"Fillagória" című műsorunk ma esti adásában - ahogy korábban ígértem - a január 18-i segélyszállítmány-indító eseményről készült hiteles hangfelvételt, riportunk hallhatták Hallgatóink, s aki szeretné, most itt is meghallgathatja.

Köszönet illeti a Vodafone-t és a Magyar Ökomenikus Segélyszervezetet a segélyakcióért, a vörösiszap-súlytotta területen élők megsegítéséért.

A kedd délelőtti eseményről hiteles hangfelvételt készítettem, melyet csak nálunk, a Civil Rádióban hallhattok, január 19-én, szerdán este, 20:00 órai kezdettel hallható "Fillagória - A védett közösségi tér" című műsorunkban.

Ezen a hétvégén szinte megdőlt az országos melegrekord. Januárban szokatlan, 10-15 fokos maximum hőmérséklet van a nappali órákban, és a szakemberek szerint ez a következő hét csütörtökig tart. Ez az időjárás egyáltalán nem kedvez a téli sportok szerelmeseinek, ám ez mit sem érdekelte a január 15-én, idén első alkalommal megrendezett Havas Fesztivál szervezőit, melyet a Sport Art Marketing Agency szervezésében tartottak a budapesti West End City Center Váci úti bejáratánál, és  amelynek jómagam is résztvevője voltam Barátaimmal: Bertával, Csillával, Barbival, Lillával, Andival és Lacival.

Szombat délelőtt 10 óra után pár perccel találkoztunk Csillával és Andival a 4-es és a 6-os villamos Blaha Lujza téri megállójában, ahonnan négy megálló a Nyugati pályaudvar, ahol fél 11-kor találkoztunk Bertáékkal, onnan irány a West End.  A kiírások alapján először nem volt egyértelmű számunkra a rendezvény helyszíne, de szerencsére sokan tudtak róla, így rövid séta után hamar megtaláltuk az oldalsó kijárat mellett elhelyezett színpadot. A szervezők egy eddig  egyedülálló Guinnes Rekord-kísérletet is terveztek, melynek lényege, hogy a kisérletben résztvevőknek 1 óra alatt 1000 darab hóambert  kell felépíteniük, ám a szokatlanul meleg időjárás miatt csak egy alig 50 négyzetméternyi területet tudtak műhoval borítani, így a kísérlet elmaradt, a játékszabályok úgy módosultak, hogy  a hóemberépítésben résztv vevők közt a legnagyobb-, és a legkreatívabb hóembert építő csapat volt nyertes.  Előzetes regisztráció után természetesen mi is beálltunk.

A mi hóemberünk kb. 60 cm magas lett, így egyik kategóriában sem nyert, áma legfontosabb természetesen mégis csak a játékban való részvétel, a csapatmunka volt. A legmagasabb egy, a mellettünk lévő csaőaté lett, akiknek csaknem 170 cm magasat, vagyis embernagyságút sikerült építeni.

Ezt követően színes programokkal, koncertekkel vártak minket, felléptek: Horváth Tamás, Varga Viktor, az RTL Klub "Csillag születik" című tehetségkutató verseny két egykori versenyzője...

...majd Lajtai Kati, a Crystal énekesnője, Király Viktor és a Machin Mouse zenekar.

 Katitól három, eddig tőle nem megszokott dalt hallottunk, melyet még az elmúlt Karácsony jegyében énekelt, a legkisebbeknek többek között Bródy János "Micimackó" című dalával kedveskedett. Koncertje után egy közös képre is futotta, melyet Berta készített.

Koraeste ért véget a buli, én az erős szél miatt már korábban haza indultam, így én már nem sokkal este 5 óra előtt hazaértem - közben egy régi kedves, egy Civil Rádiós rendezvényen megismert kedves lánnyal, Kittyvel és barátjával, Attilával is találkoztam. Köszönet a remek hangulatért a Szervezőknek, Barátaimnak pedig a remek társaságért, s hogy ismét együtt tölthettünk egy kellemes napot.

Alaposan rácáfoltak a hajléktalanokat övező sztereotípiákra a most lezárult foglalkoztatási programban részt vevő hajléktalan emberek. A program ideje alatt (2010. június 28. – 2010. október 31.) 22 személyt összesen 293 alkalommal foglalkoztatott a Menhely Alapítvány, megbízási szerződéssel, napi kifizetésekkel.

A Magdolna Negyed Program II.* részeként – az MNP II. T3 Szociális és bűnmegelőzési program T3/5 – a Dankó utca közterület felügyelete szociális munkások segítségével – projektet a Menhely Alapítvány bonyolította le.

A programban résztvevő szervezet összehangolt munkájával valósult meg, a jól sikerült együttműködés, mintaként szolgál a hasonló programok számára.

A program célja az volt, hogy a Magdolna-negyedben, különösen annak bizonyos területein (Dankó utca, Mátyás tér, Szerdahelyi utca, Teleki tér) képzett és gyakorlattal rendelkező szociális munkások utcai szociális munkát és kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtsanak az itt élő vagy megforduló hajléktalan emberek számára, valamint elősegítsék azok alkalmi foglalkoztatását.

A foglalkoztatási programnak köszönhetően hajléktalan személyeket foglalkoztattunk közterületek takarítására hétfői és pénteki napokon. A Magdolna-negyedben végzett közterület-takarításért naponta 4000 Ft-ot, és meleg ételt is kaptak az otthontalan munkavállalók.

A program során nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani az együttműködő partnerrel, a JKKSZ Kft. munkatársaival. A program beindulását megelőzően aggódva tekintettek a hajléktalanok foglalkoztatása elé, de sikerült olyan személyeket bevonni, akik az igen szigorú feltételrendszer ellenére is maradéktalanul helyt álltak, megbízhatóan és pontosan végezték munkájukat.

Az utcai szociális munkások elsősorban azon ügyfelek közül választották ki a munkavállalókat, akikkel a Magdolna-negyed területén találkoztak, vagy ott „laktak”, vagy ott vettek igénybe valamilyen szolgáltatást.

A program eredményei:

Szociális munkásaink tapasztalatai szerint a hajléktalan emberek szívesen és nagy lelkesedéssel vállalták a munkát. A JKKSZ KFT. munkatársai örömmel tapasztalták, hogy a foglalkoztatott hajléktalanok megbízható és jó minőségű munkát végeztek, még a korábban foglalkoztatott dolgozóiknál is jobban tudtak rájuk számítani. A RÉV8 Zrt. visszajelzése alapján a Magdolna-negyed lakói is kellemesen csalódva tapasztalták, hogy környezetük rendjét, tisztaságát hajléktalan emberek tartják fenn.

A projektnek köszönhetően a takarítást végző hajléktalanok közül többen átmeneti szállóra költöztek. Szinte mindannyian felruházkodtak, mobiltelefont vásároltak, hogy a későbbi munkavállalásuk érdekében elérhetőek legyenek, és kapcsolatot tudjanak tartani. A fizetésükből rendes ételt tudtak vásárolni maguknak, megnőtt az önértékelésük, másképp látták a környezetüket és ahhoz való viszonyukat. Ismételten bebizonyosodott, hogy hasznos munkavégzés és persze megfelelő ellenszolgáltatás biztosításával komoly lépéseket tehetünk afelé, hogy a legszegényebb emberek visszataláljanak társadalmunkba.

A 2011. év első "Fillagria" adásában, január 5-én este Aknai Zoltánnal, a Menedékhely Alapítvány Ügyvezetőjével és munkatársával, Schmidt Zoltán szociális munkással beszlégettem. Műsorunk második felében pedig egy szorosan ehhez a témához kapcsolódó beszélgetéssel folytattuk a 2010. szeptember 1-én megkezdett Jubileumi Születésnapi Műsorunk.

Hű, emberek!

Remek hangulatú szilveszteri műsort rendeztünk a Civil Rádió Hallgatói számára, amelyet, ahogy ezt már évek óta, Rádiónk Lázár Ervin Baráti Körének egy része szervezte, Magyar Ádám Műszaki igazgatónk vezetésével. A múlt évben kezdődött, december 31-én este 22:00 órakor, és már az idén ért véget, január 1-én, ma hajnali 2:00 órakor. Legalábbis az élő műsor, utána pedig két kiváló zenei szerkesztő-kollégánk: Géczi Gábor és Radó László által szerkesztett retro-válogatást hallhattak Hallgatóink, egészen hajnal négyig, azóta pedig néhány régi- és új felejthetetlen hangjáték a már említett Baráti Kör tagjaival, majd reggel 8:00 órától a Civil Rádió megszokott műsorrendjét hallhatják.

Ahogy előző, ünnepi beszámolóm befejeztem itt, azonnal készülődtem is, és egy jókora adag zöldséges rizs-vacsora elfogyasztását követően, nem sokkal este fél nyolc után el is indultam itthonról, be a stúdióba, közben útbaejtve az egyik sarki közértet, ahol egy üveg pezsgőt vettem - ezzel kedveskedtem Kollégáimnak, Barátaimnak, akikkel együtt tölthettem ezt a néhány felejthetetlen órát. Nem sokkal este fél kilenc után értema stúdióba, ahol már javában zajlottak az előkészületek: Geszti Zsófia, Csúrcs Mónika és Dr. Sulyok Anna Kolléganőm már három rövidke hangjátékkal készültek, az egyikben végül nekem is jutott egy mondatnyi szerep, mivel egy negyedik Kolléganőnk beteget jelentett, így ő nem tudott eljönni az esti műsorba. Ádám pedig lelkesen írta az adásmenetet, a forgatóknyvet, és készítette elő a technikát az éjszakai, rendkívüli élő adásra, hiszen most hatan ültünk az egyébként négy mikrofonnal ellátott stúdióban, igaz, Ádám és mellette időnként más-más Kolléga az vezérlőt a süketszobától elválasztó üvegfal túl oldalán, vagyis odakint a vezérlőben foglalt helyet, a műsorvezető Ádám volt, aki egyúttal az adást  is keverte. Pontban este 22:00 órakor, a főszignál elhangzása után rövid beköszönés, majd néhány régi sláger különleges új, népies hangzásban, különböző népek zenekarainak tolmácsolásában, majd Dr. Kolezsár, a híres Jós - magyar hangja: Magyar Ádám - jósolt, ezúttal lábméretből, kinek-kinek az elkövetkezendő évre.

Éjfél előtt visszaszámlálás, majd éjfélkor felhangzott a Himnusz, utána pedig az adásban csaknem negyven percnyi folyamatos zene, megszakítás nélkül, mialatt mi pezsgővel (Ádám baracklével, lévén autóval érkezett) koccintottunk, majd finom virslit ettünk, ki-ki kenyérrel, tormával, mustárral, vagy esetleg netán mindkettővel. Utána pedig "slágermagyarázat" című rovatunk következett, melyben két hazai sláger szövegét elemeztük - kicsit másképp.

Az élő műsor éjjel 2:00 órakor ugyan véget ért, ám utána - mint már említettem - Radó László és Géczi Gábor Kollégám urallta az étert egy előre elkészített remek házibuli-válogatással, mialatt mi lassan hazaindultunk. A másor második, éjfél utáni  részében  már szinte el-elbóbiskoló Hölgyeket Ádám hazavitte, én pedig végigsétálva a kelenföldi lakótelep "fő útján", az Etele úton, nem sokkal fél három után elértem az éjszakai 907-es autóbuszt, amellyel viszonylag gyorsan hazaértem, így már negyed négy után itthon voltam.

Köszönet a remek hangulatért Barátaimnak, Kollégáimnak, köszönet a fínom ételekért, italokért, azért, hogy Magyarország leghallgatottabb közösségi rádiójában, a Civil Rádióban dolgozhatom, Hallgatóinknak pedig a kitartásért, hogy eddig is kibírtak minket - hallgassanak minket idén, 2011-ben is!

Ez a nap is eljött.

Az ember ilyenkor kicsit számba veszi az elmúlt, ide s tova magunk mögött hagyott évet, hol, miben hibáztunk, mit és hogyan érdemes másképp cselekednünk az elkövetkezendő évben, években. Jómagam sokszor a munkába temetkeztem, annak éltem, így sokszor háttérbe szorult Családom, a Barátok, az Ismerősök, akiknek ilyenkor mindíg megköszönöm, hogy mégis kitartanak, kiállnak mellettem, támogatnak munkámban, osztoznak a sikereimben. Igyekszem a jövőben többet törődni velük, természetesen amellett, hogy a Civil Rádiós Barátokkal, Kollégákkal is igyekszem a jövőben is minél szorosabb kapcsolatot kialakítani. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy néhány óra múlva együtt búcsúztatjuk az idei évet, és köszöntjük az újat, 2011-et, és örülünk a közös sikernek, annak, hogy együtt lehetünk, hogy mindnyájan azt csinálhatjuk, amit igazán, szívből szeretünk - s nem utolsó sorban annak is, hogy 2011. első félévében Magyarország látja el az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. Ez utóbbit országszerte több nagyvárosban is igyekeznek méltóképpen megünnepelni, utcai- vagy színházi rendezvényekkel, különféle színesebbnél-színesebb programokkal.

Na de ne szaladjunk ennyire előre...

Mi is történt eddig, Karácsony másnapjától kezdve velem?

Vasárnap, december 25-án apai Nagymamámhoz mentem, nem csak ebédre, hanem egy kellemes vasárnapi beszélgetésre voltam hivatalos. Mami, mert hogy mi csak így hívjuk, szólítjuk őt, sokszor aggódik értünk, hogy vagyunk, mi van velünk, mit csinálunk, ahogy ezt egy igazi Nagymama teszi. Joggal, hiszen nyílván félt bennünket, ám ilyenkor látja, minden a legnagyobb rendben van, s ő is nagyon örül sikereinknek, és főképp annak, hogy egészségesek vagyunk. Ebédre zöldségleves, töltött káposzta, fínom diótorta, mákos baigli.

Hétfőn, december 27-én apai Nagypapáméknál voltunk Kata Hugommal, akivel pedig  egyenesen imádjuk egymást - köszönhető ez egyrészt nyílván a testvéri kapcsolatnak, másrészt pedig annak, hogy 12 évvel figatalabb nálam, vagyis ő most 23. éves, szinte még most is olyan számomra, mint egy igazi kislány, noha már érett nő.  Sok olyan dolgot mond el nekem, mint A Bátyusnak, amit másnak nem, vagy csak részben, vagy legfeljebb csak édesanyjának (aki mellesleg Édesapám második felesége).

Féltestvérek vagyunk, ám ez mit sem befolyásolja kapcsolatunk, sőt, fentiek miatt épp ellenkezőleg. Önfeledten játszhatunk egymással, de éppen beszélgethetünk akár a legkomolyabb dolgokról is.

Kedden, 28-án újra Édesanyámékhoz mentem, ahol találkoztam Péter nagybátyámmal és második feleségével, Gabival, akik - mielőtt Édesanyámékhoz jöttek volna kocsival elmentek anyai Nagymamámékért Gyömrőre, hogy ők is láthassák Édesanyám új lakását, ahová idén június elején költözött.

Szerdán Édesapámékhoz mentem, akik - második feleségével és középső féltestvéremmel, Lőrinccel 2000. márciusában egy tápiószecsői családi házba költöztek, azóta is ott élnek. Ritkán van módom egésznapra leutazni hozzájuk, most, december 29-én viszont kiváló alkalom volt erre. Sok szép ajándékot kaptunk egymástól, ám - ha egyáltalán lehet rangsorolni az ajándékokat - a legszebb ajándékot Édesapámtól kaptam. Egy DVD-t, amely Bródy János, a kiváló magyar költő, zeneszerző 60. születésnapja alkalmából rendezett  színházi előadásról készült felvételt tartalmazza, mely előadásra 2006. április 16-án a budapesti Madách Színházban került sor, mely előadáson a Szerző 24 legismertebb dalát adta elő a Színház társulata, Kocsák tibor újragondolásában, hangszerelésében.

30-án csütörtökön  itthon dolgoztam, készültem további rádióműsoraimra, délután pedig két üveg fehérbort vásároltam, fahéjjal, forraltbort készítettem.

Most pedig irány a Civil Rádió stúdiója, ahol este 22:00 órakor kezdetét veszi idei óévbúcsúztató műsorunk.

Ez a hét már teljes egészében az év végéről, ezen belül is főképp Karácsonyról shzólt. Telefonos munkahelyemen most két teljes hétig szabadságon vagyok - így jöhetett a nagy Szerelem, a rádiózás. Hétfőn helyszíni riport egy remek hangulatú showműsorral egybekötve, szerdán este adás, és péntek délután is egy már előre elkészített műsor, ezúttal "Handycap" című adásunkban is egy helyszíni riportot hallhattak Hallgatóink, mégpedig a december 11-i "Más Szempont" Filmszemléről készült riportom hallhatták.

Ráadásul a csütörtök esti Kormorán Memory Band Klubkoncert utáni éjszakán, mivel viszonylag későn tértem aludni, pénteken délelőtt fél tizenegy kor ébredtem fel, majd délután Édesanyámhoz mentem, mivel nálunk hagyomány szerint minden Karácsony így zajlok: december 24-én a Szentestét Édesanyámmal töltjük, majd másnap, 25-én anyai Nagyszüleimhez látogatunk - ma sem volt ez másképp. Anyai Nagymamámék 2003. április vége óta a gyömrői Harmónia Idősek Házában élnek, s amikor csak tehetjük, meglátogatjuk őket. Ma csak egyedül mentem, mert Édesanyám - valószínű a hírtelen jött melegfront hatásának köszönhetően - nem érezte túl jól magát, viszont Nagymamámék viszonozzák majd a látogatást, jövő héten kedden, amikoris Péter nagybátyámék elmennek értük kocsival, és elhozzák őket Édesanyámhoz. Így ma én egyedül mentem hozzájuk. Édesanyámtól tegnap egy kellemes illatú férfiparfűmöt, sampont kaptam, Nagymamáméktól pedig egy pár papucsot, finom meglepetéssel fűszerezve: a pár papucsban egy-egy doboz sör lapult a csomag mélyén.

S van valaki, egy kedves Barátom, aki ráadásul épp ezen a napon lépett krisztusi korba, ahogy mondani szoktam: 2-szer 3 éves lett. Igen, ő Berta, akivel még 2003. december 17-én ismerkedtünk meg személyesen, a Crystal egyik koncertjén  egy VII. kerületi szórakozóhelyen, az Old Man's Music Pubban. Drága Berta, ezúton sok boldogságot és jó egészséget kívánok Neked e jeles nap alkalmából sok szeretettel!

Ismét eltellt egy év. Lassan ideje számba venni a mögöttünk hagyott évet, amelyből immár csak egy hét van hátra. Most, mikor e sorokat írom, néhány perc, és éjfél, és eljő Krisztus születése napja, december 24-e, amely a keresztény világban az év leghosszabb, háromnapos ünnepe, Karácsony első napja.

E hét hétfőn egy különleges karácsonyi jótékonysági rendezvényen lehettem, melyet a Metró Kereskedelmi KFT és a Gyermekétkeztetési Alapítvány rendezett a Metró Kereskedelmi KFT Budaürsi Vevőakadémiáján, kézművesfoglalkozással, színpadi showműsorral és koncerttel vártak két hazai gyermekotthon, a Hűvösvölgyi- és a Velencei Gyermekotthon  néhány kis lakóját. Az esemény sztárvendégei: Ungár Anikó bűvész, fia: Baronics Gábor színművész és Lola voltak, utóbbi fergeteges koncertel kedveskedett olyan állami gondozásban élő, szüleiktől távol élő kisgyermekeknek, akik a Karácsonyt, az év legszebb ünnepét is intézeti keretek között töltik.

E hét szerdai, december 22-i "Fillagória" című műsorunkban erről hallhattak egy közel egy órás élménybeszámolót.

Ma este pedig a Fonó Budai Zeneházban kedveskedtek nekünk egy kis karácsonyi koncerttel, az est fellépője a Kormorán Memory Band volt. Ehhez persze kommentár nem kell, hiszen a folkrockot hallgatni érteni, és érezni  kell, a koncerten elhangzott dalok önmagukért beszéltek.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akiknek e két felejthetetlen rendezvényben részük volt, és ezúttal szeretnék minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Kollégámnak boldog, áldott Karácsonyt kívánni, és sikerekben gazdag, boldog új évet nagy-nagy szeretettel!

Ezen a hétvégén leesett az első hó, amely már - úgy tűnik - maradandó is, legalábbis itt Budapesten, a hőmérséklet pedig ezekben a napokban a délutáni órákban sem emelkedik 1-2 foknál magasabbra.

Ahogy ez már évek óta hagyomány, a fogyatékossággal élők számára rádiós- és televíziós, médiaismereti tanfolyamokat szervező Nonprofit Média Központ Alapítvány idén is megrendezte szokásos vizsgafilm-szemléjét, melynek ezúttal is a Doku Art mozi adott otthont, az idei, XIII. "Más szempont" Filmszemle e hét szombaton, december 11-én került megrendezésre, délután 16 - 19 óra között. 17, főképp hallássérültek által készített 4-5 perces, feliratos dokumentumfilmet láthattunk. Az eseményről jómagam, mint a Civil Rádió munkatársa, a Nonprofit Média Központ Alapítvány egykori tanítványaként riportot is készítettem, melyet karácsonyi "Handycap" című műsorunkban hallhattok majd. Köszönetet szeretnék mondani egykori vol tanáromnak, akit azóta - nyugodtan mondhatom - atyai Jóbarátomnak tudhatok, Liling Tamásnak, aki még a múlt pénteki kerekasztalbeszélgetésen hívott meg erre a rendezvényre.

Ma pedig apai Nagymamámnál voltam. Mivel tegnap viszonylag későn, este 10 körül értem haza, és nagyjából éjfél után tértem aludni, így ma délelőtt nem sokkal fél tíz után ébredtem fel, így fél tizenkettő körül értem oda. Ebédre zöldséglevest és pulykapörköltet ettünk, délután pedig - mivel ritkán találkozunk - volt alkalmunk kicsit beszélgetni, mesélni egymásnak, kinek-kinek hogyan telltek az elmúlt hetek.

Végezetül, de nem utolsó sorban: minden kedves Gabriella ismerősömnek sok boldogságot kívánok névnapjuk alkalmából, nagy-nagy szeretettel...

Már egész héten gondolkodtam ezen. Talán hétfőn pattant ki először fejemből egy új Facebook-oldal létrehozásának a gondolata. Mi lenne, ha létezne egy ilyen oldal, melynek segítségével ép társaink kicsit közelebb kerülhetnek hozzánk, fogyatékossággal élőkhöz? S ha már a múlt hét végén ennyire jól sikerült a kerekasztalbeszélgetés, hogy több helyről csupa pozitív visszajelzést kaptam, kaptunk, akkor hát itt az ideje, hogy az elhatározást tett is kövesse - így ma este, enm sokkal fél hét után létrehoztam egy új oldalt: "Kitárt Ajtók" - Fogyatékosok és a média címmel. Az oldal itt elérhető, illetve beírva a Facebook-keresőjébe a nevezett címen!

Minden kedves Olvasómnak, Hallgatónak, Érdeklődőnek ajánlom szeretettel, akik egyetértenek azzal, hogy a média segítségével próbáljuk meg elősegíteni a társadalmi sztereotípiák lekűzdését, illetve minden olyan Érdeklődőt, Olvasót, Hallgatót szeretettel várok, aki fontosnak érzi a fogyatékossággal élők társadalomban és a médiában való szerepvállalását.

Kellemes böngészést kívánok Mindnyájatoknak, baráti szeretettel!

Tehetséges roma fiatalokat támogat a Vodafone

December 3-a a fogyatékossággal élők világnapja.

Idén is, ahogy minden évben, ezzel kapcsolatban sok színes programmal várják az érdeklődőket, ilyen program volt például december 3-án délután egy kerekasztalbeszélgetés, melynek az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara adott otthont. Számomra megtisztelő volt, hogy mint a Civil Rádió munkatársa, meghívást kaptam e rendezvényre. A kerekasztalbeszélgetés témája a fogyatékossággal élők médiában betöltött szerepe, úgy is, mint műsorkészítők, úgy is, mint riportalanyok, akikről sok esetben sajnos csak fogyatékosságuk kapcsán lehet látni, hallani, sok esetben maga a fogyatékosság az egyes műsorok központi témája, kevésbé maga az ember.

A beszélgetésen készült hangfelvételt hamarosan itt meghallgathatjátok, nagyon tanulságos és hasznos volt.

A beszélgetés délután 14:30-kor kezdődött, ám azt követően sok ismerőssel, kedves emberrel találkozhattam, és természetesen új kapcslatokra is szert tehettem. Köszönet ezért a rendezvény szervezőinek és az otthont adó Intézménynek.

E hét szerda - igazán húzós nap volt.

Délelőtt 8-tól 14-ig dolgoztam telefonos munkahelyemen. Majd utána Édesanyámhoz mentem, mivel  meglepett engem egy pár téli cipővel, de mivel nem volt biztos benne, hogy jó-e, hogy még időben felpróbálhassam, hogy szükség esetén vissza lehessen cserélni, még hétfőn délután megbeszéltük, hogy valamelyik nap átmegyek hozzá. Mielőtt este a Civil rádió stúdiójába mentem volna, volt néhány órám, hogy átmenjek - szerencsére sem a mérettel, sem a fazonnal nem volt gond, így nem kell visszacserélni, sőt, este már az új téli cipőben mentem a stúdióba.  Szükséges is volt, mert e hét közepén megérkezett a kegyetlen tél, havazás éppen még nincs, de már napközben is alig van melegebb 4-5 foknál.  Még a délután folyamán Péter nagybátyám is jött, így vele együtt indultam el a Rádióhoz, vagyis Péter felajánlotta, szívesen elvisz kocsival,  amúgy sem lakik messze onnan. Este fél hatkor indultunk el, s bár hatalmas dugó volt a városban, Édesanyámtól, aki Újpalotán lakik, a Füredi út - Kerepesi út - Könyves Kálmán körút - Lágymányosi híd útvonalon mentünk, a hídon csak lépésben lehetett haladni, azért negyed hétre így is bent voltam a Fonóban.

Este 20:00 órakor kezdődő "Fillagória" adásunkban Fehér Ildikóval, a "Fehér Bot" Alapítvány Támogató Szolgálat-vezetőjével beszélgettem telefonon annak apropóján, hogy az Alapítvány "Trambulin" Komplex Képzést indít Hajdú-Bihar megyében élő, halmozottan hátrányos helyzetű, látássérült fiatalok részére. A jelentkezők számítógépkezelői- és   masszőr-tanfolyamon vehetnek részt, mely képzés időtartama 4 hónap, majd ezután lehetőséget kapnak munkakipróbálásra, az Alapítvány keretei között, majd féléves nyomkövetés következik. A képzés a "Társadalmi Megújulás Operatív Program", TÁMOP 6.3.1/C/09/2 projekt keretében valósul meg az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap finanszírozásával. Műsorunk második részében folytattuk 15. Jubileumi Születésnapi sorozatunk, ma este a Civil rádió zenés nagykövetével, Abelovszky Györggyel beszélgettem, aki néhány hete ismét külföldön, ezúttal Lisszabonban dolgozik.

Magyarország - mondhatnánk - egyetlen folkrockzenekara, az 1970-es években alakult Kormorán utódzenekara, a 2005-ben Gál Péter hegedűs, Margit József énekes-basszusgitáros és Jenei Szilveszter énekes-gitáros zeneszerző alkotta Kormorán emory Band, természetesen billentyűssel és dobossal kiegészülve, már évek óta rendszeresen fellépők a Fonó Budai Zeneházban. 2009. április 16-át követően azonban a koncertsorozat - főképp anyagi okok miatt - szünetelt, idén október 21-én azonban újraindult, s e sorozatban immár második alkalommal, november 18-án csótürtük este 19:30-kor egy újabb koncerttel örvendeztették meg a Fonó törzsközönségét. Ezúttal nekem is volt szerencsém eljutni e remek, igazán emelkedett hangulatú koncertre. A Zenekar repertoárjában saját szerzeményeik mellett magyar és erdélyi népdalfeldolgozások is hallhatók. Emellett hagyomány, hogy az Együttes minden klubkoncertjére meghív egy vendégzenekart. Ezúttal a Kalapács Akkusztikáből alakult Brian Adams Tribute Band-et, Csákvári Lászlót és Balikó Tamást, akik egy-egy akkusztikus gitár kíséretében Brian Adams szerzeményeiből adtak elő néhány slágert, de a remek dalok sorát végezetül Ifj. Gál Péter, a KMB hegedűsének fia szövegére írt szerzeménye zárta.

Ezután ismét a KMB következett - így e remek hangulatú koncert három részből állt, és nagyjából este 11 óra körül ért véget, de természetesen még mielőtt hana indultunk volna, volt alkalmunk egy kötetlen baráti beszélgetésre, ismerkedésre a Zenekar tagjaival, illetve néhány kedves Civil Rádiós Kollégával is találkozni. Így már nem sokkal éjfél előtt indultam haza, a Móricz Zsigmond körtérig még a 47-es villamossal, majd miután az garázsmenet volt, ott átszállva a 907-es éjszakai járatra az Uránia felé, így nem sokkal háromnegyed egy után értem haza.

Köszönet a Zenekaroknak, valamint Jenei Szilveszter barátomnak a Klubba történő meghívásért, és azért, hogy egyik kedvenc Kormorán Memory Band-dalom, a "Csak Te legyél" címűt is eljátszották, amelynek koncertklipjét a Zenekar Facebook-oldalán láttam, és a kommentben kértem, hogy ha lehet, játsszák el majd  az élő koncerten. Továbbá igyekszem a legközelebbin, a Karácsony előtti, december 23-án megrendezésre kerülő Klubkoncerten is tiszteletem tenni.

November 10-i szerda esti "Fillagória" adásunkban szó szerint bohóckodtunk, örömködtünk, jól éreztük magunkat, és - ahogy mondani szokták - egymást...

A kemény délelőtti telefonos munkavégzés után jól esett kicsit ellazulni. Munka után még hazasiettem ebédelni, illetve elkészíteni egy kis összefoglalót a múlt szombati születésnapi eseményről, melyet műsorunk második felében be is mutattunk Hallgatóinknak. Na de ne szaladjunk ennyire előre! Még néhány hete kaptam egy elérhetőséget egy alig másfél éve indult kezdeményezés életrehívójához, Feuer Yvette-hez, aki néhány éve Amerikában látott először ilyet, s ennek mintájára hozta létre MAgyarországon is ezt a kezdeményezést, melynek lényege, hogy hátrányos helyzetű kistérségekben élő gyermekeknek szerveznek vidám, humoros előadásokat, bohócoknak öltözve, színészekkel. A társulat neve: Bohócok a láthatáron, a csoporthoz pedig nemrég,  egészen pontosan idén március elején csatlakozott Szegedi Tamás is, ma pedig férfi színészeket keresnek. Ehhez kérték, kérik a Civil Rádió, illetve Hallgatóink segítségét, így történt az, hogy most szerdai, november 10-i "Fillagória" adásunkba meghívtam őket  egy vidám hangvételű, kötetlen stúdióbeszélgetésre.

Műsorunk második részében pedig a már említett születésnapi rendezvényünkről  hallhattatok egy kis összefoglalót - iletve nemsokára itt is meghallgathatjátok.

Németh "Nyiba" Sándor olimpiai- és világbajnok-helyezett szabadfogású bírkózó, rockzenész, gitáros, dobos, zeneszerző, költő, a Cviil Rádió egyik műsorvezetője - aki maga is egy Élő legenda, még ha nem is őskövület, és zenekarának egy videóklipje. De-Pression "A tömeg ébredése".

 Páratlan héten vasárnap 17 - 18 óra között: "Élő legenda - Őskövület"

Világ- és olimpiai bajnok sportolókkal, nemzetközileg is méltán elismert magyar zenészekkel!

A Civil Rádió és a Rádiónknak otthont adó Fonó Budai Zeneház évről-évre együtt ünnepli születésnapját, ráadásul mindkét intézmény egy évben, 1995-ben kezdte meg működését. Így magától értetődő, hogy ilyenkor, ősszel, leginkább november közepén egy közös születésnapi rendezvénnyel emlékezünk, és ünnepelünk - most sem történt ez másképp, ráadásul idén 15 évesek lettünk.

Tegnap kezdődött, és ma reggelig tartott.

Nekem ráadásul jó hosszú napom volt, úgy tűnik, rekordidőt töltöttem bent a Civil Rádió stúdiójában, illetve ezzel együtt a Fonó épületében, csaknem 18 órát, mivel én már szombaton délre mentem be, ugyanis volt még egy kis dolgom a 2-es stúdióban, egész pontosan felvételek készítése, soron következő műsoraim előkészítése és a 15. Jubileumi Születésnapi műsorunk kazettákra történő kijátszása egy kedves Törzshallgatónk, Horovitz László kérésének eleget téve. Mindemellett egy kedves Kollégánk, Murányi Gyuri is bent volt, igaz, ő sajnos az esti programon nem tudott részt venni, viszont szerette volna leadni egy éjszaka hallható műsorának, a "Blueseum" című műsor három soron következő adását, jobb híján  az én segítségemmel, mivel a műsor zenei anyagát audio CD-ről grabbelve hozta be mp3-ban egy saját maga által átírt CD-n, de még nem volt összeszerkesztve, így nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy összeillesszem a műsorokban elhangzó zeneszámokat egy fájlba, mindenféle szüveg nélkül, amely fájlokat aztán külön-külön feltettünk a megfelelő helyre, hogy mindhármat majd a maga idejében adásba tudjuk adni. Nagyjából fél négy felé végeztem is eme hadművelettel. Közben Gyurinak el kellett mennie, így a CD és a kész anyag Romsics Balázs technikus Kollégámhoz került át. Közben megérkezett a koraesti műsorok lebonyolítását végző technikusunk, Nartmann Richárd, aki ezt követően még a hajnalig tartó bulinak is aktív részese volt - na de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe!

Nem sokkal négy után át kellett adnom a 2-es stúdiót egy másik Kollégának, amúgy is csak négyig volt kiírva a nevemre. Közben a felvevőmben lévő ceruzaakkumulátor megadta magát, így az használhatatlan volt, legnagyobb szerencsémre azonban egy sarki közértben sikerült kisméretű tartós ceruzaelemeket vennem, így legnagyobb örömünkre sikerült rögzítenem az egész rendezvényt, melyet hamarosan Ti is hallhattok, itt.

A rendezvény kezdési időpontja hivatalosan délután 17 órára volt meghírdetve, de ekkor igazából még csak néhányan gyűltünk össze, a november közepe ellenére kimondottan meleg időjárásra való tekintettel, illetve ennek örömére a Fonó kertjében.

Bográcsozás, nyárson sütés, bár nem volt könnyű megbírkózni a nyársakkal, mivel elég rövideknek bizonyultak, így könnyen megégett a rajtuk lévő sok finomság, ám úgy tűnik, Berek Péter Kollégánk eme nemes feladattal viszonylag hamar megbírkózott. Este 18 óra után vacsora következett, majd ezt követően 19 órakor kezdetét vette a hivatalos születésnapi megemlékezés, a köszöntő, melyet Brüll Edittől, a Civil Rádiózásért Alapítvány Kuratóriumának Elnökétől hallhattunk, majd elfogyasztottuk a Fonó és a Civil Rádió közös születésnapi tortáját.

A ház mindkét koncertterme zsúfolásig megtellt ismerősökkel és kevésbé ismerősökkel is, régi- és új Kolllégákkal, Barátokkal, akikkel jól esett egy kis kötetlen baráti beszélgetés, végre, amikor nem csak dolgozni jöttünk össze, hanem - s most igazán - csak és kizárólag bulizni, azért, hogy együtt ünnepelhessünk. Nem említenék meg senkit sem, bár megtehetném, de igazából minden kedves ismerőssel jó volt személyesen találkozni, és beszélgetni. 20:00 órától az utca felőli koncerteremben Balogh Dezső és zenekara húzta a talpalávalót, cigányzenével és kuruc-kori toborzónótákkal kedveskedtek nekünk.

Őket a belső teremben 21 órától Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett követte, vendégzenekarral kiegészülve.

Közel három órás, látványos  koncertshow következett, melyet rajtam kívül profi színházi technikusok is rögzítettek, hangban és képben egyaránt.

A koncertsorozat nem sokkal éjfél előtt ugyan véget ért, de mi páran még úgy döntöttünk, nem megyünk haza, megvárjuk az első hajnali járatokat, hogy ne kelljen éjszakai járatokkal hazaindulnunk. Elvégre is, mondván, ma vasárnap van, ráérünk aludni nap közben is akár. A Fonó egyik büfése, Klaudia, aki bár nem készít nálunk műsort, szoros baráti kapcsolatot ápol velünk, több rendezvényünkön is aktívan részt vett már eddig is, s reméljük, teszi ezt minél gyakrabban ezután is, valamint rajta kívül még Nagy Helga, a Rádió egyik alkalmazottja, valamint Tóth Mónika, Cserháti Ákos Ügyvezető, Rakusz Tamás és Nartmann Ricsi technikus Kollégánk, valamint jómagam hajnalig múlattuk az időt. Néhány pohár vörös- és fehér bor is elfogyott ugyan, ám a remek hangulatban ez már csak amolyan kiegészítő elem volt, hiszen a hangulat ettől függetlenül már este a tetőfokán volt, köszönhetően a remek társaságnak és színvonalas koncerteknek.  A belső színházteremben, melyet különleges akkusztikája miatt Hangárnak is hívunk, miután a zenészek és a nekik dolgozó színpadi technikusok elmentek, miénk maradt a hatalmas, csaknem 25 négyzetméternyi színpad egy CD-lejátszóval és pár mikrofonnal, így Ricsi jóvoltából előkerült néhány, mára már amolyan retro-nak is mondható CD, Omega-, Illés-, Karthago-, Bergendy-slágerekkel, és néhány kevésbé közismert külföldi rockzenekar (melyek főleg Ricsi kedvencei) slágerével, ezeket hallgattuk, némelyiket együtt is énekeltünk, pontosabban ki-ki, amit és ahogy tudott. Kötetlen jókedv, tánc, egészen hajnalig, mikoris indulni készültünk, ekkor Ákos felvilágosított minket, hogy már fél hat van, így már minden jár, nem kell éjszakai járatokat keresni.

Jómagam nem sokkal fél hét előtt értem haza, mikorra már pirkadni kezdett, világosban tértem nyugovóra, és nem sokkal délután fél egy előtt ébredtem fel...

Köszönet e remek rendezvényért mindazoknak, akiknek ebben része volt! A Fonónak, hogy befogadtak minket, a Civil Rádió valamennyi munkatársának pedig jómagam azért tartozom köszönettel, hogy már ide s tova 7 éve erősíthetem a csapatot, s - ahogy  több Barátnak, Kollégának is mondtam - ameddig bírom, addig csinálom, szívvel-lélekkel...

Mindenkinek egy hatalmas baráti ölelést, akiknek fizikailag nem volt részük benne, mert nem találkoztunk, azoknak is így virtuálisan!

Annyit, Kedves Olvasóim, hogy így Mindenszentek Napján érdemes elgondolkodni e levél tartalmán, mely emailt Böjte Csaba testvértől kaptam, melyet gratuláló levelemre, illetve telefonos megkeresésemre küldött nekem köszönetnyílvánításképpen. Ilyenkor, amikor mindnyájan egy-egy szál gyertyával emlékezünk elhunyt Szeretteinkre, Barátainkra, akik már nem lehetnek köztünk, hanem odafentről néznek le ránk, és hallgatnak minket...

Íme a levél...

" 

 Az alábbi gondolatokkal köszönöm a jóságodat, cs.t.

 "

A keresztény egyház november 1-én ünnepli Mindenszentek napját, november 2-án pedig Hallottak napját. Mindenszentek napja, november 1-e 2001. óta munkaszüneti nap. Idén e nap hétfőre esik, így ez a hétvége hosszú hétvége. Az átlagoshoz képest meglehetősen meleg az idő, nap közben akár 15 fok is lehet, éjszaka pedig csak elvétve fagy - ki is használtuk e remek időt e hosszú hétvégén.

Még 2004. szeptember 12-én, a Crystal koncertje után találkoztam egy kedves lánnyal, Gabival, akivel aztán - nagyritkán ugyan - de többször találkoztunk, annak idején még a Crystal Zenekar hivatalos weboldalán működő Üzenőfalon kezdtünk el írni egymásnak. Sajnos csak ritkán van alkalmunk találkozni, mivel jászárokszállási, bár néhány hónapja már Budapesten lakik mivel ide jár iskolába. Emellett énekelni tanul, ezen a héten pedig őszi szünetük volt, így még múlt vasárnap este telefonon beszéltünk róla, jó lenne összefutni valahol. E hét péntek délután volt alkalmunk találkozni, mivel én délelőtt dolgoztam, délután 2-kor végeztem telefonos munkámmal. Háromkor találkoztunk a Hungária körút, Erzsébet királyné útja sarkán lévő trafik előtt, s mivel remek idő volt, ő viszont délután 5-re énekórára ment Békásmegyerre, a Városligetbe mentünk sétálni, és egy jót beszélgetni.  Verőfényes napsütés volt, jól esett egy kis séta a késő nyári időben - hamar eltellt az idő, és öt után, mikor már sötétedni kezdett, az idő is kezdett hűvösre fordulni.  Sétánk befejeztével Gabi visszakísért engem a belváros felé közlekedő 74-es trolibusz Erzsébet kirányé úti megállójába - majd este fél hat körül értem haza.

Szombaton Édesanyáméknál voltam, s mivel Édesanyám egy régi kedves Barátunk, Gábor segítségével épp fürdőszobafelújításba kezdett egy héttel ezelőtt, s e hét végén végeztek vele, egy, a régi fürdőszobájából megmaradt piros zuhanyfüggönyt adott nekem.

Ma pedig apai Nagymamámnál voltam, aki még másfél hete hívott meg egy kellemes vasárnapi ebédre, meg már amúgy is régen találkoztunk, így jól esett egy jót beszélgetni, és együtt tülteni egy kellemes vasárnap délutánt.

Mivel ma kezdődik a téli időszámítás, ma hajnali 3-kor 2-re kellett állítani az órákat, így az elmúlt napokhoz képest "korábban" sötétedik, már négy után sötétedni kezdett, volt már fél hat is, mikor hazaindultam Nagymamámtól.

Az október 4-én történt ajkai vörösiszaptározó gátjának szakadása sokkolta Magyarország, Európa és a Világ közvéleményét. Hazai- és külföldi rádió- és TV-társaságok vezető hírként foglalkoznak a "Vörösiszap-katasztrófa" néven hírhedté vált tragédiával. A Civil Rádió főszerkesztője, Pogány György és néhány Barát, Kolléga még október 5-én este határoztak úgy, hogy létrehoznak egy helyi, térségi közösségi adót, melynek segítségével több alkalommal hasznos híreket, tudósításokat sugároznak nem csak a helyieknek, hanem a kezdeményezéshez kapcsolódó valamennyi közösségi rádió jóvoltából az ország több táján élőknek. Így a Civil Rádió Hallgatói is bepillantást nyertek, nyerhetnek a helyiek életébe, hogy hogyan próbálják meg átvészelni a rettenetest, a tragédiát, amelyet csak az érthet meg igazán, aki azt átélte, vagy aki azóta Devecserben, Kolontáron és a környéken járt. Úgy, ahogy Gyuriék is. Ma esti "Demokrácia Most" című adásunk erről szólt, a műsor vendége Pogány György volt, aki sok érdekes és hasznos, illetve tanulságos dolgot mesélt az ott kialakult helyzetről és a média szerepéről. Miután Gyuri kijött a stúdióból, én már akkor javában ott voltam, "Fillagória" című műsorunkra készülvén, és csak annyit volt erőm mondani neki, hogy "Minden tiszteletem a Tiéteké, azoké, akik segítettek, segítenek ott, na és persze a túlélőké, az ott lakóké..." - mire Gyuri, hogy ezt csak az tudja igazán, aki ott volt, mire a műsor házigazdája, Péterfi Ferenc ennyit tett hozzá: "Hát, másképp jött haza onnan az, aki ott volt..." Mondták ezt azon reakciómra, hogy döbbenten ültem az üvegfal külső felén, a vezérlőben, Romsics Balázs technikus Kollégám mellett, aki két laptop és az adásvezérlő asztali számítógép segítségével még az ottani helyi rádió élő adásából is adott be a mi műsorunkba, illetve élő telefonos tudósítást is hallhattak Hallgatóink.

Este 20:00 órakor kezdődő "Fillagória" adásunkban ezek után nehéz is volt megszólalni - de meg kellett, mert az életnek mennie kell tovább. Mai vendégem, igaz, csak telefonon keresztül, mivel Déván, Erdélyben él, Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes pap, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Elnöke volt, aki idén október 23-án munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át Schmidt Pál, idén június végén megválasztott, és augusztus elején hivatalba lépett Köztársasági Elnöktől. Csaba Testvér - ahogy gyermekei, az általa nevelt árva gyermekek is szólítják -, megköszönte a gratulációm, de nyomban hozzá is tette, hogy ez a gratuláció azt a 2000 gyermeket illeti, akiket ő eddig felnevelt. Csaba Testvér több évtizede, egész pontosan 1982. óta ferencesrendi szerzetes pap, miután elvégezte teológiai tanulmányait, életét árván maradt gyermekek segítésére, nevelésére tette fel,  nekik szenteli mindennapjait. 2 éve a Világon egyedülálló módon, egy, fogyatékossággal élő emberekből álló rockzenekar, a "Nem adom fel" együttes jótékonysági koncertet szervezett a Papp László Budapest  Sportarénában, melynek teljes bevételét, több, mint 11 millió Forintot egy új, azóta Csíksomlyón felépült árvaház létrehozására szánták.   Csaba testvér a beszélgetésünkben szóba került vörösiszap-katasztrófa, illetve a vele kapcsolatos összefogás kapcsán egy általa példaként említett történettel arra buzdított bennünket, hogy soha ne adjuk fel.

Műsorunk második felében folytattuk a 15. Jubileumi Születésnapi műsor-sorozatunkat, ezúttal Bíró Zsolt és Kelemen Gábor zenei szerkesztő-kollégáimmal, akik egy - jelenleg - csütörtök este 18:00 órakor hallható zenei műsorral, a "Gospel Café" című műsorunkkal örvendeztetik meg Hallgatóinkat, és hozzák el az  Örömhírt, zenével az éter hullámain keresztül, s juttatják el Hallgatóinkhoz.

S hogy miről is beszélgettünk? Íme!

Este még egy kedves Kolléganőmme, Fehér Zsuzsával l is találkoztam, aki épp a szerkesztőségi szobában vágta egyik saját műsorát.  Már a stúdió előterében is találkoztunk, de miután én közvetlen műsorom után  indultam haza, neki még volt egy kis dolga a vágással, néhány perc utómunka - ám a 47-es villamos Hengermalom úti megállójában utolért, mivel akkor már a villamosra vagy 15 percet kellett várnom. Felszálltunk a következő 47-es villamosra, és a Móricz Zsigmond körtérig együtt  utaztunk. 

Kellemes este volt - még, ha kellemesnek egyáltalán nem nevezhető dolgokról is esett szó - de a mi Családunkban, Otthonunkban mégis minden perc, minden óra, és minden alkalom nagyon kellemes. Jó egy ilyen Jóbaráti közösséghez tartozni - ezer köszönet érte...!

Az álom mára végre valósággá vált. Ma délután 13 - 15 óra között hallhatták Hallgatóink 15. Jubileumi Születésnapi műsorunk második részét - de közel sem a befejezőt. 

Kicsit úgy érzem most magam, mint egy ékszerész, aki nagy dilemmában van, amikor ékszerboltjának kirakatába kitesz néhány arany-, vagy gyémánt ékszert, hogy melyeket tegye ki, és melyekkel csábítsa be a vásárlókat, s melyeket hagyja fiókjainak mélyén az üzletben, hogy csak akkor és azoknak vegye elő, amikor és akik oda betérnek. Ez a 2-szer 2 óra is ilyen volt. Hiszen sok érdekes, értékes beszélgetést rögzítettem Kollégáimmal együtt, sok Kolléga, Jóbarát örömmel jött, és mesélt. De ahogy műsorom végén meg is ígértem Hallgatóinknak, semmit nem hagyunk veszni. Hiszen szeptember 1-étől indult sorozatunkban, Fillagória adásaink második felében, minden páros szerdán este újabb érdekességek, izgalmak, azok, melyek e 2-szer 2 órából kimaradtak.

Ami biztos, megérte éjszakákon át, hajnal 3-ig, 4-ig dolgozni, vágni, szerkeszteni, rendezni, hiszen ez az utómunka, ez is szükséges volt ahhoz, hogy színvonalas, méltó születésnapi műsort nyújthassunk át Hallgatóinknak.

Műsorom elhangzása közben pedig - mivel a mai napot idehaza, nagyrészt pihenéssel töltöttem - azért egy kicsit dolgoztam is, hiszen további műsoraim előkészületét is elkezdtem.. Este pedig a Facebook-on létrehoztam két csoportot, egyet a Családomnak, ez egy zártkörű, rejtett csoport, egyet viszont, "Hajnali fény" néven a Barátoknak, közeli Ismerősöknek, akikkel szabadidőm töltöm.

Este 10 után pedig egy kedves lány hívott, Gulyás Gabi, akivel anno még 2004. szeptember 12-én egy Crystal koncert után találkoztam először személyesen, de már előtte is hónapokig leveleztük, korábban a Crystal hivatalos weboldalán lévő üzenőfalra írt, ott ismertük meg egymást, majd azóta, 2004. szeptembere óta néhány személyes találkozás.  Ő még iskolába jár, emellett pedig kiválóan énekel, folyamatosan képezteti magát. Most viszont őszi szünet lévén, megbeszéltük, hogy valamikor összefuthatnánk. Most úgy néz ki, kedd délután, munkám után találkozunk.

Már alig várom... :)

Október 15-e a Látássérültek Nemzetközi Napja,  ilyenkor talán kicsit sikerül felhívni a figyelmet a látássérült emberekre.

Ez a  nap idén péntekre, e hét péntekére esett. E napon különleges zenei eseményre került sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége több, mint 300 Braille kottát adományozott a Könyvtár Zenei Gyűjteményének, a Szövetség külső munkatársa, Berta Edina jóvoltából. Edina 3 évvel ezelőtt, gyengénlátóként és főállású német tanárként arra a nemes feladatra vállalkozott, hogy - mivel maga is zenész, zongorán játszik - a hagyományos kottát megpróbálja elérhetővé tenni látássérült, vak muzsikustársai számára. Korábban több látássérült muzsikus próbálkozott már ezzel, több-kevesebb sikerrel, még a múlt század közepén és második felében. Az általuk elkészített pontírású kották a Szövetség székházában, a Hermina u. 47. szám alatt voltak fellelhetők, a Edina maga is részt vett a kutatásban, amellett, hgoy 3 éve maga is foglalkozik kottaátírással.  Miután rábukkantak e nem mindennapi gyűjteményre, melyben a magyar- és nemzetközi zeneirodalom számos remekműve található, magától értetődő volt a gondolat, hogy elérhetővé tegyék látássérültek számára is, a Szövetség falain kívül is, nyugati mintára, mivel a nyugati országokban már régóta működnek könyvtárak, ahonnan lehetőség van pontírású kották kölcsönzésére. Edina és Kollégái elhatározását tett követte, és e gyűjtemény átadására e hét péntek délután 16 órakor, rövid koncert és ünnepség keretében került sor. A gyűjteményt Szakály Melinda, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Elnöke adta át,  a gyájteményt Dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Igazgatója vette át.  A koncerten köreműködő látássérült muzsikusok: Berta Edina és férje, Németh Tamás, valamint Csányi Márton és Magyar Csaba  zongorán, Geszti Eszter fuvolán, valamint Bartók Zsuzsanna és Flamich Mária énekelt.  E rendezvényen jómagam, a Civil Rádió munkatársaként Edináék meghívására vettem részt - ezúton is köszönet érte -, a közreműködők hozzájárulásával lehetőségem nyílt hangfelvételt készíteni a rendezvényről, valamint egyik soron következő "Handycap" adásunkban riportot is hallhatnak majd róla Hallgatóink.

A kottaátadót itt meghallgathatjátok...

Köszönet Edinának és lelkes Kollégáinak, nekik is és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár dolgozóinak további eredményes munkát, és sok szép kiadványt és sok-sok olvasót kívánunk.

Október 4-én hétfőn délben átszakadt a Magyar Alumíniumipari ZRT ajkai timföldgyárának vörösiszaptározójának gátja. Az ott tárolt lúgos, maró, vörösesszínű folyadék valóságos szökőárként zúdult két szomszédos településre, Kolontárra és a szomszédos Devecserre, melynek következtében a múlt hét végén, szombat hajnalban Kolontár lakosságát evakuálni is kellett, mivel idő közben a gát fala tovább repedt, és további iszapömléstől lehetett tartani. A település védelme érdekében egy új, magasabb, erősebb gát megépítése vált szükségessé, mindenki, aki élt és mozgott, részt vett az építésében, és alig négy nap alatt sikerült is elejét venni egy újabb iszapömlésnek. Eddig 9 halott, akiket a lúgos maró folyadék halálra mart, mivel felér egy marása komoly égési sérüléssel, a bőrszövet mélyebb rétegeiben is komoly roncsolásokat végezve, és több, mint száz súlyos sérültet ápolnak kórházakban. A Civil Rádió - egyedülálló módon - néhány helyi kisközösségi  rádióval karöltve egyrészt helyszíni tudósításokkal igyekszik hírt adni a fejleményekről, a kárelhárításról, reggeltől késő estig naponta legalább 3-4 élő helyszíni tudósítással, illetve rögzített interjúkkal, helyszíni riportokkal, önkéntes munkatársakkal, másrészt pedig adománygyűjtésben is részt vesz. E hét szerdán este, "Fillagória" című műsorunk előtt is közel egy órás helszíni beszámoló, "Demokrácia most" című műsorunkban, ketten a budapesti stúdiónkban, és több Kolléga pedig - köztük Péterfi Ferenc a helyszínen, vagy épp onnan úton hazafelé, bejelentkezett, hogy megossza Hallgatóinkkal a legfrisebb fejleményeket.    Valamennyi önkéntes segítő Kollégánknak köszönet és tisztelet ezért a nem mindennapi  munkáért, segítségükért!

E hét szerda esti „Fillagória” című műsorunkban folytattuk születésnapi sorozatunk, függetlenül az október 10-i és 24-i, 2 x 2 órás válogatásunktól, melynek segítségével Hallgatóink átfogó képet kaphatnak Rádiónk elmúlt 15 évéről.

Hát elérkezett A NAGY NAP!

A nagy esemény a Civil Rádió életében! Hosszas szervezőmunka, készülődés, keresgés-kutatás után -  miután sikerült néhány archív felvételt előhalászni még a kezdeti időszakból, amikor még videókazettákra archiváltak, speciális, kétsebességes videómagnók segítségével -  ma végre hallhatták Hallgatóink a Jubileumi Születésnapi Műsorunk. Ráadásul - hála a Civil Rádió Kuratóriumának és Szerkesztőbizottságának - lehetőség nyílt egy 2 x 2 órás sorozatra, melynek köszönhetően ma, illetve október 24-én vasárnap délután 13 - 15 óra között hallhatták/hallhatják Hallgatóink az ünnepi műsort, melynek segítségével átfogó képet kaphatnak Hallgatóink a Civil Rádió elmúlt 15 évéről. Számomra nagy kihívás volt e műsor elkészítése, ráadásul magam is sok érdekes és tanulságos dolgot tudtam meg  tanult, tapasztalt, régi Kollégáimtól, Barátaimtól, akik kezdetektől fogva formálják a Civil Rádió arculatát. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akiknek ebben része volt, akik segítettek  e műsor elkészítésében, Hallgatóinknak pedig a kitartást, és sokszor 15 évet kívánok még Mindnyájunknak!

Délelőtt 10 - 12 óra között pedig egy iemétlőválogatást hallhattak Hallgatóink, immár másfél éve hallható vasárnap délelőttönként, "Hallgassuk újra" címmel, e válogatást hétről-hétre más-más Kolléga szerkeszti, melynek során ki-ki szubjektív módon válogat az elmúlt hét műsoraiból, vagyis az előzetes válogatásés a műsorra való felkészülés miatt - megállapodás szerint - előző hét péntek reggeltől a tárgyhét csütörtök estig terjedő időszakban hallható műsorokból. A műsor csaknem másfél éves története alatt ezen a héten harmadik alkalommal jutott nekem e hálás, megtisztelő feladat, én pedig úgy döntöttem, hogy ezúttal zenés műsoraink veszem górcső alá: e hét szerda este 18:00 órától hallható "Jazzcsemegék" című - Pallai Péter által készített - műsorunk, illetve Farkas Bíborka "Kelta zenei- és kultúra-óra" című, csütörtök délután 13:05-től hallható műsorunk hallhatták Hallgatóink.

Ez a hétvége az ünnep jegyében zajlott.

Október 1-i, pénteki "Handycap" című műsorunkban hallhatták Hallgatóink a két héttel ezelőtt hétfőn készült riportunkat, melyben egy fogyatékossággal élő fiatalok részére indult, mozgóképgyártó tanfolyamról számoltunk be, "Felvétel indul" címmel.

Szombaton reggel 8-tól délután 2-ig túlóráztam telefonos munkahelyemen, majd ezt követően Édesanyámékhoz mentem, mivel Édesanyám október 6-án ünnepli születésnapját, emellett pedig Petra unokahugomnak 2-án volt a névnapja. Vele csak ritkán van alkalmam találkozni, mivel sajnos - vagy szerencsére, nézőpont kérdése - eléggé elfoglalt, mivel a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Karára jár. Most végre sikerült összehozni a szűk családot, s együtt megünnepelni e két jeles alkalmat.  Egyik Kolléganőmmel, aki nem messze lakik Édesanyáméktól, együtt indultunk, együtt mentünk a 173-as autóbusszal Zuglótól egészen Újpalotáig, nagyjából háromnegyed 3 körül értem Édesanyámékhoz. Az ünnepi asztalról nem hiányozhatott a finom ebéd, amely finom rakott krumpli volt, hozzá zamatos vörösborral - egy szóval Édesanyám megadta a módját, neki is és Unokahugomnak is egy-egy szál rózsával kedveskedtem. Petra pedig magával hozta, bemutatta udvarlóját, Ákost is. Nekik aznap este még más programjuk is volt, így ők csak ötig maradtak. Nem sokkal utánuk azonban én is haza indultam, mivel eléggé fáradt voltam az egész heti hajtást követően.

Ma pedig anyai Nagyszüleimnél voltunk Gyömrőn, kihasználva a szép napsütéses időt, egyébként egész héten felhős, esős, hűvös idő volt, mára azonban viszonylag kellemesre fordult az idő. Anyai Nagymamámék 2003. áprilisa óta a gyömrői Harmónia Idősek Házában laknak, szerencsére csak 35 kilóméter választ el minket egymástól (már mint Pesttől), és minden óra 45 perckor megy busz, visszafelé pedig csaknem minden órában, óra 30-kor, és rendszerint 45-50 perc az út. Egy 10 óra 45 perckor induló busszal mentünk oda, majd egy kellemes napot töltöttünk el ott,  majd egy délután 16:30-kor induló busszal jöttünk haza Budapestre.

Mindkét Ünnepeltet, Édesanyám és Unokahugom is a Jóisten éltesse sokáig név- és születésnapja alkalmából, erőbe, egészségben!

A reggeli induláskor még eleget tettünk állampolgári kötelességünknek, élve alkotmányos jogunkkal, szavazni mentünk, mivel ma volt a 2010-es Önkormányzati Képviselő- és Polgármesterválasztás. Este 19 - 23 óra között pedig a Magyar Televízió  négyórás élő, körkapcsolásos közvetítése jóvoltából értesülhettünk az eredményekről, a FIDESZ-KDNP jelöltjei elsöprő többséggel nyertek országszerte, Budapesten pedig az 1990. októbere óta regnáló Demszky Gábor szabad demokrata polgármestert Tarlós István, a FIDESZ jelöltje váltotta fel a poszton.   Mindemellett lakóhelyemen, a VII. kerületben, Erzsébetváros vezetésében is változás történt, az eddigi szabad demokrata Hunvald Györgyöt Vattamányi Zsolt, a FIDESZ jelöltje váltotta fel a kerület élén. Jómagam bízom a pozitív változásban, egy élhetőbb, kellemesebb, othonosabb fővárosi környezet megteremtésében, és egyúttal szeretettel és tisztelettel gratulálok a győzteseknek. 

Ma esti, szeptember 29-i "Fillagória" adásunkban kicsit körüljártuk a kéthete indult Mozgóképgyártó OKJ-s tanfolyam körülményeit, iletve az egyik szervező Cég, a Strategic Scope Kommunikációs Ügynökség három munkatársa, S. Takács Zsuzsanna, a Cég Ügyvezetője, valamint Csongrádi Judit és Rózsa Luca PR munkatársak voltak stúdiónk vendégei - múlt hétfői meghívásomra, miután a tanfolyam megnyitóját követően volt szerencsém személyesen is találkozni, s beszélgetni Lucával, aki - miután kiderült, mivel is foglalkoznak ők valójában - örömmel elfogadta meghívásom.

*** *** ***     *** *** ***     *** *** ***

Műsorunk második felében pedig folytattuk Jubileumi Születésnapi műsor-sorozatunkat: ma este Péterfi Ferenc Kollégánkkal készült interjúm mutattuk be Hallgatóinknak, felidézve néhány pillanatot Rádiónk első napjáról, 1995. szeptember 1-éről.

Hazafelé pedig egy szerencsés véletlennek köszönhetően találkoztam egy kedves Úriemberrel, Bessenyei Györggyel, aki épp "Fillagória" adásunk alatt volt vendég 2-es stúdiónkban, Szabó Zoltán Kollégánk készített interjút vele egy jövő kedd délelőtti műsorunkba, mint kiderült, a hajléktalanellátásról beszélgettek, mivel György egy hajléktalanokat segítő alaőítványt vezet. Már épp haza indultam, mikoris nem messze a Fonó bejáratától, miután épp Édesanyámmal beszéltem telefonon, valaki megszólított, s felajánlotta, hogy elvisz kocsival egy darabig, megkérdezte, merre megyek. Ő volt Bessenyei György Úr, bár kissé zavarba jötten, de örömmel elfogadtam invitálását, végülis a Károly Körútig vitt, noha ő - mint mondta - a II. kerületben lakik, s bár többször mondtam neki, hogy ha a Móricz Zsigmond Körtérig visz, ott fel tudok szállni a 47-es villamosra, örömmel vitt tovább, mint mondta, nem probléma a Szabadság hídon visszamenni Budára, szerencsére ilyenkor már nincs nagy forgalom. Valóban kevés autó volt az utakon, inkább a fő tömegközlekedési eszközök. Így már nem sokkal este fél tíz előtt átértünk a Károly Körúthoz, a VII. kerületbe, így már 10 óra előtt pár perccel itthon voltam. Közben pedig meghívtam őt egyik soron következő "Fillagória" adásunkba - ígérte, majd megnézi a határidőnaplójában, hogy melyik alkalom lenne jó neki, és keressük majd egymást.







Igazán remek nap volt a mai, megelégedéssel és örömmel érkeztem haza - és tehettük ezt mindnyájan, akik részt vettünk a ma esti stúdióbeszélgetésben, illetve, akik találkozhattunk egymással - így a szerencsés véletlenek egybeesése nyomán...

Az elmúlt hét végén finnishéhez érkezett Jubileumi Születésnapi műsorunk elkészítése.  Idő közben megvan (legalábbis tervezet szintjén) a műsor adásidőpontja. Éppen egy éve indult egy ismétlőválogatásunk, melyet minden héten vasárnap délelőtt 10 - 12 óra között hallhatnak Hallgatóink, címe "Hallgassuk újra" - e válogatás lényege, hogy mindenki szubjektív módon válogathat, aki kedvet érez ahhoz, hogy a Civil Rádió műsoraiból válogasson. A lényeg, hogy hetente más-más Kolléga válogat a Rádió elmúlt heti műsoraiból, és abból készít egy ismétlőválogatást arra a kétórás műsoridőre. Jómagam legközelebb 2010. október 10-én vasárnap kerülök sorra - egy korábbi szerkesztőbizottsági megállapodás szerint, mivel jelenleg 14-en vagyunk, akik e műsor készítésében részt veszünk, körforgásszerűen, amikor az utolsó Kolléga is elkészítette a műsort, a ciklus újra indul, ha csak éppen nem kerül be valaki újonnan, mert akkor természetesen még mielőtt a ciklus újraindulna, ő kerül sorra. Így esett rám a választás, tavaly november első vasárnapját, majd idén március második vasárnapját követően ezév október 10-ére. S ha már így alakult, akkor - gondoltam én - miért ne lehetne ebben a két órában - rendhagyó módon - a Jubileumi műsorunk, így nem kell mások műsoridejéből elvenni, nem kell zenés "lyukakat" keresni, olyan órákat, amelyekben csak zene szól nálunk, mivel ilyen is akad szép számmal, hanem akkor mindjárt, mivel amúgy is én rendelkezem azzal a két órával, belevághatnánk, már csak azért is, mert az elmúlt 15 év műsoraiból is lehetne mit újra hallgatni, bőven, ráadásul vannak is archív anyagaink, melyek közül jónéhányat oda is adtak az érintett Kollégák.

Ehhez már csak egyetlen interjú volt szükséges, a Civil Rádió egykori Elnökével, egyik alapítójával, Péterfi Ferenccel készült interjú, melyre múlt pénteken, szeptember 24-én került sor Rádiónk korábbi székhelyén, a Magyar Művelődési Intézetben, az I. kerületben, a Corvin tér 8. szám alatt. A Rádiónknak otthont adó Intézetet 2006. márciusa óta, amikoris átköltöztünk a Fonóba, szépen felújították, rendbehozták, alig ismertem rá homlokzatára, amikoris pénteken délre odaértem, miután előzetesen leegyeztettük Ferivel, hogy neki a déli 12 óra lenne a legalkalmasabb a találkozóra.  Néhány perccel 12 óra után érkezett meg, mivel ő is elég gyakran jár külső helyszíneken, sokat jár vidékre, mivel más kisközösségi médiumokkal is tartjuk a kapcsolatot. Miután megérkezett, az Intézmény büféjében foglaltunk helyet, kávéval kínált, majd hozzá is láttunk a kötetlen beszélgetéshez, melyben - azt szerettem volna kérni tőle - igyekezett felvázolni Rádiónk történetét, egyfajta keretet biztosítva ezzel Jubileumi Születésnapi műsorunknak, hogy aztán majd szisztematikusan e körü épülhessen az egész műsor, vagyis annak összeállításakor úgy vágjam majd be az egyes rövid, Kollégáink által elmesélt történeteket, ahogy a kronológiai sorrend megkívánja. Erre egyébként holnap, vagyis kedden  délután kerül sor - ez lesz az utómunka. Na de most térjünk vissza Ferihez, illetve egészen az 1990-es évek elejéig menjünk vissza, amikoris lehetőség nyílt arra, hogy az új Médiatörvény megalkotásával, valamikor 1993-ban Feri és néhány közösségfejlesztő Kollégája felvegye a kapcsolatot különböző civil szervezetekkel, melyek számára megszólalási lehetőséget szerettek volna biztosítani, ennek kívánt teret biztosítani egy újonnan megalakítandó helyi rádió. Ehhez azonban egy szervezeti formára volt szükség, Feriék pedig a legalkalmasabbnak egy alapítványt láttak, mely az egésznek anyagi-, és jogi hátteret biztosíthat, ez lett a "Civil Rádiózásért" Alapítvány. Az Alapítvány megalakulását követően Feriék kezdetben csak 15-20 emberrel, saját maguknak készítettek kisebb-nagyobb tudósításokat, koncepciót dolgoztak ki arra, mi lenne, ha egyszer majd egy valódi rádióban is megmutathatnák az általuk képviselt civil szervezeteket, illetve bemtuathatnák azok tevékenységi körét. Néhány hónappal később már ideiglenes frekvenciaengedélyt is kaptak, melyet pályázati úton nyertek el, majd 1995. szeptember 1-én folyamatosan is elkezdhették adásukat a 98 MHz-es frekvencián, megosztva még két másik kisközösségi rádióval. Erre irányuló kérdésemre, mely szerint: "Voltak-e - mert nyílván voltak ilyen - falak, melyekbe ütköztek akkoriban, illetve, hogy hogyan tudták ezen falakat legyőzni? - Feri a konkrét választ gondosan megkerülve csak úgy reagált, hogy természetesen voltak, de nem azt kell nézni, hogy mikor milyen falakba ütközünk, hanem az adott helyzetben felmerülő lehetőségeket, utakat, kapukat, vagyis, hogy hol és hogyan lehet ilyen kapukat nyitni, hogy céljainkat megvalósítsuk. Feri ezt követően beszélt még a Rádió fontosabb állomásairól, például arról, amikor a kezdeti heti háromnapos, és azon belül is 12 órás adás helyett már négynapos, folyamatos adás sugárzására is volt már lehetőség, majd a 2006-os nagy váltásról, amikor - egész pontosan 2006. áprilisában - már heti 168 órás adásra válthattunk, mely nagy kihívás volt számunkra, mivel egyedül maradtunk e frekvencián. Ki kellett töltenünk a teljes heti műsoridőt, új és új embereket kellett toboroznunk, mely úgy tűnik, sikerült is. Mára már csaknem  kétszázan  erősítjük ezt a csapatot.

Az interjúbeszélgetés alig 25 perces volt, aztán mindkettőnknek sietnie kellett. Ferire egy újabb vidéki út várt péntek délután, jómagam pedig délutános műszakban dolgoztam zuglói telefonos munkahelyemen.

A hétvége esős, hűvös, szomorkás időt hozott, különösen a vasárnap. A szombati nap itthoni munkával tellt el, egy kis házimunka, mosás, takarítás, meg egy kis szülinapi munka, vagyis elkezdtem összeállítani a műsor anyagát, hogy kedd délután már ténylegesen csak az utómunkára, az összekötő szövegek felmondására, az elkészült, vágott anyagok összemixelésére kelljen koncentrálnom. Na és természetesen a múlt hétfői csömöri riportot is összeállítottam, hogy még szombat este átküldhessem "Handycap" című műsorunk felelős szerkesztőjének, Horváth Laci Kollégámnak, mivel előzetes egyeztetést követően úgy alakult, hogy október 1-i, pénteki adásunkban hallhatják majd Hallgatóink.  Vasárnap pedig Édesanyáméknál voltam. Korábban úgy volt, hogy anyai Nagyszüleimhez megyünk Gyömrőre, de végülis két okból nem mentünk: egyrészt sem Nagymamám, sem Édesanyám nem érezték jól magukat, valószínű egy kis vírusfertőzés okozta enyhe szédülés, hőemelkedés lett úrrá rajtuk, másrészt pedig szakadt az eső, ott pedig minden tiszta sár volt, úgyhogy én mentem csak Édesanyámékhoz a szakadó esőben, már estére javult valamicskét a helyzet, mikoris nagyjából hét óra felé hazaindultam. Természetesen telefonon azért beszéltünk, délután Édesanyáméktóól felhívtam Nagymamám, s végülis megbeszéltük, hogy a következő vasárnap  látogatjuk majd meg Nagymamáékat...

A MUNKANÉLKÜLISÉGTŐL A RENDEZŐ ASSZISZTENSIG

Az "Egyenlő Esélyekért" Alapítvány jóvoltából, Európai Uniós támogatással médiaismereti képzést indítanak fogyatékossággal élőknek, e tanfolyamon főképp mozgás- és hallássérült fiatalok vesznek részt, akik e tanfolyam elvégzése után, 2011. január végén siekres vizsga esetén OKJ-s mozgóképgyártó képesítést szerezhetnek.  E tanfolyamnak a Csömöri Rehabilitációs Intézet ad otthont. A rendezvény ugyan délelőtt 10 órakor vette kezdetét, de mivel érdekes és fontos téma lévén riportot készítettem belőle "Handycap" című magazinunk számára, így már igyekeztem korábban odaérni, s mivel életemben először jártam Csömörön, előzőleg tájékozódtam a BKV Telefonos Ügyfélszolgálatán az eljutás módjáról, és azt az információt kaptam még tegnap este, hogy 8:12-kor indul egy HÉV az Örs Vezér terétől - így azzal mentem, amellyel már fél kilenc után öt perccel oda is értem Csömör - Szabadságtelep megállóhelyhez, ahonnan egy kedves hölgy segített az eligazodásban, s csaknem öt perc séta után máris az Intézetben voltam, ahol nagyon kedves fogadtatásban volt részem. Elsőként Dr. Szekeres Tiborné Erzsébet, az "Egyenlő Esélyekért" Alapítvány alapítója fogadott, aki máris a rendelkezésemre állt egy alig 10 perces interjú erejéig.  Erzsébet - többek között - mesélt az Alapítvány megalapításának körülményeiről, erre irányuló kérdésemre elmondta, hogy még 1986-ban hozta létre Kollégáival az Alapítvány elődjének számító "Összefogás" Ipari Egyesületet, mivel a rendszerváltás előtt  az alapítványi forma még nem létezett Magyarországon. Az Egyesület az 1990-es évek végén alakult át, s maga az alapítvány 2000-ben alakult.  A project Európai Uniós támogatással valósulhatott meg,gyakorlati hátteret a Hálózat TV Médiaiskola biztosít, Fodor Gábor, a Hálózat TV műsorigazgató-helyettes vezetésével, aki szintén egy rövid interjú erejéig a rendelkezésemre állt. Liling Tamás, a képzés szakmai koordinátora pedig erre irányuló kérdésemre elmondta, valóban nagyon kevés fogyatékossággal élő ember dolgozik ma még a médiában, de ez a képzés is azt bizonyítja, hogy tehetünk ez ellen, hogy ez ne így legyen, s ha már fogyatékos ember dolgozik ott, akkor ne csak fogyatékosságról szóló médiaproduktumokat készítsen, hanem éppen ugyanolyan teljesértékű munkát, akár háttérmunkát is végezhessen, mint ép társai.

E képzésről a Magyar Televízió Budapesti Regionális Híradójának stábja is beszámolt ma délutáni adásában egy 3 perces tudósításban, mi pedig vagy e hét péntek délutáni-, vagy a jövő hét pénteki "Handycap"  magazinunkban adunk majd egy rövid beszámolót róla.

Köszönet a remek fogadtatásért, a kiváló helytállásért a Szervezőknek és a résztvevő Hallgatóknak, akik közül néhánnyal sikerült is beszélgetnem, mely beszélgetéseket természetesen majd az elkészült riportban hallhattok is, kedves Olvasók, Rádióhallgatók.

Egyik kedvenc zenekarom, a Crystal - hosszú idő után - újra koncertezett az Old Man' s Pub színpadán, szeptember 17-én, e hét péntek este. Természetesen jómagam is részese lehettem e remek, felejthetetlen hangulatú estének - de még mielőtt erről mesélnék, vegyük szép sorjába a pénteki nap történéseit!

Főállású munkahelyemen délelőttös voltam a héten, így délután 2-ig dolgoztam, majd onnan egy gyors ebédet követően irány a Civil rádió stúdiója, ahol hátra volt még két interjú a készülő Jubileumi Születésnapi műsorba. Nem sokkal fél négy után értem a stúdióhoz, még a 47-es villamos Hengermalom úti megállójánál összetalálkoztam Tóth Andris Kollégámmal, aki épp adásba igyekezett, mivel páros héten péntekenként 16:15-től jelentkezik tudományos ismeretterjesztő műsorával, az "Apolló 13" című műsorral, immár hat éve hallhatják Hallgatóink. Műsora után, 17 órától volt lehetőségünk egy kellemes stúdióbeszélgetésre.  Andris még 2004. nyarán kezdte nálunk pályafutását, amikoris a Civil rádióban "Szünidö-dő" címmel zajlott egy gyakorlatsorozat, kisiskolás diákok részére, melynek során az fiatal érdeklődők megismerkedhettek a rádiózással, megismerhették stúdiónkat, amely akkor még a Corvin tér 8. szám alatt működött. Andris már akkor vonzódott a természettudományok iránt, így nem volt kérdés, milyen témájú műsorokat készítsen - és ez olyannyira jól sikerült, mármint az a néhány, talán 2-3 próbaadás, amit a nyári sorozat alatt készített, hogy - legnagyobb örömünkre - nálunk maradt, hála akkori Főszerkesztőnknek, Berek Péternek, akinek külön engedélyével  elkezdhetett önálló műsorokat készíteni, akkor mindössze 12 évésen - így a Civil Rádió valaha volt legifjabb műsorvezetőjeként. Mára  már, 18 évesen, Érettségi előtt állva, érett férfiemberként, hangja, egyénisége sokat fejlődött,  na és természetesen sok új tapasztalatot szerzett nálunk. Andrist Balogh Viktor Kollégánk követte, aki két kiemelt műsort is készít nálunk. Négy éve kezdte, először egy orosz rockzenei műsorban. Világéletében vonzódott az orosz zene iránt, mivel főiskolai tanulmányait Oroszországban végezte, így került kapcsolatba Rádiónk egyik műsorkészítőjével, aki orosz rockzenei műsort készített, "Málenkíj Rock-ot" címmel. Viktor először "csak" vendégként szerepelt e műsorban, majd később betársult - mostanra pedig már szinte teljesen önállóan készíti a műsort, időnként együtt a régi új műsorkészítő Kollégával, Thúróczi Gergellyel, aki nem mellesleg orosz szakos tanár is. Viktor emellett 2009. decembere óta készíti "Életfa" című műsorunkat is, mivel 1997. óta foglalkozik a drogprevencióval, s mivel e műsor alapvetően erről szól, két fiatal tanítványával, Fülepi Henriettával és Király Krisztinával, valamint fiával, Balogh Krisztiánnal együtt készítik e műsort, időnként együtt, időnként pedig külön-külön, felváltva.

Nem sokkal este hat után készültünk el az interjúkkal,  Andrisék is siettek, ki-ki a maga hétvégi programjára - jómagam is így tettem, a stúdióból elindulva, majd a 47-es villamosra felszállva, azzal a Deák Ferenc téri végállomásig mentem, majd onnan a 2-es metróval a Blaha Lujza térig, onnan pedig pár perc gyalogséta az Akácfa u. 13.  szám alatt található Old Man's  Pubba, ahol már várt néhány régi Jóbarát, köztük Berta, aki - ahogy az lenni szokott - már az első sorban állt, a pincehelység jobb oldalán, a bárpult mellett, a színpad előtt, melytől a közönséget csupán egy kötél választ el.

Berta már ősrégi Rajongója a Crystal Zenekarnak, még 2001. októberében találkozott velük először az egyik budapesti bevásárlóközpont 5. Jubileumi Születésnapi gálaműsorán - azóta is töretlen rajongása az együttes iránt, soha nem számoltuk össze, de már legalább 100, vagy közel 100 koncertjükön lehetett már. Jómagam 2003. augusztus 21-e óta járok rendszeresen koncertjeikre, így már én is közelítek legalább a hatvanhoz - ki tudja. Nem csoda hát, hogy mi igyekszünk mindíg minél közelebb kerülni Tibiékhez - most sem történt ez másképp. A koncertek a tavalyi évad végéig, egész pontosan idén június végéig este 21 órakor kezdődtek az Old Man's színpadán, a mostani évadtól kezdődően, vagyis augusztus 27-étől 20:30-kor kezdődnek. A Crystal koncertje is ekkorra volt meghírdetve, bár kis rátartással kezdtek, vagyis nagyjából 20:50 tájt, de ez mit sem vont le a buli értékéből. Remek hangulatú régi- és új slágerek, na és persze a már-már elmaradhatatlan rajongói kívánságok, hiszen mivel élő a koncert, előfordulhat - most is így volt ez -, hogy egy-egy rajongó kér egy-egy dalt, és azt eljátszák, ha nem is rögtön azonnal, de legkésőbb onnantól számítva a második-, vagy harmadik számként. Vagyis előbb-utóbb mindenki kívánsága teljesül, jómagam az "Ezer hold" című slágerüket kértem, már a koncert második részében, mivel egy-egy ilyen koncert két részből áll, 10 perces szünettel. A Zenekar alapítója, frontembere Kasza Tibi, aki egyúttal egy vérbeli showman, ám a showman-testben igazi érző lélek lakozik, aki tudja, hol és hogyan lehet megpendíteni az érzelem húrjait, meglett férfiembereket is meghat, ahogyan szereti, amit csinál, szereti a szakmáját, hivatását, és szereti a Közönségét, vagyis minket. Ugyanez egyértelműen elmondható a Zenekar valamennyi tagjáról. A kísérőzenekar tagjairól is, akik kisebb-nagyobb személyi változással, de ugyanazok, így már egy jól összeszokott csapatot láthatunk, hallhatunk koncertjeiken. A koncert végén pedig közös éneklések, most sem történt ez másképp, sőt, a végén még minket is megénekeltettek, először Bertát, majd egy másik srácot, végül engem.

A remek hangulatú buli nem sokkal este 11 előtt ért véget, majd együtt elindultunk Bertával, mivel ő a nagymamájához ment, így ő a Moszkva tér irányába ment a 6-os villamossal, én pedig egy megállót még együtt utaztam vele, mivel én a Wesselényi utcánál leszálltam.

Igazán felejthetetlen napon vagyunk túl - így egyáltalán nem volt fárasztó a mai napom sem, pedig főállású telefonos munkahelyemen e hét szombaton is dolgoztam, túlóráztam.  De egy ilyen pörgős este után, még akkor sem lehet fárasztó a nap, ha amúgy hajnali negyed kettőkor tértem aludni...

Köszönet a remek stéjért Nektek, drága Barátaim!

XIX. WEKERLEI NAPOK - TOLERANCIA ÉS SZOLIDARITÁS AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG JEGYÉBEN

Ahogy ez már évek óta hagyomány, idén is megrendezték a "Wekerlei Napok" háromnapos rendezvénysorozatot  - idén 19. alkalommal, szeptember 10 - 12. között. Az utóbbi években - idén sem volt ez másképp - a rendezvény záró napja, a vasárnap a "Tolerancia és Szolidaritás" napja volt, a városnegyed centerumában álló Kós Károly tér pedig a "Szolidaritás  terévé" avanzsált.

Az idei Wekerle Napok rendezvénysorozat (szeptember 10-12) fő eseménye az Uniós támogatással felújított tér átadása a wekerleieknek. Mivel a legfontosabb attrakció maga a tér, ezért had essen szó erről első sorban.

A parkot használók életében minőségi javulást hoz majd a szánkódombba süllyesztett nyilvános WC. A jövőben a kulturális élet meghatározó eleme lehet a kör alaprajzú zenepavilon. Készül szökőkút, ivókút és két csobogó is, melyek kiválasztásában a WTE közreműködött. Megújulnak a lehasznált park-berendezési tárgyak, lesznek új padok, hulladékgyűjtők, székek, asztalok, táblák, melyek formavilága igazodik a hely szelleméhez, és amelyek megálmodásából a WTE kivette a részét. Automata öntözőhálózat épül, és a rekonstrukció a kicsiknek is kedvez – két játszótér épül, külön a kicsiknek és a nagyobbaknak. A nagyobbak műfüves és gumiburkolatú pályát kapnak, labdafogó-hálóval a biztonságos használat érdekében. Az egész parkot új, a környezet történelmi hangulatához illeszkedő kerítés veszi majd körbe, és a téren négy térfigyelő kamera is el lesz helyezve.

Vasárnap több, fogyatékossággal élő embertársainkon segítő szervezet, egyesület is képviseltette magát - többek között - a Downe Alapítvány Gondozóhálózata, melynek vezetőjével, Murány Sándorné Erzsébettel is volt szerencsém rövid interjút készíteni, mellette természetesen az Alapítvány néhány kliensével - és természetesen a Wekerlei Társaskör Elnökével, Nagy Tamás Úrral, valamint a rendezvény fő rendezőjével, Tóth László Úrral.

Szeptember 15-i "Fillagória" adásunkban ezt hallhatták Hallgatóink.

Immár évek óta hagyomány, hogy Budapest egyik legrégebbi történelmi városnegyedében, mely megőrizte egykori formáját, a Wekerle telepen megrendezik a Wekerlei Napokat, amely egy háromnapos hétvégi programsorozat, kultúrális- és sportprogramokkal, valamint a rendezvénysorozat utolsó napjaként, amely vasárnapra esik, a Szolidaritás Napját, amellyel az esélyegyenlőségre kívánják felhívni a helyiek figyelmét. Az utóbbi két évben, vagyis tavaly is és idén is volt szerencsém helyszíni tudósítást készíteni e rendezvényről a Civil Rádió Hallgatói számára, mely tudósítást szeptember 15-i "Fillagória" adásunkban hallhatnak Hallgatóink.  Az idei Szolidaritás Napján, szeptember 12-én vasárnap is sok érdekesség, kézműves kiállítás és vásár, kultúrális programok várták az érdeklődőket, valamint néhány, fogyatékossággal élő embertársainknak segítő szervezet, Alapítvány, többek között a Downe Alapítvány, a Vakok Állami Intézete, valamint a Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány is képviseltette magát e jeles eseményen. Az esemény délelőtt 10 órakor kezdődött, a városrész főterén -  mely alkotója, Kós Károly nevét viseli -   felállított nagyszínpadon, gyermekprogramokkal, majd különböző sport- és ügyességi vetélkedők, majd azok eredményhírdetése, este pedig zenés programok vártak minket. Délután 17 órai kezdettel Szalóki Ági, majd a Nem adom fel együttes, Somló Tamás és a Fiesta Zenekar koncertje zárta a sort, este pedig görögtűzzel búcsúztak a látogatóktól a rendezvény szervezői. 

Jómagam már régi ismerősként mentem oda, az esemény szervezői, a Wekerlei Társaskör Elnöke, Nagy Tamás, valamint Horváth Mariann és Tóth László szervezők meghívására.  Nagy Tamás Elnök Úrral és Tóth László Úrral sikerült is egy-egy rövid interjút kszítenem a Társaskör létrejöttéről, működéséről, valamint a Wekerlei Napok rendezvénysorozatról. Végül, de nem utolsó sorban az interjú közben a tér szélén felállított egyik sátorban, mely ennek helyszínéül szolgált, épp készülődő Downe Alapítvány Gondozói Hálózatának vezetőjével, Murány Sándorné Erzsébettel is beszélgettem, vele természetesen az Alapítvány munkájáról a náluk működő kézműves foglalkoztatóról, ahol az Alapítvány kliensei különféle ajándéktárgyakat, dísztárgyakat készítenek, például gipszkartonból készült kulcstartókat, képeket, felhívva a társadalom figyelmét az emberi értékek fontosságára. Az Alapítvány sátra mellett a Vakok Állami Intézetének standja kapott helyet, ahol látássérültek által készített szőtteseket, főképp szőnyegeket láthattak, és vásárolhattak az oda látogatók. A Vakok Állami Intézet alkalmazottjaival nem állt módomban interjúkat készíteni, mivel ők arra hivatkozva, hogy az Intézet nevében nem nyilatkozhatnak, nem kívántak nyilatkozni, arre irányuló kérdésemre pedig, hogy esetleg, mint magánszemélyek, azért nem, mondván, az Intézet munkatársai. Így velük nem beszélgettem, vagy legalábbis csak felvételen kívül. S hogy miről is beszélgettünk? Természetesen egyelőre maradjon kulisszatitok, hiszen a szeptember 15-én este hallható adásunkból megtudhatjátok.

Igazán szívbemarkoló látványban és remek hangulatban volt részünk. Látván a kitűnő dísztárgyakat, ajándéktárgyakat, szőtteseket, na és persze a többi, már "ép" ember által készített kézműves tárgyat. Mint egy hamisítatlan középkori vásárban, az ország  legkülönbözőbb tájegységeiről érkező kézművesek kínálták portékáikat, kezdve a bőrdíszműves tárgyaktól a mézeskalácsból készült ajándéktárgyakon át a szőttesekig.

Jómagam már délelőtt fél tíz előtt pár perccel odaértem, mivel már reggel hét után elindultam, mert arrafelé a tömegközlekedés viszonylag ritka, a Kőbánya-Kispest metróállomástól még a 147-as autóbusszal körülbelül 20 percnyi út, ráadásul - ahogy  ilyenkor szokás - a rendezvény miatt a buszok a téren nem álltak meg, így a Guttenberg körútnál kellett leszállni, onnan pedig még egy jó 10 perc gyalogséta az út. Szerencsére azonban az idő már kellemesebb volt, mint például szombaton, amikoris országszerte ítéletidő volt. Nagy is volt a sár a Kós Károly téren, különösképp a füves területeken, a szervezők elmondása szerint sok szabadtéri programot törölniük is kellett a sorból. Nem így vasárnap, amikoris minden programot meg lehetett tartani.

Köszönet a Szervezőknek a remek műsorokért, a jó hangulatú eseményért...

Kellemes kikapcsolódás

Az e hét végi szombatot apai Nagymamáméknál töltöttem.

Egy kellemes szombati ebédre hívtak meg. Nem is értem oda túl korán, mivel pénteken délután dolgoztam, így szombaton délelőtt 10 körül ébredtem fel, nem sokkal háromnegyed tizenegy előtt indultam, így dél körül értem oda. Pestlőrincen laknak, a Lakatos úti lakótelepen, nem messze a Kőbánya-Kispesti metróvégállomástól, vasútállomástól, félúton a metróvégállomás és a pestszentlőrinci vasútállomás között. Szerencsére azonban arra felé is elég jó a közlekedés.

A finom ebéd májgaluskaleves cérnametélttel, majd hamisítatlan monorierdei paprikából készült töltött paprika, paradicsomszósszal, krumplival, és mellé még szintén Nagymamámék telkéről származó zöldbabból készült rakott zöldbab, a töltött paprikához használt darált hús-maradékkal, szintén krumplival. A finom ebédet követően egy is édesség, fagylalt, és egy doboz desszert, amelyet pedig névnapom alkalmából kaptam.  A délután kellemes beszélgetéssel tellt el, főleg, mert miután apai Nagypapám 1922-ben született,  idén  július elején töltötte be 88. életévét, minden alkalomal rendszeresen mesél fiatalkori élményekről,  időnként egy-egy régi történetet talán kétszer-háromszor is elmond egy-egy délután alkalmával, de sokszor olyanokat is, melyeket addig még nem hallottam. Most például a II. világháború alatti katonaéveiről mesélt. Észre sem vettük, hogy egyszer csak besötétedett. A későnyári, kissé borús időben ekkor már este hét felé  lehetett, így aztán indulni készültem. Nem sokkal kilenc után értem haza.

Ma pedig sok Ismerősöm, Barátom, Családtagom  köszöntött fel telefonon vagy emailben, sok szép kedves dolgot, képeslapot kaptam, de számomra most a legkedvesebb - ha egyáltalán lehet választani - egy, Kata Hugom által költött vers, amely ma este nyolc óra után pár perccel érkezett az egyik közösségi oldalon keresztül.

Vers Rólad!

Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra
megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád
is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori
gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet
a fűben,
és az első "a" betűt amit
belerajzoltál az elemista füzet
csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...

Minden percedet előre látta,
hallotta, érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre
lelkesedett.

Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a
lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced
vonalát, csigolyáid alakját és
erejét.

Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett
neked egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak nem
adott.
Rád nézett az
Isten, és tetszettél neki a
kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig
visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy
könnyebben vidd a
kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az
idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked,
ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban
megszeretett a kereszteddel együtt.

Ez a "Világ legjobb barátainak hete"!
Küldd el ezt minden jó barátodnak.
Nekem is, ha köztük vagyok.

Figyeld meg mennyien
válaszolnak vissza.
Ha többen, mint három akkor igazán
szeretetre méltó személy vagy.

Én várom.

Ezt a képeslapot pedig egy kedves Barátomtól, Bertától kaptam., akivel 2003. december 17-én találkoztam először egyik közös kedvenc Zenekarunk, a Crystal egyik budapesti koncertjén, az Old Man's Pubban. 

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat, a szép verset és a képeslapot!

Jól sikerült a tegnapi műsor. Sok-sok pozitív visszajelzést kaptam az általam létrehozott "Civil Rádió - FM 98" közösségi oldalon is, és személyesen is, mikor ma délután négy körül beértem a stúdióba. Mindjárt a bejáratnál Nagy Helga Kolléganőm, a Civil Rádió asszisztense fogadott, és gratulált újonnan indított sorozatomhoz, s örömmel nyugtázta, hogy hamarosan elkészül az október közepére szánt születésnapi műsor.

Nem sokkal négy óra után két kedves Kolléga érkezett születésnapi interjúre: elsőként a Civil Rádió egyik zenei szerkesztője, Horváth "Ezüst" Kálmán, aki 1996. óta készít progresszív rockzenei műsorokat. Kálmán különösen nagy hangsúlyt fektet a ritkaságszámba menő rockzenei felvételek bemutatására, a viszonylag kevés beszédet és sok zenét adó műsorok készítésére.

Kálmánt Bányai Géza követte, aki szociológusként két érdekes műsort készít nálunk. Kezdetben, még az 1990-es évek végén - mivel különösen vonzódik a keleti kultúrák iránt - indiai műsorokat kezdett készíteni, mivel a kezdetekkor gyakori vendége volt Rádiónk egyik, keleti kultúrával foglalkozó műsorának. Majd - ahogy a legtöbb Kolléga - betársult a korábban vendégségbe hívó Kolléga műsorába , később még több és több vendéget hívtak, akik betársultak, és egy egész stáb kezdett el hasonló műsorokat készíteni. Mára már önálló műsoraival vált ismertté. Egyik legismertebb műsora a jelenleg csütörtökönként 17:00 órától jelentkező "Édes India" című ismeretterjesztő, műsor, a másik pedig szerda délelőttönként 10 - 12 óra között hallható "Nagyvárosi dilemmák" című, urbanisztikai magazinműsora, melyet 2003. óta hallhatnak Hallgatóink. 

Nem sokkal este hat előtt végeztünk a felvételekkel. Közben a Civil Rádió Kuratóriuma ülésezett egy, a Fonó egyik emeleti helységében lévő irodában. Majd az ülést követően a  Kuratórium Elnöke, Brüll Edit tette tiszteletét nálunk a stúdióban, s nyugtázta örömmel, hogy jól alakul a műsor, jól haladnak az előkészületi munkálatok. Tőle is kértem interjút, már vagy egy hónapja beszéltünk erről, de végül megállapodtunk, hogy nem most veszük fel azt, hanem egy későbbi időpontban összehozzuk a találkozót, mivel elődjével, a Rádió egyik alapítójával, Péterfi Ferenccel is szeretnék majd beszélgetni, interjút kérni tőle melyben a Rádió történetéről  beszélgetnénk, s Edit - jogosan - úgy gondolta, hogy akkor már érdemesebb lenne együtt, mivel így elkerülhető, hogy  külön-külön ne mondják el esetleg ugyanazokat a dolgokat. Megállapodtunk, hogy holnap délelőtt felhívom Ferit, s vele is egyeztetek majd.

Nem sokkal este hét előtt haza indultam, majd út közben felhívtam apai Nagymamám, aki ma ünnepli születésnapját. Este pedig apai Nagypapámékkal is beszéltem, akiket pedig e hét szombaton látogatok meg.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, CIVIL RÁDIÓ - ISTEN ÉLTESSEN MINDNYÁJUNKAT!

Elérkezett e jeles nap. 1995-ben ezen a napon, szeptember 1-én kezdte meg működését a Civil Rádió az FM 98 MHz-es frekvencián, akkor még szerdától szombatig, eleinte csak délelőtt 10 és este 22 óra között. Egyéb időben két másik hazai közösségi rádióadó sugározta műsorát guyanezen a frekvencián. Majd az évek során, ahogy tellt-múlt az idő, a Civil Rádió, amely egyébként e kisközösségi frekvencia jogtulajdonosa, fokozatosan egyedül maradt, s teret nyert - immár napi 24 órában, a hét minden napján sugárzunk. Nevünk - elemzők és Rádiónk vezetői szerint, na és persze Hallgatói visszajelzések szerint is, s nyílván ezek a legfontosabbak - Európa-, sőt, a világ számos pontján ismerik. Van olyan Kollégánk, aki annak idjén még Honululuból is kapott levelet, mivel az internet segítségével a világ bármely pontján hallhatók vagyunk.

Bár születésnapi műsorunk, vagy műsorsorozatunk (mert még az is elképzelhető, hogy sorozat lesz a rengeteg izgalmas hanganyagból) csak valamikor októberben lesz adásban, mai "Fillagória" adásunkban megkezdtem Jubileumi Sorozatunk, melyet előző adásunk végén meg is ígértem HAllgatóinknak - s ahogy ígértem, így is történt. Ám eredetileg csak a műsor utolsó 10-15 percét szántam erre, ám mai adásunk korábban általam megtervezett forgatókönyvét az élet alaposan átírta, ugyanis egy korábban kiszemelt interjúalany-jelöltem mai napig nem reagált megkeresésemre, hogy vállalja-e az interjút, akár telefonon, akár személyesen, esetleg felvételről. Így egy különleges születésnapi adás kerekedett ki ma este. Hála Péterfi Ferinek, a "Fillagória" alapítójának, aki még annak idején 3-4 éve rám hagyományozta a műsor 2003-2005. közötti adásait megörökítő CD-ket, sikerült leporolni egyet közülük, mégpedig azt, amely egy 2004. februári műsort tartalmazott, melyben először szólaltam meg az éterben, a 98-as frekvencián. 2003. őszétől 2004. tavaszáig részt vettem egy médiaismereti képzésen, melyet a "Nonprofit Média Központ" Alapítvány szervezett "Nézőpont - Váltás" címmel. E kézések szerdán délutánonként és koraesténként voltak, így egybeestek "Fillagória" adásaink időpontjával, a műsorok akkor még 19:00 - 19:30 között voltak hallhatók. Egyik alkalommal a Feriéknek besegítő csapat - állítólag - hóakadályokra hivatkozva nem tudtak bemenni az akkor még a Corvin téren működő stúdiónkba, így Feriék nagy dilemmában voltak, végül Ferinek támadt egy nemes gondolata, felhívta a képzés vezetőjét, Liling Tamást, és telefonos interjút kért tőle, illetve a képzésen résztvevő látássérült Hallgatóktól, köztük így tőlem is. Rögvest, mindjárt a mély vízben... Hogy hogyan is történt mindez? Ezt most itt meghallgathatjátok!

Ezzel szeretnék tisztelegni azon Barátaim, Kollégáim előtt, akik utam egyengették, egyengetik mai napig is a Civil rádióban, és egyáltalán, a médiában. Isten éltesse őket is, és mindnyájunkat!

A Civil Rádió egyik legrégebbi műsora, talán még az 1995-ös indulást követően alig fél évvel indult, a jelenleg szombat délutánonként 16 - 18 óra között hallható "Kultúrkoktél" című műsorunk, mely négy, egymástól jól elkülöníthatő részből áll, négyszer félóra színház, könyvajánló, zene, képzőművészet. Rendszeres betelefonáló Hallgatók, akik a műsorban hallható nyereményjátékok aktív résztvevői, sokan többszöri nyertesei már régóta fontolgatták, hogy jó lenne egyszer egy közönségtalálkozót  szervezni. A hallgatói ötletet tett  követte, e hét szombaton, augusztus 28-án élő adással egybekötött közönségtalálkozón vehettünk részt, melyre a Fonó lugasában került sor, dacolva a már-már kissé hűvöskésre fordult időjárással, viharos széllel, erősen felhős éggel, szerencsére azonban eső nélkül.

Mivel a találkozó 16 órára volt meghírdetve, vagyis a kezdési időpontja egybeesett az egyébként is élő műsor kezdési időpontjával, jómagam már nem sokkal kettő után elindultam itthonról, gondolván, kihasználom e remek alkalmat arra, hogy néhány Törzshallgatónkkal is készítsek egy-egy rövid interjút közelgő Jubileumi műsorunkba. Még a 47-es villamoson, a Fővám tér és a Móricz Zsigmond körtér között különös véletlen történt, ahogy a villamoson ültem, odalépett hozzám egy hölgy, mint később kiderült, Somogyi Mónikának hívják, udvariasan megszólított, és mesélni kezdett magáról. Mint kiderült, író, költő, és eddig elkészült műveit szeretné felolvasni, hogy látássérültek számára is elérhetők legyenek, hangoskönyv formájában. Mivel látta, hogy én az vagyok, gondolta, megkérdezi, nem tudnék-e segíteni neki ebben, illetve abban, hogy egyáltalán művei nyílvánosságot kapjanak.  Szerencsére jóval hozta őt össze a Sors, hiszen én, mint a Civil Rádió munkatársa, természetes, hogy tudok, és szeretnék is segíteni neki ebben. Megbeszéltük tehát, hogy meglátogatom honlapját, melyen elérhetőséget is találok, és keressük majd egymást, mégpedig most vasárnap este lesz elérhető az ott megadott telefonszámon, és akkor majd megbeszéljük a részleteket. Sajnos nem tudott hosszasan mesélni, mivel a Körtérnél leszállt, mivel arrafelé volt dolga.  Komolyan, azt gondoltam, hogy ez az egész csak álom - hosszú időnek kellett eltellnie, mire ráeszméltem, hogy ez bizony a valóság! Ilyen szerencse is csak velem, velünk történhet meg - komolyan mondom!  Nem sokkal három óra után értem be a Fonóba, ahol már javában zajlottak az előkészületek, és egy kedves Törzshallgatónk, Borovicz László már ott is volt, várva a nagy találkozást Hallgatótársaival és a Civil rádió műsorkészítőivel. A délutáni műsor házigazdáin, Weisz Ivánon és Horváth Lászlón kívül még Pogány György Főszerkesztő, valamint Romsics Balázs és Nartmann Richárd technikusok voltak jelen, akik az élő adás lebonyolításában segédkeztek, illetve jómagam, mint Hallgató, sőt, nem csak, mint Hallgató, hanem, mint tudjuk, műsorkészítő is. Rögvest elő is álltam Lászlónak a tervemmel, ő pedig örömmel adott interjút nekem, ahogy rajta kívül még három másik Hallgatótársa is, valamint az est házigazdái is.

A remek hangulatú élő adás után este fél kilencig beszélgettünk, s mikor már ránk sötétedett, és az idő egyre hűvösebbre fordult, kezdtünk  útnak indulni hazafelé.

Köszönet ezért a remek hangulatú estéért és az interjúkért, valamint ezer köszönet minden kedves Hallgatónknak, aki jelenlétével megtisztelte, és emelte a szombat esti "Kultúrkoktél" fényét! A remek szervezésért pedig ezer köszönet Ivánéknak és a Fonó munkatársainak, akik a helyet biztosították.

Ma este meglátogattam Somogyi Mónika honlapját, de elérhetőséget sajnos nem találtam ott, nem így jónéhány versét, melyek nagyon tetszettek. Így nem maradt más választásom, mint a Facebook-on felkeresni őt, s írni neki egy rövid üzenetet - remélve, hogy sikerül felvenni vele a kapcsolatot, és a későbbiekben újra személyesen találkozni vele.