„Itt van az ősz, itt van újra…” – kezdhetném kiváló költőnk, Petőfi Sándor kedves sorával eme élménybeszámolóm. Azonban az ősz még várat magára, hiszen még most is 30 fok körüli csúcs van nappalonként, és az éjszakák is enyhék. A naptár szerint azonban – akárhogy is nézzük – megkezdődött az ősz.
Ahogy ez már talán több is, mint 2 éve hagyomány, minden hónap első szombatján megrendezésre kerül a Vakbarát Klub a Farkas Teaházban. Ebben a hónapban sem történt ez másképp, vagyis ez a hónap sem indult máshol, mint a Farkas Teaházban. S mivel e hónap első hétvégéje, szombatja mindjárt 1-ére esett, így nem meglepő, hogy épp 1-én volt a 2012. szeptemberi Klubrendezvény.
A mostani talán az eddigi legjobb Klub volt, legalábbis a mi kis baráti társaságunk vegyes összetételét illetően. Farkas Peti barátomék délután 14 órára hívtak minket a Teaházba, meghívójukat a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Hírlevelében is közölték –talán ennek köszönhetően voltunk végül ennyien. Azonban a társaság jelentős része 16 óra körül érkezett – én sem mentem oda előbb, délelőtt még elmentem bevásárolni, aztán mire végeztem a házimunkával és minden egyéb teendővel, nagyjából délután 16 óra körül érhettem oda. Utána érkeztek még jó sokan, és ahogy ez minden alkalommal lenni szokott, most is volt karaoke, közös éneklés – azonban a koronát az estére a köreinkben jól ismert, és méltán elismert énekesnő, Szluka Lídia tette fel, aki ezúttal remek operett-dalokkal hozott tűzbe mindnyájunkat. Elképeztően jó hangi adottságokkal rendelkezik, kiváló koloratúr szoprán hangjával valamennyi hallgatóját leveszi a lábáról – most sem volt ez másképp. Emellett pedig remek alkalom nyílt régi Barátokkal, Ismerősökkel történő találkozásra is. Olyanokkal találkozhattam, akikkel már több, mint 10 éve nem találkoztam. Ilyen volt például egyik középiskolai osztálytársam, Ilonka Dani is, akivel még az 1990-91-es tanévben együtt koptattam az iskolapadot a gimnázium I. osztályában. Aztán az élet úgy hozta, hogy Dani máshová került, így csak az első tanévben jártunk egy osztályba. Azóta csak elvétve találkoztunk. Mára már két gyermek édesapja lett, boldog, kiegyensúlyozott családi háttérrel. Erre az estére is feleségével és két gyermekével, Viviennel és Nimróddal érkezett. Nimród még alig 2 éves, így ő még inkább babakocsiban ült, keveset szaladgált, Vivien azonban – lévén 5 éves – már kész hölgy. Nagyon tetszett neki az énekmikrofon, még édesanyját is sikerült meglepnie egy rögtönzött kis produkcióval, amelyben néhány, az óvodában tanult dalocskával örvendeztetett meg minket. Emellett nagyon tetszett neki a zongora is, kérte, hogy mutassam meg neki. Sokat játszottunk, lovacskáztunk, talicskáztunk, jól éreztük magunkat, egy igazán remek estét hagytunk magunk mögött. Mivel sokan voltunk, nem maradtunk sokáig, mert senki sem ment el egymagában, a nagyjából egyfelé lakók együtt indultak el, mi is elindultunk egy lánnyal, Szalay Rékával, akit a tavaly szilveszteri Klubon ismertem meg. Mivel Réka Zuglóban lakik, nem sokkal este fél tíz előtt indultunk el , a 3-as metróval a Deák térig, majd onnan a 2-essel az Örs vezér térig mentünk, ahol átkísértem őt a 82-es trolibusz megállójáig, ott megvártam , amíg a járat elindult vele. Szándékosan nem akartam, hogy később induljunk, hogy ő is időben és biztonságban hazaérjen. Aztán irány vissza a 2-es metró, majd az Astoria, így már én is itthon voltam, nem sokkal 11 után.
Ma este pedig óriási öröm ért minket, amikoris egyik zenei szerkesztő Kollégánk, Géczi Gábor arról számolt be Szerkesztőségünk levelezőlistáján, hogy ma 5 osztrák hölgy látogatta meg stúdiónkat az osztrák Orange Rádiótól. Érdeklődtek tevékenységünk iránt, tapasztalatokat cseréltek éppen bent lévő Kollégáinkkal.
