A Civil Rádió és a Rádiónknak otthont adó Fonó Budai Zeneház évről-évre együtt ünnepli születésnapját, ráadásul mindkét intézmény egy évben, 1995-ben kezdte meg működését. Így magától értetődő, hogy ilyenkor, ősszel, leginkább november közepén egy közös születésnapi rendezvénnyel emlékezünk, és ünnepelünk - most sem történt ez másképp, ráadásul idén 15 évesek lettünk.
Tegnap kezdődött, és ma reggelig tartott.
Nekem ráadásul jó hosszú napom volt, úgy tűnik, rekordidőt töltöttem bent a Civil Rádió stúdiójában, illetve ezzel együtt a Fonó épületében, csaknem 18 órát, mivel én már szombaton délre mentem be, ugyanis volt még egy kis dolgom a 2-es stúdióban, egész pontosan felvételek készítése, soron következő műsoraim előkészítése és a 15. Jubileumi Születésnapi műsorunk kazettákra történő kijátszása egy kedves Törzshallgatónk, Horovitz László kérésének eleget téve. Mindemellett egy kedves Kollégánk, Murányi Gyuri is bent volt, igaz, ő sajnos az esti programon nem tudott részt venni, viszont szerette volna leadni egy éjszaka hallható műsorának, a "Blueseum" című műsor három soron következő adását, jobb híján az én segítségemmel, mivel a műsor zenei anyagát audio CD-ről grabbelve hozta be mp3-ban egy saját maga által átírt CD-n, de még nem volt összeszerkesztve, így nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy összeillesszem a műsorokban elhangzó zeneszámokat egy fájlba, mindenféle szüveg nélkül, amely fájlokat aztán külön-külön feltettünk a megfelelő helyre, hogy mindhármat majd a maga idejében adásba tudjuk adni. Nagyjából fél négy felé végeztem is eme hadművelettel. Közben Gyurinak el kellett mennie, így a CD és a kész anyag Romsics Balázs technikus Kollégámhoz került át. Közben megérkezett a koraesti műsorok lebonyolítását végző technikusunk, Nartmann Richárd, aki ezt követően még a hajnalig tartó bulinak is aktív részese volt - na de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe!
Nem sokkal négy után át kellett adnom a 2-es stúdiót egy másik Kollégának, amúgy is csak négyig volt kiírva a nevemre. Közben a felvevőmben lévő ceruzaakkumulátor megadta magát, így az használhatatlan volt, legnagyobb szerencsémre azonban egy sarki közértben sikerült kisméretű tartós ceruzaelemeket vennem, így legnagyobb örömünkre sikerült rögzítenem az egész rendezvényt, melyet hamarosan Ti is hallhattok, itt.
A rendezvény kezdési időpontja hivatalosan délután 17 órára volt meghírdetve, de ekkor igazából még csak néhányan gyűltünk össze, a november közepe ellenére kimondottan meleg időjárásra való tekintettel, illetve ennek örömére a Fonó kertjében.
Bográcsozás, nyárson sütés, bár nem volt könnyű megbírkózni a nyársakkal, mivel elég rövideknek bizonyultak, így könnyen megégett a rajtuk lévő sok finomság, ám úgy tűnik, Berek Péter Kollégánk eme nemes feladattal viszonylag hamar megbírkózott. Este 18 óra után vacsora következett, majd ezt követően 19 órakor kezdetét vette a hivatalos születésnapi megemlékezés, a köszöntő, melyet Brüll Edittől, a Civil Rádiózásért Alapítvány Kuratóriumának Elnökétől hallhattunk, majd elfogyasztottuk a Fonó és a Civil Rádió közös születésnapi tortáját.
A ház mindkét koncertterme zsúfolásig megtellt ismerősökkel és kevésbé ismerősökkel is, régi- és új Kolllégákkal, Barátokkal, akikkel jól esett egy kis kötetlen baráti beszélgetés, végre, amikor nem csak dolgozni jöttünk össze, hanem - s most igazán - csak és kizárólag bulizni, azért, hogy együtt ünnepelhessünk. Nem említenék meg senkit sem, bár megtehetném, de igazából minden kedves ismerőssel jó volt személyesen találkozni, és beszélgetni. 20:00 órától az utca felőli koncerteremben Balogh Dezső és zenekara húzta a talpalávalót, cigányzenével és kuruc-kori toborzónótákkal kedveskedtek nekünk.
Őket a belső teremben 21 órától Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett követte, vendégzenekarral kiegészülve.
Közel három órás, látványos koncertshow következett, melyet rajtam kívül profi színházi technikusok is rögzítettek, hangban és képben egyaránt.
A koncertsorozat nem sokkal éjfél előtt ugyan véget ért, de mi páran még úgy döntöttünk, nem megyünk haza, megvárjuk az első hajnali járatokat, hogy ne kelljen éjszakai járatokkal hazaindulnunk. Elvégre is, mondván, ma vasárnap van, ráérünk aludni nap közben is akár. A Fonó egyik büfése, Klaudia, aki bár nem készít nálunk műsort, szoros baráti kapcsolatot ápol velünk, több rendezvényünkön is aktívan részt vett már eddig is, s reméljük, teszi ezt minél gyakrabban ezután is, valamint rajta kívül még Nagy Helga, a Rádió egyik alkalmazottja, valamint Tóth Mónika, Cserháti Ákos Ügyvezető, Rakusz Tamás és Nartmann Ricsi technikus Kollégánk, valamint jómagam hajnalig múlattuk az időt. Néhány pohár vörös- és fehér bor is elfogyott ugyan, ám a remek hangulatban ez már csak amolyan kiegészítő elem volt, hiszen a hangulat ettől függetlenül már este a tetőfokán volt, köszönhetően a remek társaságnak és színvonalas koncerteknek. A belső színházteremben, melyet különleges akkusztikája miatt Hangárnak is hívunk, miután a zenészek és a nekik dolgozó színpadi technikusok elmentek, miénk maradt a hatalmas, csaknem 25 négyzetméternyi színpad egy CD-lejátszóval és pár mikrofonnal, így Ricsi jóvoltából előkerült néhány, mára már amolyan retro-nak is mondható CD, Omega-, Illés-, Karthago-, Bergendy-slágerekkel, és néhány kevésbé közismert külföldi rockzenekar (melyek főleg Ricsi kedvencei) slágerével, ezeket hallgattuk, némelyiket együtt is énekeltünk, pontosabban ki-ki, amit és ahogy tudott. Kötetlen jókedv, tánc, egészen hajnalig, mikoris indulni készültünk, ekkor Ákos felvilágosított minket, hogy már fél hat van, így már minden jár, nem kell éjszakai járatokat keresni.
Jómagam nem sokkal fél hét előtt értem haza, mikorra már pirkadni kezdett, világosban tértem nyugovóra, és nem sokkal délután fél egy előtt ébredtem fel...
Köszönet e remek rendezvényért mindazoknak, akiknek ebben része volt! A Fonónak, hogy befogadtak minket, a Civil Rádió valamennyi munkatársának pedig jómagam azért tartozom köszönettel, hogy már ide s tova 7 éve erősíthetem a csapatot, s - ahogy több Barátnak, Kollégának is mondtam - ameddig bírom, addig csinálom, szívvel-lélekkel...
Mindenkinek egy hatalmas baráti ölelést, akiknek fizikailag nem volt részük benne, mert nem találkoztunk, azoknak is így virtuálisan!
