Mozgalmas volt az elmúlt hétvége.
A Vakok és Gyengénlátók Lendület Ifjusági Klubja újabb kirándulást szervezett, amely ezúttal egy gyárlátogatás volt. Csütörtök délután a Kőbányai Sörgyárba látogathattunk el. Délután fél négy előtt találkoztunk a 37-es villamos Népszínház utcai végállomásánál, a Blaha Lujza tér szomszédságában, ahonnan villamossal mentünk a gyárhoz, ahol már vártak minket, külön csoportos idegenvezetéssel. Látogatásunk során lehetőségünk volt megtekinteni a sörfőzés folyamatát egészen a főzéstől a csomagolásig. A gyár föbejáratától nem messze található főzőházban malátát is kóstolhattunk, sőt, még előtte a gyár főépületében, ahol a személyzeti irodák találhatók, a látogatók számára kialakított sörmúzeumban egy rövid filmet tekintettünk meg a gyár történetéről. A sörfőző házból kilépve egy, a gyár területén közlekedő kisfonattal mentünk át a több, mint 1 kilométerre lévő csomagoló üzembe, azon az úton, ahol a sör csővezetékeken keresztül folyik a csomagoló üzembe. Az üzem lépcsőfordulójában régi palackozó gépet is megtekinthettünk.
Szombaton a Vakok és GYengénlátók Hermina Egyesülete keretében működő Nosztalgia Klub - melynek annak idején, még 1996-os alakulásától kezdve egészen 2000. végéig magam is tagja és aktív segítője voltam - szervezésében pizzapartyval egybekötött kirándulást tettünk a Normafánál. Délelőtt 11-kor találkoztunk a 2-es metró Széll Kálmán téri megállójánál, a villamosvégállomásnál. Onnan a 21-es busszal mentünk a Normafához, ahol megtekintettük a hely emléktábláját, és egy csoportképet is készítettek rólunk. MAjd egy rövid séta és uzsonnaszünetet követően igyekeztünk, hogy elérjük a 13:48-kor Hűvösvölgy felé induló Gyermekvasutat (ezen a képen épp a Normafa megállójában várakozunk). Utunk alig háromnegyed óra, és 11 kilométer volt, majd e rövid utazásunk célja a Hűvösvölgy végállomás, ahonnan a máriaremetei kegytemplomba mentünk. Ekkor épp egy esküvői szertartás végébe csöppentünk, a násznép épp ekkor hagyta el az épületet. S hogy addig se alkalmatlankodjunk a bejáratnál, megtekintettük a templom szomszédságában lévő szabadtéri oltárt, színpadot, ahol nyárestéken rendszeresen tartanak hangversenyeket. Templomi sétánkat követően következett a pizzaparty, amelyre egy közeli étteremben került sor. Mivel több, mint huszan voltunk, a társaság két asztalhoz tudott leülni. Én ahhoz az asztalhoz ültem, ahol a Klub vezetője, Bereczkné Bihari Erzsi, vagy ahogy mindenki szólítja, Bözsi foglalt helyet. Öten vásároltunk egy, végül nyolc felé szeletelt mexikói pizzát, annak árát elosztottuk. Emellett jól esett egy-egy korsó sör, vagy volt, akinek egy-egy pohár ásványvíz a nagy melegben. Bár a félárnyékos helyen még mindíg elviselhetőbb volt a hőség, mint leérve a városba. Nem sokkal fél hét után indultunk vissza a 61-es villamossal a Széll Kálmán térre, ahol szétszéledt a csoport.
Remek nyári időnk volt, köszönet az Égieknek!