Nagybátyáméknak is volt még estefelé egyéb elfoglaltságuk, amely miatt délután háromig voltunk ott, így ez idő alatt volt mindenféle jó, ajándékozás, végre egy kellemes kis kötetlen beszélgetés, mivel már jópár hónapja nem találkoztunk személyesen, a telefon és az internet pedig mégsem pótolhatja igazán az emberi-, a személyes kapcsolatokat.
Délután Nagybátyámék Édesanyámhoz vittek vissza minket, majd mi Petrával onnan indultunk hazafelé, nem sokkal fél 5 után, mivel ő is a 173-as autóbusszal ment, egészen át Budára, én pedig az Urániáig.
Ma pedig apai Nagypapáméknál voltam, és ott találkoztam Édesapámékkal – így ért véget az idei karácsonyi hosszú hétvége.
A képeket pedig Édesanyám és Petra készítette, még Édesanyám és Nagymamámék kutyusai is szemmel láthatóan élvezték az ünnepi sokadalmat. Köszönet a képekért, és a sok meglepetésekért, a finomságokért, a jó hangulatért – Mindenkinek boldog új évet kívánok, szerencsében, sikerekben gazdag 2012-t!
Karácsonykor biztosan félreteszünk mindenféle hétköznapi problémát, a munkát, és ez a három nap, a december 24-e, 25-e és 26-a egyértelműen a családról, az együtt töltött, meghitt pillanatokról szól. Most úgy alakult, hogy Kata Hugom is nálunk töltötte a Szentestét, de mivel ő december 24-ére virradó éjszaka is dolgozott, így 24-e délelőttjét pihenéssel töltötte – bár ahogy elmondta, szinte alig aludt valamit. Délután 2-kor találkoztunk a Blaha Lujza térnél, a Corvin előtti parkolóban, a 173-as autóbusz megállójában, majd Újpalota felé vettük az irányt. Nem sokkal fél három után értünk Édesanyámhoz, aki finom ebéddel várt minket: tejfölös, gesztenyével töltött pulykával, krumplisalátával, franciasalátával, előtte finom körtepálinkával. Délután Péter unokaöcsém hívott fel – nagy meglepetésünkre és örömünkre – Finnországból, három éve ott kapott munkát egy telekommunikációs cégnél. Örömmel újságolta, hogy minden a legnagyobb rendben van vele és élettársával, és ezúton kívántak nekünk kellemes ünnepeket – mi is hasonlóképp.
Ezt követően az ajándékozás következett: Kata hugom egy pénztárcával, Édesanyám pedig Jenei szilveszter barátom egyik szólóalbumával leptem meg. Kata pedig egy, a nevemmel feliratozott golyóstollal, Édesanyám pedig egy pár cipővel és egy inggel lepett meg. Odakint nem volt igazán karácsonyi hangulat, hó helyett inkább az eső szakadt, az viszont szinte egész nap, majd éjjel két óra tájban hatalmas szél támadt, már akkor sejtettem, hogy talán elfújja úgy a felhőket, hogy másnapra kitisztul az ég, és az úton szerencsésen megússzuk az időjárás viszontagságait anyai Nagybátyámékkal, akikkel kocsival megyünk Gyömrőre, anyai Nagyszüleimhez.
Szerencsére ez így is történt: vasárnap reggel verőfényes napsütésre és a szombatinál jóval hűvösebbre ébredtünk, ám szerencsére nyoma sem volt az előző napi szakadó esőnek. Nem sokkal 10 előtt megérkeztek Nagybátyámék, néhány perccel később Petra unokahugom, akikkel együtt mentünk Gyömrőre. Kata hugom nem tartott velünk, mert neki aznapra más programja volt. Mi viszont negyed tizenegy tájban elindultunk, így már 11 körül szerencsésen odaértünk.
