Úgy tűnik, ez a hétvége az idei nyár utolsó meleg, igazán nyári időt tartogató hétvégéje. Igaz, pénteken még esős időnk volt, de ma már kisütött a Nap. És nem csak az égbolton volt napsütés, hanem a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége budapesti székházában is, ahol délután 15 órától a Vakbarát Alapítvány évadnyitó klubdélutánt tartott. Ezúton fejezem ki köszönetem Dr. Nagy Sándornak, a Szövetség elnökének, aki lehetővé tette, hogy Péter barátomék itt folytathassák azt, amit idén 10 éve kezdtek, a sorozatos klubrendezvényeiket, amelyeket annak idején a városligeti Vakok Kertjében kezdtek, majd egy újpesti pincehelységben folytattak. Különféle okok miatt kellett távozniuk a kertből, illetve a Teaházzá avanzsált pincehelységből – most azonban, úgy tűnik, új otthonra, vagyis inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy régi új otthonra találtak a Szövetség székházában. Hiszen Péter gyermekkora óta látássérültek közösségében él, és kiemelten fontosnak tartja az integrációt, illetve a közösségi életet.
A mai összejövetelen családias hangulatban, talán harmincan lehettünk. A délután első részében a Vakbarát Alapítvány által felfedezett és támogatott ifjú tehetségek léptek fel, és adtak színes koncertet, a délután estébe nyúló második részében pedig karaoke, tánc, melyhez Németh Dávid barátunk és az én segítségemmel szolgáltattunk zenét. Ez annyit jelent, hogy mi kezeltük a technikát, amely egy netbook-ból és egy erősítőből állt. A délutáni koncertről felvételt is készítettem Péter megbízásából, azonban kérésének megfelelően ezt nem publikáljuk, ezt – ahogy kérte – csak saját magunknak. Jó volt újra találkozni régi barátokkal, köztük gyermekkori barátokkal, ismerősökkel is. Köztük a Szarkláb együttes egyik tagjával, Ferenczi Pistivel, akivel a buli után, nem sokkal este nyolc után (mert hogy a buli este nyolcig tartott, mivel a ház fél kilencig állt rendelkezésre) együtt intultunk el hazafelé. Mivel ő a 2-es metró Déli pályaudvari végállomásához közel lakik, én pedig az Astoriához közel, így együtt szálltunk fel az 1-es villamosra az Erzsébet királyné útja villamosmegállóban, és a Puskás Ferenc stadionnál együtt mentünk le a metróba. Nem sokkal este kilenc után értem haza, de az idő még mindig kellemes volt.
