Nem vert meg minket az Isten! - a szakadó hó ellenére csaknem ötszáz fős közönséggel együtt adták el a Fonót Váray László és Ferenczi Gyuriék! Én tíz éve, amióta a Civil Rádió beköltözésével először betettem a lábam a Fonóba, ekkora közönség része még nem voltam. NEm elég, hogy a színpadtól a keverőpult mögötti részig zsúfolásig megtelt a nézőtér ülő emberekkel, még emögött is hatalmas tömeg támasztotta a dupla kétszárnyas ajtót, hogy ki ne szakadjon a helyéről, meg utána még a termen kívül is tele az előtér. Hát a buli utáni helyzet már ebből következett, és önmagáért beszélt! 20-25 perc sorban állás a büfé előtt, a sor - amely jobbról-balról rendesen be volt ágyazva az azt közrefogó, asztaloknál ülők tömegébe, vége rendszerint a bárpulttal szemközti mosdók ajtajait őrizte, Amiért külön megemelem a kalapom a Fonó személyzete előtt, hogy 25 perc sorban állás után még nekem is - így szerintem talán mindenkinek, aki kért - jutott melegszendvics, jobbnál-jobb italok, kávé, és még hely is valamelyik asztalnál, mert az emberek kultúráltan átengedték egymásnak a helyet, az újonnan érkezetteknek. A sajátos szöveg és dallamvilágú Váray László félórás bemutatkozását követően, szünet nélkül, a Rackajam bált játszott, ami azt jelenti, hogy nem külön-külön játszottak el 20-30 önálló dalt, ahogy egy nagykoncerten lenni szokott, hanem talán 7-8 dalcsokrot, egy-egy dalcsokorban pedig először egy-két lassú, majd közepes, végül egy-két gyors tempójú - mondanivalójukat és hangulatukat tekintve egymás után összeilleszthető - dalból készítettek egyvelegeket. Erre utalhatott talán az is, hogy a buli elején a nézőtér közepe üres volt, és a székek a teremben oldalt, körbe voltak rakva. A táncolni inkább nem akaró közönség azonban kollektív úgy döntött, hogy ki-ki a lestoppolt székét középre helyezte, így végül kialakult a zsúfolásig megtelt nézőtér. Ettől még a buli hangulat persze nem maradt el, ülve ugyan, de mindenki tombolt és együtt énekelt Gyuriékkal. Bő egy órás Rackajem-koncert után a közönség, este tíz elmúltával sem érezte úgy, hogy sietnie kell haza a szakadó hó elől, mindenki remekül érezte magát, és élveztük a Fonó vendégszeretetét, amiért ezúton hálás köszönet! Ahogy hála Váray Lacinak és Ferenczi Gyurinak és zenekarának. Én a magam részéről jövőre is hasonló báli megnyitóban reménykedem, persze előtte is szívesen látnám, hallanám Gyuriék bandáját a Fonóban.
Sokan fényképeztek, remélhetőleg nem csak a vendégek, hanem a Fonó munkatársai közül is, így remélhetőleg hamarosan képek is lesznek az eseményről.
