Elérkezett 2014. Karácsonya. Ahogy ez lenni szokott, az év utolsó két hete gyakorlatilag pihenéssel, a családdal együtt telik el. Azokkal, akikkel év közben vajmi keveset találkozunk, gyakran önhibánkon kívül, hiszen mindnyájan rohanunk, hajszolt életet élünk. Az év utolsó két hete azonban szerencsére nem a rohanásról szól.
Idén december 24-e szerdára esett, így ezt követően hosszú hétvége következett. 24-én szerdán délután Édesanyámhoz mentem, ahogy minden évben, most is nála töltöttem a Szentestét és Karácsony első éjszakáját. 25-én anyai Nagyszüleim és Nagybátyámék, valamint az Unokahúgom jöttek. Szűk családi körben, remek ebéd mellett telt el Karácsony első napja. Szép ajándékokat kaptam, köztük Édesanyámtól egy ezütszürke-, másnap Édesapámtól egy bőrzakót - ahogy a mellékelt ábrán is látható, azonban a legszebb ajándék nyílván valóan az, hogy együtt lehettem azokkal, akiket szeretek. Így, ahogy a "Mozdulj!" Közhasznú Egyesület december 20-i ünnepségén is megfogalmaztam, tulajdonképpen bármelyik nap lehet Karácsony, ha az ember azokkal töltheti, akiket szeret.
Ma pedig apai Nagypapáméknál voltam, ahol Kata húgommal és vőlegényéval, Karcsival találkoztam.
Ma délelőtt és kora délután, Napnyugta előtt még derült volt az idő, azonban mire este hazaértem, nem sokkal fél tíz után, addigra javában szállingózott a hó, megérkezett Budapestre az idei első, megmaradó hó, amely ha a Karácsonyt nem is, de az év végét legalább kifehérítette.
