Az a hét, július utolsó hete is mozgalmasan tellt házunk táján
Még kedden, július 26-án este héttől ismét egy remekbeszabott szólókoncerten lehettem Barátaimmal a Limonádé Joe-ban. Nem más, mint Jenei Szilveszter Barátunk újabb szólókoncertjén, melyena maroknyi közönség most is jól érzte magát. Az alkoholmentes kocsmában az italok közül a legnépszerűbb a citromos sör volt, jómagam életemben először ittam ilyet, de jó volt megkóstolni, felejthetetlen élmény volt - természetesen Szilveszter koncertjével és a kellemes baráti társasággal együtt.
Ma pedig egy nem mindennapi fotókiállítás megnyitóján voltam, mely fotókiállításról még néhány hete Dzjadiga Nellitől, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Oszágos Szövetsége ifjúsági koordinátorától hallottam, melyet a MEOSZ 30. éves fenállása alkalmából hírdettek, a kiállítás címe: "Akadálymentes szerelem". Ez egy szimbolikus jelentésű cím, nem csak a fizikai szerelemről szóló fotókat, hanem gyakorlatilag az integráció bármely formáját ábrázoló képeket vártak a jelentkezőktől. 96-an pályáztak, ebből 27 pályaművet díjazott a szakmai zsűri, melynek vezetői a Magyar Fotószövetség tagjai voltak. E rendezvénysorozat egyik jelentős állomása mától augusztus 12-éig Balatonmáriafürdő, ott is a Regen Wagner Otthon konferencaterme.
Az út Budapestről oda-vissza összesen hat óra vonattal, de megérte a hajnali kelés, és a reggel 7:06-os indulás a Déli pályaudvarról, majd az este negyed tizes érkezés szintén ugyanoda. Délelőtt 10 óra után pár perccel érkeztem, az Otthon a vasútállomástól alig két utcányira, a Rákóczi utca 2. szám alatt található.
Jellegzetes sárga homlokzatáról nem nehéz felismerni. A kiállításmegnyitó ugyan csak délután 14 órakor kezdődött, ám szintén ma érkezett ide a Kézenfogva Alapítvány "Fogadj el - fogadd el" kampánysorozatának kamionja is, mely a szomszédos telken, egész pontosan az Otthon telke és a balatonmáriafürdői stran között. Az Otthon udvarán pedig egésznapos család programokkal vártak mindenkit, készségfejlesztő játékok, "képességek asztala", melynél kipróbálhattuk például azt is, hgyan lehet "vakon" cipőt füzni. A játék lényege az volt, hogy egy alul nyitott dobozba egy női cipőt rejtettek, mellette fűzővel, úgy, hogy a dobozt rátették, mely két oldaán épp csak akkora nyílás volt, melyen egy felnőtt férfi kéz belefért, és a feladat lényegében az volt, hogy így kellett befűzni a cipőfűzőt a négy lyukú cipőcskébe, természetesen szabályos módon. Nekem - még jó, hogy időkorlát nem volt, mert kb. 5 perc alatt - de sikerült, mint ahogy például az játék is, melynek során egy, az asztalon lévő formát kellett kirakni LEGO kockákból úgy, hogy szintén egy hasonló dobozkában elrejtettek ugyanolyan kockákat, természetesen jól összekeverve. A fotókiállításon pedig a legkülönbözőbb jelenetek: kerekesszékes szerelmes párok, táncoló párok, padon át ölelkező párok, ablak előtt álló ember alakja, és még számtalan szimbolikus jelentésű kép. E rendezvényről készült riportunk pedig hamarosan a Civil Rádió "Handycap" című műsorában hallhatjátok.
Köszönet az Otthon lakóinak, valamint a RegensWagner Alapítványnak, a MEOSZ-nak és a Kézenfogva Alapítványnak a kiváló szervezésért.
