Március 13-a péntek - nem csak szerencsés nap volt ez a mai, hanem szép is. Most már virágzik a hóvirág, és - bár az éjszakák még fagyosak - a nappalok egyre inkább melegebbek lesznek, és a koratavaszt idézik. Délelőtt munka a call centerben, amit nem szeretetből, szerelemből, hanem - ahogy ezt mondani szokás - pusztán gazdasági érdekből csinálok, hogy legyen miből kifizetni a számláim, és hogy maradjon is valamennyi a következő hónapra.
Délután még volt időm hazajönni, átöltözni, aztán este hatra irány Újpest, az Újpesti Ifjusági Ház. A sokat látott, hallott ház már sokunk számára ismerős hely - már-már szinte hazajár a műértő, rock- vagy népzene-kedvelő ember. Ez a hely adott otthont két évvel ezelőtt a Magyarországi Porphíria Egyesület javára rendezett jótékonysági koncertnek, melynek házigazdája a Kormorán Memory Band volt, vendégfellépők pedig nem kisebb művészek voltak, mint Szűcs Antal Gábor, aki latin zenét játszott, vagy a magyar- és csángó népzenét játszó Szarkaláb zenekar - akinek - szinte hihetetlen, de igaz - lemezbemutató koncertje volt a mai. "Lélekwelness" - ahogy nyárra elkészülő lemezük címe is elárulja. A bő háromnegyed órás hanganyagot a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában rögzítették, már csak az utómunkálatok vannak hátra. A zenekar 2010-ben a Vakok Szakiskolájának növendékeiből alakult, vezetője Nagy József tanár, aki pengetős hangszereken játszik. Alakulásuk oka, célja, nem titkolt szándékuk, hogy tovább ápolják a magyar népzenei hagyományokat. Nevüket egy kék virágzatú növényről vették. Ahogy Józsi koncertjeik elején mondani szokta: "Virágzik a Szarkaláb". Nagy példaképük Sebő Ferenc, a hazai táncházmozgalom egyik alapítója, zeneszerző, népdalénekes, valamint József Attila és Weöres Sándor, akinek Sebő vagy Józsi által megzenésített verseiből gyakran adnak elő koncertjeiken. Ma sem volt ez másképp. A zenekar kiváló énekhanggal és zenei tehetséggel megáldott énekesnője Pausch Éva, aki énektanárhoz is járt, igaz, nem a népzenében, hanem a pop műfajban sajátította el ismereteit, amelyeket aztán a népdalok éneklésekor is remekül alkalmaz. Sokszor meg is kapja a Tanár Úrtól - ahogy ők szólítják, Józsi Bától -, hogy "pop-os", de igyekszik venni az akadályokat, és szembenézni a kihívásokkal. A másik énekesnő Geszti Eszter, aki az éneklés mellett hangszeres szólistaként is előtérbe kerül. Klasszikus zenét, fuvolázni tanult. A népzene - ahogy a koncert után a zenekarral készült riportomban fogalmazott - teljesen más. Emellett fafúvoson, furulyán is játszik, amikor az adott dal megkívánja. Ferenczi István tekerőlanton és dudán játszik. A mostani koncerten főképp előbbi hangszert szólaltatta meg. Istvánnak az sem jelentett jelentős akadályt, hogy a hangszer húrjai néha elhangolódtak. Ahogy a koncerten a Tanár Úr elmondta: Ez a hangszer elhangolódásra hajlamos. István azonban ezt is remekül vette. A Szarkaláb zenekaron kívül gyakran játszik más zenekarokban is, táncházakban. Kanalas Gyula a másik pengetős, aki - Józsival ellentétben - a színpad bal oldalán ül. Így amikor valamennyi hangszer megszólal, akkor Gyula bal oldalról, Józsi jobbról jövő pengetős játéka remekül kiegészíti egymást, kiváló térhatást eredményezve egyfajta keretbe foglalja az együttest. A dalokat ki-ki maga hozza be a próbákra. Egyfajta örömzenélés zajlok, vagyis ki-ki a maga módján elkezd játszani egy általa ismert és szeretett dalt, majd a többiek csatlakoznak hozzá, így egy-egy dalt a maguk képére formálnak. Ahogy Józsi fogalmazott, amilyen hangszerparkjuk van, úgy hangszerelik azokat. A CD kereskedelmi forgalomban nem lesz kapható. Ahogy a Tanár Úr elmondta, saját maguk számára készítik ajándékba, illetve természetesen adnak belőle azoknak, akik időnként megtisztelik őket azzal, hogy meghallgatják őket élő koncertjeiken.
Ezen kívül sok jóbaráttal találkoztam. Köztük Ferenczi Pisti is, akivel annak idején (hát már ennek is majd negyven éve) óvodatársak voltunk a Vakok Általános Iskolájában működő óvodában, ahonnan aztán Pisti a Vakok Iskolájába, én pedig a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskolájába kerültem - így több évtizedig nem, vagy csak nagyon ritkán és rövid időre találkoztunk. Így aztán persze, hogy jó volt nosztalgiázni, beszélgetni, mesélni magunkról egymásnak, hogy most hol, hogyan élünk, és mivel foglalkozunk. Koncert után együtt mentünk egy darabon. A 3-as metróval a Deák térig, majd onnan ő a Déli pályaudvar felé utazott tovább, én pedig ellenkezőleg. Ahogy út közben mesélte, pont 21 évig lakott a Huszonegyben - ahogy a Vakok Állami Intézetének egyik épületét becézik, amely Zuglóban, a Hermina út 21. szám alatt található. Aztán egy véletlen szerencsének köszönhetően a Hegyvidéki Önkormányzatnál kapott telefonközpont-kezelői állást, amelyet azóta is betölt, később az Önkormányzat jóvoltából lakáshoz jutott, amelyet azóta is bérel. Szemmel láthatóan boldog, kiegyensúlyozott ember - és hát milyen fura, ilyenkor érzi az ember, hogy bizony "felnőttek a gyerekek".
Éva pedig annakidején a CreditExpress Magyarország KFT-nél volt kolléganőm. Esztert is régóta ismerem már, főleg a Vakbarát Klubokon találkoztunk gyakran. A koncerten egyébként ott volt Fabók Judit és Farkas Péter barátom is, akik hamarosan új helyen szeretnék folytatni a klubot.
