E hét hétfőn is, szerdán is és pénteken is egy-egy újabb és újabb kezelés, kötözés - de szerencsére már egyre kisebb és kisebb felületen. A Doktor Úr - valahányszor meglát - minden alkalommal jó hírekkel szolgál, vagyis haladok a gyógyulás útján.
Ma pedig megünnepeltük Kata Hugom 22. születésnapját, amely egyébként holnap, augusztus 16-án lesz. Egész pontosan 1988. augusztus 16-án, hajnal háromnegyed kettőkor történt a csoda - azóta sem felejtem el. Amikor Édesapám második felesége, Ági - mert hogy szüleim 1981-ben elváltak, és Édesapám 1982-ben újra megnősült - harmadik közös gyermekükként, két fiú féltestvérem után egy kislánynak adott életet. Egy Huginak, aki számára én vagyok A BÁTYUS. Na nem, mintha a másik kettővel nem jönne ki jól, de valahogy a 12 és fél év korkülönbség. Úgy látszik, talán ez lehet az oka annak, hogy ennyire ragaszkodik hozzám. Hugom sokat dolgozik, egy - elektromos alkatrészeket összeszerelő - üzemben, sokszor még hétvégén is - így történt ezen a hétvégén is. Ma is dolgozott, reggel hattól délután kettőig. Ráadásul az időjárás kedvezőtlenre, viharosra fordult, s bár Budapestet szerencsére az előre megjósolt nagy vihar elkerülte, az ország középső részén komoly károkat okozott. Délelőtt még beszéltünk telefonon, mondtam is neki, hogy esőkabátot feltétlen hozzon magával, miután mondta, hogy munka után még hazamegy lezuhanyozni. Szerencsére azonban erre nem volt szükség.
Nem sokkal délután fél négy után érkezett, természetesen finom ebéddel, lecsóval vártam, hozzá sajttal töltött rántott pulykamell - kell ennél finomabb vasárnapi ebéd? Azt hiszem, nem.
Szülinapi ajándékként pedig egy bordó blúzt kapott tőlem.
Remekül éreztük magunkat, mostanában ritkán találkozunk, így olyannyira belemerültünk a nagy mesélésbe, beszélgetésbe, hogy már ste fél tíz felé járhatott az idő, mikoris Hugom haza indult. Szerencsére nem lakik messze, csak a 3-as metróval kell mennie Újpest Központig, de - ahogy ilyenkor szokás - megígérte, hogy rögtön felhív, ha hazaér. Szerencsére ez meg is történt, vagyis visszajelzett MSN-en, nem telefonon hívott fel. De azóta is még fent vagyunk, és még most is jót beszélgetünk... :)
Örülök a gyógyulásomnak, de sokkal inkább annak, hogy sikerült örömöt szereznem Hugomnak.
