HAJNALI FÉNY

Március 14-e aztán  bővelkedett izgalmakban.  Mondhatnám, talán túlságosan is.

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete keretében működő Nosztalgia Klub vezetője, Bereczkné Bihari Erzsébet immár 20 éve törekszik arra, hogy segítse sorstársait, példát mutasson számukra, és színes kulturális programokat szervezzen számunkra. Március 15-i Nemzeti Ünnepünk alkalmából Kossuth Emléktúrát szervezett Cegléden annak apropóján, hogy Kossuth Lajos életének egy jelentős részét Cegléden töltötte. A városban hangzott el például híres beszéde, 1848. szeptember 24-én.  Hívei még akkor is több százan voltak, amikor  Magyarország első pénzügyminisztere már élete utolsó évtizedeiben Torinóban élt.

Reggel fél nyolckor találkoztunk a zuglói vasútállomáson, ahonnan nem sokkal nyolc után érkező, majd tovább induló  vonatra szálltunk, amelynek végállomása Cegléden volt.

A nap nem indult túl fényesen - és ez nem csaka szürke borongós időnek volt köszönhető. Hanem sokkal inkább annak, hogy a vasútállomáson a vágányoknál lévő lift, amellyel az aluljáró szintre mentünk, hogy aztán az aluljárón keresztül  elhagyjuk a vasútállomást, az aluljáró szinten a liftakna aljának  ütközve kicsivel az aluljáró szint alatt állt meg, és az ajtaja nem nyílt ki. A vészcsengőt pedig hiába nyomtuk,  csak jónéhány perccel később érkezett válasz azzal, hogy szólnak a szerelőnek, remélhetőleg hamarosan érkezik. Ő azonban csak nem érkezett, mi pedig heten voltunk a viszonylag nagy, ám vastag páncélburkolatú kabinban. Szerencsére sikerült annyira eltolnunk a lift ajtaját puszta kézzel, hogy két ujjnyi résen át jött a levegő, majd megpróbáltuk viccelődéssel,  közös dalolással elűzni a pánikot, amely így szerencsére elkerült bennünket. Mivel csaknem negyedórán át nem érkezett meg a segítség, először megpróbáltam mobilon hívni  csoportunk vezetőjét, Erzsikét, de sajnos a vastag falú kabinban nem volt térerő. Ekkor  eszembe jutott, hogy hátha lehet segélyhívást indítani a telefonomról, és hívtam a 112-es segélyhívót, ahol rögtön fogadták is hívásom. Miután a vonal másik végén lévő dishpeecher hölgynek elmondtam, hol vagyunk, és mi történt velünk, ő a ceglédi rendőrök és katasztrófaelhárítók segítségét kérte, akik alig 10 perc múlva odaértek, és egy imbuszkulcs segítségével kinyitották az ajtót.  Biztonság okáért mentő is érkezett, mivel a társaságban volt epilepsziás is - ezt még a bejelentéskor említettük. Szerencsére azonban neki is csak egy enyhe rosszulléte volt már az utcára érve, amely inkább az ijedtségnek volt betudható.

Ahogy a liftben fogalmaztam: "Most megtanuljuk megbecsülni a szabadság érzését, a szabadság napja, március 15-e alkalmából" - tudtunk is örülni utána a kora tavaszi napnak, még ha a Nap nem is sütött, örülni annak, hogy viszonylag szerencsésen végződött ez a kis kalandunk. Az, hogy mi okozta a technikai problémát, a lift túlterheltsége, vagy más egyéb, az nem derült ki számunkra, a túlterheltség, mint lehetséges ok csupán egy feltételezés maradt.  A csoportunk egyik kísérője pedig, annak idején a  a Szövetség budapesti székházában portásként dolgozó  Baksa Ernő pedig elmondása szerint többször szólt odafent az állomásvezetőnek. HOgy miért nem  tudott időben érkezni a segítség, ez egy külön kis oknyomozást igényel majd. Ennek talán azért lehet jelentősége, és azért lesz érdemes majd utána érdeklődni, és meg is fogom ezt tenni a jövő hét folyamán, hogy más utas már ne kerülhessen hasonló kellemetlen helyzetbe. Mivel azonban szerencsésen végződött kalandunk, talán nagyobb jelentőséget nem kell tulajdonítani ennek.

Miután együtt volt a csapat, első utunk a Ceglédi Kossuth Múzeumba vezetett, ahol már várt minket az intézmény igazgatója, Reznák Erzsébet történész, aki rendhagyó történelemórát, előadást tartott Kossuth Lajos, az első magyar pénzügyminiszter, forradalmár életéről, munkásságáról, majd későbbi emigrációjáról. Sok kérdés merült fel, többek között szóba került, hogy mi is az a Kossuth-kifli, vagy hogyan is néznek ki az 1848-as Kossuth-bankók, de bepillantást nyerhettünk Kossuth egykori dolgozószobájának egyik szegletébe is, az eredeti bútordaraboknak köszönhetően. Ahogy az Igazgató asszony elmondta, sajnos az első világháborút követően a Múzeumot kifosztották, így sok emlék eltünt, kevés eredeti tárgy maradt az utókornak.

Miután mindent megtekintettünk, a Múzeum szomszédságában lévő Kossuth szoborhoz látogattunk, ahol egy rövid megemlékezést követően megkoszorúztuk azt. 

Volt, aki verssel köszöntötte március 15-ét, és közösen elénekeltünk a híres Kossuth-nótát ("Kossuth Lajos azt üzente") és a Himnuszt.   

Ezt követően egy közeli étteremben ebédeltünk. Az ebéd  gulyásleves és túróscsusza volt, majd azt követően ki-ki maga választhatott a jobbnál-jobb, italok közül.

Én - ahogy ez általában ilyen alkalmakkor lenni szokott - mindíg az adott hely, táj jellegzetes italát szoktam választani, a pincér ajánlásával. Így  választásom a cserszegi fűszeres borra esett.

Ebéd után látogatást tettünk a ceglédi Református Nagytemplomban, ahol a templom történetéről  és a helyi vallási közösségekről hallhattunk érdekes előadást. Az sem zavart bennünket a színes előadás hallgatása közben, hogy meglehetősen hűvös volt odabent,  jóval hidegebb volt a levegő, mint odakint.

A hazafelé induló vonatunk már bent állt a vasútállomáson, mikor odaértünk, nem sokkal fél öt után. 16:48-kor indultunk, és nem sokkal 18 óra előtt érkeztünk meg Zuglóba.

Leszámítva azt a kis délelőtti technikai malőrt, egy nagyon színvonalas és emlékezetes naponvagyunk túl.

Március 13-a péntek - nem csak szerencsés nap volt ez a mai, hanem szép is. Most már virágzik a hóvirág, és - bár az éjszakák még fagyosak - a nappalok egyre inkább melegebbek lesznek, és a koratavaszt idézik.  Délelőtt munka a call centerben, amit nem szeretetből, szerelemből, hanem - ahogy ezt mondani szokás - pusztán gazdasági érdekből csinálok, hogy legyen miből kifizetni a számláim, és hogy  maradjon is valamennyi a következő hónapra.

Délután még volt időm hazajönni, átöltözni, aztán este hatra irány Újpest, az Újpesti Ifjusági Ház. A  sokat látott, hallott ház már sokunk számára ismerős hely - már-már szinte hazajár a műértő, rock- vagy népzene-kedvelő ember. Ez a hely adott otthont két évvel ezelőtt a Magyarországi Porphíria Egyesület javára rendezett jótékonysági koncertnek, melynek házigazdája a Kormorán Memory Band volt, vendégfellépők pedig nem kisebb művészek voltak, mint Szűcs Antal Gábor, aki latin zenét játszott, vagy a magyar- és csángó népzenét játszó Szarkaláb zenekar - akinek - szinte hihetetlen, de igaz - lemezbemutató koncertje volt a mai. "Lélekwelness" - ahogy nyárra elkészülő lemezük címe is elárulja. A bő háromnegyed órás hanganyagot a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában rögzítették, már csak az utómunkálatok vannak hátra.  A zenekar 2010-ben a Vakok Szakiskolájának növendékeiből alakult, vezetője Nagy József tanár, aki pengetős hangszereken játszik. Alakulásuk oka, célja, nem titkolt szándékuk, hogy  tovább ápolják a magyar népzenei hagyományokat. Nevüket egy kék virágzatú növényről vették. Ahogy Józsi koncertjeik elején mondani szokta: "Virágzik a Szarkaláb". Nagy példaképük Sebő Ferenc, a hazai táncházmozgalom egyik alapítója, zeneszerző, népdalénekes, valamint József Attila és Weöres Sándor, akinek Sebő vagy Józsi által megzenésített verseiből gyakran adnak elő  koncertjeiken. Ma sem volt ez másképp. A zenekar kiváló énekhanggal és zenei tehetséggel megáldott énekesnője Pausch Éva, aki énektanárhoz is járt, igaz, nem a népzenében, hanem a pop műfajban sajátította el ismereteit, amelyeket aztán a népdalok éneklésekor is remekül alkalmaz. Sokszor meg is kapja a Tanár Úrtól - ahogy ők szólítják, Józsi Bától -, hogy "pop-os", de igyekszik  venni az akadályokat, és szembenézni a kihívásokkal. A másik énekesnő Geszti Eszter, aki az éneklés mellett hangszeres szólistaként is előtérbe kerül. Klasszikus zenét, fuvolázni tanult. A népzene - ahogy a koncert után a zenekarral készült riportomban fogalmazott  - teljesen más.    Emellett fafúvoson, furulyán is játszik, amikor az adott dal megkívánja.   Ferenczi István tekerőlanton és dudán játszik. A mostani koncerten főképp előbbi hangszert szólaltatta meg.   Istvánnak az sem jelentett  jelentős akadályt, hogy a hangszer húrjai néha elhangolódtak. Ahogy a koncerten a Tanár Úr elmondta: Ez a hangszer elhangolódásra hajlamos. István azonban ezt is remekül vette. A Szarkaláb      zenekaron kívül  gyakran játszik más zenekarokban is, táncházakban. Kanalas Gyula a másik pengetős, aki - Józsival ellentétben - a színpad bal oldalán ül. Így amikor valamennyi hangszer megszólal, akkor Gyula bal oldalról, Józsi jobbról jövő pengetős játéka remekül kiegészíti egymást, kiváló térhatást eredményezve egyfajta keretbe foglalja az együttest.  A dalokat ki-ki maga hozza be a próbákra. Egyfajta örömzenélés zajlok, vagyis ki-ki a maga módján elkezd játszani egy általa ismert és szeretett dalt, majd a többiek csatlakoznak hozzá, így egy-egy dalt a maguk képére formálnak. Ahogy Józsi fogalmazott, amilyen hangszerparkjuk van, úgy hangszerelik azokat. A CD kereskedelmi forgalomban nem lesz kapható. Ahogy a Tanár Úr elmondta, saját maguk számára készítik ajándékba, illetve természetesen adnak belőle azoknak, akik időnként megtisztelik őket azzal, hogy meghallgatják őket élő koncertjeiken.

Ezen kívül sok jóbaráttal találkoztam. Köztük Ferenczi Pisti is, akivel annak idején (hát már ennek is majd negyven éve) óvodatársak voltunk a Vakok Általános Iskolájában működő óvodában, ahonnan aztán Pisti a Vakok Iskolájába, én pedig a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskolájába kerültem - így több évtizedig nem, vagy csak nagyon ritkán és rövid időre találkoztunk.  Így aztán persze, hogy jó volt nosztalgiázni, beszélgetni, mesélni magunkról egymásnak, hogy most hol, hogyan élünk, és mivel foglalkozunk.  Koncert után együtt mentünk egy darabon. A 3-as metróval a Deák térig, majd onnan ő a Déli pályaudvar felé utazott tovább, én pedig ellenkezőleg. Ahogy út közben mesélte, pont 21 évig lakott a Huszonegyben - ahogy a Vakok Állami Intézetének egyik épületét becézik, amely Zuglóban, a Hermina út 21. szám alatt található. Aztán  egy véletlen szerencsének köszönhetően a Hegyvidéki Önkormányzatnál kapott telefonközpont-kezelői állást, amelyet azóta is betölt, később az Önkormányzat jóvoltából lakáshoz jutott, amelyet azóta is bérel. Szemmel láthatóan boldog, kiegyensúlyozott ember - és hát milyen fura, ilyenkor érzi az ember, hogy bizony "felnőttek a gyerekek".

Éva pedig annakidején a CreditExpress Magyarország KFT-nél volt kolléganőm. Esztert is régóta ismerem már, főleg a Vakbarát Klubokon találkoztunk gyakran. A koncerten egyébként ott volt Fabók Judit és Farkas Péter barátom is, akik hamarosan új helyen szeretnék folytatni a klubot.

Az elmúlt hét is bővelkedett munkában, kihívásokban.

Március 8-án, vasárnap, a Nemzetközi Nőnapon délután a Szépírók Társasága maratoni felolvasó estjére voltam hivatalos a Nyitott Műhelybe, a XII. kerületi Ráth György utcába. Még múlt hét hétfőn Frideczky Katalin író, zongoraművész hívott meg, este hívott telefonon, és invitált e rendezvényre, melyen ő is  olvasott fel, és zongorázott is. Nem csak férje műveit játszotta, hanem ismert és kevésbé ismert klasszikus darabokkal is kedveskedett a jelenlévőknek. A felolvasó maraton lényege egyébként az volt, hogy kortárs női alkotók olvastak fel saját műveikből egy-egy részletet, főképp regényeket, tárcanovellákat hallhattunk, délután három és este kilenc óra között.

Ma délután pedig  a Civil Rádióban szerdai "Filagória - A védett közösségi tér" című műsorunk felvétele zajlott, pontosabban annak első része. Március 4-én az Ashoka nevű, eredetileg Amerikából indult civil szervezet magyarországi képviselete (az Ashoka Magyarország) tagjai közé választotta az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét, L.Ritók Nórát. Az Alapítványt a napokban sajnos nem éppen emiatt hozták hírbe, hanem sokkal inkább a február végén kirobbant Buda Cash Brókerház pénzügyi sikkasztási ügyletével kapcsolatban, miután az Alapítvány számlája is a pénzügyi cég egyik bankjánál volt. S miután a Jegybank a brókercég működését azonnali hatállyal felfüggesztette, több betétes és magánszemély pénze is bent rekedt, a magánszemélyek legfeljebb hatvanezer forinthoz juthattak hozzá saját pénzükből. Így esett, hogy az Alapítvány sem juthatott hozzá adományokból, támogatásokból szerzett pénzéhez, amely miatt nem tudott segíteni az általa támogatott, hátrányos kistérségben élő fiatalnak. Szerencsére azonban - a civil összefogásnak hála -, úgy tűnik, sikerül megmenteni. Öröm az ürömben azonban, hogy szerencsére mi nem emiatt kell, hogy foglalkozzunk az Alapítvánnyal, hanem amiatt, hogy az Ashoka MAgyarország elismerte az Alapítvány ügyvezetője, L.Ritók Nóra társadalmi szerepvállalását. Azt mondják, a társadalmi szerepvállalás "Nobel-Díja" ez a lehetőség. Az Ashokának a  világon 3000  tagja van, idehaza 35 tagot számlál. Köztük most már L.Ritók Nórát is, aki ma délután telefonon adott interjút Rádiónknak. Az épp esti műsorára készülő Szabó András kollégám, aki korábban már beszélgetett vele saját műsorában, azt mondta róla: "társadalmi szolga".   mely interjút szerda este hallhattok majd. Addig nem is mesélem el a részleteket, mindent megtudhattok majd az Alapítványról, ha hallgatjátok a Civil Rádiót, szerdán este 20 órakor. Illetve, aki lemaradna az adásról, vagy szeretné újra meghallgatni, megteheti, szombat reggel nyolckor, illetve műsorunk nemrég indult Youtube csatornáján,  mely FILLAGÓRIA néven érhető el.  Szerda délután 16 óra után vendégünk  lesz Demeter Zsazsa, az Ashoka Magyarország vezetője.

A gyűjtés folytatódik.

Múlt vasárnap még nem gyűlt össze a megfelelő pénzöszeg Szintia életminőség-javító műtétjére, így a gyűjtést folytatni kell. Mi pedig, mint az esemény és a hozzá kapcsolódó múlt vasárnapi  koncert médiatámogatója továbbra is elkötelezettek vagyunk amellett, hogy kiálljunk ilyen és hasonló ügyek mellett. Ennek szellemében ma délelőtt - előzetes időpont-egyeztetést követően - felkerestem Szintia édesanyját, Bíró Evelinát, aki nem egymaga fogadott otthonában. Vele volt Illés Krisztina amatőr festő is, aki egyik saját képét  bocsátotta árverésre Szintia javára. A kép kikiáltási ára 50 ezer Ft, licitálni pedig a Facebook-on lehet. Evelina és Krisztina bő 10 percben meséltek, míg Krisztina a festményről, illetve annak árveréséről mesélt, Evelina röviden elmesélte élettörténetüket. Elmondta, hogy Szintia születése után kétszer is bölcsőhalált halt, majd miután sikerült visszahozni őt, 75 százalékos agykárosodást szenvedett az oxigéniány következtében. Idén már 9 éves, beszélni még nem tud, vagy legalábbis csak mindössze néhány szót mond, súlyosan epilepsziás és kerekesszékhez kötött. A műtét gyakorlatilag egy őssejt-beültetés lenne, mely őssejtet csontvelőből nyernének ki, és a 4-es és 5-ös nyaki csigolya közé ültetnék. A műtét előreláthatóan másfél órát venne igénybe. Azt azonban nem lehet megjósolni, hogy  hány százalék esélyük van arra, hogy Szintia teljesen meg is gyógyul - de, mint Evelina elmondta, bizakodnak. Mert, ahogy fogalmazott, másképp nem lehet. Sok segítséget kaptak, s kapnak  jelenleg is, bár sokan vannak olyanok is, akik szánakozva néznek rájuk, rá azért, mert sokszor kupakokat gyűjt, amelyekből megpróbál pénzhez jutni, ha kell, szemetesekből is kiszedi, ahogy fogalmazott, "kukázik", hol pedig  kerekesszékben ülő kislányára - de mint fogalmazott, ezeket fel kell dolgozni. Az őssejt-beültetést pedig az állam jelenleg sajnos nem finanszírozza, ezért van nagy szükség a támogatásra.

A velük készült beszélgetést ma délutáni "117 perc" című magazinunkban hallhatták Hallgatóink. A beszélgetés végén természetesen megosztottuk azt az elérhetőséget is, amelyen megtalálható az a számlaszám, amelyre az adományokat várják. Ez pedig a "Szintikével az élet" című blogon található.

Sok  kicsi sokra megy... Tartja a jó magyar közmondás. És ez sokszor így igaz. Azonban néha még a sok kicsi is kevés, és szükség van még többre. Így van ez egy ma délutáni jótékonysági rendezvénnyel kapcsolatban is, melyet egy súlyos születési rendellenességgel született, immár 9 éves kislány, Szintia javára rendeztek Bólya Árpád fotóművész szervezésében az angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Az esemény egyik médiatámogatója a Civil Rádió is. Épp egy hete, vasárnap délelőtt érkezett egy felhívás az MTI hírlevelében, melyben e koncertre hívták fel a figyelmet,  pontosabban arra, hogy Szintiára egy életminőség-javító műtét vár, melyet egy neves, bécsi professzor végezne el - erre szerveznek gyűjtést, mivel a műtét ára magyar pénzre átszámítva nagyjából négymillió forintnak megfelelő összegbe kerül. A felhívásban akkor az állt, hogy a műtéthez még 6-700 ezer forintra lenne szükség, s amennyiben ez a pénz összegyűlik, úgy a műtétet még idén márciusban elvégzik. Noha ez a hiányzó összeg még teljes egészében nem gyűlt össze a ma délutáni rendezvényen,  szerencsére a szervező Bólya Árpád egy csöppet sem kudarcként éli meg, noha kétségtelen és szomorú tény, hogy nem sokan figyeltek fel Szintia édesanyja, Bíró Evelina segélykiáltására, azonban akik eljöttek, akár fellépőként, akár csak hallgatóként, mindenképpen hozzájárultak valamennyivel egy álom megvalósításához, pontosabban közelebb juttatták Szintiát a műtéthez.

A február 15-i, "A szeretet erejével" címmel megtartott  jótékonysági  koncerten nem kisebb előadók léptek fel, mint pl. Antal Tímea vagy Batánovics Lili, akiket az X-faktor című tehetségkutatóból ismerhettünk meg, és akikkel egy-egy rövid interjút is készítettem a Civil Rádió számára - és még sokan mások, pl. az Árpádházi Szent Margit kórus,  akik szakmai profizmusukról, alázatukról, hihetetlen elkötelezettségükről, emberségükről  tettek tanubizonyságot. A koncertet követően megismerkedtem Korsós Bettinával, aki tavaly novemberben díjat alapított, "Szuper Anya" néven, és   akit élő stúdióbeszélgetésre hívtam február 18-i szerdai "117 perc" című délutáni magazinunkba. Természetesen volt szerencsém személyesen találkozni Bíró Evelinával is, aki "Szintikével az élet" címmel néhány éve blogot indított, hogy meséljen gyermeke mindennapjairól, hogy  megoszthassa örömüket, bánatukat a széles nyílvánossággal. A gyűjtés pedig nem most kezdődött - és ahogy fent már utaltam is rá, még koránt sincs vége. Minden felajánlást várnak a blogon található számlaszámra.

Folytatás nálunk is, a Civil Rádióban.

HAJRÁ, SZINTIA!

A munkavégzéshez szükséges készségek fejlesztése és a nyílt munkaerő-piacon történő elhelyezkedésre való felkészítés a legfőbb célja annak a gyakornoki programnak, amelyet február 5-én indított a Kockacsoki Nonprofit Kft. A társadalmi vállalkozásként működő csokoládé manufaktúrában rendszeresen nyújtanak segítséget a fogyatékos embereknek.
 
A tavaly szeptemberben megnyílt műhely alapítói, Dénes Ákos és Dénesné Spitzer Éva személyes érintettségükből fakadóan is különösen fontosnak tartják az autizmussal élők munkahelyteremtését.  Komplex programot dolgoztak ki, hogy az egyik leghátrányosabb helyzetű csoportba tartozó, autista emberek foglalkoztatását elősegítsék. Ennek része az önálló életviteli tanfolyam - melynek keretében a konyhai alapismereteket sajátíthatják el, valamint a gyakornoki program, ahol biztonságos, értő, „autizmusbarát” környezetben szerezhetnek valós munkatapasztalatot a résztvevők.
 
Dénesné Spitzer Éva, a Kockacsoki egyik alapítója a gyakornoki programról elmondta: „Hisszük, és szeretnénk megmutatni, hogy a fogyatékossággal, autizmussal élő embertársaink munkája is fontos érték mindannyiunk számára. A folyamatosan működő gyakornoki programban 3 havonta 2-2 fiatal készül fel a munkavállalásra. Ez idő alatt megtapasztalhatják, milyen egy igazi munkahely, hogy zajlik a mindennapi munkavégzés, és elsajátíthatják az ehhez szükséges ismereteket, készségeket. A gyakornokainkat az összes munkafolyamatba bevonjuk, így részt vesznek az irodai teendőkhöz, a beszerzéshez, az értékesítéshez, valamint a csokoládékészítéshez kapcsolódó feladatokban is.”

A program során mindenkit a saját képességei szerint foglalkoztatnak, és személyre szabott folyamatábrákkal, képekkel segítik a munkáját. A gyakorlati idő elteltével pedig referencialevelet kapnak, mely hozzájárulhat a későbbi sikeres elhelyezkedéshez.
 
Dénesné Spitzer Éva hozzátette, hogy terveik szerint 2015-2016-ban 150 fogyatékos fiatalt és gyermeket vonnak be majd különböző workshopokba, 15 autista ember számára biztosítanak munkatapasztalat szerzési lehetőséget és segítik nyílt munkaerő-piacon történő munkavállalásukat is.
 
A Kockacsoki nem csak a fiatal felnőttekre, a kisebbekre is gondol. A MOZAIK Egyesülettel közösen rendszeresen tartanak sajátos nevelési igényű, általános iskolás gyerekek számára élményterápiás foglalkozásokat. A Maszat Napokon játékos formában biztosítanak lehetőséget a készségfejlesztésre és nem utolsósorban a csokoládékészítéssel való ismerkedésre.
 

Unokáink már nem fogják hallani – de szüleink, nagyszüleink még emlékeznek a Magyar Televízió első adásaira, a régi Híradókra, „Ki mit tud”-okra, Táncdalfesztiválokra, játékfilmekre, vagy rádiótörténeti műsorokra, mint például a Szabó-családra. De arról vajmi keveset tudni, hogy mindezek milyen környezetben, hogyan, milyen, XX. századi technikai vívmányok segítségével készültek. A ma gyermekei már természetesnek veszik a tenyérben hordozható „okos kütyüket”, a lapos, idegen szóval smart TV-t, a számítógépes hang- és képszerkesztő/lejátszó szoftvereket, a szelfiket, a blogokat, és egyáltalán azt, hogy ma gyakorlatilag bárki lehet TV-s rádiós műsorvezető néhány pillanat erejéig. A Szakma azonban nem ilyen egyszerű – ennek sokszínűségét, érdekességét próbálja meg szemléltetni egy 2015. január 15-én nyílt „okos” kiállítás.

A Samsung és az MTVA együttműködésének köszönhetően Smart School, „okosiskola” néven nyílt kiállítás az MTVA Rádió- és Televízió-történeti Kiállítóhelyén, a Magyar Rádió egykori épülete mögötti Pollach Mihály téren.   A lényege, hogy a Samsung jóvoltából a belépők kapnak egy nagyméretű, 10 collos tabletet, a kiállított TV-s rádiós eszközökre qr kódot ragasztottak, és a Tableten a QR kód leolvasása után hangos tájékoztatót hallhat az érdeklődő. Látás- és mozgássérültek számára a hely akadálymentes, és előzetes bejelentkezés után külön csoportot is szerveznek. Lehetőség van kipróbálni egy profi rádióstúdiót, amelyet a Magyar Rádió 20-as stúdiója alapján modelleztek. A Szabó családban használt szélgép, esőgép, olyan dobogó, amelyben négy, csatornanyílás méretű akna van, és mindegyik aknában más-más anyag: kavics, sóder, kerámialap, falap. Előtte egy térmikrofon, és a lényeg, hogy helyben járva lehet imitálni a lépést, különböző talajokon. Mellette csapóajtó és egy fakar, a karral ajtónyikorgást, a csapóajtóval ajtócsapódást lehet imitálni. A stúdió hátsó fala mellett különböző elektromos csengők, melyekkel a régi, tárcsás telefon csengésétől kezdve a régi villamoscsengőig legalább 6 féle csengő hangja imitálható.

A látogatók kipróbálhatnak egy régi, un. greenbox-szal ellátott TV-stúdiót, melyben a Híradókészítést próbálhatják ki, súgógéppel és egy előre feltett standard szöveggel. Az elkészült felvételt a rendszer automatikusan beilleszti egy régi, a nyolcvanas évek végén használt Híradós főcímek közé, a greenbox segítségével pedig a műsorvezető háta mögé képeket vetítenek, ez által a műsorvezető valódi régi Híradós háttérbe kerül. A felvételt egy monitoron meg is lehet tekinteni, sőt, a végén megjelenő QR-kódot leolvasva mindenki elküldheti magának saját email-fiókjába.  

Régi - 19-es fordulatszámú (szöveg felvételére használt) és a 38 (zenére használt) fordulatszámú - szalagos magnók, fordulatszámtól függően 90- vagy 45 perces felvételre alkalmas, többször használható szalagorsókkal, régi, celluloidszalagos filmfelvevő, sőt, az egyik folyosón a járókelő még egy régi, guruló állványra szerelt Híradós főcímben látott forgatható kamerával is szembe találkozhat.

Az előtérben retro magyar dalok, a polcokon lévő képcsöves TV-ken régi Filmhíradó- és TV-műsor-részletek fogadják a látogatókat. Természetesen mindegyik mellett ott a már jól bevált QR-kód – így az érdeklődőnek nem marad más dolga, mint hogy a kezében lévő nagyméretű tablet segítségével leolvassa azt, és már hallhatja is a hangos tájékoztatót.

Ennek kapcsán joggal merült fel a kérdés részemről, hogy látássérültek számára van-e külön lehetőség megtekinteni a kiállítást. Szabó László Zsolt, az MTVA vezérigazgatója egy vele készült interjúban elmondta: A hely akadálymentes. Előzetes bejelentkezéssel tudnak fogadni látássérülteket, mozgáskorlátozottakat, sőt, arra is volt már példa, hogy óvodás csoportot fogadtak, és régi mesefilmekkel kedveskedtek számukra. A vezérigazgató úr az MTVA és a Samsung együttműködésével kapcsolatos   kérdésemre elmondta: A SAMSUNG kereste meg őket, redetileg reklámszerződést kötöttek, később merült fel az együttműködés ötlete a világon már egyre elterjedő „okosiskolák”, smart school mintájára. A kiállítás állandó, az általános múzeumi nyitva tartás idejében látogatható. A vezérigazgató kéri, hogy minden érdeklődő előzetesen tájékozódjon az MTVA honlapján, amely a http://www.mtva.hu címen érhető el.

Az informatikában a változatos, és folyamatosan változó igényeknek köszönhetően egyre több- és többféle, szöveges dokumentumformátumot használnak. Manapság elterjedt az RTF, de leginkább a PDF formátum. Alapvetően azonban a számítástechnika vizuális tudomány. Vajon az ilyen dokumentumok készítői ép látó emberként, gondolnak-e arra, hogy egy látássérült, vak vagy gyengénlátó embernek milyen akadályt jelent egy-egy ilyen dokumentumnak a feldolgozása, felolvastatása? A manapság elterjedt képernyőolvasók bizonyos formátumokkal, mint például a PDF nehezen birkóznak meg, azonban egy dán fejlesztésnek hála, úgy tűnik, a probléma végre megoldódni látszik!

A szolgáltatást 2004-ben a Dán Oktatási Központ a Látássérült Fiatalokért nevű szervezet munkatársai kezdték fejleszteni. A project szervezője Tanja Stevns. Az informatikai hátteret egy helyi cég biztosítja a rendszer számára. A rendszer lényege, hogy a http://www.robobraille.org webcímen egy – a Hazánkban jól ismert nagyméretű fájlok küldésére alkalmas weboldalakéhoz hasonló – webes felületre feltölthetünk a képernyőolvasó programok által nem-, vagy csak nehezen kezelhető PDF, JPG, RTF, stb. kiterjesztésű állományokat, és megadhatjuk, hogy igényeink szerint MP3, DAISY, E-BOOK vagy Braille-formátumban szeretnénk-e visszakapni. A feltöltés egy a már példaként említett fájlküldő rendszerekéhez hasonló online felületen, egy űrlap kitöltésével történik, a konvertálás után pedig, amely – természetesen - a fájlok méretétől függően 2-3 percen belül készül el - e-mailben kapunk értesítést annak elkészültéről, illetve 2.5 megabyte-nál kisebb méretű eredményfájl esetén mellékletet, annál nagyobb méretű eredményfájl esetén   letöltési linket kapunk. Ehhez természetesen a feltöltéskor az űrlapon meg kell adnunk a saját emailcímünket. A konvertálás után az eredetileg feltöltött fájl a dán szerveren törlésre kerül.

A szolgáltatást 2015. január 12-én a honosításban részt vevő ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán mutatták be, nagyszabású konferencia keretében, néhány látássérült érdeklődő és a sajtó képviselői számára.

Szuhaj Mihály, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány Kuratóriumának elnöke a szolgáltatás hazai bemutatóján elmondta,          a szolgáltatást évről-évre terjesztik ki további országokra, 2011-ben indult el az a Magyarországra és Bulgáriára irányuló project, amely 2015-ben zárult. Az Elnök szerint a RoboBraille fejlesztői csapata kifejezetten hangsúlyozza a szolgáltatás használatának fontosságát a tankönyvkészítésben, ezzel az anyagok percek alatt átalakíthatók meghallgatható vagy Braille-ben kinyomtatható formátumban. Ezzel a szolgáltatás nagyban elősegítheti az integrációt. A honosítást az Informatika a Látássérültekért Alapítvány és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara összefogásával, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával történt.

Szekeres Pál, az Emberi Erőforrások Minisztériuma fogyatékosok ügyeiért felelős miniszteri biztos elmondta, hogy a programok politikai megvalósításáért Czibere Károly államtitkár felel, az apparátust Nyitra Imre helyettes államtitkár vezeti. Tapasztalatai alapján fontosnak tartja, hogy bíztassunk minél több hazai oktatási intézményt, céget, hogy legyen saját RoboBraille szolgáltatási profilja, hogy azt a fajta információhalmazt, melyet szeretne átadni diákjainak, partnereinek, át tudja konvertálni. Bízik abban, hogy e szolgáltatás híre a látássérültek körében futótűzként terjed, és előbb-utóbb az információk száz százalékát sikerül majd látássérültek számára átkonvertálni. Ahogy fogalmazott: „A beszélő software is nagy segítség, de mellette nagyon sok dolog maradt a sötétben, de a RoboBraille bejövetelével megint egy nagyon nagy szelet került át a hozzáférhető információk halmazába. A RoboBraille project fejlődésével nyílván valóan még sok olyan dolog lesz, amely a „nem használható” kupacból átkerül a „használható”-ba. Addig is diákok tanulnak, emberek dolgoznak, én nagyon bízom abban, hogy ez a fajta közös együttgondolkodás abba fog átcsapni, hogy nem csak a kimagasló képességű, vagy a kimagasló hátterű látássérültek tudnak diplomát szerezni, hanem az átlagos képességű és átlagos háttérrel rendelkező emberek számára is lehetőség nyílik arra, hogy felsőfokú képesítést szerezzenek.” A miniszteri biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy a szolgáltatás a   diszlexiások számára is nagy segítség lehet, különös tekintettel arra, hogy az MP3-ba konvertált fájlok esetében a felolvasás sebességét is lehet szabályozni, így minimalizálhatók az olvasási nehézségek.   Végül hangsúlyozta, hogy ettől nem csak a fogyatékossággal élők lesznek többek, hanem az épek is felismerik azt, hogy a társadalomnak is jó, ha a fogyatékos emberek egyre inkább tevő- és alkotó tagjai lesznek.

E cikk írója úgy véli, hogy ez a szolgáltatás nem csak látássérült- és diszlexiás emberek számára nyújthat segítséget,   hanem brkinek, aki pl. mobileszközön, E-Book olvasón szeretne könyveket hallgatni, olvasni, hiszen a konvertáláskor létrejött állományok egyszerűen szállíthatók.

A szolgáltatás a http://www.robobraille.org címen érhető el.

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete még 2014. elején úgy határozott,hogy szeretnének havi rendszerességgel látássérültekről szóló magazinműsort készíteni a Civil Rádióban.

Már régóta terveztük, mostanra létre is jött egy megállapodás a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete és a Civil Rádió között. Ennek értelmében tehát a korábbi tervek szerint, havonta egy alkalommal saját gyártású műsort adnak. Mivel a Civil Rádió jelenlegi gazdasági helyzeténél fogva nincs lehetőség új műsorok készítésére, mivel önkéntes technikusaink mellé nem tudunk felvenni főállású technikust, az általam vezetett, szerkesztett, péntekenként jelentkező „Handycap” című magazinunkban lesznek hallhatók. Első alkalommal 2015. február 13-án. „Filagória – A védett közösségi tér” című műsorunk 2014. december 31-i adásában már hallhattak Hallgatóink egy próbaadást, melyben Csák Attila, az Egyesület elnökségi tagja Bereczkné Bihari Erzsébettel, az Egyesület keretein belül működő Nosztalgia Klub és Horizont Kultúrcsoport vezetőjével készített interjút. Az anyag néhány kisebb, általam elvégzett utómunkával adásképes lett. Február 13-ától tehát következik a folytatás.

Az Egyesület elnöksége január 8-i ülésén tárgyalta, és elfogadta az együttműködést, melyről Borai Botond elnök tájékoztatott.  

Szilveszter estéjét, éjjelét egy kedves barátunknál, Bólya Anna Máriánál töltöttem, egy baráti társaságban. Anna Máriát a Civil Rádió "117 perc" című  műsorának gyakori - már-már mondhatjuk,  rendszeres - vendége, főképp a macedón kultúra nagy tudójaként ismerhetjük. Társaságunkban üdvözölhettük - többek között - Sobieski Tamást, a Magyar Nemzet újságíróját, külső munkatársát, de Bara Péter kollégám is tiszteletét tette társaságunkban, igaz, ő csak egy rövid időre egyéb elfoglaltsága miatt. Éjfélkor félédes pezsgővel köszöntöttük 2015-öt.   Jó társaságban hamar telik az idő, most sem volt ez másképp, hajnal negyed öt után indultunk hazafelé Tamással.

Január 3-án klubtalálkozóra voltam hivatalos, méghozzá a Club 22-ben, a Consistens első  klubkoncertjére, melyen jómagam  is felléptem egy szám erejéig: A régi kedvenc zenekarom, a Crystal  2006-ban megjelent  "Világok hangjai" című albumának  utolsó, instrumentális, "Hazatérés" című számával, zongorán.

Közreműködött még: Hajdan Vali versíró (nem szereti, ha költőnek nevezik), Tóth Károly táncművész - na és persze a Consistens tagjai: Krizbai Teca, Edit és Györfi Ricsi.  A fotókat Nemes Gergely, a hangfelvételt jómagam készítettem.

A koncert szerzőzi- és egyéb jogokra való tekintettel zártkörű volt, azonban Tecáék a további alkalmakkor is mindenkit sok szeretettel várnak. Aki eljön, garantáltan gazdagabb lesz egy felejthetetlen élménnyel.