A Civil Rádióban idén ősszel már két éve hallható minden vasárnap délelőtt 10 - 12 óra között egy olyan ismétlőválogatás - "Hallgassuk újra" - címmel, amelyben az elmúlt hét néhány kiemelkedő műsorából válogatunk. E műsor érdekessége még, hogy a Rádió Szerkesztőbizottságának tagjai, illetve néhány kiemelkedő műsorkészítő válogat hétről-hétre, szubjektíven - minden héten más- és más, természetesen néhány havonta ismétlődő ciklusokban. Két éve engem is az a megtiszteltetés ért, hogy Pogány Gyuri Főszerkesztőnk jóvoltából bekerülhettem ebbe a kis csapatba - így most ezen a héten ismét, a műsor történetében immár ötödik alkalommal kerülhettem sorra, a most vasárnapi adást jómagam állíthattam össze. Mivel az össezállítás vasárnap délelőtt hallható, ezért a műsor indulásakor született szerkesztőbizottsági döntés értelmében az előző hét péntek hajnala és az aktuális hét csütörtök éjszakája közötti idpszak egy ciklus, amelyet az adott hét szerkesztője figyel. Mivel én rendszeresen hallgatom Kollégáim műsorait is, így nekem sohasem jelentett problémát az ilyenfajta műsorfigyelés - sőt, sokkal inkább az jelenti a kihívást hétről-hétre, vagy minden ilyen alkalommal, hogy mivel a Civil Rádió valamennyi műsorai kiemelten fontos és értékes is, sohasem könnyű a választás. Én mindíg valamilyen tematika szerint választom ki a két- vagy három, általam legértekesebbnek ítélt műsort. Ezen a héten a "Nők a médiában" tematikát választottam, két ehhez kapcsolódó, idevágó műsort választottam ki. Weisz Iván Kollégám minden héten szombaton 16:00 órától készít egy 120 perces kultúrális magazint, "Kultúrkoktél" címmel. A múlt szombati adás egyik vendége az idén Príma Díjas Vadas Zsuzsanna belpolitikai újságíró, jelenleg a Nők lapja munkatársa. A vele készült bő vélórás beszélgetés adta műsorunk első részét, majd egy e hét szerda délelőtti adásunk egy részletét választottam, mely Hajós Vera "Disputa" című műsorának egy részlete volt. a műsor minden páros héten szerdán 10 - 12 óra köztt hallható, műsorának e heti vendége Kánya Kata televíziós, rádiós műsorvezető, ma egy társkereső iroda vezetője, akivel a társkeresésről, társatálásról beszélgettek.
Ezen a héten megkezdődött az Advent, november 25-én pénteken pedig a Katalinok ünnepelték névnapjukat. A Katalin-naphoz hagyományosan valamilyen táncos mulatság, bál köthető, így volt ez a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében is, több évtizeden keresztül. Mivel a Szövetség rendszere az utóbbi időben jelentősen átalakult, és egyre kevesebb rendezvényt tartanak - legalábbis a budapesti székházban -, egyik régi zenész Barátom, Farkas Péter és felesége, Fabók Judit 5 éve úgy gondolta, jó lenne feleleveníteni ezen régi hagyományokat, és folytatni a korábban a Szövetség keretein belül folytatott kultúrális életet. Életre hívtak egy baráti társaságot, a Vakbarát Klubot, melynek immár egy Péterék tulajdonában lévő Teaház, a Farkas Teaház ad otthont, jelenleg minden hónap első vasárnapján. Most sem volt ez másképp, ám a Katalin-napra való tekintettel most vasárnap, Advent első vasárnapján is tartottak egy remek családias összejövetelt. Délután 14 órára kaptunk meghívást, jómagam nem sokkal 14 óra előtt pár perccel értem oda. A hely közel van a 3-as metró Újpest-Központ végállomásához, alig 3 perc gyalogséta az újpesti Szent István úton. Aki esetleg még nem járt ott, és nem tudja az utat közülünk, annak van lehetősége arra, hogy előtte negyed órával találkozzon Judittal a metró kijáratánál - viszont mivel én már több alkalommal volta, így én már egyedül mentem oda. Mikor épp odafelé tartottam, találkoztam Judittal, aki épp a metróvégállomásra igyekezett, hogy megvárjon néhány Barátot. Nem sokkal 14 óra után azonban meg is érkezett három másik Ismerőssel. A bulin általában kellemes háttérzene szól, rendszerint CD-ről. Aztán ha kellőképpen eleresztjük magunkat, és a hangulat már-már a tetőfokára ház, van lehetőség karaoke-ra, kötetlen együtt éneklésre, örömködésre. Ma sem volt ez másképp tulajdonképpen, ha csak azt nem vesszük, hogy ma a CD-lejátszó helyett élőben zenéltünk páran, akik korábban tanultunk valamilyen hangszeren. Mivel jómagam általános iskolai éveim alatt 3 évet tanultam zongorázni, így adott volt a lehetőség, hogy egy, a Teaházban lévő elektromos zongorán feleleveníthessem tudásom, vagyis inkább elővegyek néhány kedvenc dalt, mivel itt értelemszerűen nem a klasszikus zenei képzettség volt a döntő. Péter korábban vendéglátóban dolgozott billentyűsként, illetve dobosként, és mivel dobfelszerelés is volt, időnként beült a dobok mögé. Volt azonban még egy kedves Jóbarát, János, aki korábban szintén dobolt, igaz, a mostani alkalmat megelőzően - állítása szerint - nyolc éve nem ült dobnál, azonban akárcsak a kerékpározást, ezt sem lehet elfelejteni, elég volt mindössze fél óra bemelegítés, hogy újra visszazökkenjen. Így aztán hol Péter, hol én ültem a zongorához. Amikor én zongoráztam, a doboknál János és Péter váltogatták egymást, amikor Péter zongorázott, János dobolt, én pedig a parketten roptam a társaság néhány Hölgy-tagjával. Ilyenkor észre sem vesszük az idő múlását, közben jól esett egy pohár vodka, később egy pár melegszendvics is. Már este 10 felé járt az idő, mire Péterék zárórát hírdettek - néhányan együtt indultunk hazafelé a 3-as metróval, ám út közben a többiek leszálltak, a Deák térre már egyedül érkeztem, és nem sokkal fél tizenegy után értem haza. Szerencsére az időjárás - november utolsó napjai ellenére - viszonylag enyhe. Ugyan a Nap két hete nem látható az erős szmog miatt, viszont szerencsére nem fáztunk. Persze a Teaházban amúgy is mindíg forró a hangulat - ahogy most is, köszönhetően a Jóbarátoknak.
