Nehéz, kűzdelmes éven vagyunk túl a Civil Rádió csapatával.
Rádiónk korábbi, a 98 MHz-es ultrarövidhullámú frekvencia használati engedélye idén május 4-én lejárt, majd ezt követően október végéig kéthavonta folyamatosan meghosszabbított ideiglenes engedéllyel működhettünk. Annak érdekében, hogy egy újabb 12 éven keresztül történő használatbavételi jog megszerzésére vonatkozó pályázatot tudjunk benyújtani a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósághoz, nem kevés összeget kellett összegyűjtenünk, melyhez önerőre és Hallgatóink támogatására volt szükség. Szerencsénkre akadtak segítő szándékú emberek, akiknek ezúton is köszönetet kell mondanunk azért, hogy végülis sikerült beadnunk ezt a pályázatot, és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2012. október 30-i döntése értelmében újabb 7 + 5 évre elnyertük a 98 MHz-es frekvenciát. Az ezzel kapcsolatos szerződést pedig múlt héten, egész pontosan december 21-én írta alá Rádiónk ügyvezetője, Cserháti Ákos, és főszerkesztőnk, Pogány György. A jövőben pedig azon kell munkálkodnunk, hogyan tudjuk Rádiónkat még inkább fenntarthatóbbá, és - főképp - hallgathatóbbá tenni. Vagyis a 2013-as év két legkiemelkedőbb vállalása a fenntarthatóság és a hallgatottság növelése lesz, melyeket azonban már most elkezdtünk megtervezni azzal, hogy marketingcsoportot hoztunk létre Görög Mária műsorkészítő Kolléganőnk vezetésével, valamint két új kuratóriumi tagot is választottunk belső szavazással, Görög Mária és Géczi Gábor személyében. Előbbi tehát a marketingért, utóbbi pedig a nemzetközi kapcsolataink jobbá tételéért vállal felelősséget.
December 19-i szerda esti "Fillagória - A védett közösségi tér" című műsorunk ezévi utolsó darabja egy - többeket - joggal - érzékenyen érintő téma, a kisebbségi ügyről szóló - műsor volt. Stúdiónk vendége Muhi Erika, a Nemzeti- és Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatója volt, akivel az Iroda létrejöttéről, működéséről, legfőbb feladatairól beszélgettünk. Leginkább ez utóbbi volt a fő szempont, hiszen magukat az érintetteket leginkább az érdekli, hogy ha például valakit etnikai hovatartozása, származása miatt hátrányos megkülönböztetés ér, akkor hová, kihez fordulhat jogorvoslatért, elégtételért. Beszélgetésünk során szóba került egy alapítvánnyal szemben tett feljelentés, valamint egy 2012. március 7-én sugárzott tévéműsor szerkesztőjével szemben tett panasz, de nem mehettünk el szó nélkül a minden valamirevaló embert érzékenyen érintő, megrázó roma gyilkosság-sorozat mellett sem, mely 2009-ben kavart nagy vihart, és állította Hazánkat a nemzetközi figyelem középpontjába. Beszélgetésünk itt hallgathatjátok meg.
Most pedig ismét eltelt egy év. Alig, hogy átléptünk 2012-be, máris 2013-at írunk. Újra itt a Karácsony. Ezúttal azonban - bár kezdetben még havazott, és ónos eső esett - szokatlanul enyhe időt ígér. 24-e hétfő volt, amikoris dél előtt fél tizenkettőkor Kata hugommal találkoztam Zuglóban, a Dózsa György úton, majd Újpalotára mentünk, Édesanyámhoz. Elejétől fogva családi hagyomány, hogy a Szent estét együtt töltjük, noha 1996. októbere óta saját külön legénylakásban tengetem életem, ám a Karácsonyt mindíg családi ünnepként tartjuk számon. Idén sem kezdődött másképp az év legszentebb ünnepe. Nem sokkal negyed egy után értünk oda, Édesanyám finom ebéddel, húslevessel várt minket. Az ünnepi vacsora este hat óra előtt zajlott, finom szezánmagos és diós panírban sült rántott csirkemell volt hasábburgonyával és tartármártással, hozzá finom félédes vörösborral, majd utána később Kata hugom által készített - enyhén rummal töltött - csokoládés sütemény édesítette meg az estét. A karácsonyfa alatt szép ruhák, gyertyatartók, melyeket egymásnak ajándékoztunk.
Ma, azaz 25-én délelőtt - nem sokkal tizenegy óra előtt - Petra unokahugom érkezett, aki anyai Nagymamáméknak készült egy kis meglepetéssel: régi családi fényképekből készített, 2013-as falinaptárral, melyet - jobb híján - Édesanyám gépén kellett kinyomtatnia, azonban ez mit sem rontott Nagymamámék örömén, még akkor sem, ha egyébként a jövő évszám helyett az idei szerepelt a képek alatt. Vicdes volt, hogy ezt nem vette észre, csak miután már közösen nézegettük a kézről-kézre járó ajándékot. Ebédre finom zöldségleves cérnametélttel, majd még inkább ínycsiklandozó töltött káposzta, na és persze kiváló vörös bor és körtepálinka. Folytatódott az ajándékozások sora is - én egy csomag kávét és egy üveg pezsgőt kaptam, illetve ami a legfontosabb számomra, hogy egy szép kozmetikumcsomaggal leptem meg Nagymamámék, hozzá egy nagy adag szeretettel, legalább akkorával - ha nem nagyobbal, többel -, mint amilyennel ők ajándékoztak meg engem.
Hamar eltelt a délután, anyai Nagybátyáméknak hála, akik kocsival elhozták Nagymamámékat. Estére mindnyájan biztonságban hazaértek. A ma estét már én is itthon töltöm, szerdán pedig folytatódik a családlátogatás.
