HAJNALI FÉNY

Mottó: "Ha az élet már mindent megtagad Te légy csak mindíg önmagad. Mindegy, bárhova lépsz, soha vissza ne nézz Légy önmagad, mert csak így leszel szabad...!" (Kasza Tibor: "Menj tovább" - a Crystal dala)

Friss topikok

Linkblog

Bemutatták Bieber Mária a Braille-írás-olvasás módszertanáról szóló könyvét a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége székházában, a Fehér Bot Nemzetközi Napja alkalmából.    

A pontírás nagyon fontos a vak ember életében, hiszen az analfabetizmus világából szabadítja fel. Viszont fontos az, hogy fejlődésen keresztül menjen át. Még korábban Braille táblával írtak, még a múlt század elején, önkéntes alapon, ahhoz képest hatalmas a fejlődés. Ma már pontírást Braille-nyomtatóval tudunk előállítani, olvasni pedig Braille-sorral, kijelzővel. Ez azt eredményezte, hogy át kellett dolgozni a pontírás szabályait. Szintén fontos,hogy a pontírás lehetőleg legjobban kövesse a síkírás szabályait. Az iskolába járó gyerekeknek ismerni kell az írás formáit, a látókkal való kommunikáció érdekében. Ne térjen el a vakok írástudása a látókétól!” – e mondatokkal nyitotta meg Dr. Nagy Sándor, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke e könyv bemutatóját.

 

 Dr. Nagy Sándor e könyv megjelenését egy nehéz küzdelem, hosszú évek munkája eredményeként értékelte. Hozzá tette:  Nehéz megmagyarázni a változás szükségességét a korábbi rendszeren felnőtt embereknek. Kezdetben – mint Braille-írást-olvasást használó embernek - neki is nehézségeket okozott, de mint elmondta, nem állhatunk a haladás útjába, és nem akadályozhatjuk meg a rendszer  fejlődését..

 

  A Braille írás-olvasás módszertanát bemutató könyv szerzője, Bieber Mária, a Budapesti Gyengénlátók Általános Iskolájának tanára, aki maga is látássérült,   egy idézettel köszöntötte az érdeklődőket: "Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács. Igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás. Alattad a föld, feletted az ég,  benned a létra." (Weöress Sándor)

Amikor egy könyv elkészül, akkor előzetesen sok munka van már benne, igyekszünk a lehető legjobbat, legpontosabb információkat beletenni – mondta.  Mikor már nyomdakész állapotban a kezünkbe kerül, találunk benne sajtóhibát, nyomdahibát, de a könyv a célját így is eléri. Nagy Sándor elnök a szerző rövid bevezetéséhez hozzáfűzte: Bárki, aki alkot, miután leteszi kész művét az asztalra, holt biztos, hogy utána tud rajta javítani, ezt az érzést mindannyian ismerjük,de ettől ez a könyv remek.

 

  Somorjai Ágnes, a Vakok Általános Iskolájának tanára részletesen ismertette a könyv tartalmát. Mint bevezetőjében elmondta - Az első két dolog, ami a vakokról eszünkbe jut, a fehér bot és a Braille-írás. Ma – a Fehér Bot Nemzetközi Napján - ez a két dolog találkozik. Főiskolás korában, mikor a látássérültek pedagógiája szakán kulturtárgy keretében tanulták a Braille írás-olvasást, neki az olvasás jobban ment, de  azóta is szemmel olvassa a Braille-t. Kölcsönkért egy pontírású könyvet, hogy hazavihesse, és megmutathassa szüleinek,  hogy tud Braille-ben olvasni. Olyan helyen nyitották ki a könyvet, ahol viszonylag rövid sorok voltak. A könyv egyébként  ritka soros, egy oldalon nyomtatott tankönyv volt. Maga is elcsodálkozott, hogy mit olvasott el, mint pl. lapunő, kapukő, lapunő. „Nem baj, majd sokkal jobban fog menni…” - mondták neki szülei. De valóban ez volt odaírva, ugyanis ezek  egy gyermekmondóka szavai voltak. Persze az olvasás azóta már jobban megy, ez a történet azóta is vele van, akárhányszor bárki érdeklődik a Braille-írás iránt, megragadja az alkalmat, hogy elmagyarázza a Braille-írás rendszerét. Később, amikor az integrációs oktatásért lett felelős, gyakran feladatává is vált, hogy a befogadó pedagógusok számára elmagyarázza a Braille-írást. Ezért is volt számára kedves feladat Mária könyvének szakmai lektorálása. Maga is sokat tanult a kiadványból, hiszen – mint elmondta - ez egy ismeretterjesztő könyv, nem szimplán egy tankönyv. Úgy érezheti az olvasó, hogy a szerző szinte barátként vezeti végig az egyes  fejezeteken. Nem is gondolta volna, hogy a Braille-írásról így lehet mesélni. Az emberek nagy többsége - tette hozzá - nem is gondol arra,hogy mi mindent lehet kihozni hat pontból. Az akadálymentesítés szerencsére mára már elterjedt, sok helyen vannak már Braille-feliratok, ez által egyre több ember válik kíváncsivá arra,hogy mit is jelentenek ezek a pontok. Ezért is fontos, hogy a laikus ember számára befogadható legyen a könyv.

A fejezetek kezdetekor nem egyből a pontok bemutatása következik, először néhány tapintásfejlesztő játékot próbálnak ki.  Megismerkedhetnek Louis Braillefeltalálóval, a pontírás rendszerével.  Ekkor érezzük át szívvel-lélekkel, hogy a tapintásnak miért van ekkora jelentősége, fontossága.  Ezután csupa technikai kérdést taglalnak, hogy mivel írhatunk, pl. papír, Braillle-írógép, papírbefűzés,egyenletes pontnyomaték, szabályos ujjrend. Ezen a ponton rádöbbenünk, hogy ez nem anyira egyszerű, mint amennyire gondoltuk. Kiderül, hogy a karakterek a különböző nyelven eltérőek. Ekkor szembesülünk azzal, hogy a betűk méretét a síkírásban változtathatjuk, de a Braille-ben erre másféle trükköket kell alkalmazni, ezek kivitelezhetők. Megismerkedhetünk a Braille-írásjelekkel, alaki szabályokkal. Ezután igazi meglepetés következik azok számára, akik azt gondolják, hogy a Braille-írás csupán a betűk lejegyzésére szolgál, de ekkor derül ki, hogy a számokat is ugyanígy le lehet jegyezni. Megismerkedhetünk a tő- és sorszámnevekkel, törtekkel, negatív számokkal, műveletekkel, matematikai jelölésekkel, pl. zárójelekkel. Itt ezen a téren talán neki is hiányossága van, itt mutatkozik meg, ez a rész igényli a legnagyobb figyelmet. Ezután már az alap tudáson túlmutató további tudnivalók következnek. A könyv ezután leginkább gyakorlati felhasználóknak mutat információkat, bonyolultabb verssorokról, emailek írásáról, rövidírásról, idegen nyelvekről, technikai megoldásokról, mint például a Braille-tábla, Braille-kijelző. Utolsó fejezetében „Extrák” címmel – akár  a DVD-filmeknél - csupa plusz, egyéb információ van.

 Személyes hangvétel, mintha valaki kéz a kézben vezetne minket végig az önálló tanulás során. Ez a könyv kettős szereppel, lerántja a leplet, mert ha valaki megtudja, hogy tudunk Braille-ben olvasni, akkor csodálva nézi, de ezt a misztikumot eloszlatja, másrészt megtanít türelemre, alázatra, az által, hogy megmutatja a rendszer egyszerűségét, bonyolultságát, annak a sokrétű felhasználási lehetőségét. Ez által oktató nélkül is elsajátíthatjuk az írás alapjait, akár szülő, akár befogadó pedagógus.  Hiába vannak a modern technikai megoldások, mégis csak a Braille az, ami megadja az írásbeliséget, és ez adja meg egyedül. Somorjai Ágnes hozzá tette: Mind kapcsolattartás, mind ismeretszerzés, kommunikáció és műveltség alapja. El kell olvasni - és pont.

 

  Jankó-Brezovay Pálné, a Budapesti Gyengénlátók Általános Iskolájának egykori, nyugalmazott igazgatója úgy gondolja, hogy meg kell fogalmazni a kevésbé hozzáértők számára, hogy miért érdemes kézbevenni ezt a könyvet. Hogyan is tudnak segíteni, hogy olvasni is megtanuljanak, ne csak hallgatni egy felolvasást? Mennyire érthető számukra az anyag? Kik a célcsoport?  Picit más oldalról nézve: Ha a gyermekekre gondolunk, akkor a hozzá nem értő elsősorban a szülő, mert a látáscsökkenés gondolatával nem csak a gyermeknek, hanem a gondoskodó szülőnek is meg kell kűzdenie, mivel ez tartós és végleges állapotváltozást okoz, az életében sokminden megváltozik. Ezt elfogadni komoly lelki teher, ilyenkor a külső támogatás embereket, és családokat menthet, ezért kiemelkedő ez a könyv. Jankó-Brezovay Pálné elmondta: A könyv a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre, volt kollégák, szakemberek segítségével.  Hozzá tette: Nem csak az fontos, hogy a látását elvesztő gyermek önállóan tudjon olvasni, hanem, hogy értse, értsük vele együtt a renndszer lényegét. Emellett a közösen végzett munka, illetve a játék öröme megkönnyíti a segítségnyújtást. Ehhez meg kell ismerni e speciális jelrendszert.  Ismerni kell azon technikákat, melyekkel felébreszthetik, tartóssá tehetik a látását vesztett gyermek érdeklődését az új ismeretek iránt, és ez nehéz út, ebben a szakembereknek is közre kell működni.  Ez hiánypótló szakmai anyag, mely az integrációt támogató módszertani intézmények számára segédanyag, melyet a résztvevők kezébe  lehet adni.            Fontos, hogy a segítő laikus ismerje a Braille-írás eszközeit, akkor bátrabban segíti a gyermeket a tanulásban. A felszabadult együtt munkálkodás segíti a lélek egyensúlyba hozását a gyermekben és a segítő környezetben is, oldja a félelmet. A szerző, aki egy magyar szakos tanárnő a saját tapasztalatai alapján a kipróbált módszert leírva ritka tanári- és szülői segédletet készített.  Kiemelendő, hogy a laikus segítőknek olyan pedagógusokra, gyógypedagógusokra van szüksége, akik elfogadják, megértik, hogy a modern technikai eszközök sohasem fogják szükségtelenné tenni a Braille-írást, mert ezek nem helyettesítik azt. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a látó szakembereknek sem. A könyv jelentőségét növeli az olvashatósága, a választékossága, hogy az olvasó figyelme és érdeklődése folyamatosan növekedjen. Ilyen stílusban megírni művészet - tette hozzá -,ezért meghajol a szerző személye előtt.       Reményét fejezte ki, hogy a fogyatékossággal élők oktatását támogató kormányzat is támogatni fogja e könyv kiadását.

 

  Kuminka Györgyné Anikó, a Vakok Általános Iskolájának tanára 2015-ig a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Braille Bizottságának elnöke volt, így ő  a  Bizottság munkájáról beszélt. Mint elmondta, 2015. óta ő csak tag, az elnök Bieber Mária, e könyv szerzője.

Kuminkáné elmondta: Amikor 2011. tavaszán a Szövetség Országos Elnöksége mellett megalakult a Braille Bizottság, hét vak szakemberrel, akkor Máriát elsősorban azért hívta a Bizottságba, mert ismerte a Vakok Általános Iskolájából, egykori tanítványaként. Ezért tudta, hogy nagyon jó alkalmazója a Braille-írásnak. Mária évtizedek óta nagy szakmai tudással oktatja és szívügyének tekinti az aliglátó gyermekek pontírású oktatását a Gyengénlátók Általános Iskolájában. Ezzel a szándékkal hívták meg, de akkor még nem sejtették azt,hogy asztalfiókjában milyen drága kincset őrizget. Mert ekkorra már elkészült e könyv bevezetése, kéziratának első változata. Hamarosan megtisztelte azzal, hogy elolvashatta személyesen ezt a kéziratot.  Azonnal szemébe tűnt e könyv sok-sok értéke, melyeket az előtte szólók már elmondták. Hozzá tette, hogy valahol egy reménytelenség élt benne, hogy ismerve a Szövetség akkori nehéz anyagi helyzetét -  hogy sikerül-e valaha megjelentetni -,   most az a csoda következett be. A hosszú, öt éve tartó késlekedés pozitív hatással, következménnyel járt. Ebben az időszakban történt meg a magyar pontírás rendszerének reformja. Egy biztos, hogy erre szükség volt, és nem véletlen, hogy a régi gyakorlott olvasók jól ismerik a régi rendszert, nehezen fogadták be az új jeleket, mint  például a  nagybetűjel használata. De most a fiatalokért vagyunk felelősek - mondta. Őket kell abba a pozícióba hozni,hogy a síkírás és a pontírás közötti átjárhatóság minél egyszerűbb és egyértelműbb legyen. Kuminkáné azt is elmondta, hogy régen csak két Braille-nyomda működött, a Szövetségben és a Vakok Általános Iskolájában.  Addíg elég volt, hogy két ember ismerte a szabályos pontírást, mert akkor még a könyveket kézzel másolták.   Ma már a számítógépes vezérlésű nyomtatás teret hódított, sokkal gyorsabban, nagyobb mennyiségű pontírású anyaghoz juthatunk hozzá, ennek következtében sok olyan ember kapcsolódik be az ugymond átfordításba, a pontírás megalkotásába, akik jó, ha alapszinten ismerik legalább a pontírást , nem beszélve a befogadó pedagógusok felkészültségéről. Mint elmondta,  az évtized elején a 24. órában voltak, hogy lépést tartsanak a pontírás helyesírási szabályaival, az új kor kihívásaival, ezért a lehető legszükségesebb módosításokat hajtották végre. Az informatika térhódítása  következtében új jeleket vezettek be, pl. kukac, kiemelés vagy listajel. Megalkották a nagybetűjelek használatát, egyszerűsítették a pontok használatát.      Köszönetet mondott, és szerencsének nevezte a késlekedést, hiszen ez Máriának plusz munkát jelentett, mert át kellett dolgoznia a könyvének első kéziratát, hogy 2016-ban aktuális, minden tudnivalót tartalmazó könyvet tarthatunk a kezünnkben.  Kuminka Györgyné végül elmondta: Szeretnék a Helyesírási Szabályzat 12. kiadásához igazodva kiadni a pontírású szabályzatról szóló nyomtatott könyvet.  Örömét fejezte ki amiatt is, hogy sohasem látott támogatást kapott a Szövetség Braille-könyvtára. Felgyorsult a pontírású könyvek előállítása, beszerzése, ezért az elnökségnek, Nagy Sándor elnök úrnak nagy köszönettel tartoznak. De Bieber Mária, mint most már a Braille Bizottság elnöke, nem csak közérthető módon megfogalmazta a  pontírás rendszeréről szóló könyvét,  hanem minden eszközzel terjeszti is ezt  a kultúrát.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnali-feny.blog.hu/api/trackback/id/tr2511809717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.