November első hete mozgalmasan telt.
November 1-e, Mindenszentek napja péntekre esett, így hosszú volt a hétvége. Hosszú, és – a nem épp vidám ünnep ellenére – derűs, és az évszakhoz képest enyhe időt hozott.
E hét szerda esti „Filagória” című műsorunkban egy újabb, valódi példaképet mutattunk be Rádiónk Hallgatóinak, Jenei András szemnélyében. András fiatalabb korában teljesen éplátó volt, annak idején mentőápolónak készült, sőt, nem csak készült, dolgozott is, hivatása is volt ez. E hivatását gyermekkori, ugynevezett 1-es típusú cukorbetegségének köszönheti, melyet 1981-ben, mindössze öt éves korában diagnosztizáltak nála, mely miatt gyermekkorában sokat gyengélkedett, és sokszor vitte kórházba a mentő. Később – egész pontosan 2010-ben – vese- és hasnyálmirígy-transzplantációra került sor, melynek következtében e betegségből teljesen kigyógyult, azonban idő közben szövődményként látását elveszítette, mely már nem volt visszafordítható folyamat. Így mára ugyan vakon, de teljesen új életet kezdett. 2011. óta a Buda Környéki Látássérültek Egyesületének alelnöke, érdekképviseleti kapcsolattartója, számos könyv szerzője. Műveiben leírja eddigi életének történetét, műveivel és életével igyekszik példát mutatni sorstársainak. Hogy hogyan is teszi mindezt? Erre kerestük a választ. Aki lemaradt volna e beszélgetésről, itt most újra meghallgathatja.
Szerdai műsorunk felvételről szólt. András még október 31-én csütörtök este tette tiszteletét nálunk.
S miközben az interjú adásban volt, én a Backstage Pubban voltam Barátaimmal, a Kormorán Memory Band újabb klubkoncertjén, mely ezúttal inkább Margit Józsi barátunk újabb nagylemezbemutató koncertje volt. Noha dalait már sokszor hallottuk, sokunknak meg is van szólólemeze, azonban élőben mindig másképp szólnak, minden alkalommal jó újra és újra élőben hallani őket.
