HAJNALI FÉNY

Nagy örömünkre szolgál, hogy ma délután túl vagyunk egy eddig sikeresnek mondható üzleti tárgyaláson.

A Corvin mozi kávézójában  találkoztunk Szarvas Olivérrel, a CreativeSelector.hu honlap létrehozójával. Végül is Tóth Mónika kolléganőnk nem tudott eljönni e találkozóra, így ketten, Görög Mária kolléganőmmel képviseltük a Civil Rádiót. A honlap közösségi támogatói oldal, amely - ahogy Olivér fogalmazott - a helyi fenntartású, kisebb projecteket szeretné támogatni. A marketinges csapatban még a múlt héten szerdán született egy olyan  elhatározás, hogy Fillagória című műsorunk projectjével indulunk, és próbálunk meg támogatókat szerezni a CR számára. Erre az oldalra bárki regisztrálhat, és töltheti fel saját projectjét, illetve támogathat projecteket bankkártyás fizetéssel/átutalással.  Minden támogató kisebb-nagyobb ajándékokat (mint pl. színházi belépő, stb.) kap, attól függően, mekkora  összeggel támogat egy-egy általa jónak talált projectet. Olivér néhány napja emailben megkapta tőlem a múlt hét szerdai Fillagória adásunk, valamint a műsor honlapjának elérhetőségét, és a műsor, mint támogatandó project elnyerte tetszését, tehát ő a maga részéről támogathatónak tartja. Ahogy mondta, ha már 80 - 100 ezer ember van, akit a saját  mindennapi  problémáin túl ez, illetve egy-egy ilyen jellegű project érdekel, akkor már jók vagyunk. A sok ötletelést ma tett is követte: délben regisztráltam a honlapra. Este pedig, miután hazaértem, megfogalmaztam egy rövid bemutatkozást, a műsor rövid bemutatását, melyet átküldtem véleményezésre Marketing csapatunk vezetőjének, Görög Mária kolléganőnknek, illetve szükség esetén módosításra, javításra, és aztán majd átküldöm Olivérnek emailben, aki feltölti, hogy elinduljon a gyűjtés. Alap esetben hatvan napos időszakot szoktak megadni, mert - ahogy fogalmazott -, ha egy projectet két hónap alatt nem támogatnak, akkor az igazából érdektelen.

Emellett szeretnénk arra kérni honlapunk technikai munkatársait (pl. Magyar Ádámot), hogy helyezzen el  majd a projectre mutató bannert honlapunkon, ugyanezt megtesszük majd a Facebook-on is. A projectre mutató link értelem szerűen akkor lesz majd elérhető, ha feltöltésre került a project. Ezt a linket azután bárki megoszthatja, tovább oszthatja Facebook-oldalán, hogy minél többen lájkolják, támogassák, hallgassanak minket. Emellett a CreativeSelector.hu -t reklámozó szpotokat fogunk gyártani (én  csütörtökön megyek be a stúdióba pénteki „Handycap” adásunk felvételére, és fogok készíteni párat, aztán majd eldöntjük, melyik menjen).

Emellett tervben van egy másik, szintén Szarvas úr nevéhez köthető hellyel való együttműködés. Olivér a VII. ker. Kazinczy u. 3. szám alatt működő Kirakat nevű szórakozóhely tulajdonosa.  Görög Mária egy olyan ötlettel állt elő, hogy esetleg programajánlókat is készíthetünk a helynek. Ez utóbbi egyelőre egy javaslat, ezzel kapcsolatban még fogunk majd tárgyalni.

Most tehát úgy tűnik, új korszak indul Rádiónk életében. Bízunk a sikeres együttműködésben! Marcsinak köszönöm a segítséget, Szarvas úrnak pedig, hogy időt szán ránk, és  segít nekünk! Továbbá kárünk minden kedves Barátunkat,  Hallgatónkat, hogy  továbbra is hallgassanak, és támogassanak minket!

Idén is megrendezik a Miss Colours Hungary kerekesszékes szépségversenyt a Colours Rehab KFT támogatásával.  E nagyszabású eseménynek idén is a Laruss Étterem és Rendezvényközpont   ad otthont Budapesten, a Csörsz utca 18/B. szám alatt. A február 3-i castingon 10 hölgy mutatkozott be a zsűrinek:

 Almási Nikoletta,

 Ferenczi Tünde,

 Gulyás Viktória,

 Ivanova Daniella,

 Kovács Brigitta,

 Oláh-Koppány Andrea,

 Simonfi Lilla,

 Szántó Barbara,

 Váczi Anita és

 Vasas Vanda.

Közülük kettő már visszatérő résztvevő:  2012-ben a legjobb nyolc közé jutott Almási Nikoletta és a legjobb nyolcból kimaradt  Szántó Barbara.

Valamennyi résztvevő fontosnak tartja  felhívni a közvélemény figyelmét az akadálymentesítés, az esélyegyenlőség fontosságára, arra, hogy ne szánalommal tekintsenek a kerekesszékes-, illetve egyáltalán a sérült  emberekre. Valamennyien egyetértettek abban, hogy fontos az emberek közötti falak, akadályok lebontása. Emellett a résztvevők  azzal kapcsolatban is egyhangú választ adtak – arra irányuló kérdésemre, hogy számukra mi a szépség -, hogy a szépség nem a külsőségeket, hanem  sokkal inkább a belső értékeket, az   önmaguk lelkében lévő harmóniát jelenti. Valamennyien  nagyon sokoldalúak, vannak köztük kimagasló tehetségek. Gulyás Viktória például korábban drámatagozatos gimnáziumba járt, így számára fontos a gesztikuláció, a hallgatás, az, hogy mindig hallgassuk meg a másik embert. Emellett jelenleg a Kutyával az Emberért Alapítványnál dolgozik, segítő- és hangjelző kutyákat képeznek. Oláh-Koppány Anita korábban az Ability Parkban dolgozott, fontosnak tartja az érzékenyítést, a sérült emberek világának az épekkel való megismertetését. Váczi Anita pedig Tiszaújvárosból érkezett, jelenleg épp gyermeket nevel, emellett pedig a TV SE –ben kajakozik  Makó Mónika és Jancsár László edzők tanítványaként. Nem titkolt célja a 2016-os Rio de Janeiro-i Paralimpián való qualifikáció.

A versenyzők bemutatkozása  február 3-án zajlott a Laruss Étterem és Rendezvényközpontban, a szakmai zsűri ezután választja majd ki a legjobb nyolcat, akik március 9-én kűzdenek majd meg a nézők szavazataiért. A verseny ötlegazdája Kazány Tibor,  szervezője   pedig Varga-Tarr Sándor, aki elmondta, hogy az érdeklődők a rendezvény www.misscolours.com címen található honlapján rendelhetnek jegyet a március 9-i döntőre. A jegyek árából befolyt bevételből a Pethő Intézetet támogatják, továbbá aktív kerekesszékek vásárlására is fordítanak belőle.





Hamarosan – terveink szerint február 22-i Handycap című műsorunkban - hallhatják Hallgatóink a legjobb nyolc közé jutott versenyzőkkel készült interjúinkat. A műsor 13:05-kor kezdődik.

Online adás: http://www.civilradio.hu:9000/stream.mp3

Hagyományos rádiófrekvencia Budapesten és környékén: FM 98.0 MHz

E hét szerdán – úgy tűnik – új korszak kezdődött el Rádiónkban. Legalábbis – lekopogom itt a számítógépem billentyűzetén – sikerül kifelé nyitni, és hamarosan támogatót vagy támogatókat szereznünk a Civil Rádió további működtetéséhez.

Még múlt hét közepén kaptunk egy Sajtóközleményt, melyben arról tájékoztattak minket, hogy a Csoda Család Egyesület egy közösségi támogatói honlap, a CreativeSelector.hu segítségével 590 ezer forint támogatást gyűjtött az elmúlt két hónapban,  családi napközik működtetésére. Az Egyesület alapítója Dr. Nagy Ágnes, aki tavaly ősszel a „Minden napra egy CSA-NA”  projectjével kereste fel e támogatói oldalt, melyre egy szerencsés véletlen folytán talált. Az oldal létrehozója Szarvas Olivér, akivel e sajtóközlemény eolvasása után felvettem a kapcsolatot emailben, hogy esetleg mi is fordulhatnánk-e hozzájuk támogatással kapcsolatban, hátha nekünk is tudnának segíteni. Továbbá még múlt hét csütörtökre sikerült meghívnom Dr. Nagy Ágnest egy stúdióbeszélgetésre, a vele készült interjút pedig e hét szerda esti „Fillagória – A védett közösségi tér” című műsorunkban hallhatták Hallgatóink. Aki lemaradt volna az adásról, itt meghallgathatja stúdióbeszélgetésünk.  Műsorunk utolsó néhány percében pedig az is kiderül, hogy ki lett a 2012. Év Civil Rádiósa. E díj átadására január 29-én kedden este került sor a Fonó büféjében tartott szokásos, hagyományos újévi  ünnepségünkön. 

Még adásunkat megelőzően marketing-megbeszélést tartottunk két Koléganőmmel, Görög Máriával és Tóth Mónival. Még tavaly  decemberben született meg az az ötlet, hogy mivel nehéz anyagi helyzetbe kerültünk, alakuljon egy olyan  marketinges csapat Rádiónkban, amely támogatók szerzésén dolgozik, illetve azon,  hogy egyáltalán hogyan lehet megoldani Rádiónk  anyagi p helyzetét. A csapatból most hárman voltunk jelen, és még szerda este elhatároztuk, hogy együtt hárman, felvesszük a kapcsolatot Szarvas Olivér úrral, megszervezünk egy személyes találkozót, ahol mindent részletesen elmondunk, és „Fillagória” című   műsorunk számára – és ezzel gyakorlatilag a Civil  Rádió számára támogatást próbálunk szerezni. Felmerült annak a lehetősége, hogy február 4-én hétfőn délután 16 órakor találkozzunk egy  - a Rádiótól független – külső helyszínen, amely a Corvin mozi kávézója lesz. Nekem jutott a megtisztelő  feladat, hogy mailben egyeztessek Szarvas úrral, és meghívjam erre a találkozóra – nagy örömünkre szolgál, hogy elfogadta meghívásom,  szerencsére az időpont megfelelő számára.

A  február is remekül indult.

1-én pénteken délután elmentem Péter  barátomék újpesti Teaházába. Szeretek betérni oda, mindig lehet jóbarátokkal, ismerősökkel találkozni. Arra azonban nem számítottam, hogy épp Kata hugommal és új barátjával találkozok ezen a délutánon. Épp első randikuknak kerestek helyszínt, amikoris Kata új barátja, Krisztián – aki a XIII. kerületben lakik – GPS navigációjának segítségével épp  teaházakat keresett. A térképen elsőként a IV. kerület Szent István tér 3. szám alatt lévő   teaházat találta meg, vagyis épp Péterék Teaházát, a Farkas Teaházat. Így aztán ezt választották találkozójuk helyszínéül. Később, mikor már odaértek, Hugom akkor  mondta neki, hogy ez az, amiről a Bátyus, mármint én meséltem neki. Meg is lepődött, amikor a helységbe érve meglátott  az egyik asztalnál.  Innentől az első randi  amolyan családi, vagy legalábbis családias összejövetellé vált. Remekül éreztük magunkat, ráadásul Hugomék Péter barátom vezetésével még a Teaházban működő Láthatatlan Kiállítást is  megtekintették, kipróbálták, milyen érzés vakon tájékozódni egy teljesen elsötétített helységben, megtapintottak domború képeket, kipróbáltak  kirakójátékokat, Péter segítségével kipróbálták a viaszgyertya készítését, legalábbis nagy vonalakban. Egy darabka méhviaszt kellett felcsavarni úgy, hogy előtte annak széléhez illesztettek egy darabka kanócot, majd végül a hengerré csavart  kész gyertyát eltehették emlékbe. Így igazán remekül sikerült, és örök  élménnyé vált Kata is Krisztián első randija.

Nagyjából este tíz felé járhatott az idő, amikor haza indultunk.

1997. óta hagyomány, hogy a Civil Rádiózásért Alapítvány Kuratóriuma minden év elején megválasztja az előző Év Civil Rádiósát.

E Magyarországon egyedülálló, a médiában végzett önkéntes munka, a segíteni, a tenni akarás elismeréséül szolgáló díjat olyan  Kollégák kapják, akik saját műsoraik készítésén túl kiemelt szerepet vállalnak közösségünk fejlesztésében, jobbá tételében. Aki most e díjat kapta, a Civil Rádió átlagánál  jobb, színvonalasabb, igényesebb műsorokat készített 2012-ben és az azt megelőző években. Aki most e díjat átvehette, szükség esetén saját számítógépét adta Rádiónknak, hogy megoldódjanak az időnként felmerülő technikai problémák. Ha kellett, sokszor vasárnap, pihenőnapon is segített a technikai munkában. Mindemellett hihetetlen emberségről, jóindulatról tett tanubizonyságot. Szakmai alázata, jóindulata, embersége példaértékű mindnyájunk számára. 

A 2012. Év Civil Rádiósa - a Szerkesztőbizottság javaslata alapján, de a Kuratórium végső     döntése nyomán - ROMSICS BALÁZS, akinek ezúton szeretettel és tisztelettel gratulálunk!

Január utolsó napjai is bővelkedtek eseményekben.

Január 25-én pénteken délelőtt 10 és délután 16 óra  között konferenciát rendeztek a Kézenfogva Alapítvány szervezésében. E konferencia célja, hogy bemutasson olyan projecteket, amelyek segítségével a megváltozott munkaképességűek, a fogyatékossággal élők  minél szélesebb körben dolgozhatnak akár a nyílt munkaerőpiacon, akár pedig védett munkahelyeken.  E konferencián több előadó is bemutatta sikerrel záruló project-jét, többek között Németh Márta, a Vakok Állami Intézetének egykori nevelőtanára, aki jelenleg a  Sárospatakon működő Búzavirág Alapítvány foglalkoztatóját vezeti. Kiemelt figyelmet fordítanak az akadálymentes környezetre, a családias, otthonos légkör megteremtésére. Fő profiljuk szőttesek, kerámiák, különböző ajándéktárgyak készítése, valamint minden évben nyári táborok szervezése.    Előadását követően lett volna interjúkészítési lehetőség is, azonban úgy egyeztünk meg, hogy mivel sokkal színesebb, hitelesebb lenne helyszíni riportot készíteni, a közeljövőben egyeztetünk majd időpontot, amikor ellátogatok hozzájuk, ennek elkészítése céljából, hogy ez által Hallgatóink jobban megismerhessék  őket és tevékenységüket.

Január 26-án szombaton rendkívüli taggyűlést tartott a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete. A rendkívüli taggyűlés összehívásának oka egy idén január 1-étől életbe lépő jogszabály-módosítás, amely kimondja, hogy ha valaki  idős korú nyugdíjas lesz, akkor amellett nem végezhet keresőtevékenységet. A korábbi elnök, Németi Zsolt pedig előbbit választotta, így a továbbiakban legfeljebb társadalmi munkában dolgozhat az Egyesületnél. Ezért szükségszerűvé egy új elnök megválasztása.   A taggyűlés eredetileg reggel 8:30-ra volt meghírdetve, azonban mivel akkor még nem voltunk határozatképeseg, 9:00-kor kezdődött el. Akkorra már – határozatképesen – 101-en voltunk jelen. A szokásos elnöki megnyitó és a jelölőbizottság beszámolója után jelöltlista-állítás következett. A jelöltlistára három tagot delegáltak: Geszti Esztert, aki a jelöltlista-állításkor 55 szavazatot kapott, Benedek Zoltánt, aki 60 szavazattal második helyen végzett, és Borai Botondot, aki 88 szavazattal vezette e jelöltlistát. A  jelöltlistán  szereplő tagok közül ugyanis többre is leadhattuk szavazatunkat, akiket végül a titkos szavazáson is indítani kívántunk.  A titkos szavazás lényege, hogy  mindnyájan kaptunk egy-egy zárt borítékot,  mellé az induló tagok neveit tartalmazó cédulákkal, majd mindnyájunknak egy általunk kiválasztott tag nevét tartalmazó cédulát kellett belehelyezni a borítékba, melyet lezárva urnákba helyeztünk. Az ezt követő kb. félórás szünetben következett  a szavazatok összeszámlálása, az eredmény pedig végül a következőképpen alakult: a tagság 60 szavazattal Borai Botondot választotta meg a Hermina Egyesület új elnökének. A második helyezett Benedek Zoltán 19, míg a harmadik Geszti Eszter 17 szavazatot tudhatott magáénak.

A taggyűlést követően apai Nagymamámhoz mentem, aki – ezúttal - születésnapom alkalmából hívott meg egy finom szombati ebédre, és egyébként is már elég régen találkoztunk. Mondhatnám, idén először találkoztunk személyesen.

Ismét mozgalmas heten vagyok túl.

Nagyjából három hétre előre dolgoztam a Rádióban, pénteken pedig szinte egész délelőtt hivatali ügyeket intéztem.  E hét szombatra pedig meghívást kaptam egy születésnapi party-ra. Egy régi kedves barátom, Király Kriszti ünnepelte születésnapját a napokban. Még 2005. augusztusában ismertem meg őt személyesen Bertán keresztül, akivel már vagy tíz éve ismerjük egymást, és régebben gyakran  jártunk  együtt koncertekre, vagy  esetleg az adott  koncerten találkoztunk. Kriszti is gyakran  csatlakozott baráti társaságunkhoz. E hét szombat délután pedig a Farkas Teaházban ünnepeltük meg születésnapját. Péterrel és feleségével együtt összesen tizen voltunk a társaságban, a már említett Berta is csatlakozott hozzánk, igaz, ő korábban elindult haza, nagyjából este fél nyolc felé. A party egyébként délután öttől este negyed tizenegyig tartott. Kriszta  rengeteg ajándékot – tőlem egy szál rózsaszín rózsát – kapott, és egy másik közös barátunktól, Barbitól egy hatalmas csokoládétortát, amelyből bőven jutott a társaságnak. A torta átadásakor persze nem maradhatott el a szokásos születésnapi jókívánság sem az ismert „Happy Birthday to You” kezdetű dallal. Sőt, a torta átadását követően még Bródy János „Boldog születésnapot” című, jó három évtizede Halász Judit által sikerre vitt dala is felcsendült,   e két dalt jómagam  kísértem hzogorán.

Este negyed tizenegy körül együtt indultunk el Péteréktől, a társaság egy része busszal ment, néhányan a 3-as metróval  mentünk, de az Árpád hídtól kezdve egyedül folytattam utam a Deák Ferec tér irányánba.

„Eltitkolt évek” címmel láthattak nagysikerű mozifilmet még 2009-ben. E dokumentumfilmben 11 lezbikus hölgy mesélt arról, hogyan élte meg  másságát, mint – a szocialista rendszerben állítólag pszichiátriai esetként kezelt – problémát. A filmből mostanra, egész pontosan 2012. decemberére egy DVD is készült, melyhez egy interjúkötetet is kiadtak, mely kötetben 15-re egészült ki a szereplők száma. A filmet Takács Mária rendezte, a riporter Swartz Gyöngyi társadalomkutató, a film egyik szereplője pedig Lovas-Nagy Anna, aki a december 18-i, sajtótájékoztatóval egybekötött kerekasztalbeszélgetésen is nyíltan vállalta lezbikusságát. E bemutatónak és kerekasztalbeszélgetésnek az Uránia Kávézó adott otthont. Ma esti műsorunkban az erről készült riportunk hallhatták Hallgatóink, és most itt is megteheti az, aki lemaradt volna róla, vagy szeretné újra meghallgatni.

Idén is mregrendezésre kerül a Miss Colours Hungary kerekesszékes szépségverseny, a Colours Rehab KFT és a  rendezvény számára a helyszínt biztosító Laruss Étterem és Rendezvényközpont támogatásával. E rendezvény fő célja, hogy felhívják a figyelmet az akadálymentesítés, a társadalmi esélyegyenlőség fontosságára, illetve arra, hogy kerekesszékben is lehet teljes értékű életet élni, és egy kerekesszékes nő is lehet szép. A tavalyi verseny győztesének feladata is ez volt, vagyis az közvélemény figyelmének felhívása – az idei győztes feladata sem lesz más, azonban az idei győztesnek mindemellett egy blogban kell majd összegeznie az elért eredményeket, megosztania tapasztalatait a nyílvánossággal. A január 9-én délelőtt a Laruss Étterem és Rendezvényközpontban megtartott   sajtótájékoztatón bemutatták a zsűri tagjait, akik: Pataki Zita, az RTL Klub meteorológusa, a verseny háziasszonya, Orosz Barbara (a többiekkel ellentétben ő új tagként jelenik meg), a TV2 „Tűsarok” című műsorának producere és háziasszonya, Varga Katalin Eszter, a 2012-es Miss Colours Hungary szépségverseny győztese, Kucsera Zsolt mesterfodrász, Nánási Pál fotóművész, aki a tavalyi versenyzőkről készített fotókat a rendezvény honlapjára, és idén is ő készíti el majd a jelöltek portréit, Kazány Tibor, a verseny ötletgazdája és  Dr. Szekeres Pál, paralimpiai- és ép olimpiai párbajtőr-bajnok, jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sportért felelős helyettes államtitkára. A project vezetője pedig  Varga-Tarr Sándor, a Colours Rehab KFT ügyvezetője. Az eseményről készült rövid riportunk e hét pénteki „Handycap” című műsorunkban számoltunk be a Civil Rádió hallgatóinak.

Ez a hét is bővelkedik eseményekben. E hét szerdán, január 9-én került megrendezésre az idei év első Kormorán Memory Band Klubkoncertje a városligeti Backstage Pubban. A Gál Péter hegedűs, Jenei Szilveszter énekes-gitáros és Margit József énekes-basszusgitáros által 2005-ben alapított együttes minden hónapban tart hasonló klubrendezvényeket, melyek keretében a műsor első háromnegyed órájában igyekeznek minél több ifjú tehetségnek teret biztosítani, bemutatkozási lehetőséget biztosítva ezzel számukra. Most sem volt ez másképp: a január 9-i Klubkoncerten a Vakok Intézetének Szakiskolája egykori növendékeiből, illetve Nagy József tanárból álló Szarkaláb együttes mutatkozott be. A zenekar akusztikus népzenei feldolgozásokat játszik, tagjai: Geszti Eszter fuvolista, énekes, Geszti Beáta és Pausch Éva  énekes, Kanalas Gyula gitáros, énekes, valamint Nagy József, aki énekel, gitározik, és buzukin játszik. Igazán méltó helyet kaptak, és méltó produkciót hallhattunk tőlük, így a Kormorán Memory Band előzenekaraként. A koncert elején Józsi elmondta, hogy ő először 1981-ben hallotta az akkori Kormorán zenekart, hát nem gondolta volna, hogy egyszer majd velük állhat egy színpadon (noha az akkori zenekari felállás már nem ugyanaz) – de ezen a napon ez is megtörtént.  Koncertjükön hallhattunk erdélyi népdalt, Sebő Ferenc által írott versmegzenésítést, sőt, Nagy József maga is jegyzett egy dalt, mint saját szerzeményt.  Műsorukat – természetesen a zenekar engedélyével, hozzájárulásával – ketten is rögzítettük egy kedves sorstársammal, barátommal, Reményik Lacival. Azt, hogy az ő felvétele hogyan sikerült,  még nem tudom, mert még nem hallottam, az viszont biztos, hogy az enyém annyira jó lett, hogy pénteken a Civil Rádió két műsorában is adtunk le részleteket a koncertből.

Január  11-én pénteken délelőtt 10 – 12 óra között a Civil Rádió „Disputa” című szórakoztató, kulturális műsorában, Zalka Ilona  műsorvezetőtársam ezúttal engem  kérdezett, mint meghívott vendéget, mint kollégáját. Témánk: a fogyatékossággal élők és a művészet kapcsolata volt. A szerdai koncert is nagyban elősegítette a témaválasztást, noha ezt a témát már akkor elterveztük, amikor két hónapja a Rátkay Klubban Zajátz Tamás bőrműves kiállításán találkoztunk, amely kiállítás megnyitóján sikeresen szerepeltem, és nyertem egy lófejet ábrázoló, bőrből készült tapintható képet. Délutáni „Handycap” című műsorunk első felében pedig a már említett sajtótájékoztatón készült riportom hallhatták Hallgatóink, műsorunk második részében pedig a Különleges Eleven Zenészek Előadói Közösségének (KEZEK) két tagjával beszélgettünk régi kedves műsorvezető társammal, Szörényi Tibivel. Vendégeink voltak: Steinitzer  Zoltán előadóművész, tanár és egyik tanulója, Hirsch Gergő, aki épp adásunk napján ünnepelte 12. születésnapját, de már a csütörtök délutáni felvétel után közölte – mert hogy annyira megtetszett neki a rádió -, hogy 12 éves korától már jön ide dolgozni. A KEZEK a Gyermekház Alapítvány által támogatott speciális  iskolában működik, mely iskola hiperaktív gyermekeket tanít, a szokásos iskolai alaptantervtől kissé eltérően, játékosabb formában – kiemelt hangsúlyt helyezve a gyermekek művészeti tevékenységére. Ahogy Steinitzer Zoltán tanár elmondta, a gyerekek általában kisiskolás korban már kiválasztják,  milyen hangszeren szeretnének játszani, miután először lépnek be az iskola zenetermébe. Gergő dobol, és klarinétozik. Műsorunkban egy saját maguk által készített felvételt is meghallgathattunk, amely a Hooligans zenekar „Játszom” című dalának feldolgozása. Néhány felvétel letölthető a KEZEK honlapjáról.

Megkezdődött az új év, és az élet, a mi életünk is visszatért hát a rendes kerékvágásba.

A Civil Rádió műsorai is újra hétköznapi rendben hallhatók.

Délután elkészítettem „Fillagória – A védett közösségi tér” című műsorunk idei első  számát, melyben a „Csillagszálló” kulturális  utcalap 2012. téli, „Csoda” címmel napvilágot látott lapszámát mutattuk be Hallgatóinknak, vagyis –  hagyományainkhoz hűen –  összefoglalót hallhattak Hallgatóink a frissen megjelent lapszám bemutatójáról. A tavaly december 13-án, csütörtök este lezajlott eseménynek ezúttal is a Közép-európai Kulturális Intézet adott otthont, amely Intézet már  több alkalommal adott otthont a folyóiratot kiadó  Oltalom Karitatív Egyesület rendezvényeinek. E lapszámban nem éppen csodás  történeteket olvashatunk – többek között olvashatjuk Sós Dóra Gabriella egy olyan írását, amely egy fiatal lány kálváriájáról szól, a lányt csaknem nyolc évig tartotta fogva elrablója egy Bécshez közeli helyen, egy pinceoduban. Ő Natasa Campus, akinek történetéről évekkel ezelőtt többször is hallhattunk a híradásokban. S hogy miért mégis „Csoda” lett e lapszám címe? - A lap főszerkesztője, Pálfi Anna ezt azzal magyarázza, hogy ha nem is szó szerint csodáról van szó, azonban az mégis csak csodával határos, ahogy ezen történetek főhősei átvészelték életük egy-egy nehéz szakaszát. Aki pedig lemaradt volna e műsorról, vagy csak szeretné újra meghallgatni, átélni az egyébként csodálatos este néhány felejthetetlen percét, ide kattintva könnyen megteheti. Számomra azért is volt felejthetetlen az az este, mert amellett, hogy végighallgathattam a lapbemutatót, interjúkat is készíthettem néhány, a „Csoda” című lapszámban publikáló íróval. Dóra eddigi rövid életpályája – többek között – azért is csodálatos, mert egyetemista kora ellenére már saját könyvkiadóval büszkélkedhet. Műsorunk este 20:00 órakor kezdődött, de – szokás szerint – a köztes szerdán, tehát január 9-én 14:00 órakor megismételjük.  

Már az utolsó simításokat végeztem az esti műsoron (felkonf- lekonf felmondása, szerkesztése, majd normalizálás, mentés), amikor Rádiónk ügyvezetője, Cserháti Ákos nyitott be hozzám a 2-es stúdióba, és osztott meg velem egy nem mindennapi lehetőséget. Röviden elmondta, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság pályázatot hírdet magazinműsorok készítésére. Ákos pedig arra gondolt, hogy beadhatnánk  néhányat „Handycap” című magazinműsorunk korábbi, a 2012-es év második felében készült számaiból, hátha sikeresen tudunk pályázni némi támogatásra. Megállapodtunk, hogy  holnap estére  előkeresek 2-3 régi, kiemelten jól sikerült adást (mivel 2010. óta valamennyi adás megvan nekem egy külső merevlemezre mentve), és azokat  beküldöm neki, csatolva hozzá egy rövid szakmai önéletrajzot, melyeket aztán ő továbbít a Médiahatóság felé. Az idő sürget minket, mivel a határidő a jövő hét csütörtök, január 10-e.

Múlt hét szerdán tehát folytatódott a családi Karácsony, a rokonlátogatás. Szerdán, december 26-án apai Nagymamáamt látogattam meg, délután, nem sokkal négy óra után Édesapámék is megérkeztek, középső Öcsémmel, Lőrinccel. Nagymamám is készített finom töltött káposztát, jó magyaros kolbásszal, de nem hiányozhatott a finom zserbó sem az ünnepi asztalról.

Az év vége pedig a már-már hagyománnyá vált  teaházi szilveszteri buli volt Farkas Péter Barátoméknál. Ahogy tavaly is, idén is így kezdődött az  új év. Vagyis december 31-én este hattól ma reggel hatig tartott a buli. Este hatkor Welcome drink, tetszés szerint csokoládélikőr vagy vörösbor, esetleg pezsgő, kinek-kinek ízlése szerint félédes vagy száraz. Én a  csokoládélikőrt választottam. Majd ezt követően tormás sonkatekercs, nem sokkal ezután tejszínes csirkemell – tetszés szerint rizzsel vagy hasábburgonyával, én utóbbival kértem. Nem sokkal ezután olaszos penne tészta, majd este tíz óra tájban – tetszés szerint – somlói galuska vagy gesztenyepüré, én előbbit választottam. Ezután karaoke, tánc, és élőzene következett, mivel a Teaházban digitális zongora is van, így néhányan, akik valamilyen szinten játszunk zongorán, kísértünk  néhány önként vállalkozó Cimborát, akik ezúttal a hagyományos karaoke helyett élő zenei kísérettel  adták elő kedvenc dalaikat, főképp mai slágereket. Na persze azért a hagyományos karaoke-ra is volt igény bőven. Éjfélkor a Kossuth Rádión  szólalt meg a Himnusz, majd ki-ki ízlése szerint félédes vagy száraz pezsgővel  koccinvta köszöntötte 2013-at. Én maradtam a száraznál, mivel az előző alkalommal is szárazat ittam. Ezt követően virsli, kenyérrel, mustárral, majonézzel, kinek hogy tetszett. Ezután tombolahúzással és kötetlen beszélgetéssel, tánccal zárult a hosszú éjszaka.  Mi néhányan fél öt után indultunk el Péteréktől, így én nem sokkal fél hat után értem haza.  Péter barátomék most is kitettek magukért, és mindent megtettek annak érdekében, hogy mindnyájan maradéktalanul jól érezzük magunkat – köszönet érte, és mindenkinek, aki velünk együtt volt ezen a csodálatos éjszakán.

Nehéz, kűzdelmes éven vagyunk túl a Civil Rádió csapatával.

Rádiónk korábbi, a 98 MHz-es ultrarövidhullámú frekvencia használati engedélye idén május 4-én lejárt, majd ezt követően október végéig kéthavonta folyamatosan meghosszabbított ideiglenes engedéllyel működhettünk. Annak érdekében, hogy egy újabb 12 éven keresztül történő használatbavételi jog megszerzésére vonatkozó pályázatot  tudjunk benyújtani a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósághoz, nem kevés összeget kellett összegyűjtenünk, melyhez önerőre és Hallgatóink támogatására volt szükség.  Szerencsénkre akadtak segítő szándékú emberek, akiknek ezúton is köszönetet kell mondanunk azért, hogy végülis sikerült beadnunk ezt a pályázatot, és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2012. október 30-i döntése értelmében újabb 7 + 5 évre elnyertük a 98 MHz-es frekvenciát. Az ezzel kapcsolatos szerződést pedig múlt héten, egész pontosan december 21-én  írta alá Rádiónk ügyvezetője, Cserháti Ákos, és főszerkesztőnk, Pogány György.  A jövőben pedig azon kell munkálkodnunk, hogyan tudjuk Rádiónkat még inkább fenntarthatóbbá, és - főképp - hallgathatóbbá tenni. Vagyis a 2013-as év két legkiemelkedőbb vállalása a fenntarthatóság és a hallgatottság növelése lesz, melyeket azonban már most elkezdtünk megtervezni azzal, hogy marketingcsoportot  hoztunk létre Görög Mária műsorkészítő Kolléganőnk vezetésével, valamint két új kuratóriumi tagot is választottunk belső szavazással, Görög Mária és Géczi Gábor személyében. Előbbi tehát a marketingért, utóbbi pedig a nemzetközi kapcsolataink jobbá tételéért vállal felelősséget.

December 19-i szerda esti "Fillagória - A védett közösségi tér" című műsorunk ezévi utolsó darabja egy - többeket  - joggal - érzékenyen  érintő téma, a kisebbségi ügyről  szóló - műsor volt.  Stúdiónk vendége Muhi Erika, a Nemzeti- és Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatója volt, akivel az Iroda létrejöttéről, működéséről, legfőbb feladatairól beszélgettünk.  Leginkább ez utóbbi volt a fő szempont, hiszen magukat az érintetteket leginkább az érdekli, hogy ha például valakit etnikai hovatartozása, származása miatt hátrányos megkülönböztetés ér, akkor hová, kihez fordulhat jogorvoslatért, elégtételért. Beszélgetésünk során szóba került egy alapítvánnyal szemben tett feljelentés, valamint egy 2012. március 7-én sugárzott tévéműsor szerkesztőjével szemben tett panasz, de nem mehettünk el szó nélkül a minden valamirevaló embert érzékenyen érintő, megrázó roma gyilkosság-sorozat mellett sem, mely 2009-ben  kavart nagy vihart, és állította Hazánkat a nemzetközi figyelem középpontjába. Beszélgetésünk itt hallgathatjátok meg.

Most pedig ismét eltelt egy év. Alig, hogy átléptünk 2012-be, máris 2013-at írunk. Újra itt a Karácsony. Ezúttal azonban - bár kezdetben még havazott, és ónos eső esett - szokatlanul enyhe időt ígér. 24-e hétfő volt, amikoris dél előtt fél tizenkettőkor Kata hugommal találkoztam Zuglóban, a Dózsa György úton, majd Újpalotára mentünk, Édesanyámhoz.  Elejétől fogva családi hagyomány, hogy a Szent estét együtt töltjük, noha 1996. októbere óta saját külön legénylakásban tengetem életem, ám a Karácsonyt mindíg családi ünnepként tartjuk számon.  Idén sem kezdődött másképp az év legszentebb ünnepe. Nem sokkal negyed egy után értünk oda,  Édesanyám finom ebéddel, húslevessel várt minket. Az ünnepi vacsora este hat óra előtt zajlott, finom szezánmagos és diós panírban sült rántott csirkemell volt hasábburgonyával és tartármártással,  hozzá finom  félédes vörösborral, majd utána később Kata hugom által készített - enyhén rummal töltött -  csokoládés sütemény édesítette meg az estét.  A karácsonyfa alatt szép ruhák, gyertyatartók, melyeket egymásnak ajándékoztunk.

Ma, azaz 25-én délelőtt - nem sokkal tizenegy óra előtt - Petra unokahugom érkezett, aki anyai Nagymamáméknak készült egy kis meglepetéssel: régi családi fényképekből készített, 2013-as falinaptárral, melyet - jobb híján -    Édesanyám gépén kellett kinyomtatnia, azonban ez mit sem rontott Nagymamámék örömén, még akkor sem, ha egyébként a  jövő évszám helyett az idei szerepelt a képek alatt. Vicdes volt, hogy ezt nem vette észre, csak miután már közösen nézegettük a  kézről-kézre járó ajándékot. Ebédre finom zöldségleves cérnametélttel, majd  még inkább ínycsiklandozó töltött káposzta, na és persze kiváló vörös bor és körtepálinka. Folytatódott az ajándékozások sora is - én egy csomag kávét és egy üveg pezsgőt kaptam, illetve  ami a legfontosabb számomra, hogy egy szép kozmetikumcsomaggal leptem meg Nagymamámék, hozzá egy nagy adag szeretettel, legalább akkorával - ha nem nagyobbal, többel -, mint amilyennel ők ajándékoztak meg engem.

  Hamar eltelt a délután, anyai Nagybátyáméknak hála, akik kocsival elhozták Nagymamámékat. Estére mindnyájan biztonságban hazaértek.  A ma estét már én is itthon töltöm, szerdán pedig folytatódik a   családlátogatás.

Különleges karácsonyi Klubkoncertet adott a Kormorán Memory Band a városligeti Backstage Pubban december 12-én, szerdán este. A hegedűs nélkül maradt együttes végül félig-meddig Reál Margit kísérőzenekarrá avanzsált, azaz a műsor első felében Margit Józsi nemrég megjelent albumáról játszott néhány dalt, majd egy  rövid karácsonyi csokor következett, mely a zenekar korábban megjelent Erdélyi Betlehem és Fehér Karácsony című lemezén hallható néhány dalokból került kiválasztásra.  Külön figyelmet érdemel, hogy egy kedves Rajongótársunk, Barátunk, Molnár Angéla fuvolista vendégszereplése  emelte az est fényét, olyannyira, hogy ragyogott a színpad. Ráadásul sok esetben az eddig megszokott hegedűszólamot is pótolni kellett, ami külön figyelmet érdemelt.  Az előzenekar pedig a billentyűs Vereczkei Attila fiából és tanítványaiból álló SKA-cok nevű formáció volt, amely hamisítatlan Ska-dalokkal örvendeztetett meg minket, ráadásul zseniális produkciójuk fényét emelte, hogy szinte csak saját dalokkal rukkoltak elő. Aki lemaradt erről a felejthetetlen buliról, legközelebb 2013. január 9-én szerdán találkozhat a KMB -vel a Backstage-ben - feltéve, ha addig tényleg vége nem lesz a világnak. Remélhetőleg akkor már Pétert is újra láthatjuk, hallhatjuk majd, aki e koncerttel éppen egy időben másutt, egy másik formációban adott egy  másik koncertet, a Kormorán egykori hegedűsei közül pedig volt, aki nem vállalta, és volt, aki az utolsó pillanatban, pár órával az esti  Klubkoncert előtt lemondta a fellépést.

Amennyiben tehát mégsem lesz vége a világnak, úgy mindenkinek kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok szeretettel, és köszönöm, köszönjük a felejthetetlen koncertélményt, egyrészt a KMB-nek, másrészt a Vereczkei Attila billentyűs, tanár fiából és tanítványaiból álló, főképp saját szerzeményeket előadó  SKA-coknak, akik hamisítatlan ska-stílusú dalokkal örvendeztettek meg minket. 

A Farkas Teaházban, Farkas Péter Jóbarátom családi vállalkozásában már évek óta hagyomány, hogy minden jeles alkalmat méltóképpen megünnepelünk. Legyen szó a Farsangról, netán előtte  Utó-Szilveszterről, a Húsvétról, a majálisról, a novemberben esedékes Katalin-napi bálról, a Mikulásról és a közelgő Karácsonyról, valamint az Óévbúcsúztató buliról. Így tehát most a Mikulás érkezésének megünneplésén volt a sor, pontosabban: Ma megérkezett a Mikulás.

Délelőtt tízkor kezdődött a gyülekező a Farkas  Teaházban, Újpesten, a Szent István tér 3. alatt. Nem sokkal 11 óra után már több, mint 10 képviselője volt a legifjabb korosztálynak, kezdve a négy hónapostól egészen a 13 évesig.  A nem sokkal 11 óra után - a történet szerint a kéménylyukon át - érkező  Mikulás jónéhány dolgot tudott egy-egy lurkóról, melynek elmondását követően meg is ajándékozta egy-egy  Mikulás-csomaggal. Mivel úgy értesült róla, hogy - ahogy fogalmazott - Péter bácsi  Kuckójába csupa jó gyerek jár,  virgácsra nem, jó szóra, szeretetre, ajándékcsomagra annál inkább szükség volt. Az alig háromnegyed órás ajándékozás persze nem csak egy-egy Mikulás-csomag átadásából állt, hanem azért a kíváncsi, ősz-szakállú   Télapó még egy-egy  rövid verses- vagy  énekprodukciót "kiprovokált" a legkisebb korosztály egy-egy képviselőjéből, akik közül szinte mindenki elő is adott egyet-egyet, talán 1-2 kisgyermek volt, aki először megszeppent a piros ruhás ősz-szakállú látványától, aztán ugyan Anyuka karjaiban   feloldódott, azonban a produkció elmaradt. Ilyenkor a kedves, mindíg mosolygó Télapó megígértette vele, hogy jövőre majd megtanul egyet, ezért cserébe pedig természetesen járt a Mikulás-csomag. Ezt követően a gyerkőcök a helyhez illően teával kedveskedtek neki, és köszönték meg hosszú, fáradtságos utazását a messzi Lappföldről idáig, és engedték tovább hosszú útjára a Világban, hogy még több gyerek örülhessen az ajándékoknak. Ezután a Télapó visszatért oda, ahonnan jött, és úgy, ahogy érkezett, távozott.


A kötetlen baráti összejövetel délután fél háromig tartott...

A végén pedig mindössze egyetlen lurkó vélt hasonlóságot felfedezni szerény személyemben és a  piros ruhás látogató között, talán a legidősebb, aki 13 éves is elmúlt már. De vajon miért  is vélte felfedezni ezt a hasonlóságot? Talán azért, mert már kevésbé hisz az illúziókban, és valahol a lelke mélyén, vagy talán a józan eszével és arcfelismerő  képességével mégis felfedezte, hogy bár a piros sapka és mellig érő hófehér szakáll közepette csak alig látszó arc az én arcom volt - mert hogy Péter Barátom szerény személyem  kérte fel még e hét elején eme megtisztelő feladatra - én pedig persze, hogy örömmel vállaltam eme kedves feladatot. Én még  eddig sohasem voltam  télapó, azonban különleges kihívásnak tartottam ezt. Hangom elváltoztatásával és kicsit tipegős járásommal, némi színészi teljesítményemmel azonban - úgy tűnik - sikerült megoldanom eme feladatot, melyet  legközelebb is nagy örömmel vállalok. Még e hét hétfőn vállaltam el a télapó szerepét, de egy utolsó egyeztetés céljából még e hét szombat este beszéltünk telefonon és Skype-on Péterrel, aki egy szövegfájlban, emailben átküldött pár rövid írást mindegyik gyerkőcről, mintha ők maguk vagy  szüleik levelet küldtek volna a Télapónak, hogy  kik is ők, milyenek, és mivel foglalkoznak, és van-e valamilyen titkos vágyuk, hogy mit szeretnének Karácsonyra. S amíg idehaza volt lehetőségem áttanulmányozni ezen írásokat, a Teaház bejáratánál álló zongora mellé egy netbook került egy kerek asztalra, ahová odakísértek, amikor megérkeztem, mint Mikulás, s miközben folyamatosan beszéltem a gyerekekhez, fülembe dugtam a gépbe csatlakoztatott fülhallgatót, a gépen pedig már meg volt nyitva maga a már említett szövegfájl. Képernyőre pedig nem volt szükség, lévén, egyikünk sem tudja szemmel olvasni,  meg egyébként is felém volt fordítva - de kit érdekel már a XXI. században, amikor már a mai modern télapó nem csak gyalog vagy rénszarvasok húzta szánnal, hanem időnként már repülőgéppel is közlekedik, s ha már így van ez, akkor miért ne  készíthetne jegyzetet a neki írt levelekből egy netbook-ba...?

A koreográfia a következő volt: előzetes megbeszélés alapján már reggel kilencre  odaértünk, Péterék is előtte pár perccel értek oda, és nyitották ki a Teaházat. Ezt követően egy gyors ruhapróba - mert hogy egy valamirevaló télapónak ruha is dukál -, majd átöltözés, vagyis inkább fel-, mert hogy a piros ruha  elég bő volt ahhoz, hogy a piros felső rész az ingre, a piros nadrág a nadrágra kerüljön. Az ing bal zsebében pedig, jól a felső alá rejtve még egy riportermagnó is elfért szépen megbújva, hogy az esemény dokumentálva legyen az utókor számára.  Aztán 11-ig kulcsra zárva a Teaház egyik belső, raktárnak kialakított helységében, ahová a hangok épp csak  beszűrődtek - ez elég volt ahhoz, hogy halljam, amikor 11 óra körül a gyerkőcök  dalra fakadnak, és  énekelni kezdik a "Hull a pelyhes fehér hó..." kezdetű gyerekdalt - mire "akcióba léptem" - természetesen az elmaradhatatlan kellékekkel, tehát csengettyűvel és egy vörös színű, mikulás-csomagokkal teli  zsákkal. Az ajándékozás után pedig vissza a rejtekhelyre, mintha egy képzeletbeli  kéménylyuk felé venném az irányt, majd ismét kulcsra zárva gyors   visszaváltozás, és egy kis pihenés egészen addig, ameddig kb. délután egy óra körül Péter felesége, Judit fel  nem hívott mobilomon, hogy mostmár szépen előjöhetek a rejtekhelyről, mivel a legkisebbek már hazamentek. Persze azért ez is jól meg volt koreografálva, vagyis ott helyben ki lett találva: Judit odajött az ajtóhoz, mintha valamit keresett volna, majd mintha együtt folytattuk volna a keresést, gyorsan kisurrantam mögötte, ahol felnőttek fogadtak, Judit pedig köszönetképpen egy üveg citromos sörrel vendégelt meg,

Köszönjük Péteréknek ezt a remek hangulatú, ötletgazdag napot - és minden kisgyereknek azt kívánom, bármennyire nem könnyű betartani, de azért igyekezzen  jó lenni, hogy  minden évben meglátogassa őt a Mikulás, és mindíg tegyen a csizmájába, vagy adjon a kezébe sok ajándékot.

Hamisítatlanul megérkezett a tél. December közepén Hazánk több pontján lehet -10 ^oC fok, vagy még annál is hidegebb. A kormány az idei költségvetésből 8.2 milliárd forintot különít el  hajléktalan  embertársaink nappali- és éjszakai ellátására, azonban ez sem lehet végleges megoldás. De akkor mi a megoldás? Hogyan kaphatnak újabb esélyt hajléktalan honfitársaink? Márpedig VAN ESÉLY! Mindenkinek jár még egy esély! Éppen ezért 2012. december 5-i adásunkban megoldást próbálunk nyújtani, melyhez Breitner Pétert, a Van Esély Alapítvány kuratóriumi elnökét hívtam segítségül, akivel egy múlt héten szombat délután rögzített interjút hallhattak a Civil Rádió Hallgatói.

Beszélgetésünk itt hallható...

Idén  125 éve indult meg a budapesti villamos- és HÉV-közlekedés. A BKV és a BKK közös jubileumi kiállítással ünnepli meg e jeles évfordulót.  E kiállítás FUTURE – Utazás a jövőbe címmel tekinthető meg 2013. január végéig a  Deák Ferenc téri metróállomás Károly körút felöli kijáratánál található Földalatti Múzeumban.  A kiállítás fővédnöke Dr. Tarlós István, Budapest főpolgármestere.

A kiállítás december 5-i megnyitóján jelen volt Székelyné Pásztor Erzsébet, a BKV Társasági Kapcsolatokért felelős vezetője, Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes, Koós Pál a Művészeti Egyetem Design Intézete Formatervezési Tanszékének docense, valamint Bolla Tibor, a BKV vezérigazgatója.   Székelyné Pásztor Erzsébet megnyitóbeszédében kiemelte: „Az évforduló apropójából nem a múltat idézzük, hanem a jövőbe tekintünk”.   Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes egyebek között elmondta, hogy egy adott város tömegközlekedési eszközei egyúttal a város védjegyei is. Hozzátette: A formatervezés nem egy álomvilág, ha az ember belép a terembe, akkor úgy érzi, hogy a jövőbe lép be – de nem is olyan sokáig, később az itt látható járművekhez hasonló járművek fogják az életünk részét képezni, egyébként pedig óriási formatervezési munka van egy-egy ilyen modell elkészülte mögött.   Továbbá üdvözölte, hogy a Művészeti Egyetem Formatervezési Tanszékének diákjai ezzel foglalkoznak, és bízik abban, hogy ez a képzés hosszú távon fennmarad Magyarországon, hiszen Magyarország nagyon sok formatervezőt adott a világnak, nagyon sok autógyártó használja a magyar agyat, a magyar kapacitást, a magyar kreativitást – mint mondta: „…ennek vagyunk itt most szem- és fültanúi”.   Végezetül kiemelte, hogy a főváros útjain 30-40 éves járművek vannak, hozzátette: „Azon vagyunk, hogy ezeket a járműveket minél gyorsabban lecseréljük, és a mai kor követelményeinek megfelelő járművek váltsák fel ezeket az utcákon látható tömegközlekedési eszközöket.”        

 (Interjút készítek Bolla Tiborral, a BKV vezérigazgatójával. Fotó: Zmeskall Z. Tamás – ZETApress)

„Nem a 125 éves évforduló kapcsán kerültünk kapcsolatba a Művészeti Egyetemmel, korábban indult ez a kapcsolat, nagyon sok egyetemmel kapcsolatban vagyunk” – mondta el Balla Tibor, a BKV vezérigazgatója azon kérdésemre válaszolva, hogy hogyan  került kapcsolatba a BKV a Művészeti Egyetem  hallgatóival.  Hozzátette: a jelenlegi anyagi helyzetük miatt csak szakmai tanácsokkal tudják segíteni a munkát, és örömét fejezte ki, hogy vannak ilyen egyetemi szakok. Mint mondta: „Szent meggyőződésünk, hogy Budapest járműállománya megújításra fog kerülni, ha nem is rövidtávon, de elengedhetetlen, hogy megújuljon. Látunk olyan prototípust itt a makettek között, amely  alkalmas arra, hogy Budapest utcáin a jövőben fusson.”    A vezérigazgató azt is fontosnak tartja, hogy figyelembe kell venni a BKV anyagi helyzetét, mint mondta, biztos benne, hogy ezek a járművek valamilyen gyártóval való kooperációban  közlekedhetnek majd.  Végül kiemelte, hogy céljuk, hogy a tömegközlekedést gyorsabbá, olcsóbbá tegyék az egyéni közlekedéshez képest., hogy ezzel is ösztönözzék az utazóközönséget az egyéni közlekedésről a tömegközlekedésre.  

Koós Pál tanszékvezető, egyetemi docens elmondta, hogy a Formatervező Tanszék hallgatóinak a járműtervező szakirányon belül készült tervezési munkáit lehet látni, amely egy, a városi tömegközlekedéssel foglalkozó  válogatás az elmúlt egy-két év munkáiból.   Hozzátette: „Az elkövetkezendő   5-10 év, de vannak olyanok is, amelyek 20-30 évre előre tekintenek, és ezek nem csak formai megjelenések, hanem közlekedési koncepciók bemutatása, hogy hogyan gondolják diákjaink a jövő városi közlekedését.”  A tanszékvezető emellett fontos kérdésnek nevezte a fenntarthatóságot, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy  50 év múlva a Föld népességének  jelentős része városlakó lesz.  Fontos kérdés az is, hogy Budapest a jövőben hogyan alakul át, milyen lesz a viszonya az agglomerációval, és hogyan lehet majd több millió embert hatékonyan mozgatni – ennek megoldása pedig biztosan a tömegközlekedés, és nem a személyi közlekedés lesz.

Lassan itt a tél. Most, mikor írom ezen élménybeszámolót, december 3-ára virradó éjjel, Budapesten - idén először - havazik. Igaz ugyan, hogy ez még inkább csak amolyan havaseső, tehát valószínűleg nem marad meg. Mindenesetre emellé hideg, csípős szél, erős éjszakai fagy, mely egyértelműen az idei tél megérkeztét igazolja.

December 1-én szombaton délután a Fonóban egy kis örömünnepet ültünk néhányan, a Civil Rádió munkatársai annak alkalmából, hogy október végén ismét elnyertük az FM 98 MHz-es frekvenciát, újabb 12 évre. Azonban az ünneplés közepette nem szabad szem elől tévesztenünk a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünket sem - így azon is elgondolkodtunk, és arról is beszélgettünk, hogyan lehet fellendíteni a Civil Rádió marketingjét, és financiális forrásokhoz jutni, ha továbbra is szeretnénk még szülni az éterben. Minderről majd akkor számolok be Nektek, Kedves Barátaim, ha eljön az ideje, vagyis ha már konkrét döntések és megvalósítások történtek. Most egyelőre legyen elég ennyi.

*** *** ***      *** *** ***      *** *** ***



December 2-án, vasárnap este ezajlott az 5. "Jobb velünk a világ" koncert, a Nemadomfel együttes koncertje a XI. kerületi Barbanegra Klubban, DJ Dominique  Várkonyi Attila vezetésével. Első pillanatban örömteli látvány volt, hogy a kezdés előtt kb. fél órával, este hat körül újabb székeket kellett behozni a nézőtérre, mert annyian lettünk, azonban a koncert végén a közönség egyharmada botrányosan viselkedett, az együttes még be sem fejezte a koncertet, már álltak fel, öltözködtek, ami még rosszabb és botrányosabb, beszélgettek, és özönlöttek kifelé, amikor még javában tartott a zenekar búcsúzása és a zenészek bemutatása. Én kb. a hatodik sor táján ülhettem, mellettem ülő többgyerekes társaság legifjabb tagjainak be nem állt a szája, folyamatosan járkáltak a koncert alatt, és ami szomorú, hogy mindehhez a szülők asszisztáltak, aztán végül a közvetlen mellettem ülők a vége felé el is mentek. Becsületükre váljék azonban, hogy miután jegy nélkül nem engedtek be, bizton lehet tudni, hogy legalább megvették a min. 2000 Ft-os CD-nélküli, vagy a 3000 Ft-os, CD-vel együtt árult jegyet, tehát legalább ezzel is hozzájárultak egy újbudai otthon létrehozásához, amely e koncert célkitűzése. Na eddig az a része a történetnek, amelyről valószínű nem lesz szó a Híradóban, mert a TV-s Kollégák majd igyekeznek  olyan vágóképeket betenni, amelyeken még teltház van, a színpadhangot meg vonalin lehet rögzíteni, úgyhogy azzal sem lesz gond. Mi meg nem fogjuk adni, magánvéleményünket pedig a szögre akasztjuk.

Most pedig jöjjön maga a koncertélmény: a Nemadomfel együttes, mint ahogy eddig sem, most sem okozott csalódást. Valóságos showműsort láthattunk. Azonban van két énekes, akit érdemes kiemelni, noha mindenki nagyon jó volt: Krizbai Tecát és Szepesi Ricsoszt, akik nem pusztán elénekelték, hanem elő is adták a dalaikat. Előbbit ugyan csak a Csillag születik kapcsán ismerem, talán kétszer találkoztunk személyesen rövid időre, utóbbit viszont szakmai kapcsolat   révén is ismerem - bizton állíthatom, hogy mindketten rengeteget fejlődtek az elmúlt évek során, le a kalappal, és minden gratulációm, tiszteletem!     Köszönet a remek hangulatért, és a remek ötletért, hogy a belépőért, amelynek árával mi is hozzátehettünk e nemes kezdeményezéshez, még egy örök mementót is hazahozhattunk, a Nemadomfel együttes harmadik albumát!


Dj Dominique-nak pedig köszönet a retro party-ért!  

Az elmúlt    két nap zsúfolásig tele volt – szerencsére. Nem unatkoztam.

A Kormorán Memory Band ezúttal e hét szerdán, november 21-én rendezte szokásos havi klubtalálkozóját a Backstage Pubban, s mivel az előző alkalommal nem tudtam elmenni, tehát az októberi találkozó és koncert számomra  kimaradt, így nagyon hiányoztak a Barátok. Ezért - mivel minden második szerdán este adásban vagyok -    szándékosan úgy szerveztem a programom, hogy e hét szerda esti „Fillagória” című műsorunk előre felveszem. Érdemes is volt előre rögzíteni, mivel két kedves vendég érkezett hozzám a stúdióba – nyílván nekik is könnyebbség volt, hogy nem egy viszonylag késői,  este nyolc órás időben kellett bejönni, és bent tölteni egy órát, hanem előző nap, tehát kedden délután négy után jöttek. Ők pedig Tallér Edina és Bogdán János, művésznevén Amigó, író voltak. Mindketten régóta foglalkoznak írással, Edina a Csillagszálló Kulturális Utcalap 2012. őszi, „Üzenet” című lapszámában publikált, Amigó  pedig   e lapszám illusztrátoraként kapott meghívást, noha maga is foglalkozik írással, egész pontosan  rajzos naplójegyzetek írásával, mivel  fiatal korában keramikusként végzett, és régóta vonzódik a grafikák iránt. Mindketten  felolvastak egyet-egyet saját kedvenc írásaik közül, majd interjút is adtak Rádiónknak, melyekből egy szépirodalmi estet állítottunk össze, melyet e hét szerda este hallhattak Hallgatóink - most pedig, aki akkor lemaradt róla, vagy szeretné újra meghallgatni, itt megteheti.

Kedden délután, nem sokkal négy után érkeztem meg a stúdióba, öt után végeztünk a felvételekkel, majd utána következett az utómunka, mellyel este kilencre végeztem. Ezt követően  a 2-es stúdió magányából előbújva hazajöttem, nyugtázva, hogy így – mivel be van fejezve a remekmű –  szerda estére szabaddá tettem magam, tehát irány a Backstage Pub!

Ezen a klubtalálkozón sok meglepetés volt. E klubtalálkozó különleges esemény volt a Zenekar életében,  ugyanis a Zenekar frontembere, énekes-basszusgitárosa, Margit József elkészítette élete első szólóalbumát, melyen főképp a Kormorán Memory Band gitárosa, Jenei Szilveszter volt segítségére, mint zeneszerző, közreműködő, és mint kiadó is. A koncerten Józsi hat dalt mutatott be nekünk,  majd a koncert végén volt lehetőségünk vásárolni az új albumból, melyen egyik Rajongótársunk, Barátunk, Molnár Angéla is közreműködött, mint fuvolista.  Az este nyolckor kezdődött, s nagyjából  három órán át tartó buli igazán remek volt,  csaknem ötvenen lehettünk, ami egy igazán színvonalas és szép lélekszámú klubnak nevezhető. Az est végén Józsi kihirdette a következő találkozó időpontját is, mely 2012. december 12-e, tehát három hét múlva szerda lesz.

Este  11 után siettem, hogy még elérjem az utolsó metrót a Hősök terén, majd   a Deák tőrrél 23:35-kor induló csatlakozást, illetve, hogy mihamarabb hazaérjek, hogy még a nap végén legalább egyszer végighallgathassam Margit Józsi vadonatúj, „Reál Margit” című albumát, melyért ezúton is  köszönet.

E hét szombaton különleges karaoke délután volt a Farkas teaházban. A karaoke egy klubban nem különleges, sőt, manapság nagyon is jó szokás. Attól volt mégis különleges, hogy magyar nótákat és mulatós dalokat lehetett énekelni, ráadásul a végén már Farkas Péter, a hely vezetőjének zongorakíséretével valóságos népdalkörré avanzsált a Vakbarát Klub. Köszönet azoknak, akik ott voltak, én remekül éreztem magam. November 24-én Katalin-bál, a többit a Vakbarát Alapítvány majd magánban, ill. Hírlevélben küldi azoknak, akiket érint a dolog. Köszönet Péter barátoméknak a remek hangulatért, a finomságokért, és Mindnyájatoknak a remek társaságért!  Jómagam a Civil Rádió stúdiójából kb. délután fél négyre értem át, akkor még csak egy kedves Hölgy barátom, Szalay Réka volt ott, így én másodikként értem oda - mármint Péteréket, a Házigazdákat  leszámítva - aztán a társaság java nagyjából este hat után érkezett. Nem sokkal tíz óra után indultunk hazafelé, a belvárosi többen együtt utaztunk a 3-as metróval, de nem sokkal éjjel fél tizenkettő után mindnyájan hazaértünk.

"Fillagória - A védett közösségi tér" című műsorunk mai adásában a Vodafone Alapítvány idei Főállású Angyalait bemutató sorozatunk harmadik, befejező részéhez érkeztünk. Ezúttal egy négy héttel ezelőtt rögzített beszélgetést hallhattak Hallgatóink. Az Orosházáról érkezett  Sándor Enikővel, az Országos Gyermek és Ifjúságvédelmi Önkormányzati Társaság munkatársával beszélgettem munkájáról, illetve magáról az Önkormányzati Társaságról.  Mivel vidékről érkezett Budapestre, így egy olyan délutánt választottunk beszélgetésünk időpontjául, amikor amúgy is Budapesten tartózkodott egy másik rendezvény kapcsán, mely után tiszteletét tette a Civil Rádióban is.

Hogy mi is motiválta őt, hogy a fiatalsággal kezdjen el foglalkozni, és mit is csinál pontosan? -  megtudhatjátok, ha meghallgatjátok esti műsorunk.

Ezzel útjukra engedjük valamennyi idei Angyalunkat, akiknek ezúton sok szeretettel gratulálunk elismerésükhöz, és eredményes munkát kívánunk.

November 6-án kedden délután és este két érdekes eseményen voltam - pontosabban egy interjút készítettem, majd egy kiállításmegnyitón vehettem részt kedves Kolléganőm,  Zalka Ilona jóvoltából.

A legtöbb szülő, különösen az első baba születésénél, aggodalommal figyeli gyermeke fejlődését. Sokszor egy-egy lassabb mozdulat, túlzottnak ítélt aluszékonyság vagy etetési nehézség esetén is hajlamosak orvoshoz fordulni. Bizonyos esetekben azonban kiderül, hogy valóban komoly problémával állnak szemben: az újszülött olyan agyfejlődési károsodást szenvedett el, amely értelmét, mozgását korlátozza, további fejlődését, életminőségét, szociális viszonyait veszélyezteti. A betegség korai diagnosztikájában, terápiás kezelésében nyújt segítséget a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházainak Margit Kórházi telephelyén a Fejlődésneurológiai Osztály, amelynek osztályvezető főorvosát, dr. Berényi Marianne-t kérdeztem a rendellenesség okairól, a gyógyulás lehetőségeiről annak kapcsán, hogy a K&H Bank idén is elindította Gyógyvarázs programját, melynek során 1.9 Millió Forinttal támogatta a Szent Margit Kórház Fejlődésneurológiai Osztályát, melynek jóvoltából az Osztály egy olyan speciális computert kapott, mellyel  az egyes ingerek (pl. fény, hang) agyra gyakorolt hatását tudják megvizsgálni. A készülék speciális görbéket rajzol, melyeknek elemzésével aztán pontosabb diagnózist tudnak felállítani a fejlődési problémákkal kűzdő gyermekek esetében.   A Doktornővel november 6-án, kedden délután volt szerencsém találkozni, és interjút készíteni vele a Civil Rádió számára.  

A Fejlődésneurológiai Osztály az agyi károsodások korai kivizsgálásával és terápiájával foglalkozik, országos ellátási kötelezettséggel. Az osztály különböző szakterületek felelőseit – fejlődésneurológiában jártas gyermek-ideggyógyászokat, gyógytornászokat, fizikoterapeutákat, fejlődéspszichológusokat és gyógypedagógusokat – magába foglaló csapata végzi a korai, teljes körű, mindenre kiterjedő vizsgálatot, amely biztosítja a korai, objektív diagnózis felállítását, és ők állítják össze, tanítják meg a szülőknek a korai speciális kezelést, a neuroterápiát. Az időben megállapított diagnózis és az ennek alapján végzett neuroterápia az agyfejlődés ezen időszakában nagymértékű javulást vagy akár teljes gyógyulást tehet lehetővé.

A korai kezdés egyúttal megelőzést, prevenciót is jelent: „Magyarországon sajnos igen magas a koraszülötti arány, az igen éretlen, kis súlyú koraszülöttek pedig még veszélyeztetettebbek az agyfejlődési ártalmakra. Ha a fejlődés kezdeti időszakában észleljük valamelyik működés kóros állapotát, lehetőségünk nyílik a beavatkozásra, a fejlődési helyes útra terelésére. Ezt az „elemi” lehetőséget veszítjük el, ha csak akkor vesszük komolyan a jelzéseket, amikor a gyermek például nem fordul meg, nem áll fel időben vagy közösségbe kerülve derül ki, hogy nem képes figyelmét koncentrálni. Ilyenkor is van persze segítség, különféle rehabilitációs eljárások javíthatnak az állapoton, de az agy korai átprogramozásának esélyétől egyszer s mindenkorra elesünk.” – mondta dr. Berényi Marianne, a Fejlődésneurológiai Osztály vezető főorvosa.

A születés utáni hetekben, első hónapokban felállított szakszerű diagnózis teszi lehetővé a korai orvosi kezelést. A vizsgálat objektív, azaz a kis beteg részéről aktív közreműködést nem igénylő módon történik. Ez természetesen az alig néhány hetes, egy-két hónapos csecsemők esetében, akik beszélni nem tudnak, tehát visszajelzésre sem képesek, kiemelten fontos. Ezek a vizsgálatok azonban csak igen fejlett, korszerű berendezések segítségével lehetségesek. A legújabb agyvizsgáló készülékek a görcsös állapotok diagnosztikáját elektromos agyvizsgálattal és agytérképezéssel teszik lehetővé, valamint a korai figyelmi, éberségi állapotok vizsgálatát és az agyfejlődési károsodások helyének meghatározásában is segítenek. .

„A tapasztalatok azt mutatják, hogy az újszülötteknél az elszenvedett oxigénhiány következményei, az idegrendszeri problémák gyakran nem azonnal jelentkeznek. Idegrendszeri szabályozási zavar gyanúja esetén a koraszülött-újszülött osztályok orvosai irányítják közvetlenül fejlődésneurológiai kivizsgálásra a veszélyeztetett babákat. Más esetben a szülészetről hazaérkezve már az első hetekben előfordulhatnak olyan tünetek, amelyek a későbbi figyelem, kontaktus- és mozgásfejlődés zavarait előrevetítik. A felmerülő gyanús jeleket – amelyekből korán következtetni lehet a veszélyekre - a védőnővel vagy gyermekorvossal érdemes először megbeszélni. A tünetek tényleges fennállása esetén a gyermekorvos bármikor beutalhatja a csecsemőt fejlődésneurológiai vizsgálatra, ahol a szülő egyértelmű választ kaphat arra, vajon a gyermek egészséges és csak lassabb tempóban fejlődik, vagy az eltérés hátterében valóban kóros agyi szabályozás áll, és kezelés szükséges.” – fogalmazott dr. Berényi Marianne.

Milyen tünetek észlelésekor forduljunk mindenképpen orvoshoz?

-         etetési nehézség, bizonytalan vagy hiányos nyelés – szopás –, légzés koordináció

-         fokozott aluszékonyság, nehéz ébreszthetőség, nagyfokú, nehezen befolyásolható nyugtalanság

-         figyelem vagy kontaktuskeresés zavara

-         hirtelen eszméletvesztésre utaló teljes kontaktuskiesés, szemfennakadás, reakcióképtelenséggel együtt

-         hiányos vagy szegényes mozgás

-         elmaradó gőgicsélés, a baba 3-4-5 hónapos korban is csupán torokhangokat ejt

-         szülészeti, neonatológiai zárójelentésben szerepelő rizikófaktorra utaló adat

A K&H gyógyvarázs, a K&H Csoport társadalmi felelősségvállalási programja 2004 óta nyújt támogatást gyermek-egészségügyi intézményeknek eszközparkjuk bővítéséhez. Minden évben kijelöl fókuszterületeket, amelyek a pályázat során kiemelt, de nem kizárólagos figyelmet kapnak. 2012-ben a két fókuszterület a gyermek-kardiológia és a fogyatékos gyermekek fejlődését segítő intézmények tevékenysége.

A K&H Gyógyvarázs programja fő elemét képező országos pályázat hatálya kiterjed az Országos Egészségügyi Pénztár által finanszírozott, Magyarországon fekvő- és járóbeteg szakellátást végző gyermek-szakkórházak, kórházak, klinikák és országos intézetek gyermekosztályaira, illetve a gyermekmentési tevékenységet végző mentőszolgálatokra. A K&H Csoport a gyermek-egészségügy elkötelezett támogatója, és évről évre tudatosan törekszik arra, hogy a terület változó igényeinek megfelelő lehetőségeket kínáljon fel az egyes intézetek és szakembereik számára.

*** *** ***

Zajácz Tamás bőrműves iparművész képeiből nyílt kiállítás november 6-án kedden a Rátkai Márton Klubban, a Budapest, VI. ker. Városligeti Fasor  38. szám alatt. A képek különlegessége, hogy elhalt állatok bőréből készült, különleges technikával, fával, kagylóhéjjal és különféle kristályokkal kiegészítve. A kiállításon a legváltozatosabb képekből láthattunk csaknem 25-öt, magyar színésznők arctalan akt képei, vagy olyanok, amelyeken az arc nem felismerhető, így az anonimitás látszólag megmaradt, bár a képek alá oda volt írva, kikről mintázta a Művész. Több olyan bőrből készült kép is kiállításra került, mely fákat, virágokat ábrázolt. S bár Zajácz Tamás nem tapintható tárlatot készített, a Rátkai Márton Klub Egyesület titkára, Civil Rádiós Kolléganőnk, Zalka Ilona – régóta ismervén engem - úgy gondolta, egy látássérült emberek számára is élvezhető lenne ez a kiállítás, így meghívott engem is, és egy különleges játékkal is készültek számunkra.  A november 6-án este 18:00 órakor kezdődött  megnyitó végén egy lepel alatt lévő képről kellett megmondani, mit ábrázol, úgy, hogy a kezeinket a lepel alá helyezve alaposan végigmustrálhattuk azt. Először engem hívtak ki egy, a Klub előadótermében elhelyezett asztalhoz,  amelyen a kép volt. Kezdetben nagyon egyszerű volt a feladat. Bár kezeim teljesen spontán    haladtak a képen, nem volt nehéz kitalálni, hogy feltehetően egy lónak a felső testét, illetve fejét ábrázolhatja a kép, aztán a végére kissé elbizonytalanodtam, érzékelvén a két hegyes, felálló fület, melyek „láttán” szamárnak gondoltam a képen ábrázolt állatot. Az már az első pillanatban biztossá vált ugyanis számomra, hogy állatról van szó, bár a Művész Úr próbálta megnehezíteni a döntést azzal, hogy különböző lehetőségeket sorolt fel közben, pl. hogy egy földrészt ábrázol, vagy esetleg egy szigetet vagy növényt, vagy állatot – de az, hogy  állat, az  nem volt kérdés számomra.  Aztán végül a szamárban állapodtam meg. Engem egy éplátó hölgy követett, aki nem tudta megfejteni, mi lehet a lepel alatt, egy egészen másra asszociált – végül Zajácz Úr elárulta, hogy tulajdonképpen én jártam a legközelebb a megoldáshoz, ugyanis – ahogy ő fogalmazott – „ez egy ilyenfajta ló” – itt a felálló fülekre gondolt, tehát végül én győztem a játékban. A meglepetés ezután következett, amikor is nyereményként magát a képet ajánlotta  fel. Így  haza hozhattam életem első „igazi”, viszonylag nagyméretű képét, ami egy bőrből készült, lovat ábrázoló kép. Az eseményen részt vett Györke László, az 1960-as évek egykori öttusázója is, aki az eseményt követő állófogadáson  röviden elmagyarázta a lovak viselkedését, beleértve azt is, hogy ha egy ló  figyel, akkor füleit felfelé csapja, és ha valamitől megijed, akkor a kutyáéhoz hasonlóan fülei lelapulnak – és hogy a lovak és a kutyák viselkedése szinte azonos. Így a képpel való ismerkedésem elején nem jártam messze a valóságtól.

Szerencsére volt lehetőségem interjúkat készíteni mind Zajácz Tamással, mind pedig Zalka Ilonával, a Klub titkárával, melyet hamarosan hallhattok a Civil Rádióban. S ahogy utaltam is erre beszélgetésünkben, a művészet jó hatással van az emberi lélekre, gyógyító ereje van. Mondtam ezt arra reagálva, hogy Ilona beszélt arról is, hogy Egyesületük célja, hogy közel hozza egymáshoz a művészeteket. Köszönöm Icának a meghívást, és nagyon jól eső érzés volt, hogy a megnyitón többször is nem csak kollégájának, hanem a barátjának nevezett.

A Vakbarát Alapítvány évek óta támogatja a tehetséges látássérült fiatalokat. Idén - 2008. óta először - újra   országos karaoke bajnokságot rendezett, melyre ezúttal október 28-án vasárnap délelőtt került sor a Farkas Teaházban. A verseny délelőtt 11-kor kezdődött. 16 versenyző, 10 női-, valamint 6 férfi énekes mérette meg tudását, természetesen nemek szerinti kategóriákban - vagyis a verseny végén mindkét kategóriában hírdettek győztest. A Teaház és a Vakbarát Alapítvány vezetője, Farkas Péter barátom későbbi elmondása szerint 71-en voltunk, a verseny eredményhírdetése előtti szünetben bárki vásárolhatott szavazócédulát, akár többet is, mely(ek) segítségével akár egy, vagy több énekesre is szavazhatott - azonban az egyes produkciókat követően egy szakmai zsűri értékelt, melynek tagjai a négy évvel ezelőtti győztes, Horváthné Dunaveczky Leona, valamint az operaénekesnek készülő konzervatóriumi hallgató, Csók Andrea és Volosinovszky György színész, előadóművéstz voltak.  Nehéz lehetett meghozni  a végleges döntést, illetve felállítani a sorrendet az egyes fellépők között, ugyanis valamennyi előadó alapos felkészültségről és kitűnő zenei hallásról, remek hangi adottságról tett tanubizonyságot. Az egyes dalok a hazai könnyűzenei élet legszélesebb palettájáról származtak: kezdve a múlt század ötvenes éveitől egészen napjaink slágeréig. Az egyetlen megkötés mindössze annyi volt, hogy magyar pop-rock dalok közül kell választaniuk a versenyzőknek. Végül megszületett a döntés: a Zsűri döntése értelmében a női kategória győztese Geszti Eszter fuvolista, énekes lett, aki Miller Zoltán "Süt a nap" című slágerével győzőtt, a férfikategóriában Szigetfalvi Áron nyíregyházi egyetemista bizonyult legjobbnak, aki Bódi László, aliasz Cipő és a Republic együttes "A hatvanhetes úton" című dalát énekelte el. Ugyancsak ő nyerte a legtöbb közönségszavazatot, összesen 303-at. A díjazottak pénzjutalomban részesültek, a legtöbb közönségszavazatot begyűjtő Szigetfalvi Áron pedig a szavazócédulák bevételéből származó összeget, vagyis a leadott 303 szavazat százszorosát nyerte, miután egy-egy cédulát 100 Forintért árusítottak.

Jómagam riportot is készítettem az eseményről, melyet a Civil Rádió Hallgatói hamarosan hallhatnak, valamelyik novemberi "Handycap" adásunkban.



*** *** ***



A mögöttünk hagyott hét vezető híre, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2012. október 31-én szerdán meghozta végleges döntését az FM 98 MHz-es frekvenciára beadott pályázattal kapcsolatban. Eszerint a Civil Rádiót működtető Civil Rádiózásért Alapítvány a frekvenciapályázat követelményeinek megfelelt, s mivel  egyedüli induló volt a 2012. június 12-ig beadandó pályázaton, így nem volt kérdés, hogy ki nyeri meg az FM 98 MHz-es frekvencia használati jogát az elkövetkezendő 12 évre. Sikerült! Köszönet illet mindenkit, aki segítségünkre volt ebben, köszönet a pályázat íróinak, Rádiónk vezetőinek, valamint azoknak, akik anyagi támogatásukkal segítették Rádiónkat. 

2012. október 24-én este egy nagyon érdekes művészeti programról beszélgettünk a Civil Rádió "Fillagória" című műsorában. Stúdiónk vendége volt Kravalik Brigitta táncművész, terapeuta, a Vodafone Magyarország Alapítvány egyik Főállású Angyala, akivel a Yehudi Beduhin hegedűművész által kitalált, ugynevezett MUS-E (Music Europe) programról beszélgettünk, melynek lényege, hogy alsótagozatos általános iskolás diákok iskolai órák keretében művészeti programokon vesznek részt. Európa 9 országában, köztük Hazánkban, bár nálunk jelenleg még csak négy ilyen iskola működik: Győrben, Debrecenben, Zalaegerszegen és Budapesten.
 
 Műsorunk itt hallható...!

Az este egy  nem mindennapi rendezvényen voltam a VIII. ker. Krúdy Gyula utca 7-ben, egy patinás étteremben, egy - a Mozdulj Közhasznú Egyesület által szervezett - borkóstolóval egybekötött paralimpiai élménybeszámolón. Az Egyesületről köztudott, hogy látássérültek, mozgáskorlátozottak és épek szerveznek közös sportrendezvényeket, tandemtúrákat, kirándulásokat - valamint szurkoltak együtt az idei londoni Paralimpiai Játékok résztvevőinek. A 33 fős csapatból ezúttal ketten, Horváth Csaba Kabóca, látássérült futó, valamint Kranyó Zsolt, kerekesszékes gerelyhajító jöttek el, hogy meséljenek magukról  és londoni élményeikről. Az egyes élménybeszámolókat általuk készített fényképekből összeállított prezentációval színesítették, majd készséggel válaszoltak kérdéseinkre.

Néhányan jól ismerték az idén augusztus végén kerékpárbalesetben elhunyt Ujj Zoltán Kollégánkat, akitől e hét hétfőn vettünk végső búcsú t a Farkasréti Temetőben.

Az este hétkor kezdődő rendezvénynek nem sokkal éjfél előtt lett vége, de mivel nem lakom messze a helytől, elindultam gyalog a Kálvin tér irányába. Azaz, hogy csak abba az irányba szerettem volna, mert véletlen a Krúdy utca másik végén kötöttem ki, keresztbe találkozva a Combino villamosok vonalával, mint kiderült, a Corvin negyednél. Gond egy szál sem,  gondoltam, felszállok a Combino-ra, de már csak pótló busz járt a vonalán, mert ebben az időszakban részleges vágányfelújítás van a vonalon éjszakánként. Sebaj, lejöttem vele a Blaha Lujza térig, majd onnan gyalog hazafelé. Mivel nap közben nem jutott idő bevásárolni, így betértem egy  0 - 24-ig nyitva tartó narancssárga alapon zöld feliratos ABC-be az Urániával szemben. Előtte az árkádok alól kiérve egy lány szólított meg, aki éppen árult... Na ,  nem virágot, de az tízezer lett volna. Annyi meg nem volt nálam, meg egyébként sem... Szóval, szépen elköszöntünk egymástól, majd irány a fent nevezett kisbolt. Bevásároltam: egy doboz 20 százalékos tejföl, 1 csomag,  fél kiló gyorsfagyasztott, félkész burgonyakrokett, bolognai mártás, makaróni tészta, illetve egy kis darab, mindössze 10 deka füstölt sajt. Majd irány a kassza. A fizetendő összeg 1870 Ft volt. Fizetnék a nálam lévő  Sodesko utalvánnyal (mindegy is, hogy írják helyesen, legalább nem lesz reklám), oly módon, hogy gondoltam, adok egy ezrest, egy ötszázast, egy háromszázast, majd végül hetven Forintot aprópénzben.  A két pénztáros hölgy egymásra néz... Mondom, azért kék színű, és nem piros, mint a múltkor, mert ezt már úgy adta a munkáltatóm, hogy 2013. december 31-i lejáratú. Majd kis idő múlva megkérdi az egyik a másikat: "Meleg utalványt elfogadjuk?" - mire a másik, hogy "Hát, nem... Ezt csak a büfé részlegünk fogadja el..." - "Jó, rendben" - mondom én - "adok egy bankkártyát, húzzuk le arról" - ez meg is történik, közben beállít egy társaság, kissé eladva a közértet. Egyikük, vigyorogva, mint a vadalma,   megkérdezi:  "Erzsébetutalvánnyal lehet sört venni?" - majd két hölgyünk ismét egymásra néz... Egyik a másiktól: "Lehet?" - mire a másik: "Igen." - mire a srác elviharzott, majd kis idő múlva többed magával beszáguldva a közértbe, örülve, mint kisgyermek, ki vissza kapja kedvenc játékát: kiabálva: "Lehet! Lehet! Lehet!" - majd rárontanak a sörösrekeszekre. Mire az a pénztáros hölgy, ki  közben lehúzta a kártyáról a kért összeget, miután beírtam a PIN-kódot, így szól: "Mennyire tudnak örülni az emberek!" - mire én, hogy hát ha nekem lenne Erzsébet utalványom, én biztosan nem sörre költeném. Én ezt az étkezési utalványt is - látják - ilyenekre költöm, mint amiket most vettem, mert örülök, hogy meg tudok élni belőle egy hónapig. Azt már csak hozzá gondoltam, hogy "Na, akkor most hogy is van ez?  Ezek szerint az  Erzsébet utalvány nem szociális juttatás? Vagy netán a cafeteria, vagyis a Sodesko?" - de mivel ezt már csak gondoltam, így eme kérdésemre a választ - legalábbis két hölgyünktől - sohasem fogom megtudni, mivel  a történtek után fent nevezett közértbe a lábam be nem teszem. Annál is inkább, mert legközelebb majd nap közben szakítok időt a bevásárlásra. :)))

A Vodafone Alapítvány idén is meghírdette a "Többet Érsz" programját, amely mostmár "Vodafone Társadalmi Felelősségvállalás" néven elterjedt. E programban idén is három Főállású Angyalt választottak ki, akik egy éven keresztül egész biztosan hivatásuknak élhetnek a Vodafone Alapítvány  jóvoltából. Idén Kravalik Brigittát, Sándor Enikőt és Sütő Zsanettet választotta ki a zsűri. Utóbbi a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány munkatársa, aki idén májusban egy szerencsés véletlennek köszönhetően került kapcsolatba az Alapítvánnyal, úgy a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálattal,  mint a Vodafone-nal.

Zsanett feladata - többek között - az Alapítvány marketingtevékenységének fellendítése, mivel korábban  marketingesként, üzleti vezetőként dolgozott, ám ezen Alapítványnak eddig ilyen  szakembere nem volt, sokszor még egy-egy  mentőautó üzemanyag-ellátása is anyagi gondot jelentett. Zsanett ezen szeretne változtatni, valamint fontosnak tartja a prevenciós tevékenységet, mivel az újszülöttek között nagyon sok a  koraszülött.

2012. október 10-i szerdai "Fillagória" adásunk vendégeként erről, és sokminden másról is mesélt a  Civil Rádió Hallgatóinak.

Szeptember 26-án sugárzott műsorunkban vendégem Gátfalvi Tamás, a Nextent Informatika ZRT Vezérigazgató-helyettese volt, akivel egy érdekes kezdeményezésről, az ugynevezett Civil Licitről beszélgettünk. A project lényege, hogy egy látszólag szokványos aukció keretében különböző jótékonysági programokat bocsátanak árverésre. Amiért ezek az árverések mégsem szokványosak, hogy itt nem egy konkrét terméket, hanem egy támogató akciót lehet "megvásárolni". A Nextent 2011-ben nyertes volt, két jótékonysági akciót "vásárolt meg", vagyis adta támogatását az akciókhoz. Ezen akciók között volt például egy olyan kezdeményezés, melynek keretében a Szempont Alapítvány munkatársai segítségével a Telenor munkatársai elsajátíthatták, hogy hogyan lehet jól segíteni egy üzletükbe érkező látássérült embernek. A Nextent emellett a Salva Vita Alapítvány egyik programját is támogatták.

Hogy melyik is volt ez? Erről is szóltunk.

A beszlégetést kéthete csütörtökön délután rögzítettük.

A négynapos MARS program végét egy bemutató koronázta meg, melyen az elkészült anyagokból hallhattunk, láthattunk néhányat. Sajnos idő híján mindegyikre nem  volt lehetőség, azonban későbbiekben ezek az anyagok, illetve valamennyi anyag felkerül majd egy honlapra.



Számomra nagy öröm volt, hogy új kapcsolatokra  tehettem szert.
Még a szemle előtt, nem sokkal reggel 9 óra után a Hotel halljában találkozhattam a Magyar Televízió egykori sportriporterével, Dobor Dezsveől, aki az 1980-as, 90-es években rendszeres narrátora volt az MTV  által közvetített súlyemelő-, atlétikai- és bírkózó mérkőzéseinek. A délelőtt fél tízkor kezdődő, és nagyjából délután 1 óráig tartó szemlét követően egy búcsúebédre került sor, ahol volt lehetőségünk megbeszélni egymással a látottakat, hallottakat, és elérhetőségeket cserélni. 


Köszönet a Civil Rádió vezetőinek, hogy helyet adtak e programnak...

Apai Nagymamám nemrégiben, egész pontosan szeptember 2-án ünnepelte születésnapját. S mivel Máriának hívják, a névnapját pedig ma, azaz szeptember 12-én. Bár az egyház szerint Mária, azaz Nagyboldogasszony napja augusztus 15-e, sokan, így ő is, ezen a szeptemberi napon tartják e jeles napot. Ennek kapcsán e hét kedden délután, egy nappal e jeles nap előtt meglátogattam őt. Ráadásul épp két hete esett át egy jobb térd-műtéten, térdprotézist kapott, így most különösen jól esett neki, hogy addig sem volt egyedül. Bár szerencsére azért mindíg akad, aki tud neki segíteni.

Ma délután négytől vendégem volt a stúdióban Gátfalvi Tamás, a Nextent Informatika ZRT vezérigazgató-helyettese, akivel egy nagyszerű kezdeményezésről, a Civil Licitről beszélgettünk. E hat éve tartó kezdeményezés lényege, hogy egy látszólag hagyományos árverésen bizonyos jótékonysági-, társadalmi felelősségvállalás szempontjából hasznos  tevékenységeket, project-eket  lehet támogatni, az árverésen licitáló, legtöbbet kínáló, ezáltal nyertes cégeknek. A különbség tehát pusztán annyi, hogy itt nem műtérgyakra vagy egyéb tárgyakra, ingóságokra, netán ingatlanra, hanem egy jó társadalmi kezdeményezés megvalósítására lehet licitálni. A Nextent a 2011. év nyertese volt, s olyan project-eket támogatott, melynek keretében pl. bizonyos ügyfélszolgálatokon azt tanulhatták meg azok munkatársai, hogyan kell hatékonyan segíteni  látássérülteknek. A pár napos tanfolyamokon különféle szimulációs gyakorlatokon vettek részt, például speciális szemüvegek, vagy elsötétített helységek segítségével. A Gátfalvi Úrral készült interjúnkat október 10-i "Fillagória - A védett közösségi tér" című adásunkban hallhatjátok majd.

Ma esti "Fillagória" című adásunkban pedig a Velux csoportról beszélgettünk, a Velux Alapítványok magyarországi tanácsadójával, Kónya Istvánnal. A csoport támogatásával valósult meg - többek között - az ugynevezett Tandem  Program is, melynek segítségével a perifériára került családokat próbálják meg visszavezetni a nyílt munkaerőpiacra, szükség esetén átmeneti szállások, lakások biztosításával.

Beszélgetünk itt hallhatjátok...

A belga tulajdonban lévő K&H Cégcsoport 2004. óta támogatja – főképp – a gyermekegészségügyi intézményeket. A program „K&H Gyógyvarázs” néven indult útjára, még egy 2000-ben végzett kutatás eredményeképpen, mely kutatás a magyar egészségügyi intézmények anyagi helyzetével kapcsolatosan zajlott. Idén – többek között – a Szent Margit Kórház Fejlődésneurológiai Intézete kapott műszereket.

*** *******

Egyenként több millió forint támogatásban részesülhetnek hazai civil és egyházi szervezetek a DanChurchAid közreműködésével és a VELUX Alapítványok támogatásával megvalósuló Ökumenikus Segélyszervezet - TANDEM Fejlesztési Alap című pályázaton keresztül. A vissza nem térítendő támogatás a családok átmeneti otthonaiban végzett munkához, a hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik megsegítéséhez kíván forrást teremteni új szolgáltatások kialakításával, melyek megoldást nyújthatnak a jelenlegi ellátórendszer hiányosságaira. A 2012-2015 között futó pályázati program három fordulójában összesen több mint 200 millió forinttal támogatja a magyarországi szociális szektort. 

E két témával foglalkoztunk mai „Fillagória  - A védett közösségi tér” című műsorunkban. Elsőként Kónya Andreával, a K&H senior kommunikációs referensével, majd őt követően Rácsok Balázzsal, az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársával beszélgettem.

Műsorunk itt hallható…