Kellemes kikapcsolódás
Az e hét végi szombatot apai Nagymamáméknál töltöttem.
Egy kellemes szombati ebédre hívtak meg. Nem is értem oda túl korán, mivel pénteken délután dolgoztam, így szombaton délelőtt 10 körül ébredtem fel, nem sokkal háromnegyed tizenegy előtt indultam, így dél körül értem oda. Pestlőrincen laknak, a Lakatos úti lakótelepen, nem messze a Kőbánya-Kispesti metróvégállomástól, vasútállomástól, félúton a metróvégállomás és a pestszentlőrinci vasútállomás között. Szerencsére azonban arra felé is elég jó a közlekedés.
A finom ebéd májgaluskaleves cérnametélttel, majd hamisítatlan monorierdei paprikából készült töltött paprika, paradicsomszósszal, krumplival, és mellé még szintén Nagymamámék telkéről származó zöldbabból készült rakott zöldbab, a töltött paprikához használt darált hús-maradékkal, szintén krumplival. A finom ebédet követően egy is édesség, fagylalt, és egy doboz desszert, amelyet pedig névnapom alkalmából kaptam. A délután kellemes beszélgetéssel tellt el, főleg, mert miután apai Nagypapám 1922-ben született, idén július elején töltötte be 88. életévét, minden alkalomal rendszeresen mesél fiatalkori élményekről, időnként egy-egy régi történetet talán kétszer-háromszor is elmond egy-egy délután alkalmával, de sokszor olyanokat is, melyeket addig még nem hallottam. Most például a II. világháború alatti katonaéveiről mesélt. Észre sem vettük, hogy egyszer csak besötétedett. A későnyári, kissé borús időben ekkor már este hét felé lehetett, így aztán indulni készültem. Nem sokkal kilenc után értem haza.
Ma pedig sok Ismerősöm, Barátom, Családtagom köszöntött fel telefonon vagy emailben, sok szép kedves dolgot, képeslapot kaptam, de számomra most a legkedvesebb - ha egyáltalán lehet választani - egy, Kata Hugom által költött vers, amely ma este nyolc óra után pár perccel érkezett az egyik közösségi oldalon keresztül.
Vers Rólad!
Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra
megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád
is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori
gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet
a fűben,
és az első "a" betűt amit
belerajzoltál az elemista füzet
csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta,
hallotta, érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre
lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a
lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced
vonalát, csigolyáid alakját és
erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett
neked egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak nem
adott.
Rád nézett az
Isten, és tetszettél neki a
kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig
visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy
könnyebben vidd a
kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az
idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked,
ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban
megszeretett a kereszteddel együtt.
Ez a "Világ legjobb barátainak hete"!
Küldd el ezt minden jó barátodnak.
Nekem is, ha köztük vagyok.
Figyeld meg mennyien
válaszolnak vissza.
Ha többen, mint három akkor igazán
szeretetre méltó személy vagy.
Én várom.
Ezt a képeslapot pedig egy kedves Barátomtól, Bertától kaptam., akivel 2003. december 17-én találkoztam először egyik közös kedvenc Zenekarunk, a Crystal egyik budapesti koncertjén, az Old Man's Pubban.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat, a szép verset és a képeslapot!
