Idén is megrendezésre kerül a "Lépj közelebb" fotó- és videópályázat a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége szervezésében. A szervezők célja, hogy egy nyári szabadtéri roadshow keretében, játékos formában mutassák be a sérült, főképp a mozgáskorlátozott emberek által használt segédeszközöket, és hívják fel a figyelmet a sérültek mindennapi problémáira, illetve, hogy megpróbálják ledönteni az esetleges sztereotípiákat, amelyek főképp az emberi tudatlanságból származnak. E roadshow egyik állomása július 20-án Balatonmáriafürdőn, a Regens Wagner Alapítványnál volt, s ahogy tavaly is, idén is tudósítottam róla a Civil Rádió "Handycap" című műsorának hallgatóit.
Mozgalmas nap volt a július 20-i pénteki nap. Mivel a rendezvény délelőtt tíz órakor vette kezdetét, és az út Budapestről 173 km hosszú, ezért egy korai, reggel 5 óra 26 perckor induló sebesvonattal mentem oda, mely vonat a Déli pályaudvarról indult, és nem sokkal 9 óra után érkezett meg Balatonmáriafürdőre. A fotó- és videópályázaton olyanok vehettek részt, akik valamilyen sérültséggel élő ember élethelyzetét, vagy annak egy-egy fontos pillanatát örökítették meg. A pályázatnak külön nyertese nem volt, végül 15 képet és 3 videót mutattak be e rendezvényen, melyet tíz órakor nyitott meg a Regens Wagner Otthon vezetője és Balatonmáriafürdő polgármestere. Ezt követően Napsugár Anna jeltáncművész produkcióját láthattuk, hallhattuk, majd a 3 videót, melyek közül az egyik a "Suhanj" Alapítvány tevékenységét bemutató kisfilm volt. A filmet Molnár Marietta, az Alapítvány önkéntese készítette. Az Alapítvány a mozgás- és látássérültek sportolását támogatja, integrált környezetben, ez azt jelenti, hogy egy-egy versenyen - pl. maratoni futásban - együtt vesznek részt épek és sérültek. Azonban egy-egy versenyhez komoly segédeszközökre, pl. speciális kerekesszékekre van szükség - ez komoly anyagi megterhelést jelent az Alapítvány számára, így e videóval nem cask a sport, az aktív testmozgás fontosságára hívják fel a közvélemény figyelmét, hanem megpróbálnak támogatókat is toborozni. Mariettável interjút is készítettem. Sajnos azonban felvevőm hold gombja meghibásodott, amely azt a célt szolgálja, hogy billentyűzárat lehet aktiválni, hogy felvétel közben véletlenül ne nyomódjanak meg a készülék gombjai. A gomb pedig természetesen a készülék lezárt állapotában hibásodott meg, így kénytelen voltam mobiltelefonomat segítségül hívni, mellyel ugyan lehet felvételeket készíteni, de ezek mégsem lettek annyira jó minőségűek, de azért tudtam készíteni egy rövid összeállítást. Ezt követően néhány sportszert, speciális kerekesszéket is kipróbálhattunk - a legérdekesebb azonban az ugynevezett krenking volt. Ez egy olyan, a szobakerékpárhoz hasonló eszköz, melynek elején a kézi kormány helyén tekerőkarok helyezkednek el, melyek segítségével egy kereksszékes ember kezeivel képes hajtani a gépet, akárcsak egy ép ember két lábával egy szobakerékpárt. Az ellenállást itt is lehet fokozni egy tekerőgomb segítségével. A készülékhez egy lepattintható ülés is tartozik, melynek segítségével deréktól lefelé ép ember is tudja használni, ám a készülék alján egy vastag, vezetősávokkal ellátott gumiszőnyeg van, amelyre az ülés lepattintása után kerekesszékkel is rá lehet gurulni, a guminak és a vezetősávoknak pedig komoly fizikai szerepük van, hiszen a tekerés következtében kialakult ellenerő-hatás miatt ezek nélkül könnyen hátragurulna a szék, és az illető akár még hanyatt is eshetne. Az Alapítványnak abban is komoly szerepe van, hogy - mivel ez a gép speciális tudást igényel - oktatókat képezzen ki. Marietta is elvégzett egy ilyen oktató-tanfolyamot, így ezen a bemutatón ő mutatta meg minden érdeklődőnek a gép használatát. Mivel a gép a kerékpárokéhoz hasonló racsnyival működik, egy erősebb kézmozdulattól könnyen kipöröghet, mindemellett ennek nem túl kellemes hangja van, ezért aerobic- edzésekhez hasonló módon, itt is van jelentősége a viszonylag pörgős tempójú háttérzenének. Itt sem volt ez másképp. A zenéhez szükséges technikát és magát a berendezést Gusztos Péter, az Alapítvány ügyvezetője szolgáltatta.
Ezt követően volt, aki a szomszédos strandra látogatott, ahol kipróbálhatta a kerekesszékes kosárlabdát, én ez alatt Marietta férjével, Tamással egy szomszédos étterembe mentem, megebédeltünk finom, nyárson sült szalonnát, kolbászt ettünk rizzsel, majd irány vissza az Otthon udvarára, hahol 14 órától újabb előadások, színpadi produkciók következtek. Itt lépett fel többek között Napsugár Anna jeltáncművész is - ismételten - óriási sikerrel. Anna mindíg interaktív produkciókat mutat be, vagyis minket, jelenlévőket is bevon a táncba. Felhív a színpadra, és együtt táncolunk - most sem történt ez másképp.
Ezt követően még néhány régi jó ismerőssel is sikerült összetalálkozni, majd nemsokára irány - legalábbis nekem - a vasútállomás, amely szerencsére alig három perc sétára van az Otthontól, és egy - menetrend szerint - 17:51-kor érkező, és Budapest Déli pályaudvarra tartó gyorsvonattal hazafelé. A vonatok azonban rendre késtek, minden beérkező vonat átlagosan fél órát, volt, amelyik kicsivel kevesebbet, de a rekorder egy 120 percet késő gyorsvonat volt. A miénk "csak" negyven perccel később érkezett, így az eredetileg tervezett 20:45 perces érkezés helyett nem sokkal este fél tíz után érkeztünk meg Budapestre.
Köszönet a Regens Wagner Alapítvány, a Suhanj Alapítvány munkatársainak, valamint a MEOSZ-nak a szervezésért, a remek hangulatért!
