Az elmúlt hétvégén a felújítás finishéhez érkeztünk Nagybátyámmal.
Július 24-én szombaton Péter mér pontban reggel nyolckor ideért, hogy a hátralévő munkákat, a mellékhelységek linóleumozását és a bejárati ajtó festését is be tudjuk fejezni a hétvégén. Nem sokkal fél kilenc után Édesanyám is megérkezett, ekkor még javában tombolt a kánikula, bár az előző napokhoz képest már korántsem volt annyira meleg.
Délutánra gyakorlatilag szinte mindeknnel készen voltunk - Péter még egy új konyhaasztalt is készített nekem, mivel a régi már kissé megviselt volt, alaposan megszolgálta az elmúlt tíz évet -, kivéve a bejárati ajtóval, és a fürdőszobára várt még egy kis csinosítgatás vasárnapra. Ha már vadonat új linóleum, akkor - úgy gondoltuk - csempe is dukál mellé, Édesanyámnak volt még egy pár darab maradék fehér csempéje, éppen annyi, amennyi kellett, így az került fel a falra, a fürdőkád alá még vasárnap, még egy dobozzal volt belőle, Péter még szombat este , mikor Édesanyám hazavitte kocsival, betette kocsijába, hogy vasárnap már egyenest ide tudja hozni.
Így is történt, vasárnap délelőtt hozzá is látott, de még előtte a bejárati ajtót mázolta le először, hogy estére zárható legyen, már csak azért is, mert az időjárás közben változékonyra, csapadékosra fordult. Vasárnap szinte egész nap langyos eső esett, de szerencsére ez egyáltalán nem volt akadály, mivel a folyosó feletti tető elég hosszú ahhoz, hogy nem esik be az eső a folyosóra. Ezalatt nekem kötözésre kellett mennem, mivel pénteken a Doktor Úr vasárnapra rendelt vissza, de mivel vasárnap csak ügyeleti ellátás van, így én már reggel nyolcra odamentem, s nem sokkal tíz óra előtt értem haza, mikor már Édesanyámék javában dolgoztak nálam.
Délután 3 órára mindennel el is készültünk, Péter, miután egész héten dolgozott, hogy kicsit legyen ideje kipihennie heti fáradalmait, hazament, mi pedig hozzáláttunk a takarításhoz, ablaktisztításhoz, függönymosáshoz - este kilenc óra körül végeztünk. Mondam Édesanyámnak, hogy aludjon nálam, majd hétfőn reggel együtt elindulunk, amikor a kezelésre kell mennem, mivel vasárnap az ügyeletes nővér csak fedőkötést tett jobb lábfejemre, és hétfőre rendelt vissza, amikor a Főorvos Úr bent lesz.
Ma reggel tehát fél nyolckor ébresztő, majd nem sokkal nyolc után elindultunk, Édesanyám haza, én pedig a kezelésre. Szerencsére jobb lábfejem szépen javul, de a biztonság okáért a Doktor Úr holnapra rendelt vissza újabb kötözésre. Szerencsére, mivel senki sem volt előttem, már délelőtt 10 körül itthon voltam.
Délután pedig irány a munka, mert kéthetes szabadságom véget ért...
Ezúton is hálával és köszönettel tartozom Édesanyámnak és Péter Nagybátyámnak, akik az elmúlt két hétben nagyon sokat segítettek...
