Az este egy nem mindennapi rendezvényen voltam a VIII. ker. Krúdy Gyula utca 7-ben, egy patinás étteremben, egy - a Mozdulj Közhasznú Egyesület által szervezett - borkóstolóval egybekötött paralimpiai élménybeszámolón. Az Egyesületről köztudott, hogy látássérültek, mozgáskorlátozottak és épek szerveznek közös sportrendezvényeket, tandemtúrákat, kirándulásokat - valamint szurkoltak együtt az idei londoni Paralimpiai Játékok résztvevőinek. A 33 fős csapatból ezúttal ketten, Horváth Csaba Kabóca, látássérült futó, valamint Kranyó Zsolt, kerekesszékes gerelyhajító jöttek el, hogy meséljenek magukról és londoni élményeikről. Az egyes élménybeszámolókat általuk készített fényképekből összeállított prezentációval színesítették, majd készséggel válaszoltak kérdéseinkre.
Néhányan jól ismerték az idén augusztus végén kerékpárbalesetben elhunyt Ujj Zoltán Kollégánkat, akitől e hét hétfőn vettünk végső búcsú t a Farkasréti Temetőben.
Az este hétkor kezdődő rendezvénynek nem sokkal éjfél előtt lett vége, de mivel nem lakom messze a helytől, elindultam gyalog a Kálvin tér irányába. Azaz, hogy csak abba az irányba szerettem volna, mert véletlen a Krúdy utca másik végén kötöttem ki, keresztbe találkozva a Combino villamosok vonalával, mint kiderült, a Corvin negyednél. Gond egy szál sem, gondoltam, felszállok a Combino-ra, de már csak pótló busz járt a vonalán, mert ebben az időszakban részleges vágányfelújítás van a vonalon éjszakánként. Sebaj, lejöttem vele a Blaha Lujza térig, majd onnan gyalog hazafelé. Mivel nap közben nem jutott idő bevásárolni, így betértem egy 0 - 24-ig nyitva tartó narancssárga alapon zöld feliratos ABC-be az Urániával szemben. Előtte az árkádok alól kiérve egy lány szólított meg, aki éppen árult... Na , nem virágot, de az tízezer lett volna. Annyi meg nem volt nálam, meg egyébként sem... Szóval, szépen elköszöntünk egymástól, majd irány a fent nevezett kisbolt. Bevásároltam: egy doboz 20 százalékos tejföl, 1 csomag, fél kiló gyorsfagyasztott, félkész burgonyakrokett, bolognai mártás, makaróni tészta, illetve egy kis darab, mindössze 10 deka füstölt sajt. Majd irány a kassza. A fizetendő összeg 1870 Ft volt. Fizetnék a nálam lévő Sodesko utalvánnyal (mindegy is, hogy írják helyesen, legalább nem lesz reklám), oly módon, hogy gondoltam, adok egy ezrest, egy ötszázast, egy háromszázast, majd végül hetven Forintot aprópénzben. A két pénztáros hölgy egymásra néz... Mondom, azért kék színű, és nem piros, mint a múltkor, mert ezt már úgy adta a munkáltatóm, hogy 2013. december 31-i lejáratú. Majd kis idő múlva megkérdi az egyik a másikat: "Meleg utalványt elfogadjuk?" - mire a másik, hogy "Hát, nem... Ezt csak a büfé részlegünk fogadja el..." - "Jó, rendben" - mondom én - "adok egy bankkártyát, húzzuk le arról" - ez meg is történik, közben beállít egy társaság, kissé eladva a közértet. Egyikük, vigyorogva, mint a vadalma, megkérdezi: "Erzsébetutalvánnyal lehet sört venni?" - majd két hölgyünk ismét egymásra néz... Egyik a másiktól: "Lehet?" - mire a másik: "Igen." - mire a srác elviharzott, majd kis idő múlva többed magával beszáguldva a közértbe, örülve, mint kisgyermek, ki vissza kapja kedvenc játékát: kiabálva: "Lehet! Lehet! Lehet!" - majd rárontanak a sörösrekeszekre. Mire az a pénztáros hölgy, ki közben lehúzta a kártyáról a kért összeget, miután beírtam a PIN-kódot, így szól: "Mennyire tudnak örülni az emberek!" - mire én, hogy hát ha nekem lenne Erzsébet utalványom, én biztosan nem sörre költeném. Én ezt az étkezési utalványt is - látják - ilyenekre költöm, mint amiket most vettem, mert örülök, hogy meg tudok élni belőle egy hónapig. Azt már csak hozzá gondoltam, hogy "Na, akkor most hogy is van ez? Ezek szerint az Erzsébet utalvány nem szociális juttatás? Vagy netán a cafeteria, vagyis a Sodesko?" - de mivel ezt már csak gondoltam, így eme kérdésemre a választ - legalábbis két hölgyünktől - sohasem fogom megtudni, mivel a történtek után fent nevezett közértbe a lábam be nem teszem. Annál is inkább, mert legközelebb majd nap közben szakítok időt a bevásárlásra. :)))
