Ezen a héten megérkezett a hamisítatlan tél. 25 éve nem látott havazás, éjszakánként -15 C-fok, hideg, csípős hajnalok.
A Civil Rádióban azonban az élet nem áll meg, ezen a héten szerdán este folytattuk a január 18-án este megkezdett, a tavaly november 18-i S.O.S. Civil Rádió Folk- és Világzenei Fesztiválról készült összefoglalónkat. Mialatt Hallgatóink épp e műsort hallgatták, jómagam egy újabb felejthetetlen irodalmi est részese lehettem a Közép-európai Kulturális Intézetben, a „Csillagszálló” Kulturális Utcalap szerkesztősége által rendezett, kiállítással egybekötött irodalmi est-sorozatának keretében, melynek címe: „Emberi értelemben”. Mostmár az is bizonyos, hogy e kiállításról és irodalmi est-sorozatról február 29-i „Fillagória” adásunkban hallhattok egy közel egy órás tudósítást, felolvasásokkal, interjúkkal.
Február 2-án csütörtök este pedig egy újabb baráti összejövetel a Kormorán Memory Band tagjaival és a Rajongótársakkal, ezúttal is a városligeti Backstage Pubban. A Zenekar szeptember óta itt tartja havi klubkoncertjeit, rendszerint minden hónap első- vagy második hetében, csütörtökön vagy pénteken – ahogy épp sikerül helyet foglalni a gazdag koncertprogramban – mert szerencsére bőven akad fellépő. A mostani koncert számomra azért is volt felejthetetlen, mert egy szerencsés véletlen folytán találkoztam Nagy Józseffel, aki még az 1990-es évek elején a Vakok Általános Iskolájában volt nevelőtanár – mára egy – főképp magyar – népzenét játszó zenekart alapított, akik a közeljövőben a KMB előzenekara lehet – az egyeztetés még folyamatban van, ezért erről egyelőre többet még nem árulhatok el. Emellett szívet melengető érzés volt, hogy miután én a koncertkezdés előtt fél órával (vagyis este 19:30 körül) odaértem, a beállást követően a Zenekar billentyűse, Vereczkei Attila egyszer csak lejött a színpadról, és gratulált hétfőn, január 30-án volt születésnapom alkalmából – majd a többiek is követték. Kellemes beszélgetés, iszogatás a bárpultnál, majd kezdetét vette a csaknem két és félórás koncert – vendégzenészekkel kiegészítve. A buli fél 11 körül ért véget – még volt egy kis időm pár kedves szót váltani Barátaimmal, aztán igyekeztem, hogy a Hősök terénél elérjem az utolsó, a Deák tér irányába tartó metrót. El is értem, és nem sokkal fél 12 után már itthon is voltam.
Ezúton is szeretném megköszönni Barátaimnak a remek estét.