Nyár derekán vagyunk. Ilyenkor augusztus elején mindig nagyon meleg van, most is rendkívüli meleg, nyári időjárás uralkodik, napközben csaknem 35 fok, este is alig hül 20 fok alá. A teliholdas, csillagos derült égbolt kellemes, a Nap már-már éget, így napközben érdemes inkább vagy a vízpartot, vagy egy strandot választani – de akinek erre nincs lehetősége, érdemes egy hűvös szobában tölteni a napot.
Én is így tettem, amikoris e hét végén, szombaton apai Nagymamámat látogattam meg, aki még hét elején hívott meg egy kellemes ebédre. Igaz, ezúttal nem ő készítette, hanem egy szemközti kínai étterembe hívott meg ebédelni. Míg ő szecsuánés csírkét evett kisadag burgonyával, addig én egy nagyadag burgonyát ettem fokhagymás csípős csirkével. Ebéd után odafent nem hiányozhatott a desszert sem, Nagymamám igazi házi készítésű gyümölcsfagylalttal kedveskedett. Kellemesen töltöttük a napot, ahogy ilyenkor lenni szokott, jót beszélgettünk, Mami (mert hogy mi csak így hívjuk őt) mindig szívesen mesél régi dolgokról, olykor-olykor olyanokat is elmesél, amelyeket előző alkalmak valamelyikén is.
Délután fél négyig voltam ott, mert késő délutánra és estére a Farkas Teaházba voltam hivatalos – mivel mostmár harmadik éve, hogy minden hónap első szombatján zárkörű klubot rendeznek meg a Sorstársaknak, Barátoknak. Most sem volt e zmásképp. Mindemellett Judit névnapja is volt, így Péter feleségét is felköszöntöttük – azonban az ünneplésnek ezúttal más aproopója is volt. Sőt, inkább más apropója volt, mégpedig nem más, mint Péterék augusztus 1-én lévő 25. házassági évfordulója – mint ez később kiderült számunkra. Nem voltunk sokan, összesen heten (mint a gonoszok, ahogy mondani szoktuk), ám remekül éreztük magunkat. A remek hangulatú beszélgetést és iszogatást (jómagam egy üveg sörrel, két pohár whiskey-vel és három pohár pezsgővel oltottam szomjam, mindezt persze csaknem hat óra leforgása alatt) karaoke-val tetéztük, majd nem sokkal este 11 előtt indultunk el hazafelé, hogy elérjük az utolsó metrót, illetve ki-ki még az ahhoz csatlakozó utolsó buszt. Potban éjfélkor értem haza a teliholdas éjszakában.
Igazán irigylésre méltó ez a szép évforduló – szeretettel gratulálok Nektek, kedves Péter Barátom! Még legalább ugyanennyit kívánunk mindnyájan, és jó egészséget!
