HAJNALI FÉNY

Sokan tanulnak különböző speciális szakiskolákban – legyen szó különféle művészeti-, vagy épp sportiskoláról. De vajon tudják-e az egyes művészeti- vagy sportiskolákba járó kis diákok, hogy kik a nagy elődök? Kik koptatták előttük az iskolapadot? Ehhez is hozzájárulhat a Magyar Olimpiai Bizottság, a Diáksport Szövetség és a Polifarbe Festékgyár „A mi iskolánk bajnoka” címmel meghirdetett közös programja, melynek keretében több hazai intézmény, köztük a Csanádi Árpád   Általános Iskola, Sportiskola és Középiskola két tornacsarnoka is megújult – ráadásul egyiket Kozák Danuta kajakozóról, másikat pedig Lőrincz Tamás birkózóról nevezték el. A felújított tornacsarnokokat szeptember 9-én adták át ünnepélyes keretek között. Az ünnepségen jelen volt az iskolának otthont adó Zugló polgármestere, Karácsony Gergely (LMP) is.

Balogh Gábor, a Diáksport Szövetség elnöke elmondta, hogy a Szövetség munkatársaival együtt 2 évvel ezelőtt kezdtek el gondolkodni azon, hogyan lehetne népszerűsíteni a diáksportot, hogyan lehetne az élsportolókat jobban bevinni az egyes iskolák falai közé. Emellett aktívan részt vettek az idén bevezetett mindennapos iskolai testnevelés konkrét feladatainak kidolgozásában. Nem csak a Csanádi Árpád Általános Iskolával, Sportiskolával és Középiskolával, hanem vidéki intézményekkel is jó kapcsolatban vannak – neveztek már el tornacsarnokot például Dombi Rudolfról is.

Rabi Ferencné, az Intézmény vezetője és munkatársai számára nem volt meglepetés az idén szeptembertől bevezetésre kerülő kötelező mindennapos testnevelés, hiszen – ahogy a vezető asszony büszkén dicsekedett el vele - a Csanádi az ország egyetlen olyan iskolája, ahol mindenki sportol, kezdve az általános iskolásoktól egészen a középiskolásokig. A tanítás itt a   gyerekek reggeli edzéséhez igazodva délelőtt 9:50-kor kezdődik. A vezető asszony kiemelten fontosnak tartja, hogy a sport jellemformáló, tartást ad a gyerekeknek. Emellett pedig kiemelten odafigyelnek a gyerekek egészséges életmódjára is, mint például az iskolai menza kínálatára, a helyes táplálkozásra. Hozzá tette: Fontos, hogy a bevitt tápanyagok segítség a gyerekek sporttevékenységét.   Érdemesnek gondoltam megkérdezni, hogy a kajak és a birkózás mellett milyen sportágak közül választhatnak a gyerekek – Rabi Ferencné elmondta, hogy van football, triatlon, kosárlabda, vizi sportok, öttusa. Mivel azonban egy-egy adott sportágban kevés a gyerek, ezért próbálják a rokon sportágakat összepárosítani, illetve az azokkal foglalkozó gyerekeket egybe csoportosítani. Végezetül elmondta, hogy nagyon jó kapcsolatot tartanak fenn a különböző sportegyesületekkel, úgy, mint a KSI, a BVSC, az MTK, az FTC.

               (Fotó: KRQ Médiaügynökség)

Az Iskola egyik volt növendéke Kozák Danuta többszörös olimpiai bajnok kajakozó. Mint elmondta, hatalmas élmény számára, hogy visszatérhetett abba az iskolába, ahol – ahogy fogalmazott – négy évet töltött el fiatalságából, az iskola gimnáziumában. Hozzá tette: A Csanádiról érdemes tudni, hogy minden nagy tornatermet egy-egy magyar olimpikonról neveztek el. Ez egyfajta tartást is ad számára abban az értelemben, hogy példát tud mutatni az iskola tanulói számára. Engem, mint sportkedvelő, ám a sportokhoz egyáltalán nem értő, kívülálló embert az is érdekelt, hogy hogyan telt számára egy-egy átlagos nap, hogyan zajlott a felkészülés az egyes sporteseményekre. Danuta elmondta:Egy-egy nap általában korai keléssel kezdődött, fél hat-hat óra körül, reggeli edzéssel. Ezt követően az iskolában 10-től délután 3-ig, fél 4-ig volt. A Csanádiban az oktatás a sportoló gyerekek reggeli edzéséhez alkalmazkodva kezdődik. Tanítás után délutáni edzés, majd este, már fáradtan készült a következő napi oktatásra. Arra irányuló kérdésemre, hogy kaptak-e házi feladatot, Danuta elmondta, hogy igen. Azon kérdés is felmerült bennem, hogy nem neheztelt-e tanáraira azért, mert nem elég a reggeli és délutáni edzés, közte az egész napos tanítás, még házi feladatot is adnak? – erre ő határozottan úgy válaszolt, hogy nem neheztelt rájuk ezért, hiszen ez az ő élete, ő döntése volt. Kisgyermek kora óta sportol, a kajakkal 9 éves korában ismerkedett meg. Akkor még nem voltak edzőtáborok, de eredményei egyértelműen arra mutattak, hogy olyan iskolát válasszon, ahol van lehetősége sportolásra, ahol tudják segíteni a fejlődését. Utolsó kérdésem az volt irányába, hogy mit üzen az Iskola   jelenlegi tanulóinak, akik mostantól a róla elnevezett tornacsarnokba lépnek. Danuta üzenete: „Soha ne elégedjenek meg magukkal, és mindig vágyjanak többre, persze normális keretek között” – ez azt jelenti, hogy legyen meg az egyensúly a tanulás, a család és a sport között.

Sotkó Krisztina,a Polifarbe Festékgyár KFT marketing-koordinátora elmondta, „A mi iskolánk bajnoka” project 2014-ben indult el. Elsődleges szempont a rászorultság volt, műszaki felmérést végeztek minden egyes intézményben. A most felújított három intézmény műszaki állaga alapján látszott, hogy legalább 30 éve nem volt felújítva. Mindemellett az intézmény egykori tanítványa, Kozák Danuta a Polifarbe nagykövete is, ez is nagyban hozzá járult ahhoz, hogy az iskola tornatermeit felújítsák, Danuta kérésére. A kivitelezési munkálatok elvégzésében a Polifarbe alvállalkozói, szakemberek segítettek. A vállalat munkatársai egy huszas listán gyűjtötték össze, hogy melyek a felújításra szoruló intézmények, de az, hogy a következő évben melyik lesz az a három, azt még ezután döntik majd el. Hozzá tette:   Továbbra is a rászorultsági alapot, az adott tornacsarnok műszaki állapotát veszik majd figyelembe.

"Azzuro - magyarul azt  jelenti, mindíg kék fenn az ég" - hangzik az ismert olasz dal refrénje, magyarul, Vándor Kálmán egykori sportújságíró fordításában.



A Margit-sziget felett valóban kék volt az ég az elmúlt vasárnap, augusztus 30-án, amikor is ötödik alkalommal rendezték meg a Szépkorúak Fesztiválját. A Szépkorúak Tisztelet Társasága, e rendezvény szervezője Schmuck Andor által alakult. A mostani fesztiválon is színes kulturális programokkal, zenés műsorral várták az érdeklődőket. A műsor zenei palettán megtalálható volt mind a mulatós, mind a magyar nóta, mind pedig az operett  - de felcsendültek régi örökzöld slágerek. Az előadók közt nem kisebb  művészek léptek fel, mint például az idén  - nem titok - nyolcvan éves Aradszky László,  aki szintén elismerésben részesült.  Díja egy domboldalon álló régi kunyhót ábrázoló festmény volt, mely utalt egy régi, Lovas Róbert által jegyzett dalára, a "Pókháló" című dalra, amely így kezdődik: "A domboldalon áll egy régi kunyhó..." A Művész Úr interjút is adott a Civil Rádiónak. Hogy mit is jelent számára a díj? - mint azt e kérdésre elmondta: Ez egyfajta örökös tagság. Ahogy Szenes Iván is megírta a "Nem csak a 20 éveseké a világ" című dalában: "Ötvenesek, hetvenesek, Ti is jöjjetek" - ez egyfajta toborzó, mivel egyszer mindennek vége lesz - az emberélet véges, de a dalok örökké élnek.  A Művész Úr készül egy jubileumi koncertsorozatra, "Nekem nyolc...van" címmel. E koncertsorozat szeptember 20-án, születése napján kezdődik Debrecenben, majd 22-én Békéscsabán, 25-én pedig Budapesten folytatódik. Azután Szolnokon, Veszprémben, illetve még számos más nagyvárosban lép fel zenekarával. Életében olyan kiváló zeneszerzőkkel, szövegírókkal dolgozott együtt, mint Szenes Iván, Fényes Szabolcs, S.Nagy István, Lovas Róbert, Dobos Attila, legutóbb pedig Kaszás Péterrel, akivel  legújabb, szeptember 20-ára megjelenő albumán is dolgozik.

A fesztiválon jelen volt még Fásy Ádám producer is, aki "Nők, hatalom, szex - a királynők fogságában" című könyvét dedikálta. Jó barátságban van az alapító Schmuck Andorral, így örömmel látogatott el e rendezvényre, és mutatta be nem rég megjelent könyvét. Az eredetileg vendéglátó, szakács végzettségű, majd később televíziós műsorvezetővé vált producer az utóbbi néhány évben  fiatal énekes tehetségek felkutatásával is foglalkozik, akiket aztán gyakran szerepeltet műsorában.

Csaknem 13 év, több, mint 200 adás, több, mint 500 riportalany. Ez a Civil rádió „Filagória – A védett közösségi tér” című műsorának mérlege eddig, 2015. július 29-éig.

Annak érdekében, hogy még hallgathatóbbá váljunk, Rádiónk arculata hamarosan megújul. Az eddigi kétheti műsorstruktúra helyett fokozatosan áttérünk a heti műsorstruktúrára. A Civil rádiózásért Alapítvány Kuratóriumának döntése, illetve a Kuratórium és az én közös megegyezésem alapján „Filagória” című műsorunk is megújul, 2015. szeptemberétől. Ez azt jelenti, hogy augusztusban még két adás lesz az eddig megszokott módon és időpontban, 12-én és 26-án szerdán este 20 órakor. Ezt követően a műsor átkerül a péntek 13 – 14 óra között hallható „Handycap” műsorsávba, szerdán esténként pedig a rádió egy új műsort sugároz majd. Köszönet görög Máriának, a Rádió Kuratóriuma elnökének azért, hogy amikor július 29-én szerdán este külön egyeztetett velem az új műsorstruktúrával kapcsolatban, és jelezte a Rádió vezetésének azon szándékát, hogy érdemes lenne egyesíteni „Filagória” és „Handycap” című műsorunk az időnkénti átfedések, hasonlóság miatt, megkérdezte tőlem, hogy melyik műsorcímet tartanám meg a péntekenként 13 órától hallható új műsor számára. Számomra nem volt kérdés, hogy a „Filagória” címet szeretném megtartani, mivel ez a cím, „a védett közösségi tér” áll legközelebb műsoraim szellemiségéhez, és már régóta gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen jó lenne, ha lekerülne rólam az a bélyeg, hogy „handycap-es” műsorokat készítek, mivel az én műsoraimban már rég nem csak esélyegyenlőségi-, fogyatékosügyi témák kerülnek feldolgozásra. Sőt, éppen emiatt vállaltam el a „117 perc” című magazinunkban való munkát is. A Kuratórium ezt követően megtartotta soron következő ülését. Az ülés elején napirend előtt elfogadták egyeztetésünk eredményét, illetve azt, hogy augusztusra kérek egy hónap haladékot, hogy fel tudjak készülni az átállásra, illetve, hogy tudjam jelezni Hallgatóink és riportalanyaink, partnereink felé a változást.

Nem felejtem el, hogy valamikor 2004. februárjában „Filagória” című műsorunkban mutatkoztam be a Civil rádióban, akkor még telefonon, mint interjúalany. Ennek köszönhetem, hogy elindult valami, hogy elkezdtem dolgozni a Civil rádióban. Mindmáig köszönettel tartozom ezért a műsor két akkori felelős szerkesztőjének és műsorvezetőjének, Kovács Editnek és Péterfi Ferencnek. Nem felejtem el, hogy 2006. februárjában szabad kezet kaptam, és az akkor még félórás műsorokat attól kezdve egyedül készíthettem. Büszke vagyok arra, hogy az én műsorvezetésem alatt vált egy órássá a műsor, 2008. novemberében. Nem csak e műsornak, de nagyrészt ennek, illetve az ebben való munkámnak köszönhetően lettem a 2008. év Civil rádiósa. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ebben a műsorban sikerült bemutatnunk valamennyi Pannon Példakép Díjazottat, illetve kezdtem el bemutatni a Vodafone Magyarország Alapítvány Főállású Angyalait, vagy a Mozdulj Közhasznú Egyesület tevékenységét, emellett pedig számtalan jótékonysági rendezvényt, esélyegyenlőségi programot. Nem felejtem el, hogy 2004. februárjában bekerültem akkor Horváth László által vezetett „Handycap” című műsorunkba, ahol rengeteg gyakorlati tapasztalatot szerezhettem, ezért köszönettel tartozom Lacinak. Egyeztetésünk végén azzal álltam fel, és azt ígértem Görög Máriának, hogy igyekszem ehhez méltó módon folytatni a műsort, és köszönöm, hogy a rádió – ahogy fentiekből kiderült – számol velem a továbbiakban is.

Műsorunkban tehát folytatom a megkezdett utat. Azon riportalanyaink, partnereink, pl. a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete, vagy az Oltalom Karitatív Egyesület és az általa kiadott Csillagszálló Kulturális Utcalap, vagy akár a Mozdulj Közhasznú Egyesület körüli eseményeket továbbra is figyelemmel kísérjük.

Hamarosan tehát jön a megújulás! Köszönet mindenkinek, aki hallgat és támogat minket.

2015. július 30.

Stratégiai megállapodást kötött a Senheiser Audio Technika KFT és a Pesti Magyar Színház. Ennek lényege, hogy hazánkban elsőként kerül bevezetésre egy olyan speciális mobilapplikáció, melynek segítségével látássérültek audionarráció segítségével teljes körűen képesek lesznek magukévá tenni színházi előadásokat.

A színház elsőként a nagyszínpadi előadásait kívánja audionarrációval ellátni, de a későbbiekben stúdióelőadásaik narrálását is tervezi. Tóth Cecília audionarrátor, az AKKU (Akadálymentes Kultúra Csoport) munkatársa, e program egyik megvalósítója. 2014-ben a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány és a Színművészeti Egyetem közös képzésén szerzett audionarrátori képesítést. Az empátia és az érthető beszéd egyaránt nagyon fontos, továbbá az is, hogy a narrátor ismerje meg a darab teljes szövegét – így a próbákon is részt kell vennie. Ugyanakkor fontos a spontaneitás, hiszen az élő előadás lényege, hogy az előadás minden alkalommal tartogat meglepetéseket, amikor a színészek rögtönöznek – ehhez pedig a narrátornak is alkalmazkodnia kell.

Zalán János, a Pesti Magyar Színház direktora elmondta: Voltak   olyan magyar színházak, amelyek kísérleti jelleggel már próbálkoztak audionarrációval. A Pesti Magyar Színház azonban abban mindenképp első, hogy egy kimondottan e célra kidolgozott mobilapplikáció segítségével teszi lehetővé ezt, anélkül, hogy a nézőtéren helyet foglaló, a narrációt nem igénylő nézőt ne zavarja a narrálás, ezáltal a látássérültek integráltan tudjanak éplátókkal együtt helyet foglalni a nézőtéren. Fontosnak tartja az empátiát, illetve az együttműködést, így azt is,hogy az előadás elején tájékoztassák a nézőket arról, hogy az előadás audionarrációval ellátott, tehát, pl. hogy ha valaki meglátja, hogy a másik ember fülhallgatóval okostelefont használ, ne szóljon rá, hogy kapcsolja ki a telefonját, hiszen az érintettnek épp az audionarráció miatt van szüksége az eszközre. Emellett fontos az is, hogy ne gerjedjenek össze a fülhallgatók, ne legyen túl hanngos az audionarráció, amely így zavarhatja a narrációt nem igénylő nézőt – ezek mind-mind konfliktusforrások lehetnek, a direktor éppen ezért fontosnak tartja az információcserét, a megfelelő tájékoztatást, a szocializációt, azt, hogy az éplátókat is és a látássérülteket is egyaránt szocializálni kell.

A színház első, audionarrált előadása a Harisnyás Pippi című gyerekelőadás, mely előadásnak a premierje eredetileg 2015. márciusában volt, akkor még audionarráció nélkül. Az audionarrációval ellátott változatának bemutatójára ősszel kerül sor. A színház várja az érintetteket. A direktor elmondta, hogy nyitottak az érintettek észrevételeire, éppen ezért nem csak a Senheiserrel, hanem a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével is együttműködnek. Hiszen színházba járni jó, de csak úgy, ha az élmény közös és pozitív.

Tóth Cecília és Zalán János fenti témával kapcsolatban mesélt Rádiónknak – én pedig felajánlottam, hogy a Civil Rádió szívesen lesz a színház médiapartnere e témában. A ma készült riportot július 24-én pénteken 13 órakor kezdődő "Handycap" című magazinunkban hallhatják a színház kedvelő érdeklődők Budapesten az FM 98 MHz-en, vagy a világhálón a http://www.civilradio.hu:8000 címen.

Emberemlékezet óta, egész pontosan 2001. nyara óta nem voltam a Velencei tavon.

Július 12-én vasárnap végre volt erre alkalmam. A Vakok és Gyengénlátók Lendület Ifjusági Klubjának néhány tagja által szervezett kirándulás keretében egynapos kirándulást tartottunk a Velencei tónál. Még a múlt szombati kastélylátogatást követően  határoztuk el, hogy jó idő esetén lemegyünk a tóhoz  fürdeni egyet. Az időjárás szerencsére kiváló volt, remek strandidőt fogtunk ki vasárnap. Egy délelőtt tíz óra után induló vonattal mentünk, miután 9:45-kor találkoztunk a Déli pályaudvarnál lévő jegypénztárak előtt. Nem sokkal 11 óra után értünk oda. 

Az elmúlt időszak súlyos aszálya meglátszott a tavon. Elképeztően sekély vízű volt, s bár a víz kellemes, 24 fok meleg volt, úszni szinte alig lehetett benne.  Velencefürdő homokos partjáról szinte a  hajóútvonalakat jelző bólyákig be tudtunk menni úgy, hogy a víz alig derék magasságig ért. 

Persze a bátrabbak azért beljebb merészkedtek. Délután néhányan meglátogatták a tó szemközti oldalán lévő templomot és 200 méter magas kilátót, de én inkább a fürdőzést választó és pihenni vágyók táborához csatlakoztam. 

A remek strandidőt az is bizonyította, hogy a vonaton is sokan voltunk, odalent a tóparton is hamisítatlan bulihangulat volt, és a hazafelé úton (egy este 18:07-kor Budapestre induló személyvonattal jöttünk haza) még ülőhelyünk sem volt a vonaton. Persze az út mindössze 20 perc volt. 

Mára már az időjárás inkább kora tavaszias lett, a hétvégére  azonban ismét kánikulát jósolnak a szakemberek, 36-37 fokkal.

A strandolással egybekötött kirándulás megszervezéséért köszönet Bönisch Laci barátunknak.

Ma délután egy hatalmas vihar vetett véget a már több, mint egy hete tartó elképeztő hőségnek, mialatt én  Kollégáimmal a Civil Rádió "117 perc" című hétköznap délutánonként 16 órakor hallható magazinjának mai adását vezettem. 

Már délelőtt lehetett tudni, különböző internetes- és egyéb helyeken elhangzott időjárás-előrejelzésekből, hogy egy hidegfront érte el a Kárpát-medence nyugati részét, s ez a front hatalmas viharral érkezik meg Magyarországra, és holnapra el is hagyja az országot. Így szerencsére senkit sem ért váratlanul. Magam is kiposztoltam a Facebook-ra, hogy  Hallgatóink is időben értesüljenek róla, na és természetesen a híradásokban is bemondtuk. 

A mai műsorban sok érdekesség hangzott el.  Műsorunk állandó rovata "A hét embere" rovat, melynek lényege, hogy a műsor szerkesztői közül hétről-hétre valaki jelöl egy közismert embert, aki lehet előadóművész, író, újságíró, képzőművész, stb. - egy szóval közszereplő, akit szívesen bemutatna közelebbről is a Civil Rádió hallgatóinak. Erre a hétre én jelöltem, ezúttal Pleszkán Écska jazz-énekesnőt és bábművészt, akit néhány éve a TV2 "The Voice" című tehetségkutató műsorában ismerhetett meg a nagyközönség. Édesapja Pleszkán Frigyes jazz-zongorista volt. Écska pedig a zene mellett bábművészettel és rajzolással is foglalkozik. A mai adásban  főképp erről beszélgettünk. Amikor bementünk a stúdióba, odakint még verőfényes napsütés volt, azonban az interjút követően egyre sötétebb lett, és a "zeneszünetek" alatt  láttuk, hogy a stúdióval szemben lévő szerkesztőségi szobák ablakát verte a jég. Odakint a vihar fákat tépázott meg, faágakat tört le, és felsővezetékeket szakított le. Rubint Dániel technikus kollégám a vezérlőben folyamatosan figyelte az Index hírportál híreit. A portál folyamatosan  beszámolt a legújabb viharkárokról, így Dani jóvoltából én is folyamatosan tudtam tájékoztatni  műsorunk hallgatóit az aktuális helyzetről.  Emellett még telefonon bejelentkező interjúalanyaink is adtak tájékoztatást, például Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke, akivel a múlt hét végi "Kék szalag" vitorlásversenyről beszélgettünk, épp Pécsen tartózkodik.  Beszélgetésünk elején elmondta, hogy ott még verőfényes napsütés van (ez 17 óra után néhány perccel volt). Ugyanakkor a Balatonon az emberek már  menekültek a vihar elől. Budapesten is rendkívüli károkat okozott a vihar. 

A    műsorban  szóltunk még arról is, hogy a Nyírő Gyula Kórházban működő Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben szenvedélybetegek részére falfestéses terápiát tartanak, amelynek lényege, hogy az ott kezelteket nem betegként kezelik, hanem megpróbálnak nekik lelkileg segíteni azzal, hogy "kirajzolhatják" magukból a feszültséget - mesélte el Petke Zsolt, az Intézet Addiktológiai Osztályának főorvosa. Műsorunk utolsó részében pedig Cserép Lászlóval, a  Balatonfüredi Önkormányzat Idegenforgalmi- és Művelődési Osztályának vezetőjével beszélgettünk a közelgő füredi Anna bálról, és a július végétől augusztus végéig tartó "Borhetek" rendezvénysorozatról.  Közben pedig egy kedves Kollégánk, Sere Bence a stúdióban ugyancsak figyelte az internetet, egy netes közvetítés jóvoltából az épp műsorunkkal egy időben zajlott Tour de France kerékpárversenyt. Így annak fejleményeiről is be tudtunk számolni Hallgatóinknak.

A beszélgetéseket hamarosan meg is hallgathatják az érdeklődők itt e blogon.

Remek hármas alakult hát ki így a stúdióban, teljesen spontán, úgy, hogy nem is beszéltünk össze. Remek csapatmunka volt, köszönet a Srácoknak érte!

Ma délután a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Egyesületének elnöke, Nemes-Nagy Tünde  tisztelte meg jelenlétével a Civil Rádiót.

Tünde születése óta látássérült. 1998-ban, miután gyermekei már közösségbe kerülhettek, elkezdtek óvodába, iskolába járni, ifjú szociális munkásként, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézőként kezdett dolgozni az akkori Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szervezeténél. Az ehhez szükséges iskolát ép látók között, integráltan végezte. Szerencsére nem volt nehéz dolga, ugyanis sikerült meggyőzni tanárait és iskolatársait alkalmasságáról. Akkoriban még szinte alig-alig volt elektronikus formában, képernyőolvasó program segítségével elérhető tananyag, így nagy szüksége volt amolyan "mentorra", aki  tulajdonképpen egy barátnője volt. Miután bekerült a megyei Szervezethez, hamar beletanult a szakmába.

Később az Országos Szövetség átalakult. Ahogy Tünde fogalmazott, 2004-es Európai Uniós csatlakozásunkkal az állam gyakorlatilag lemondott a fogyatékossággal élők támogatásáról - és ez sajnos most is így van. Úgy gondolták, hogy alakuljanak regionális egyesületek, és mindenki vegyen részt Európai Uniós pályázatokon, ki-ki oldja meg működését, ahogy tudja. Így jöttek létre a Szövetség regionális Egyesületei.  Beszélgetésünkből sajnos az is kiderült, hogy bár jelenleg is a Nemzeti Foglalkoztatási Hivataltól korábban kapott támogatásnak köszönhetően tudnak foglalkoztatni - vele együtt - hét embert, amelyből 6 megváltozott munkaképességű, 1 pedig ép mentorként dolgozik ott, a NFH-tól kapott bértámogatás 2012. óta nem emelkedik - tehát ezért lehetnek olyan,  megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek hazánkban, ahol 3 éve nem emelték a megváltozott munkaképességű dolgozók munkabérét. Tünde ugyanakkor hozzá tette, hogy az Országos Szövetségben van olyan munkatárs, aki folyamatosan részt vesz szakmai fórumokon, ahol igyekeznek egyeztetni - ám eddig úgy tűnik, nem sok sikerrel. 

Jó viszont a kapcsolatuk a különféle civil szervezetekkel, mint például a MAgyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Jövőbeni terveik között szerepel további pályázati projectekben való részvétel, így például ez év novemberéig egy olyan projectben vesznek részt, melynek köszönhetően az Egyesület saját stúdiójában magyar irodalom érettségi-tételeket olvasnak fel. Igény szerint van lehetőség hangoskönyvek elkészítésére. 

Már a felvételen kívül Tünde megemlítette egy korábbi cikkem, melyet a 4-es metró átadásának napján, 2014. március 28-án péntek délután írtam közösségi portálokon, s talán a blogomban is. Elmondta, hogy ha nem olvasta volna azt a cikket, akkor lehet, hogy nem utazna a 4-es metrón - így azonban annyira megkedvelte, mondván, hogy annyira jól leírtam, "vakos" szempontból, kedvet csináltam hozzá. Így amikor Nyíregyházáról Budapestre jön, akkor a Keleti pályaudvartól a Bikás parkig mindíg a 4-es metróval utazik. Egy ismerőse lakik ugyanis az Etele úton, nem messze a Bikás parktól.

Hogy miről is beszélgettünk az interjúban? - meghallhatják kedves Olvasóim és Hallgatóink július 15-én szerdán este 20 órakor kezdődő "Filagória - A védett közösségi tér" című műsorunkban. 

A Lendület Ifjúsági Klub évek óta rendszeresen szervez ismeretterjesztő kirándulásokat, múzeumlátogatásokat látássérülteknek Obenausz Tamás vezetésével.

Jócskán benne vagyunk a nyárban. Július első hétvégéjén igazi trópusi hőhullám érte el egész Közép-Európát, így Magyarországot is. Így kimondottan jól is esett egy kis séta az Iparművészeti Múzeum fennhatósága alá tartozó Nagytétényi Kastélyban.

A Lendület által szervezett túrák találkozóhelye mindig valamely, látássérült emberek számára rend szerint akadálymentes, jól bejárható helyen szokott lenni. Ma sem volt ez másképp, ma délelőtt 9:25-re a 2-es metró Déli pályaudvari végállomásához hirdették a találkozót. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy onnan vonattal megyünk Nagytéténybe. Azonban végül egy 9:45-kor induló vonattal mentünk, amely Kelenföld és Budafok után legközelebb Diósdon állt meg, így Kelenföldig mentünk vele, majd átszállással egy másik vonattal jutottunk el a Kastélyparkba, ahol már várt minket egy kedves hölgy, a túravezető, aki bő két és fél órás múzeumlátogatásunk során végig segítségünkre volt, és kimerítő tárlatvezetést tartott.

Tétény a római Campona tábor-erőd helyén épült. Nevét valószínűleg a honfoglalás kori Tétény vezérről nyerte. Tétény a vezérek második nemzedékéből való, akinek itt lehetett téli szállása és aki Szabolcs vezér idején a Duna Tétény feletti, a kendét megillető partszakaszát birtokolta felfelé, egészen a Fertő-tó melletti Tétény (Moson megye) nyári szállásig. A 13. században a település a tétényi nemesek birtoka volt, akik a megyei közéletben is részt vettek. Az 1270-es évektől a Héder nemzetség birtoka. A Héder nemzetségbeli Henrikfiak a fövenyi (bökénysomlói) csata után a gyermek IV. Lászlóval ide vonultak vissza. 1279. július 25. körül itt országgyűlést is tartottak a kun kérdésben. Itt adott ki oklevelet Héder nemzetségbeli János nádor és Gergely hercegi étekhordó mester, és 1309-ben itt tett hűségesküt Károly Róbert királynak Henrik bán fia Henrik Gentilis legátus előtt. Ezen adatok valószínűsítik azt, hogy a Héder nemzetségbelieknek itt udvarháza vagy kastélya állhatott. Már a 14. században is voltak budai polgár birtokosai. A 15. század elejétől mezőváros. A 16. században Enyingi Török Imre, Sárkány Ambrus és Szakács Mihály tulajdonában voltak. A mai kastély egy középkori vár helyére épült, és a templomának is vannak középkori részletei. Tétény lakói között voltak szlávok, akik a rév melletti Tót utcánál laktak. Az itt szereplő Cetherth teleknév utal származásukra. Tétény több utcája ismert, telkei erősen elaprózottak voltak. Mint mezővárosnak a jelentőségét mutatja, hogy kőművesek lakták, voltak mészárszékei, a határában rétek, szőlők, halászóhelyek és malmok. Mivel erdejük nem volt, Törökbálint erdejét használták egy királyi engedéllyel. A késő középkori Tétény lakóinak nagy része már magyar volt, sok iparos volt köztük. Tétény fejlődését az is elősegítette, hogy az első napi pihenőhely volt a Budáról kivezető főút mellett. A törökök kiűzése után rövid időre elnéptelenedett és a 18. században – főleg németekkel – újratelepítették. 1949. december 31-ig önálló település volt, ekkor Budapesthez csatolták. Azóta Budatéténnyel valamint Budafok nagy részével a XXII. kerületet alkotja.

Az eredetileg római katonai tábor helyén lévő területen álló kastélynak több gazdája is volt a történelem során. S ahogy a kastély története is meglehetősen színes, úgy a kastély látogatható részében (mert hogy a három épületszárnyból 2 volt látogatható) lévő szobák is különböző korok stílusaiba engedte bepillantani a látogatót. Kezdve a reneszánsztól a kagylóhéj formájú mintázatáról felismerhető neobarokkon át a legújabb stílusú bútorokig, kályhákig, fali kárpitoktól kezdve az álló órákig különféle lakberendezési formákkal találkozhattunk.

A kimerítő túra után megpihentünk a kastély kertjében, közben pedig egy csoportkép is készült rólunk a kertben lévő Kenthaur szobornál. A Kelenföldi Pályaudvar irányába 14:27-kor induló vonattal jöttünk vissza, majd Kelenföldön a társaság egy része a 4-es metróval folytatta haza útját, mi pedig néhányan a 49-es villamossal jöttünk át a pesti oldalra, az Astoria irányába.

Köszönet Obenausz Tamás barátunknak a remek szervezésért, illetve a Kastélymúzeum személyzetének a szívélyes fogadtatásért!

Legközelebb a tervek szerint a Rádiótörténeti Múzeumot látogatjuk meg. E séta szervezésében én is szívesen részt vállalok.

Kitört a nyár. Sőt, valósággal tombolt ezen a hétvégén.

Június második hétvégéje az idei év eddigi legforróbb hétvégéje volt - árnyékban 35-36 fok is lehetett.

A Civil Rádióban június 12-én pénteken tartottuk  évadzáró Civil Kávéházunkat, és egész véletlenül a Fonó munkatársai is ezen a délutánon tartották nyár előtti évzáró party-jukat.  Ezúttal valóban nem szakmáztunk, egyszerűen csak jól éreztük magunkat. A kötetlen beszélgetés mellett  finom borokat is kóstolhattunk, és finom bográcsgulyás is került az ünnepi, nyár esti asztalra a Civil Rádió hétfő esti, Tóth Mónika és Kollár Tamás alkotta  "Egyedi kulináris kommandó" stábjának jóvoltából. Sokan este nyolc körül elindultak haza, de mi néhányan még maradtunk, egészen sötétedésig, majd kb. tíz óra után indultunk el hazafelé. 

Szombaton, június 13-án délután a Mozdulj! Közhasznú Egyesület idei versíró pályázatának díjátadója zajlott az Alexandra Könyvesházban. Idén is, akárcsak az előző években, három kategóriában hirdettek győzteseket, illetve különböző helyezetteket. Így 13 éves korig gyermek-, majd 14 - 18 éves korig  tinédzser-, és 18 év feletti, felnőtt kategóriában. Az idei rendezvényről nem készült felvétel, azonban a díjazottakról a Mozdulj! Közhasznú Egyesület blogjában olvashattok, illetve hamarosan hallhatók lesznek a Civil Rádióban, sőt, terveim szerint nem csak ők maguk, hanem az általuk írt versek is.

Ma este pedig egy világszínvonalú hegedűkoncert részesei lehettünk a Vakok Általános Iskolájának Nádor termében.  Mága Zoltán hegedűművész már több alkalommal adott jótékonysági koncertet látássérült gyermekek javára. Idén a "Szól a szív" Alapítvány szervezésében egy sportudvar kialakítására gyűjtenek. A  sportudvart a Vakok Iskolájának udvarából alakítanák ki .a  koncertjegyekből befolyt összegből. Az este 18 órakor vette kezdetét. A szervezők - érthető okokból - szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy az eseményről semmilyen videó- és hangfelvétel nem készülhet. Azonban a Civil Rádió Hallgatói hamarosan hallhatnak majd egy riportot, melyben megszólalnak az Alapítvány munkatársai, és  Mága Zoltán is, aki a koncert végén néhány nézőt, köztük engem is, 2 DVD-vel és egy filmzenéket tartalmazó CD-vel is meglepett. Már a koncert utolsó számának elhangzását követő vastaps alatt  elindultam a Nádor terem hátsó ajtaja irányába, hogy mire  Művész úr leér a színpadról, a művészbejáróhoz érjek, hogy elcsíphessem egy  villáminterjúra. Ő azonban emlékezett rám egy két évvel ezelőtti eseményről, amikor is a Széchenyi Fürdőben találkoztunk egy hasonló rendezvényen. Így alig, hogy elindultam a hátsó ajtó felé, magához hívott, a színpad elé,  hogy nekem is átadjon egy-egy példányt a DVD-kből és a CD-ből.
A  színvonalas műsorban nem csak őt, hanem gyermekeit, Jennifert és Ifj. Mága Zoltánt is hallhattuk egy-egy rövid klasszikus darab erejéig, lánya pedig énektudását is megcsillogtatta.

Köszönet a remek estéért!

További részletek hamarosan a Civil Rádióban.

A Mozdulj! Közhasznú Egyesület 2012. óta minden év májusában, az Esélyegyenlőség Napja alkalmából, az esélyegyenlőség, az integráció szellemében gálaműsort rendez. A csaknem három órás gálának először a Vakok Általános Iskolájának Nádor terme, utóbbi három alkalommal, így most is az Aranytíz Kultúrház adott otthont. A műsor teljesen vegyes – ahogy műfaji meghatározása is mutatja. Gála a javából, melyen fogyatékossággal élők és épek együtt lépnek színpadra a zene, a tánc, a szépirodalom, a vers, a próza jegyében.

Így történt ez 2015. május 17-én vasárnap is. Az est két házigazdája Paor Lilla, a Hatos Csatorna egyik alapítója, tulajdonosa, főszerkesztője és R. Kárpáti Péter színművész volt. Paor Lilla elmondta, a Hatos Csatorna – bár terézvárosi televízió – a kábelszolgáltatóknak köszönhetően több, mint 1100000 háztartásba jut el, ezen kívül műsoruk az interneten is látható. Stábjuk ezen az eseményen is forgatott, így az eseményt követő napokban az érdeklődők láthatnak majd összefoglalókat a csatorna különböző műsoraiban.    

A műsorvezető személyes érintettségéről is mesélt. Többek között mesélt egy kisgyermekkori-, egész pontosan 2 éves korában történt balesetről, amikor is a cinkotai HÉV-megállóban megbotlott egy kőben, és arccal egy fehér - mint utóbb kiderült - oltatlan mész-kupacba esett, melynek következtében egyik szemére 3, másikra 6 hónapra megvakult.   Mint mondta, el tudja képzelni, szülei mit élhettek át, így tökéletesen átéli az ilyen és hasonló helyzetbe került gyermekek és szüleik érzéseit. Később egy vitorlázás során súlyos balesetet szenvedett, minden bordája és gerince is több ponton eltört – hónapokig kérdéses volt, fel tud-e majd állni a kerekesszékből. Hatalmas akaraterejének köszönhetően felállt, és azóta is versenyszerűen vitorlázik. Számára a legmeghatóbb produkció Blaskó Péter Kossuth-díjas színművész és fia produkciói voltak. Péter és fia, Blaskó Bence először egy-egy verset mondtak. Péter József Attila, „A Dunánál”, fia pedig „Mama” című versét szavalta el. Majd Bence Sztevanovity Zorán egyik 1977-es, máig közkedvelt slágerét, az „Apám hitte” című dalt adta elő. Paor Lilla műsorvezetői mivoltán kívül énektudását is megcsillogtatta, többek között egy 1950-ben írodott, később Kovács Erzsi által sikerre vitt dallal, a „Hova tűnt a sok virág” cíművel.

A gála egy másik résztvevője Szűcs Gabi énekesnő, a Cottom Club Singers egyik alapító tagja volt, aki 1995-től 2009-ig volt az énekegyüttes tagja. Ezen a vasárnap estén Bodor Tündével lépett fel, akivel Frank Sinatra „New York, New York” című világslágerét adták elő duettben, majd Gabi a „West Side Story” című film legközismertebb betétdalával kedveskedett a Nagyérdeműnek. A vele készült interjúban mesélt Tündével való találkozásáról, közös munkájukról. Az Egyesület jóvoltából kerültek kapcsolatba, s mint elmondta, bár Tündének scerozis multiplex betegsége van, amely miatt sajnálatos módon az éneklést nem tudja hivatásszerűen folytatni, ő ugyanúgy dolgozott vele, őt sem kímélte. Gabi felhívta a figyelmet arra, hogy szerinte egyáltalán nem kellene, hogy szenzáció legyen az, hogy valaki fogyatékossággal élő művész. Beszélgetésünkben példaként említettük az idén ősszel Budapesten koncertező Andrea Bocellit, aki látássérült, Stevie Wonder világhírű amerikai vak énekest, vagy Ray Charles-t, de szóba került még Ella Fidgerald is, aki cukorbetegsége következtében élete utolsó évtizedében kerekesszékben lépett színpadra.   Közönségüket szerencsére egyáltalán nem érdekli az, hogy nem látnak, vagy kerekesszékesek – hiszen tehetségesek. S hogy Tünde is mennyire tehetséges, azt igazolta a fellépésüket követő vastaps és ováció is.

A gála számtalan meglepetést és szívbe markoló jelenetet tartogatott számunkra. A top jelenet, melynek egyik mondanivalója – ahogy egyik szereplője, Nagy Alexandra színésznő fogalmazott - nem közhely, St. Exupery „A kis herceg” című meséjének leghíresebb jelenete volt, melyben a Kis herceg Afrikában találkozik a rókával. A jelenet elején kellő távolságban vannak egymástól, ám a róka arra kéri, hogy szelidítse meg. Beszélgetésük során kiderül,hogy a Kis herceg honnan érkezett, s hogy van egy rózsája. Ebből következik a jelenet egyik mondanivalója, hogy „Felelős vagy a rózsádért”, vagyis azért, akit megszelidítettél. A másik a „nagy titok”, melyet a jelenet végén a már egészen a Kis herceg közelébe került róka  mond el: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A jelenetben a róka szerepében Nagy Alexandra vörös színű jelmezben, a mesélő Köleséri Sándor, a Motiváció Alapítvány munkatársa, a Kis herceg pedig az a Harza Márk, aki néhány hónappal ezelőttig kerekesszékkel tudott csak közlekedni, ám egy 2014. novemberi jótékonysági divatbemutatónak köszönhetően sikerült pénzt gyűjteni egy speciális kezelésre, melynek köszönhetően felállhatott a kerekesszékből, s a mostani gálára már nem hogy anélkül érkezett, de még bot sem kellett neki, vidáman sétálgatott közöttünk, és a színpadon is.

A mindig életvidám kissrác, Harza Márk kitűnő tanuló, szereti az irodalmat, de kedvenc tárgya a matematika. Még a divatbemutató előtt kiderült róla,hogy informatikával szeretne foglalkozni.

… És akik még szívet-lelket melengető, fülbe csilingelő, szemet gyönyörködtető produkciókkal kedveskedtek: A Paradance Company kerekesszékes tánccsoport, az idén tíz éves Balázsi Betti-Varga Feri énekes-páros, Napsugár Anna jelnyelvi táncművész, a Lux Music kórus Késmárki-Krisch György vezetésével, a Szarkaláb együttes, az est fővédnökségét idén is elvállaló Kárászi Szilvia zongoraművész.

A Mozdulj! Közhasznú Egyesület vezetői, alapítói: Dr. Tálos Mariann és Tálos Mónika. S amíg mi, a lelkes közönség vastapssal, addig Mariann és Móni édesanyja, akit mindenki csak Miminek szólít a baráti társaságban, saját festményeivel kedveskedett a fellépő művészeknek, megköszönve önzetlenségüket.

Ki gondolta volna akár egy évtizeddel ezelőtt is, hogy mire lesz képes a modern technika?

3D-s nyomtatóval készítenek képzőművészeti alkotásokat autizmussal élő fiatal, leendő iparművészek, akik egy project keretében a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában sajátíthatják majd el a 3D-s tervezés és nyomtatás fortélyait. A 2010-ben alapított Inoka Alapítvány és az autizmussal élő gyermekek szülei által alapított „Mi ti ők” Egyesület egy Norvég Civil Alaptól nyert pályázat keretében indíthatta el ezen projectjét, melynek sajtónyílvános nyitórendezvényének részesei lehettünk április 24-én pénteken az Iskola egyik nagy előadótermében. A projectvezető Berek Anita, az Inoka Alapítvány elnöke és a program egyik tanára, Farkas János mérnök interjút is adott a Civil Rádiónak. János egy előkészítő tanfolyamot tart majd a résztvevőknek, mely képzési szakaszban a 3D- s tervezés alapjait sajátítják majd el. A kész termékeket, különböző műalkotásokat kukoricaszárból nyert, hőre lágyuló gyanta-szerű anyagból állítják elő. Ennek a környezetbarát technológiának a lényege, hogy nem faragással, hagyományos szobrász-technikával készülnek az alkotások, hanem – ahogy Farkas János mérnök fogalmazott – a gép a térben oda helyez el anyagot, ahol szükséges. Szeptember 5-én pedig 5 éves lesz az Inoka Alapítvány – ennek kapcsán nagyszabású ünnepsére készülnek. Amikor a rendezvény végén Anita erről tájékoztatott minket, pattant ki a fejemből az a gondolat, hogy felterjesztem Rádiónk Kuratóriumának azon javaslatom, mely szerint lehetnénk az esemény hivatalos médiatámogatója. E hét szerdán esti szerkesztőségi megbeszélésünkön – remélhetőleg – tárgyaljuk majd.

A Poli Farbe festékgyár évek óta sok jótékonysági kezdeményezést támogatott már – és teszi ezt jelenleg is. Legutóbb a Peter Czerny Koraszülött Gyermek-mentő Alapítvány egyik mentőállomását festették ki. Ma pedig egy ugynevezett pozitív falat lepleztek le Budapest I. kerületében, a Mészáros utca – Hegyalja utca kereszteződésénél. E falat bárki láthatja, aki arra autózik, vagy a 8-as és 112-es autóbuszokkal arra utazik. E fal közvetlen a busz megállójában, a János étteremmel szemközti sarkon található. A telek, melynek kerítését lefestették, a MÁV egyik tulajdonában áll. A festésben a „Színes Városok” nevű csoport munkatársai közösen vettek részt a Poli Farbe munkatársaival. A falra 37, pozitív értelmű szót festettek, pozitív figurákkal – mint pl. egy mosolygó, fülig érő száj – díszítve. Az eseményen jelen volta gyár jótékonysági nagykövete, Kozák Danuta olimpiai bajnok kajakozó, aki egy vele készült interjúban elmondta, hogy gyár kezdetben a Magyar Olimpiai Bizottság szponzora volt – így kerestek egy közismert sportolót. Az eseményen jelen volt Szabó Antal, a gyár ügyvezetője és Varga Antal, az I. kerület alpolgármestere, aki elmondta, hogy egyébként pedagógus, 2 éve társasházukat is a Poli Farbe festékeivel festették ki, és – tanár emberként – azon lesz, hogy a kerület általános iskoláját is mihamarabb ezekkel fessék ki. Ahogy fogalmazott: nem szeretné minősíteni a sajtót, a médiát, de szinte nap mint nap - ahogy mondta - a csapból is a rossz hírek folynak, hajlamosak vagyunk csak a negatív dolgokat meglátni. Pedig - mint mondta - érdemes lenne a pozitív dolgokra is nyitottnak lenni.

A János étteremben történő ünnepélyes megnyitót követően megtekintettük a szemközti sarkon lévő Pozitív falat, majd annak megtekintését követően a gyár és az étterem egy kis ebéddel kedveskedett a résztvevőknek, melyért köszönet nekik.

Este pedig a Csillagszálló újabb lapszám-bemutatóján voltam – ezúttal a VII. kerület Dob utca 40. szám alatt található Rácskert nevű szórakozóhelyen. A lap 2015. első negyedévi, „Napló” címmel megjelent lapszámának bemutató adása – terveink szerint – május 20-án lesz a Civil Rádióban.