Ahogy hét elején megbeszéltük Péter Nagybátyámmal, hozzá is láttunk hát lakásom csinosítgatásához, az előszoba, a konyha, a fürdő- és mellékhelység linoleumozásához.
Jómagam még előző este beállítottam mobiltelefonom ébresztőóráját reggel fél nyolcra, miután Édesanyám nyolcra ígérte érkezésüket. Ide is ért akkor, Péternek azonban még akadt némi otthoni teendője, amely miatt kicsit később, fél tíz körül ért ide. A rekkenő hőségben fogtunk hát hozzá a nagy munkához, mindenek előtt a konyhával kezdtük, mivel itt van a legtöbb berendezés, melyeket először természetesen gondosan el kellett helyeznünk szobámban. A bútorozásnál azonban kiderült, hogy az egyik, alul lévő fagyasztóm, miután úgy döntött, megszolgálta már az árát, s vagy tizenöt évig szolgált fagyasztóként, rendesen leolvadva tudatta, hogy elég volt, s mivel jókora pocsoja állt alatta, ezért sajnos lomtalanításra került, ráadásul ennek következtében egy kisebb, mellette lévő konyhaszekrény alsó része is elrohadt, így az is hasonló sorsra került, de az egyszerűség kedvéért Péter kalapáccsal darabjaira verte szét. Úgyhogy nagyjából 11 óra körül kezdődhetett a kő és fal közti szegély csiszolása, illetve a régi konyhakő kiegyenlítése, tisztítása, ráadásul a szegélynél lévő falrészen keletkezett kisebb lyukakat meg is kellett foltozni, és a nálam tartalékban lévő csomag gipsz nem volt elég, úgyhogy szegény Édesanyámnak kellett nyakába venni a várost, még végre az egyik nagyobb áruházban talált megfelelő boltot, ahol beszerzehette a már elegendő mennyiséget. Nagyjából fél kettő körül ért vissza, ekkora Péterrel mia nagyjával már végeztünk, úgyhogy már nem sok volt hátra, nem sokkal négy óra előtt jöhetett a padlóragasztás. Péter még délelőtt a szobám közepén üresen maradt helyen gondosan leszabta a konyhára való linóleumot, így azzal sem kellett már vesződnie. Gondos alapozással, ragasztással hamar készen lett, ráadásul a már talán túlságosan is kedvező időjárás felgyorsította a széleknél száradó gipszfoltok és a padlóragasztó megkötését. Eközben rendesen fogyott az ásványvíz, időnént egy-egy pohárka dobozos sör, de főleg előbbi ital volt rendkívül népszerű ebben a melegben. Nagyjából este hét óra körül már olyan szinten készen lettünk a szegélyragasztással, hogy a megmaradt, fagyasztós hűtőszekrényt, a mosógépet és az idő közben Édesanyám által kellő gondossággal lezsírtalanított tűzhelyet (mely még ma estig viselte itt-ott a hét eleji háztartási baleset nyomait) sikerült a helyére tenni.
Ekkor így nézett ki a lassan, de biztosan megújuló konyhám.
Közben váratlan probléma adódott.
A rekkenő hőségben, miután idő közben szürkülni kezdett, mesterséges fénynél pedig az ilyen munka nem-, vagy csak nagyon nehezen végezhető, Édesanyámék úgy döntöttek, folytatás holnap. Ám mielőtt eltették volna magukat holnapra, és indulni készültek volna (mert bár ajánlottam, aldujanak nálam, de úgy döntöttek, mivel otthon is vannak még teendők, inkább hazamennek, és holnap reggel majd visszajönnek), Édesanyám fürdőszobámban megnyitotta a zuhanyt - ám a hideg vizet nem tudta jól elzárni, Péternek kellett fogóval, s miután alaposan szemügyre vette, kiderült, hogy elkopott a menete, így otthonról hoznia kell egy tartalékot (még szerencse, hogy van), úgyhogy fürdőkádamba hideg vizet engedtünk, majd fogóval elzártuk, és a biztonság okáért a főelzárót is, miután vödörben, ásványvizes palackokban vizet vettünk. Flmerült annak a lehetősége is, hogy ha minden kötél szakad, akkor átmehettem volna Édesanyámhoz, de végülis úgy döntöttem, itthon maradok, elvégre is remélhetőleg csak vasárnap reggelig tart ez az állapot.
Szerencsére akkora rend már van, hogy aludni már lehet.
Hát így állunk. Ahogy Pestiesen mondani szokták... :)))
