Az október 4-én történt ajkai vörösiszaptározó gátjának szakadása sokkolta Magyarország, Európa és a Világ közvéleményét. Hazai- és külföldi rádió- és TV-társaságok vezető hírként foglalkoznak a "Vörösiszap-katasztrófa" néven hírhedté vált tragédiával. A Civil Rádió főszerkesztője, Pogány György és néhány Barát, Kolléga még október 5-én este határoztak úgy, hogy létrehoznak egy helyi, térségi közösségi adót, melynek segítségével több alkalommal hasznos híreket, tudósításokat sugároznak nem csak a helyieknek, hanem a kezdeményezéshez kapcsolódó valamennyi közösségi rádió jóvoltából az ország több táján élőknek. Így a Civil Rádió Hallgatói is bepillantást nyertek, nyerhetnek a helyiek életébe, hogy hogyan próbálják meg átvészelni a rettenetest, a tragédiát, amelyet csak az érthet meg igazán, aki azt átélte, vagy aki azóta Devecserben, Kolontáron és a környéken járt. Úgy, ahogy Gyuriék is. Ma esti "Demokrácia Most" című adásunk erről szólt, a műsor vendége Pogány György volt, aki sok érdekes és hasznos, illetve tanulságos dolgot mesélt az ott kialakult helyzetről és a média szerepéről. Miután Gyuri kijött a stúdióból, én már akkor javában ott voltam, "Fillagória" című műsorunkra készülvén, és csak annyit volt erőm mondani neki, hogy "Minden tiszteletem a Tiéteké, azoké, akik segítettek, segítenek ott, na és persze a túlélőké, az ott lakóké..." - mire Gyuri, hogy ezt csak az tudja igazán, aki ott volt, mire a műsor házigazdája, Péterfi Ferenc ennyit tett hozzá: "Hát, másképp jött haza onnan az, aki ott volt..." Mondták ezt azon reakciómra, hogy döbbenten ültem az üvegfal külső felén, a vezérlőben, Romsics Balázs technikus Kollégám mellett, aki két laptop és az adásvezérlő asztali számítógép segítségével még az ottani helyi rádió élő adásából is adott be a mi műsorunkba, illetve élő telefonos tudósítást is hallhattak Hallgatóink.
Este 20:00 órakor kezdődő "Fillagória" adásunkban ezek után nehéz is volt megszólalni - de meg kellett, mert az életnek mennie kell tovább. Mai vendégem, igaz, csak telefonon keresztül, mivel Déván, Erdélyben él, Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes pap, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Elnöke volt, aki idén október 23-án munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át Schmidt Pál, idén június végén megválasztott, és augusztus elején hivatalba lépett Köztársasági Elnöktől. Csaba Testvér - ahogy gyermekei, az általa nevelt árva gyermekek is szólítják -, megköszönte a gratulációm, de nyomban hozzá is tette, hogy ez a gratuláció azt a 2000 gyermeket illeti, akiket ő eddig felnevelt. Csaba Testvér több évtizede, egész pontosan 1982. óta ferencesrendi szerzetes pap, miután elvégezte teológiai tanulmányait, életét árván maradt gyermekek segítésére, nevelésére tette fel, nekik szenteli mindennapjait. 2 éve a Világon egyedülálló módon, egy, fogyatékossággal élő emberekből álló rockzenekar, a "Nem adom fel" együttes jótékonysági koncertet szervezett a Papp László Budapest Sportarénában, melynek teljes bevételét, több, mint 11 millió Forintot egy új, azóta Csíksomlyón felépült árvaház létrehozására szánták. Csaba testvér a beszélgetésünkben szóba került vörösiszap-katasztrófa, illetve a vele kapcsolatos összefogás kapcsán egy általa példaként említett történettel arra buzdított bennünket, hogy soha ne adjuk fel.
Műsorunk második felében folytattuk a 15. Jubileumi Születésnapi műsor-sorozatunkat, ezúttal Bíró Zsolt és Kelemen Gábor zenei szerkesztő-kollégáimmal, akik egy - jelenleg - csütörtök este 18:00 órakor hallható zenei műsorral, a "Gospel Café" című műsorunkkal örvendeztetik meg Hallgatóinkat, és hozzák el az Örömhírt, zenével az éter hullámain keresztül, s juttatják el Hallgatóinkhoz.
S hogy miről is beszélgettünk? Íme!
Este még egy kedves Kolléganőmme, Fehér Zsuzsával l is találkoztam, aki épp a szerkesztőségi szobában vágta egyik saját műsorát. Már a stúdió előterében is találkoztunk, de miután én közvetlen műsorom után indultam haza, neki még volt egy kis dolga a vágással, néhány perc utómunka - ám a 47-es villamos Hengermalom úti megállójában utolért, mivel akkor már a villamosra vagy 15 percet kellett várnom. Felszálltunk a következő 47-es villamosra, és a Móricz Zsigmond körtérig együtt utaztunk.
Kellemes este volt - még, ha kellemesnek egyáltalán nem nevezhető dolgokról is esett szó - de a mi Családunkban, Otthonunkban mégis minden perc, minden óra, és minden alkalom nagyon kellemes. Jó egy ilyen Jóbaráti közösséghez tartozni - ezer köszönet érte...!
