Április 21-én csütörtökön apai Nagyapám életének 94. évében búcsúzott e földi élettől.
Nagy mesemondó volt. Valahányszor náluk voltam, mindíg mesélt, vagy történelemről, vagy a családról, az őseinkről. Hosszú órákon keresztül. Na és persze a politikáról. Mert szerette a történelmet, a családfa-kutatást, és szinte az utolsó pillanatig naprakész és tájékozott volt. És a nagy műveitt, a könyveitt - bár sokszor elhatározta, hogy készen lesz - sohasem fejezte be. Mert mindíg volt mondanivalója.
Nagyapa... Vajon találkozott-e már odafönt az Ősökkel, akikről annyit mesélt...?
Mindent köszönök, a sok szeretetet, a nevelést...
Ezt a képet Kata hugom készítette még 2015. novemberében. A képen Hugi kislánya, Klarissza Vivien, Nagyapa első szülött dédunokája, akit Nagyapa akkor először fogott kezében.
(Édesapám így emlékezik meg róla...)
