesztőbizottsága átalakul, mivel több régi tag jelezte, hogy egyéb elfoglaltságai miatt nem tud aktívan részt venni a Szerkesztőbizottság munkájában, így szükségessé vált új tagok toborzása. Gyuri a héten arról tájékoztatott, hogy az ő, illetve a Rádiót működtető Kuratórium elnökének, Brüll Editnek a közös döntése alapján engem is meghívnak az újjáalakuló testületbe - amennyiben elfogadom e felkérést. Számomra megtiszteltetés ez, így örömmel vállalom. Tisztában vagyok azzal, hogy nem kis feladat, kihívás elé nézek - ugyanakkor ez egyfajta szakmai elismerés is számomra.

A héten elkezdtünk un. ajánlókat, spotokat készíteni a november 17-i Fesztivállal kapcsolatban.  Ezen a héten telefonos munkahelyemen szabadságon vagyok, így most gőzerővel a Rádióra koncentrálok, rádiós munkáim igyekszem még erőteljesebben végezni - így volt ez e  hét csütörtökön is, amikoris szinte egész napom a stúdióban töltöttem. Még előtte szerdán, mivel Móni a szerda reggeli műsorokat vezeti, így aznap délelőtt tudtunk találkozni a Szerkesztőségben, átbeszéltük a soron következő tennivalóinkat, hogy kinek mi a feladata a hátralévő két hétben. Mindenek előtt készítünk egy olyan programajánló-sorozatot, amely a koncert hetében, tehát november 14-étől, hétfőtől minden  hétköznap reggelenként hallható. Valamennyi fellépő együttes képviselőjét megszólaltatjuk majd. Az egyik fellépő zenekar egyik kedves kollégánk, Kelemen Gábor "Lighthouse" nevű, magyar, kelta- és ír népzenei elemeket használó zenekara. Adott volt tehát a helyzet, és nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy Kelemen Gáborral készítsek egy rövid, alig 5 perces interjút, programajánlót.  A felvételre november 3-án, csütörtök délután került sor a stúdióban, előzetes egyeztetést követően. Emellett pedig ki-ki a maga módján készít egy-egy hétköznap délutáni programajánlót, amelyeket pedig a hétköznap délután 16:05-től jelentkező "Kultúrkortyok" című műsorunkban hallhatnak Hallgatóink. 

Pénteken, november 4-én délelőtt 9 után pár perccel éretm be a stúdióba. A most pénteki "Handycap" adásunk élőben vezettem a stúdióban, két kedves vendégünkkel - de még mielőtt erre sor került volna, hozzáláttam előre felvett anyagaim megvágásához a stúdióban. Nem sokkal 10 óra előtt Napsugár Anna jeltáncművész élettársa, János - aki korábban elkísérte Annát, amikoris lemezét mutattuk be "Fillagória" című műsorunkban -  kopogtatott be hozzánk, és szólt, hogy a Fonó színháztermében (amelytől csak egy hosszú ruhatári folyosó és egy tánctér választja el  stúdiónkat) 11 órakor egy nyílvános főpróbával egybekötött sajtótájékoztató kezdődik, melyen egy nem mindennapi jótékonysági koncertről lesz szó: a 2005-ben utcai zenészekből, sérült fiatalokból megalakult "Nemadomfel" együttes 2008. novembere óta szervez jótékonysági koncerteket a Papp László Budapest Sportarénában. Valamennyi koncert teljes bevételét sérülteket vagy szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokat gondozó szervezetnek ajánlják fel: legelső alkalommal Böjte Csaba ferencesrendi szerzetesnek, illetve a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak ajánlották fel egy, Csiksomlyón  megépülő árvaház számára. Tavaly pedig egy, Budapest XI. kerületében kialakítandó passzív házat szeretnének támogatni, mely egy olyan lakóotthon lenne, amely azon túl, hogy a Föld belső energiáját, illetve a Napenergiát felhasználva környezetbarát épület, enyhén értelmi fogyatékossággal élők számára biztosítana önálló lakhatást. A tavalyi koncerten  16 millió Forint gyűlt össze - ám az együttes tagjai ezt még kevésnek gondolják, így szeretnék az idén is támogatni a kezdeményezést, vagyis idén november 13-án vasárnap egy hasonló koncertet tartanak, hogy az épülő házat még több anyagi forráshoz juttassák. A mostani koncerten a zenekar vendégeként fellép: Krizbai Teca, Földes "Hobo" László, az Ismerős Arcok és a Mistrál együttesek. Jól bevett szokás ugyanis, hogy a "Nemadomfel" nem csupán egymaga játszik a színpadon, hanem minden alkalommal meghív 3-4 zenekart, akik örömmel állnak ki e kezdeményezés mellett. Volt már vendégük Presser Gábor, Révész Sándor, Pataky Attila is. Az este házigazdája a közismert rádiós DJ, DJ Dominique, azaz Várkonyi Attila, aki évtizedek óta támogat hasonló kezdeményezéseket, szervez jótékonysági rendezvényeket.   A mostani sajtótájékoztatón és nyílvános főpróbán tehát az idén fellépőkkel találkozhattunk, emellett az est egy új fénypontja maga Napsugár Anna jeltáncművész lesz, aki a "Nemadomfel" együttes dalaira mutat be jelnyelvi tánckoreográfiát. Vele is készítettem rövid interjút, valamint az együttes egyik billentyűsével, Szepesi Richárddal is - így adottá vált, hogy a jövő hét szerda esti "Fillagória" című műsorunkban, valamint pénteki "Handycap" rovatunkban egy hosszabb, illetve egy rövidebb beharangozót adunk majd le.

Ezután - bár a főpróba egészen délután 3-ig tartott a Fonó koncerttermében - 13 órára igyekeztem fel a stúdióba, mivel november 4-i "Handycap" műsorunk élőben jelentkezett. Elsőként Szilvásy Zsuzsannával, az Autisták Országos Szövetsége elnökével, a gyöngyösi Autistákat Segítő Központ intézményvezetőjével beszélgettem a Ferencesrend által fenntartott intézményről, amely november 4-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, és amely speciális terápiás foglalkoztatást, általános iskolai nevelést biztosít autista gyermekek részére. Zsuzsanna fontosnak tartja többek között a viszonylag ingerszegény környezetben történő nevelést, mivel az ingergazdag, környezetben a gyermekek kevésbé tudnak koncentrálni, figyelmük elvonhatja esetleg valamilyen másik fény- vagy hanginger, vagy egyéb olyan használati tárgy, amelynek az adott feladat megoldása során semmilyen funkciója nincs. Így fontos, hogy a gyermekek egymástól jól elkülönített sarkokban végezhessék napi teendőiket: külön tanulósarok, számítógépes sarok. Emellett fontos, hogy minden gyermek napi teendői előre meghatározott időpontokban történjenek. Az Intézmény folyamatos konzultációt, heti fogadóórákat tart főképp azon szülők számára, akik az Intézménytől távol, akár 100 kilóméteres körzetben élnek, ennek következtében gyermekük bentlakó, legfeljebb heti rendszerességgel jár haza.

Műsorunk második részében régi kedves Kollégánk, Bratkó József mesélt személyesen pozitív- és negatív tapasztalatairól a közlekedésben. Mert valljuk be őszintén, ma még igen kevés akadálymentes hely, illetve közlekedési eszköz áll a mozgás- vagy épp a látássérült emberek részére. Ez fontos probléma, de Józsi is arra hívta fel figyelmünket, amelyre korábban már több, fogyatékossággal élő ember, vagy fogyatékossággal élő ember ismerőse, családtagja, hozzátartozója, hogy a problémára maguk az érintettek, illetve az érintetteket képviselő szervezetek, egyesületek képesek leginkább felhívni a társadalom figyelmét.

Műsorunk után egyeztetés kezdődött arról, hogy Józsi más rédiók számára készített műsoranyagait ezután havi rendszerességgel adjuk majd le "Handycap" rovatunkban.

Mindent összegezve: kihívásoktól egyáltalán nem mentes hét végefelé járunk - miközben még ma is megyek be, mivel a tegnap elmaradt utómunkák után jövő hét szerdai "Fillagória" című műsorunk is elkészítem, illetve a riport rövidebb változatát is, amelyet november 11-i "Handycap" adásunkban hallhatnak Hallgatóink. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki támogat bennünket, illetve a "Nemadomfel" együttes kezdeményezését!

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 55. évfordulója, vagyis 2011. október 23-a vasárnapra esett, így az elmúlt hétvége nem volt hosszabb, mint a többi, ellentétben a mostanival, amely négynapos lesz, mivel Mindenszentek napja, november 1-e keddre esik. Az október 31-i hétfői napot jövő héten szombaton, november 5-én kell ledolgoznunk. 

Az idő egyre hűvösebbre fordul. Nappal ugyan még 15-16 fok is lehetséges, ám éjszakánként egyre párásabb, fagyosabb idő várható. Az éjszakák egyre hosszabbak, a nappalok kíméletlenül rövidülnek. E hét vasárnap hajnalban 3-ról 2-re állítjuk az órát, megkezdődik a téli időszámítás, ezzel hamisítatlanul vége a nyári időszaknak. Hamarosan ismét eltellik egy év - pedig mintha csak tegnap köszöntöttük volna 2011-et, jómagam néhány Kollégámmal épp a Civil rádió stúdiójában, élő újévi műsor keretében.

Az elmúlt szombaton, október 22-én ismét találkozhattunk egy régi kedves Ismerőssel, Jóbaráttal, a Crystal énekesével, Kasza Tibivel, aki jónéhány hónap kihagyás után újra színpadra állt. Félreértés ne essék, nem azért volt ez a rövidke kihagyás, mert hogy Tibi tétlenkedett volna, hanem egyrészt azért, mert új dalokkal, klipekkel készül, másrészt pedig a fotózásban is szeretné kipróbálni magát, így az is egyre több idejét veszi el. Múlt szombaton a csömöri BricoStore Barkácsáruház parkolójában adott egy rövid koncertet az áruház idei őszi turnéjának végén - több más hazai előadóval együtt. A verőfényes napsütés mellett viszonylag hűvös volt a délután, ám a hűvös délután ellenére viszonylag sokan voltunk a parkolóban felállított színpad előtt, nem messze a Kistarcsai Kórház HÉV-megállótól.  Korábban azt beszéltük meg pár barátommal a Facebook-on, hogy együtt megyünkoda, ám késve értek a HÉV Örs vezér téri végállomására, vagyis nem az előre megbeszélt időpontban. Eredetileg ugyanis délután fél kettőt  beszéltünk meg, hogy elérjünk egy, 13:56-kor Gödöllő felé induló szerelvényt. Én ott voltam, így én az akkor induló vonattal el is indultam -  nem sokkal negyed három után oda is értem az áruházhoz. A műsor 15 - 18 óra között zajlott, remek hangulatban.

Szerda esti "Fillagória" adásunkban pedig a Tóth Gáborral két héttel ezelőtt készített teljes interjúm hallhatták Hallgatóink. Mint korábbi "Handycap" adásunkban erről beszámoltunk: egy, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány és a Magyar Asztronautikai Társaság közös pályázatának keretében egy szerencsés kiválasztott látássérült fiatal elutahzatott a NASA egyik amerikai kiképzőtáborába, ahol megtapasztalhatta az űrállomáson uralkodó körülményeket, és más, nem mindennapi kihívásokat -  földi körülmények között.  Az idei szerencsés kiválasztott Tóth Gábor mesélt élményeiről.  

Mai "Handycap" rovatunkban pedig folytattuk országos akadálymentesítési körképünket - Bratkó József Kollégánk jóvoltából, melyben újabb két akadálymentes múzeumot mutattunk be Hallgatóinknak: a békéscsabai Munkácsy Mihály Emlékmúzeumot, valamint a veszprémi Dubnicai Palotát mutattuk be Hallgatóinknak. Munka után, délután pedig  végre Kata hugommal találkoztam, akivel már jó pár hónapja nem találkoztunk személyesen, csak a neten csevegtünk - ma volt egy pár órányi ideje, feljött hozzám, de aztán este hét körül sietett barátja elé, akivel közös esti programja volt.

Mostmár aztán igazán ősziesre fordult az idő ezen a héten, főleg szerdától már kemény éjszakai  fagyok vannak, és nappal is alig emelkedik a hőmérséklet 12-13 fok közelébe. Vagyis éppen csak, bár a jövő hétre megint kicsit enyhébb időt mondanak a szakemberek. Persze az őszi idő mit sem  befolyásolja a remek hangulatot, azt, hogy ez a hét is bővelkedett izgalmakban, kihívásokban.

Mindjárt e hét hétfőn este, amikoris felhívtak a Magyar Televíziótól, ugyanis kiderült, hogy szükségük lenne mér pár vágóképre az "Esély" című műsorba készülő riportfilmhez. Így nem sokkal este hat után - előzetes telefonos egyeztetést követően - a stáb két tagja értem jött kocsival, és irány a Civil rádió stúdiója, ahol még rögzítettek néhány mozzanatot Rádiónk életőből - már csak hang nélkül. Utólag megvallva: tulajdonképpen még jobban is jöttünk ki ebből a történetből, mint ahogy én azt gondoltam, mivel előző hét csütörtök délelőtt szinte alig voltunk a stúdióban, most viszont -  este lévén - látható volt, hogy valójában milyen is az, amikor élő adások készülnek, és zajlik az élet házunk táján.  A végeredményt a tervek szerint a jövő hét pénteken láthatjátok majd.

Az Informatika a Látássérültekért Alapítvány már több éve pályázatot hírdet látássérültek részére, mely pályázat során a Magyar Asztronautikai Társasággal közösen, egy szerencsés kiválasztott elutazhat Amerikába, a NASA egyik űrtáborába, ahol különböző szimulátorok segítségével megtapasztalhatja  az űrutazás egy-egy mozzanatának élményét. Idén sem volt ez másképp. Az idei szerencsés kiválasztott, Tóth Gábor, a Seibert Sándor Gimnázium és Általános Iskola 18 éves, érettségi előtt álló növendéke volt, aki szeptember utolsó hetében az amerikai Zalamaba államba látogathatott el az Alapítvány egyik munkatársának kíséretében. Hogy milyen élményekkel lett gazdagabb, erről készítettem vele egy rövid interjút még szerda délután, melyet pénteki "Handycap" adásunkban hallhattak Hallgatóink.  A beszélgetést Gábor maga választotta, egyetlen kérése volt, hogy közel legyen iskolájához - így egyéretlmű volt, hogy ott rögzítjük a beszélgetést, természetesen előzetes egyeztetések után, egyébként pedig beszélgetésünk  szempontjából a helynek egyáltalán nem volt jelentősége. Ráadásul beszélgetésünk idején már tanítás sem volt, így az épület szinte teljesen üres volt.

Szerdai "Fillagória" adásunkban pedig Kalász István íróval beszélgettem - beszélgetésünket megelőzően azonban még a "Csillagszálló" Kultúrális Utcalap 2011. őszi lapszámának bemutatóján készült felvételünk egy részletét mutattuk be Hallgatóinknak.

Szombaton, október 15-én pedig a Fehér Bot Nemzetközi Napja alkalmából a budapesti Hősök terén jártam, ahol a vakvezető kutyák képzésével foglalkozó Baráthegyi Alapítvány tartott demonstrációt "101 Vakvezető Kutya" címmel. A szervezők ezzel arra kívánták felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy Magyarországon jelenleg 83000 bejegyzett látássérült ember él, ebből 20000 ember szeretne vakvezető kutyát segítőtársául, ám erre a 20000 emberre jelenleg hozzávetőlegesen 101, egész pontosan 100 - 130 közötti létszámú vakvezető kutya jut - azonban a szervezők elmondása szerint évente kellene legalább ennyit kiképezni.  A bemutató keretében a jelenlévők - velem együtt - 101 fehér léggömböt eresztettek az égbe. Jómagam nem csak egyszerű érdeklődőként, hanem a Civil rádió munkatársaként voltam jelen e rendezvényen, melyről az RTL Klub és a Hír TV is beszámolt - mi pedig jövő hét pénteki "Handycap" adásunkban adunk majd erről egy rövid beszámolót.

Az elmúlt hét izgalmas és mozgalmas hét volt. Most kicsit szünetel a nagy hajtás, így most van egy kis időm mesélni róla.

Idén szeptembertől minden hónap első vasárnapján tartja összejövetelét a Vakok Baráti Köre, Farkas Péter és felesége, Fabók Judit vezetésével, ezen túl az általuk üzemeltetett Farkas Teaházban, amely Újpest központjában található. A korábbi, városligeti bulik ideje lejárt, nem csak az őszbe forduló időjárás, hanem a Vakok Kertjének gondnokával történt személyi ellentétek miatt is. Erre igazából nem térnék ki, mert ez egy meglehetősen bonyolult, és hosszú történet lenne.  Ami viszont érdekes, hogy a Klub továbbra is, változatlanul működik, sőt, minden egyes alkalommal egyre többen vagyunk, akik csatlakoznak. Múlt héten vasárnap, október 2-án sem  volt ez másképp, amikoris csaknem huszonöten voltunk, és éreztük jól magunkat délután 14 és este 22 óra között. A Teaház hétköznapokon ebben az időben tart nyitva, de a hónap első vasárnapja zártkörű, vagyis így ez számunkra van fenntartva. Délután háromnegyed kettő és kettő közötti időben találkoztunk a 3-as metró Újpest-Központ végállomásánál, na persze ez nem volt kötelező jellegű, bárki dönthetett úgy is, hogy a Teaházba érkezik, viszont volt, akiknek egyszerűbb volt, hogy Péterékkel együtt térképeztük fel a metróvégállomástól a Teaházhoz vezető  útvonalat. Magam is így tettem, sőt, most talán én voltam az egyetlen, így hármasban mentünk Péterékkel a Klub helyszínére.  A Teaház egy igényesen berendezett pincehelység, ráadásul a remek tea- és alkoholos ital-választék, finom kávé és szendvicsek mellett egy „Láthatatlan világ” elnevezésű helység is található a pince legbelső végén, mely egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy az oda látogatók megtapasztalhassák a vakon történő tájékozódást. Nem hogy éjszakai sötétségben, hanem még inkább teljes sötétségben, mindenféle természetes- és mesterséges fény kizárásával.  Péter természetesen minket is  körbekalauzolt a helységben,  amelynek egyik fele kaviccsal beszórt tengerpartot szimulál, de a közepén egy életnagyságú faház is található,  mindemellett különleges  hangeffektek segítségével válik érzékelhetővé a természet ezernyi csodája, kezdve az erdő hangjaitól egészen a vad óceánig. A kötetlen beszélgetés, evés-ivás mellett volt szokásos közös éneklés, karaoke, sőt, a helységben még egy elektromos zongora is van, amelyet bárki kipróbálhatott, így jómagam, és még egy sorstársunk.  Péter korábban nem csak gyógymasszőrként, hanem vendéglátóban zenészként is dolgozott, így otthon van a műfajban, bármilyen korosztály számára  érdekes műfajjal tud szolgálni. Karaoke,  tánc, ismerkedés, egészen este 10-ig, sőt, talán már el is múlhatott 10 óra, mikor elindultunk hazafelé.

Hétfőn  délután, mielőtt telefonos munkahelyemre értem volna, Szabó Andrea, a Magyar Televízió munkatársa hívott. Mint beszélgetésünkből kiderült,  a Facebook-on, e blogban és műsorom honlapján olvasott rólam, rólunk, hogy mivel is foglalkozom, ez keltette fel érdeklődését, egy, a Magyar Televízióban október 7-én induló műsor számára  szeretett volna riportot készíteni a Civil Rádióról, abban pedig egy néhány perces interjút velem, mintr ádiózással foglalkozó látássérült emberrel. Az egyeztetés során magam választhattam helyszínt a forgatásra, nem volt kérdés, hogy a legmegfelelőbb helyszín a Civil Rádió stúdiója volt ehhez – így e hét csütörtökön, éppen Édesanyám születésnapján, október 6-án  délelőtt el is készítették a riportot, egész pontosan László Pál riporter és stábja. A beszélgetés az október 7-én induló „Esély” című műsor október 21-i adásában lesz hallható. Amiről korábban itt is meséltem, arról beszélgettünk – hogy  miért is szeretek rádiózni, számomra mi a legfontosabb  a Civil Rádióban, mi is az az értékrend, amiért szeretem csinálni. A kötetlennek tűnő beszélgetés mellett persze jutott idő a technikai részletekre is, vagyis arra, hogy azt is rögzítsék, hogyan dolgozom a számítógéppel, a keverőpulttal, és egyáltalán, hogyan használom a stúdiót. Maga a forgatás csaknem másfél órán át tartott, volt olyan jelenet, amely előre megrendezett volt, vagyis például azt is  felvették, amint bejövök a stúdióba, majd végül távozom. Ezt fordított időrendben vették fel, mivel odabent voltunk, így először egy elmenetelt, majd egy bejövetelt rögzítettek, több „szemszögből”, vagyis különböző kameraállásokból, volt olyan mozzanat, amelyet legalább  háromszor vettünk fel – ettől kicsit álomszerű érzés volt, vagyis mikor vége lett a forgatásnak, úgy éreztem magam, mint aki egy álomból ébred reggel, és hirtelen nem tudja,  hol van időben és térben, és csak foszlányokra emlékszik az álomból, amiből épp felébredt. Ez a műfaj sajátossága, és a modern technikának hála, a gyanútlan néző számára ez persze majd mit sem jelent, hiszen az egyes jeleneteket időrendi sorrendbe rakják majd.

E hét szombaton pedig Édesanyámnál voltam, születésnapját ünnepeltük. Anyai Nagymamám is ott volt, sőt, ő egészen péntek délelőttől ma estig vendégeskedik nála.

Mai "Fillagória" adásunk csaknem kétharmadában  Anu Pappné Melindával, a "Motorosok a Gyermekekért" Program vezetőjével, Vodafone "Főállású Angyal" Project 2011.  évi harmadik nyertesével beszélgettünk, az idei Főállású Angyalokat bemutató sorozatunk befejező részeként. Melinda néhány éve - egyik szenvedélye, a motorozás mellett -   munkatársaival Hajdú-Bihar Megyében élő állami gondozott fiatalokkal   fogallkozik. Hogy hogyan, miként tudnak segíteni a különböző lakásotthonokban élő fiatalok pályaválasztásában, az őket érintő alapvető kérdések, társadalmi problémák - mint például a drogprevenció vagy a bűnmegelőzés - kérdéseinek megoldásában - erre kerestük a választ, és aki meghallgatta, vagy itt meghallgatja műsorunk, sokmindent megtudhat.

A műsor második felében pedig a szombati jótékonysági vásárról beszélgettünk.

Műsorunk itt hallhatjátok...

Ezen a héten délelőttös vagyok telefonos munkahelyemen, mint minden páros héten, amikor szerdán esténként "Fillagória" című műsorunk készítem - az esetek nagyrészében élőben. Most, ezen a héten egészen biztosan így lesz.

Mikor kiléptem munkahelyem ajtaján, jó szokásomhoz híven bekapcsoltam mobiltelefonom, gondolván, hátha érkezett egy-egy fontos üzenet. És igen, érkezett, méghozzá egy megtisztelő, bár nem éppen vidám eseménnyel kapcsolatos felkérés. A Budapesti Macskatartók Egyesülete e hét szombaton, október 1-én jótékonysági rendezvényt és vásárt szervez a Ferencvárosi Művelődési Központban. Ezzel kapcsolatban keresett az Egyesület Elnöke, Dr. Tóth Lászlóné, aki azzal a kéréssel fordult hozzám, és rajtam keresztül a Civil Rádióhoz, hogy lehetőségeinkhez mérten minél többször adjunk hírt e közelgő eseményről. Én azonnal visszahívtam, ahogy meghallgattam a Hangpostán hagyott üzenetét, és megígértem, mindent elkövetünk az ügy érdekében. Elsőként: meghívtam holnap esti "Fillagória" című műsorunkba, melynek második részében vele, és egy általa hívott munkatársával beszélgetek majd a szombati eseményről. A műsor első részében egy telefoninterjút készítünk a Vodafone Magyarország Alapítvány által meghírdetett "Többet Érsz" program keretében létrejött "Főállású Angyal" Project idei nyerteseit bemutató sorozatunk keretében, a sorozat utolsó adásában az idei év egyik nyertesével, Anu Pappné Melindával, a "Motorosok a Gyermekekért" Alapítvány vezetőjével, aki munkatársaival a Hajdú-Bihar Megyében élő állami gondozott fiataloknak szervez alap képzéseket, melyek segítségével igyekeznek az önálló életre nevelni őket. Hogy hogyan is történik mindez? Erről beszélgetünk majd a műsor első részében. Dr. Tóth Lászlóné Elnök Asszony pedig örömmel fogadta meghívásom, hogy a műsor második részében lehetőségük legyen felhívni Hallgatóink figyelmét a szombati eseményre.

Este pedig egy újabb érdekes eseménynek lehettem részese. A "Csillagszálló" Kultúrális Utcalap újabb, 2011. őszi számának lapbemutatóján, melynek ezúttal a VIII. kerületi Roham Kávéház adott otthont. A mostani lapszám címe: Mosoly. Ez ihlette a lap főszerkesztője, Pálfi Anna által a lapbemutatónak adott címet: "Mosolyfakasztó - mosolyfagyasztó" - mert hogy a lapban nem csak vidám, derűs történetek olvashatók. Hogy pontosan mi is történt az eseményen? Miről is beszélgettek az eseményen összehívott kerekasztalbeszélgetés résztvevői: Áfra János költő és Fenyő D. György esztéta, irodalomtörténész, tanár, aki tavasszal vendége is volt "Fillagória" című műsorunknak - erről hamarosan itt hallhattok. Mindenesetre a közel másfél órás lapbemutató után ma is felejthetetlen élményekkel gazdagodva, és természetesen mosollyal arcunkon indulhattunk haza.

E hét pénteki, szeptember 23-i "Handycap" adásunkban - a Civil Rádióban eddig - példátlan, ugynevezett műsorcsere-programot indítottunk útjára. E program lényege, hogy általunk készített, s elsőként nálunk elhangzott műsorszámok, interjúk, riportok más, kisközösségi rádióban is elhangozhat, illetve mások által készített anyagok is elhangozhatnak a mi rádiónkban. Egykori kedves technikus Kollégánk, Barátunk, Bratkó József különös figyelmet szentel a fogyatékossággal élők, ezen belül is a mozgáskorlátozottak helyzetére, mindennapjaikra. Felesége révén maga is érintett, másrészt pedig korábban a BKV-nál dolgozott trolibusz- és autóbuszvezetőként, így a közlekedésben való akadálymentesítés terén bizonyos mértékig szakértő is.

Ma az Esélyegyenlőségi Magazint készíti, melyet csaknem 40 kisközösségi rádió vesz át, s mostantól nálunk is hallhatók lesznek általa készített interjúk, riportok. Nemrég annak járt utána, hogy a Miskolc melletti lillafüredi kisvasúton, valamint a Vértes Volán járatain hogyan próbálják meg könnyebbé, kényelmesebbé tenni a kerekesszékes utasok közlekedését, akik máshol talán egyáltalán nem,  vagy csak nagyon nehezen tudják igénybe venni a tömegközlekedési járműveket.

Műsorunk itt hallgathatjátok meg.

Az elmúlt évek nehéz gazdasági helyzete egyetlen civil szervezetet, egyesületet sem kímél. A Civil Rádió is nagyrészt önfenntartó, főleg az utóbbi hónapokban, miután az eddigi, sikeres pályázatokon, amelyeken eddig anyagi támogatást nyert, az idén – úgy tűnik – egyetlen forintot sem kapott.  Így a nyár elején világossá vált, hogy egyre nehezebb a fenntartásunk, működésünk. Ezért még a nyár elején többféle tervet dolgoztunk ki, hogyan lehetne támogatókat szerezni a Rádió működésének további finanszírozásához. Még július közepén Pallai Péter műsorvezető kollégánk, a Rádió jazz zenei műsorainak egyik készítője fejéből pattant ki egy isteni szikra: összehívott általa ismert, és világszerte méltán elismert neves jazz-zenészeket, hogy egy olyan koncertet hívjon életre, melynek bevételéből a Rádió működtetését támogatják. A koncert S.O.S.  CR Jazzfesztivál néven,  szeptember 17-én szombaton került megrendezésre a Fonó Budai Zeneházban, nem épp telltház, de hatalmas közönség előtt, óriási sikerrel, remek hangulatban.

A koncert 19:30 –ra volt meghirdetve, de már jóval a kezdés előtt, 19 órakor gyülekezett az érdeklődő közönség a Fonó koncerttermében.  A terv egyértelműen az volt, hogy nem közvetítjük, viszont a koncert időtartama alatt, 19 óra és éjfél között a szokásos szombat esti műsorrendünktől eltérően kötetlen, vidám, zenés,  beszélgetős műsort sugárzunk a stúdióból és a helyszínről egyaránt, több élő kapcsolással, telefonos bejelentkezéssel. Mivel jómagam már kellő rutinnal rendelkezem a helyszíni beszámolók, tudósítások terén, így a rádióműsor legonyolításának megszervezésével megbízott szabó Zoltán kollégánk nekem osztotta ki azt az igen megtisztelő feladatot, hogy lehetőleg minél többször jelentkezzek be telefonon a koncertterem környékéről, lehetőség szerint minél több hallgatóval, esetleg fellépővel együtt.  Hat ilyen bejelentkezést sikerült összehozni, köztük két neves fellépővel, Balázs Elemér dobossal és Babos Gyula gitárművésszel. Előbbivel való beszélgetésünk teljesen a véletlen szerencsének volt köszönhető, mivel én a Fonó koncerttermében a színpadtól távol, de vele szemben, az egyik keverőpultnál állva nem láttam jól a színpadot, így nem tudtam, hogy melyik zenész hogy néz ki. Ám miután a Művész Úr -  aki egyébként  legalább négy formációban fellépett az est folyamán – az első formációjával befejezte műsorát,  szokásomhoz híven megálltam a színházterem  bejáratánál – ahogy Kollégáim fogalmazni szoktak – „vadászni”, egy elegáns megjelenésű úrral találkoztam, akit spontán megszólítottam, hogy lenne-e kedve vállalni egy maximum 3 perces élő telefonos bejelentkezést, egy rövid interjút. Mire ő azonnal igent  mondott. Ezután egy, a koncertteremtől távolabbi, csendesebb zugban lévő asztalhoz ültünk, és mielőtt betelefonáltam volna Romsics Balázs technikus Kollégánknak az erre a célra kapott „céges” telefonon, megkérdeztem, hogy hívják, kit mutathatunk majd be Hallgatóinknak. Akkor mondta, hogy kicsoda -  ezután egy remek hangulatú, de 3 percnél valóban nem hosszabb telefonos bejelentkezés következett. Babos Művész Úrral már más volt a helyzet, mert miután ő következett   - a Balázs trió vendégzenészeként lépett fel -, amikor  a közönség vastapssal  köszönte meg  műsorszámukat, én azzal a lendülettel a koncertterem melletti kerthelységen keresztül a művészbejáró felé vettem az irányt, így épp sikerült szembetalálkoznunk egymással.

Az interjúk fő kérdése az volt, hogy ki miért tartotta érdemesnek a Civil Rádiót, hogy eljöjjön, és támogassa. Szinte mindegyik beszélgetőtársam válasza majdnem ugyanaz, vagy hasonló volt, eszerint főleg azért, mert a Civil Rádió olyan emberi értékeket képvisel, olyan világlátást, amelyet más adók által sugárzott műsorok nem, vagy csak részben, illetve, hogy itt olyan széles a zenei kínálat, amely más adókéhoz nem hasonlítható, illetve a jazz, mint műfaj, itt különösen előtérbe kerül. Arra a kérdésre, hogy lehet-e hagyománya egy ilyen fesztiválnak, már vegyes válaszok érkeztek. A legtöbben azt mondták, főleg Hallgatóink, hogy lehet, érdemes – ugyanakkor Babos Művész úr – ahogy fogalmazott – már nem volt ennyire derülátó, sőt, azt mondta, hogy szerinte ennek a fesztiválnak nem az a célja, hogy hagyományt teremtsünk, hanem hogy most támogatást nyújtson a Rádiónak. 

Az utolsó élő bejelentkezésünk már a koncert után, este 23:30-kor volt, ekkor egy újonnan érkezett, vagyis inkább talán leendő Hallgatónkkal,  Kugler Ferenccel beszélgettem, aki a Klub Rádióból értesült az eseményről, mivel több rádióban és a Hír TV-ben is elhangzottak  a koncerttel kapcsolatos ajánlók, reklámok. Egyébként eddig nemigen hallgatot minket – de ígérte, ezután másképp lesz. Azt mondta, ha itt ilyen remek zenéket halhat, akkor ezután hallgatni fogja a Civil Rádiót. Azt is elmondta, hogy a Klub Rádió kiemelten, több alkalommal is beharangozta a támogató koncertet.

Rádiónk munkatársai közül sokan segítettek. A teljesség igénye nélkül: a színpadi műsorvezetést Pallai Péter és Közvetlen műsorvezető társa, Kerekes György vállalta. A bejáratnál Sulyok Anna kolléganőnk igyekezett meggyőzni az érkezőket, hogy támogatói jegyet vásároljanak, a bejárattal szembeni asztalnál Czap Ágnes és Zalka Ilona pólókat árultak, akik pedig vásároltak, kaptak egy-egy napot, ami azt jelenti, hogy az ősz folyamán minden nap elhangzik majd egy-egy vásárló neve, hogy az ő támogatása nélkül az aznapi műsor nem jöhetett volna létre. A stúdióban Szabó Zoltán, Szabó Béla István, Bíró Zsolt és Kelemen Gábor voltak a műsorvezetők, a technikai lebonyolítás az örökmozgó Romsics Balázs és Magyar Ádám munkáját dicsérte.  Nagy Helga fotókat készített, Simon Bori és Berek Péter pedig abban segítettek sokat (persze sokminden másban is), hogy a stúdióba zenészeket toborozzanak, hívjanak be egy-egy rövid beszélgetésre. Külön köszönet illeti a Fonó személyzetét a hely biztosításáért, hogy rendelkezésünkre bocsátották a ház helységeit, valamint, köszönet a kiváló színpadi technikáért, a koncertfelvétel  elkészítéséért.

Most pedig álljon itt a fellépők listája és néhány rövid ismertető, mert megérdemlik. Köszönet a támogatásukért! Az ismertetőket Pallai Péter készítette.

 1)        Tommy Vig (USA) – Fabrice Alibaux (France) vibrafon duó

Vig Tommy az egykori dobos csodagyerek 18 éves korában, 1956-ban menekült Magyarországról az Egyesült Államokba, ahol vibrafonosként országos, majd világhírre tett szert. Hangszerének virtuóz mestere. Ezen az estén társul először az azonos hangszereken játszó és zenei mindenevő francia Fabrice Alibaux-val.

2)         Borbély Műhely 

(Borbély Mihály, Szabó Dániel, Horváth Balázs,   G.Szabó Hunor)

A szaxofonos BORBÉLY MIHÁLY nagyszerű zenekarvezető, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, kinek improvizatív muzsikáját a jazz különböző irányzatainak, valamint a Kárpát medence és a Balkán népzenei örökségének ötvözése jellemzi, érdekes dallamfordulatokkal

3)         Balázs Elemér Quartet 

(Balázs Elemér – Balázs József– Czerovszky Henriett– Csuhaj Barna Tibor)

A világsztár gitáros, Pat Metheny mondta a következőket: “Úgy gondolom, Elemér az egyik legjobb dobos ma a világon. Képes minden zenei pillanatot belülről hallani, muzikalitása, finomsága és spontán döntéshozó képessége révén minden vele játszó zenész számára lehetővé teszi,hogy a legjobbat hozzák ki magukból.”

4)         Creative Art Trio

(Vukán György – Berkes Balázs  – Balázs Elemér)

Az, egyebek közt Erkel Ferenc-, Emerton és Szabó Gábor díjas, virtuóz zongorista és zeneszerző Vukán György a magyar jazzvilág egyik óriása. Ezzel az együttessel 21 éve él tökéletes zenei szimbiózisban. A bőgős Berkes Balázs, Vukánhoz hasonlóan, a Nagy Generáció egyik óriása. 

5)         Borbély Mihály – Bágyi Balázs duó

A sokoldalú Borbély Mihály már többször játszott együtt a rokonlelkű, folyamatosan kísérletező dobos, Bágyi Balázzsal. Nem utolsósorban, amikor az amerikai avantgárd ikonikus figurájával, Joe Fondával léptek fel a Budapest Jazz Clubban.

6)         Márkus Tibor Quartet

(Márkus Tibor, Borbély Misi, Csuhaj Barna Tibor, Bágyi Balázs)

A zongorista, zeneszerző és zenekarvezető Márkus Tibort tavaly kapta meg a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolán tanít. 2005 óra a Magyar Jazz Szövetség elnöke.

7)         Lakatos Ágnes – Csuhaj Barna Tibor duó

Az énekesnő a Jazz Voices énekegyüttes vezetője. 2004-ben az Cantata Mondialon, a világ egyik legnagyobb vokális fesztiválján és versenyén, a Csehországi Olomoucban aranyérmet nyert. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzének-tanára. Gyakran játszik duóban bőgős és komponista férjével, Csuhaj Barna Tiborral.

8)         Szabó Dániel Trió 

(Szabó Dániel –  Pecek Lakatos  Krisztián – Balázs Elemér)

Szabó Dániel 2000-ben nyerte meg Montreux-i Jazz Fesztivál szóló zongoravetélkedőjét és néhány évvel ezelőtt a Martial Solal nemzetközi zongoradíjat, lenyűgözve Solalt, Danilo Perezt és a zsűriben helyet foglaló összes többi zongorista nagyságot. Saját triója élén készített lemezt már olyan világsztárokkal, mint Kurt Rosenwinkel vagy Chris Potter.

 9)        Balázs József Trió 

(Balázs József – Pecek Lakatos Krisztián – Balázs Elemér)

Balázs József a harmincas éveiket taposó zongoristák egyik legtehetségesebbike. A Krakkói Jazz Juniors versenyen nyert első díjával hívta fel magára a figyelmet. Dobos bátyja minden zenekarának oszlopos tagja, de most már saját együttese élén is nevet szerzett magának.

10)       Berki  Tamás Band

(Berki Tamás, Mohai Tamás, Horváth ’Pluto’ József, Mohai Győző)

A zenekarvezető-énekes Berki Tamás, a magyar jazzénekesek doyenje 1985 óta szerepel a Nemzetközi Jazz Federáció hivatalos lapjának toplistáján a legjobb európai férfi jazzénekesek között. 2004-ben megkapta a legmagasabb szakmai kitüntetést, a Magyar Jazz Szövetség "Szabó Gábor Életműdíját". 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át.

11)       Szakcsi Lakatos Róbert Trió 

(Szakcsi Lakatos Róbert – Pecek Lakatos Krisztián – Balázs Elemér)

Szakcsi Lakatos Róbert 1995-ben nyerte el a legjobb zongorista és a legjobb szólista díját Krakkóban, majd 1996-ban a Baseli Rádió szervezésében rendezett országos Bach zongoraversenyen első díjat kapott. 2001-ben ő nyerte meg a Montreux Jazz Festival nemzetközi szólózongora-versenyét. 2005-ben az avignoni dzsesszfesztivál keretében megrendezett, fiatal európai együttesek számára kiírt vetélkedőn a legjobb szólista díját kapta.

12)       Szőke Nikoletta – Szakcsi Lakatos Róbert Duó

Két montreuxi díjnyertes zenész együtt. A 2005-ös Montreux Nemzetközi Jazz Fesztiválon az énekesek világvetélkedőjén kapott első díjat a magyar énekesnő, aki a közönségdíjat is elnyerte. New Yorkban és Londonban is koncertezett hatalmas sikerrel, de még nagyobb diadalt aratott Japánban, ahol már a negyedik albuma kel el több ezres példányszámban.

Ahogy ez már évek óta hagyomány, minden év szeptember második hétvégéjén megrendezik a Wekerlei Napokat, Budapest egyik történelmi városnegyedében, a  Wekerle telepen. A telep központjában álló Kós Károly tér minden alkalommal, a rendezvénysorozat utolsó napján, amely vasárnapra esik, a Szolidaritás terévé avanzsál. Ilyenkor a téren felállított standokon találkozhatnak a kedves Érdeklődők a különböző hátrányos helyzetű, fogyatékossággal élő embereket segítő egyesületekkel, alapítványokkal, civil szervezetekkel. Az elmúlt vasárnap, szeptember 11-én – többek között – a Közös Sors Integrációs Egyesület munkatársaival, az idén alakult Neo Segítőkutyás Egyesület, a Vakok Állami Intézete, a Motiváció Alapítvány, a Móra Ferenc Általános Iskola Egyesített Módszertani Intézet Logopédiai Szakszolgálat munkatársaival. Mindemellett a rendezvény különlegessége egy, a tér szélén, a 99-es autóbusz megállójával szemben leparkolt akadálymentesített mikróbusz volt, melyet Gereg Márk autószerelő alakított át. A karosszériát egy roncstelepről hozta el, azzal a szándékkal, hogy mozgáskorlátozottak is indulhassanak a híressé vált Budapest – Bamako Ralyn. Éppen ezért  Márk a maga köré gyűjtött csapatot Bamako Roki Team-nek nevezte el. Azonban a nehéz gazdasági helyzetben – a többi hasonló egyesülethez, civil szervezethez, alapítványhoz – ők sincsenek könnyű helyzetben támogatók tekintetében. Hogy hogyan, miként próbálnak meg segíteni, erről szólt pénteki „Handycap” című műsorunk, melyben a múlt vasárnapi eseményekről készített riportom halllhatták Hallgatóink.

Mai "Fillagória" adásunkban folytattuk a Vodafone "Többet Érsz" Program pályázatának 2011. évi nyerteseit bemutató sorozatunk. A második részben Rózsa Adrienne szakgyógytornászt mutattuk be, aki már 9 éve tevékenykedik a Dévény Anna Alapítványnál, de mostantól egy éven át a Vodafone Alapítvány támogatásával végezheti tevékenységét. A riportot, melyben őt és az Alapítványt is igyekeztünk bemutatni, még kéthete készítettem, amikoris az Alapítvány munkatársai egy "Angyalavató" ünnepséget tartottak Adrienne tiszteletére. 

Műsorunk itt hallgatható meg!

Kedves Hallgatók, Olvasók! Most meghallgathatjátok, miért is érdemes ellátogatni az Árkád Bevásárlóközpontba, az Örs vezér téri metróvégállomáshoz Gyüre László képzőművész tapintható képekből rendezett kiállítására. Itt meghallgathatjátok szeptember 9-i pénteki „Handycap” adásunk, teljes terjedelmében – íme!

Szeptember 2-a és 11-e között különleges kiálbudapesti Árkád Bevásárlóközpontba. togatnak a budapesti Árkád Bevásárlóközpontba. "Kézzel látók" címmel, Gyüre László képzőművész tapintható képeiből láthatnak kiállítást az Érdeklődők. A képek faroslemezre, különleges technikával készített alkotások, melynek köszönhetően a látássérült emberek kézel is láthatják azokat. Gyüre László főképp természeti képződményeket, virágokat, vulkánkitörést, tengeri élőlényeket ábrázoló képeit élénk színhatásuk miatt a gyengénlátók is jobban érzékelhetik, mint egy hagyományos olajfestményt. A kiállítás 2-i, pénteki délután 14:00 órakor kezdődő megnyitóját idén is - ahogy ezt az elmúlt években már tapasztalhattuk - nagyszabású megnyitóünnepség kísérte. Az esemény fővédnöke Dr. Tarlós István, Budapest főpolgármestere, az ünnepségen jelen volt Dr. Szentes Tamás főpolgármester-helyettes. Beszédet mondott - rajta kívül még - Császár Rózsa, a Budapesti Esélyek Háza vezetője, valamint Fodor Ágnes, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének elnöke. Felléptek: Berta Edina és Németh Tamás zongoraművészek, Weszely Ernő harmónikaművész, Máy Krisztina és Nagy László, a Vakrepülés Színtársulat tagjai, Szluka Lídia és Krizbai Teca énekesnő, utóbbit az RTL Klub "Csillag születik" című tehetségkutatójában láthatta először a Nagyközönség, idén tavasszal. Teca egészen a döntőig jutott. A kiállításon Császár Rózsa volt a segítségemre, vele beszélgettünk a képekről, de természetesen volt szerencsém Gyüre László Művész úrral is rövid interjút készítenem, valamint ónéhány járókelővel, látogatóval, akik egy, az Árkád földszintjén felállított elsötétített sátorban próbálták ki, milyen érzés vakon bevásárolni.

Az eseményről készült riportom jövő héten pénteken délután 13:05 perces kezdettel hallhatjátok a Civil Rádió "Handycap" című műsorában. Ezen a képen pedig Tecával, a tárlat előtt. A képet Teca édesanyja készítette telefonommal - köszönet érte, és köszönet a remek hangulatért a fellépőknek, és a képekért Gyüre László Művész úrnak! 

ÚJRA SZÁRNYALLNAK AZ ANGYALOK

A Vodafone Magyarország Alapítvány idén immár negyedik alkalommal hírdette meg "Többet Érsz" programját, melynek keretében idén is újabb Főállású angyalokat választottak, akik munkájukkal, önzetlen tevékenységükkel egy-egy civil szervezetnél, alapítványnál tevékenykednek, segítve ezzel munkájukat, illetve az egyes alapítványok által támogatott célcsoportot. Idén júliusban eldőlt, kik lehetnek az idei év szerencsés kiválasztottai, Főállású Angyalai. Így - ahogy ez már évek óta hagyomány nálunk a Civil Rádióban - idén is bemutatjuk az újabb szerencsés kiválasztottakat. Mai "Fillagória" adásunkkal útjára indítottuk e sorozatot, ma este Mészáros Évát mutattuk be Hallgatóinknak. Éva egy ugynevezett "Gettószelidítő" programban vesz részt, mely program során az Ózd melletti Hétesen élő romákat segítik az integrációban, többek között közmunkaprogrammal, valamint ennek eredményeképpen a romatelep felszámolásával. Mészáros Éva korábban az Ózdi Önkormányzatnál dolgozott, így  számára nem volt ismeretlen az ott élők, valamint a szomszédos Hétesen élők helyzete. Mivel Éva Ózdról érkezett hozzánk a Civil Rádió stúdiójába, így a vele készült interjút e hét hétfőn délelőtt rögzítettük, ezt feljebb, Éva nevére kattintva meghallgathatjátok...

Az Alapítvány által kiválasztott második szerencsés Rózsa Adrienne gyógytornász, aki már 9 éve segít a Dévény Anna alapítványnak, mely - főképp - magzatkorban vagy születésükkor oxigénhiányos állapotba került, izomsorvadásos, mozgásképtelen  csecsemőkön segít egy speciális gimnasztikai módszer, a DSGM (Dévényi Speciális Gimnasztikai Módszer) segítségével, mellyel a babákat még 5 hónapos koruk előtt elkezdik kezelni, mivel az emberi agy addig tudja felhasználni ugynevezett "tartalék" területeit a kieső területek pótlására, ezáltal akár száz százalékos gyógyulást, mozgásképesség-fejlődést eredményezve. Adrienne idén a Vodafone Magyarország Alapítvány egyik kiválasztottja lett, így mostantól ő is főállásban dolgozhat támogatásukkal, 1 évig a Dévény anna Alapítvány koordinátori feladatkörét látja el. Kiemelkedőnek tartja szponzorok, támogatók  keresését,  szakmai projectek megvalósítását, valamint az Alapítvány honlapjának fejlesztését. Tiszteletére ma délután 16 órától nagyszabású "Angyalavató" ünnepséget rendeztek az Alapítvány  városmajori székházának kertjében, mely ünnepségen maga az Alapító, Dévény Anna asszony is méltatta Adrienne érdemeit. Emellett közreműködött Farkas Zoltán klasszikus gitárművész, akitől főképp reneszánsz- és barokk - eredetileg lantra írt - darabokat hallhattunk gitáron.  Az ünnepségről természetesen felvétel is készült, jómagam a Civil rádió képviseletében riportot is készítettem, melyet szeptember 14-i "Fillagória" adásunkban hallgathattok majd meg.

Szeretettel gratulálunk az Angyaloknak, a Hírnököknek!  

Augusztus 17-i szerda esti "Fillagória" adásunkban ismét egy remek, családias hangvételű beszélgetésnek lehettek részesei Hallgatóink, akik minket, a Civil Rádiót választották. Helyesen tették, hiszen most végre egy olyan dolgot mutathattunk be Hallgatóinknak, vagyis helyesen fogalmazva inkább: olyan valakit, vagy valakiket, akik valami egyedülállót képesek mutatni az embereknek,  ezáltal közelebb hozva egymáshoz sérülteket és épeket. Napsugár Anna jeltáncművészt, aki - talán túlzás nélkül állíthatjuk, a világon elsőként és ezidáig egyedüliként - 40 százalékos hallássérültsége ellenére saját CD-t készített, természetesen kiváló hazai muzsikusok és zeneszerzők, szövegírók segítségével, mint például Kaszás Péter vagy Komáromi István. E CD-n nem mások által megírt, vagy másoknak írt, koppintott, hanem kizárólag saját, neki  írt dalokat ad elő. Azonban neki is, mint sok más, hozzá hasonló ifjú tehetségnek, sokat kell kilincselnie a hazai lemezkiadóknál, hogy felfigyeljenek rá. Ebben próbáltunk neki segítséget nyújtani, illetve próbálunk folyamatosan azáltal, hogy ezen túl játszuk majd néhány dalát arról a CD-ről,  melynek egyfajta ősbemutatójának részesei lehettek műsorunk Hallgatói. Annát elkísérte még két táncosa, Németh Zsuzsanna és Puskás Győzőné Klári, valamint műsorunk elején telefonon vendégünk volt még Kaszás Péter zeneszerző is.

Műsorunk itt hallgathatjátok meg... Kellemes és hasznos szórakozás!

A Vakok Állami Intézetében (VÁI) 2008 áprilisa óta folyik rendszeres, szervezett önkéntes tevékenység, a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvánnyal (KÖSSZA) való együttműködésben, képzett önkéntes-koordinátorok irányítása mellett.

• Kliensek kísérése (alkalomszerűen és rendszeresen)
• Felolvasások, egyéni beszélgetések (rendszeres időbeosztásban)
• A VÁI szakdolgozói által szervezett szabadidős programokon való segítségnyújtás

A Kovács Tímea foglalkoztatásszervezővel készült interjút - terveink szerint - e hét pénteki "Handyacp" adásunkban hallhatják Hallgatóink, 13:05 perces kezdettel a Civil Rádió hullámhosszán, Budapesten és vételkörzetében az FM 98 MHz-en, országosan a UPC 106.3 MHz-en, valamint a http://www.civilradio.hu:9000/stream.mp3 linken.

2010. május 15e. Egy esős szombat délután...  Bár nm így teveztük, aznapra egy kerti partyt terveztünk Rádiónk főszerkesztőjének, Pogány György kertjében - ám sajnos a viharos, akkoriban rendkívül esős időjárás közbeszólt. A meghívást elnapoltuk, és  júliusban került sor a szokásos évadzáró party-ra. Ám talán épen ennek köszönhetően - miközben idahaza ültem, és a netet böngészgettem  - jutott eszembe, hogy csak úgy kipróbálom, hogyan lehet oldalt létrehozni a világ legnépszerűbb közösségi portálján, a Facebook-on, amelynek akkor, május 15-én mindössze 2 hónapja voltam regisztrált tagja. A próba olyannyira jól sikerült, hogy létrehoztam a Civil Rádió hivatalos rajongói odalát, melynek később, 2010. szeptemberétől - közös döntéssel - Rádiónk fizetett alkalmazottai, akik jogosultak a Rádió hivatlos logójának használatára - vették át az oldal adminisztrátori tevékenységi körét, köztük Romsics Balázs technikusunk. Balázsnak köszönhetően közösségi oldalunk egyre nagyobb karriert futott, s fut be mind a mai napig - mára elértük az ezredik lájkolót. Kulcsárné Tari Edit személyében, aki ma - 2011. augusztus 3-án - délután 17 óra körül csatlakozott hozzánk - ezúton is köszönjük, és gratulálunk neki, s kívánjuk, hog továbbra is hallgassa Rádiónkat!

Ma eti "Fillagória" adásunkban pedig a július 14-én készült helyszíni riportunk hallhatták Hallgatóink - s aki lemaradt volna róla, vagy csak egyszerűen szeretné újra meghallgatni, itt megteheti...

Az a hét, július utolsó hete is mozgalmasan tellt házunk táján

Még kedden, július 26-án este héttől ismét egy remekbeszabott szólókoncerten lehettem Barátaimmal a Limonádé Joe-ban. Nem más, mint Jenei Szilveszter Barátunk újabb szólókoncertjén, melyena maroknyi közönség most is jól érzte magát. Az alkoholmentes kocsmában az italok közül a legnépszerűbb a citromos sör volt, jómagam életemben először  ittam ilyet, de jó volt megkóstolni, felejthetetlen élmény volt - természetesen  Szilveszter koncertjével és a kellemes baráti társasággal együtt.

Ma pedig egy nem mindennapi fotókiállítás megnyitóján voltam, mely fotókiállításról még néhány hete Dzjadiga Nellitől, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Oszágos Szövetsége ifjúsági koordinátorától hallottam, melyet a MEOSZ 30. éves fenállása alkalmából hírdettek, a kiállítás címe: "Akadálymentes szerelem". Ez egy szimbolikus jelentésű cím, nem csak a fizikai szerelemről szóló fotókat, hanem gyakorlatilag az integráció bármely formáját ábrázoló képeket vártak a jelentkezőktől. 96-an pályáztak, ebből 27 pályaművet díjazott a szakmai zsűri, melynek vezetői a Magyar Fotószövetség tagjai voltak. E rendezvénysorozat egyik jelentős állomása mától augusztus 12-éig Balatonmáriafürdő, ott is a Regen Wagner Otthon konferencaterme.

Az út Budapestről oda-vissza összesen hat óra vonattal, de megérte a hajnali kelés, és a reggel 7:06-os indulás a Déli pályaudvarról, majd az este negyed tizes érkezés szintén ugyanoda. Délelőtt 10 óra után pár perccel érkeztem, az Otthon a vasútállomástól alig két utcányira, a Rákóczi utca 2. szám alatt található.

Jellegzetes sárga homlokzatáról nem nehéz felismerni. A kiállításmegnyitó ugyan csak délután 14 órakor kezdődött, ám szintén ma érkezett ide a Kézenfogva Alapítvány "Fogadj  el - fogadd el" kampánysorozatának kamionja is, mely a szomszédos telken, egész pontosan az Otthon telke és a balatonmáriafürdői stran között. Az Otthon udvarán pedig egésznapos család programokkal vártak mindenkit, készségfejlesztő játékok, "képességek asztala", melynél kipróbálhattuk például azt is, hgyan lehet "vakon" cipőt füzni. A játék lényege az volt, hogy egy alul nyitott dobozba egy női cipőt rejtettek, mellette fűzővel, úgy, hogy a dobozt rátették, mely két oldaán épp csak akkora nyílás volt, melyen egy felnőtt férfi kéz belefért, és a feladat lényegében az volt, hogy így kellett befűzni a cipőfűzőt a négy lyukú cipőcskébe, természetesen szabályos módon. Nekem - még jó, hogy időkorlát nem volt, mert kb. 5 perc alatt - de sikerült, mint ahogy például az  játék is, melynek során egy, az asztalon lévő formát kellett kirakni LEGO kockákból úgy, hogy szintén egy hasonló dobozkában elrejtettek ugyanolyan kockákat, természetesen jól összekeverve. A fotókiállításon pedig a legkülönbözőbb jelenetek: kerekesszékes szerelmes párok, táncoló párok, padon át ölelkező párok, ablak előtt álló ember alakja, és még számtalan szimbolikus jelentésű kép. E rendezvényről készült riportunk pedig hamarosan a Civil Rádió "Handycap" című műsorában hallhatjátok.

Köszönet az Otthon lakóinak, valamint a RegensWagner Alapítványnak, a MEOSZ-nak és a Kézenfogva Alapítványnak a kiváló szervezésért. 

2011. július 20-i műsorunkban két érdekes témát hallhattak Hallgatóink: Elsőként egyjúnis 21-én megrendezett szakmai konferenciáról beszélgettünk Dr. Latorczai Csabával, a Közigazgatási- és  Igazságügyi Minisztérium nemzetközi- és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárával. A konferencia témája a nemrég elkészült Civil Törvény és annak társadalmi-politikai háttere volt.
Műsorunk második részében pedig a június 28-án az Országgyűlési Biztosok Hivatalának Dísztermében megtartott "Justitia Regnorum Fundamenum" Díj átadóünnepségéről készült riportunk, valamint az idei Díjazottal, Dr. Finszter Géza egyetemi tanár-kriminológussal készült interjúm hallhatták azok, akik minket hallgattak.
 
Az idei nyár eddigi legmelegebb napjai után most egy  hírtelen jött hidegfront okozott komoly vihart az adást megelőző éjjel, amely megrongálta Rádiónk Hármashatárhegyen lévő adóját, így délután és este a 98 MHZ-es frekvencián nem szóltunk - annál inkább azonban az Interneten. S ha valaki véletlenül lemaradt volna, vagy egyszerűen csak szeretné újra meghallgatni a műsort, akkor itt most megteheti!

Újabb kiadásához érkezett a Pálfi Anna által szerkesztett, az Oltalom Karitatív Egyesület által kiadott  "Csillagszálló" Kultúrális utcalap.  Immár negyedévente, a korábbi havi kiadáshoz képest, de hasonló lelkesedéssel,  színvonalas tartalommal, remek és tanúlságos írásokkal, novellákkal, remek szerzőkkel. Ahogy ez már korábban is volt, egy-egy újabb lapszám megjelenését lapbemutató követi, és követte ma is, ezúttal az ELTE Trefort Kertben, a Múzeum körút 4. szám alatt. Az emelkedett hangulatot még egy rövid ideig tartó kis meleg nyári eső sem zavarhatta meg.

A 2011. nyári lapszám címadó tanulmánya Dr. Bánki György pszichiáter által írt tanulmány, "Játszma" címmel, mely egy fontos társadami  problémára igyekszik felhívni az Olvasó figyelmét.

Hogy pontosan miről is van szó? Eddig példátlan módon, most az egész lapbemutatót meghallgatva megtudhatjátok - íme...

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Pálfi Annának a meghívásért, az emelkedett hangulatú estért, további hasonló kiadásokat még!

Ma este, így nyár derekán, kicsit rendhagyó tartalommal jelentkezett "Fillagória" című műsorunk - bár annyra talán mégsem rendhagyó, csak inkább lazább hangvételű beszélgetést hallhattak Hallgatóink. A Civil Rádiónak is otthont adó Fonó Budai Zeneházban is rendszeresen fellépő Kormorán Memory Band idén márciusban amerikai koncertturnén vett részt, Los Angeles-ben, New York-ban, Kanadában és San Diego-ban, helyi magyar konzulátosokon  adtak koncerteket, március 15-e alkalmából, amely értelemszerűen ott nem munkaszüneti nap, de az ott élő magyarok éppúgy megemlékeznek e napról, mint minden magyar bárhol a világon. Még májusban készítettem egy interjút, szándékom persze az volt, hogy az Együttes valamennyi tagjával, ám mivel a tagok külön-külön is rendkívül elfoglaltak, így még május 20-án péntek délelőtt Jenei Szilveszter, az Együttes gitárosa tudott eljönni hozzánk, stúdiónkba egy kötetlen interjúbeszélgetésre, melyben mesélt amerikai körútjukról, mint a KMB képviselője, mégis kicsit persze a saját szemszögéből nézve. Ezt a beszélgetést hallhatták ma esti műsorunkban. A KMB gyakran lép fel jótékonysági rendezvényeken is, például az idén február 26-i "Ritka- és Veleszületett Rendellenességek Világnapján" a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, valamint a május 1-i "Fogadf el - fogadd el" rendezvénysorozat nyitó állomásán a budapesti Ötvenhatosok terén. Szilveszter maga is két gyermeket nevel, egyikük enyhén sérült. Felesége Illés Györgyi, úszás- és vizilabda-oktató tanár, a Bajza utcai Általános Iskolában tanít, a február 25-i "Tolerancia-nap" egyik szervezője volt. Így Szilveszter maga is empatikusabb sérült embertársainkhoz, noha erről ebben a beszélgetésben értelemszerűen egy szó sem esett, viszont így mégis csak  kötzető műsorunkhoz, és rá is igaz műsorunk jelmondata: "Egy műsor olyan emberekről, akik munkájukkal, önzetlen tevékenységükkel másokon segítenek".

A beszélgetést itt hallhatjátok!

Az országgyűlési biztosok 2007-ben alapították a "Justitia Regnorum Fundamentum" Díjat, melyet évről-évre olyan emberek kaphatnak, kiemelkedő munkájuk elismeréseként, akik a fogyatékosügyben, a szociális- és emberjogi ügyekben végeznek kiemelkedő munkát. Idén Dr. Finszter Géza kriminológus kapta e megtisztelő címet, a Díjat Prof. Dr. Szabó Máté, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa adományozta az Országgyűlési Biztosok Hivatalának dísztermében, ma délelőtt 11 órakor. A Díjátadóról hamarosan  a Civil Rádióban is hallhatnak, kedves Hallgatóink.  Az alábbi életrajzot Bernát Györgytől, a Magyar Rádió egykori bonni tudósítója, ma az Országgyűlési Biztosok Hivatalának  sajtóreferense bocsátotta rendelkezésemre a Díjátadóra szóló Meghívó mellékleteként.  Tisztelettel gratulálunk a Díjazottnak!