Ideje ismét mesélni. Van mit.
Az ember saját magának nem tartja számon, szerettein annál inkább. Január 30-án betöltöttem 38. életévem. Mivel nem tartom számon, nem is szoktam számba venni eddigi életem. De sokan köszöntöttek, akiknek viszont ezúton is szeretném megköszönni a jókívánságokat.
Még 2011. Szilveszterén történt, amikor is a Farkas Teaházban találkoztam egy kedves lánnyal, Szalay Rékával, akivel azóta több alkalommal is találkoztam már, sőt, az utóbbi időben már nem csak ott, hanem egyre inkább máshol is - függetlenül attól, hogy egyébként a Teaház sajnos csődbe ment. Legutóbbi nagy találkozásunk a Balaton körüli Tandem-túra volt, ahol több napot töltöttünk együtt. Mostanra pedig egyre szorosabbá vált a kapcsolatunk - az elmúlt hétvégén pedig igazán úgy éreztem, hogy itt az ideje nyíltan kimondani érzéseink: járunk. Igaz, nem mindennaposak a találkozások, leginkább csak hétvégéken találkozunk egyelőre, de sok közös vonásunk van, vannak közös témáink, nagyjából azonos érdeklődési körünk. Erre mondják azt: Alakulóban van valami... Az elmúlt vasárnapot együtt töltöttük, és együtt ünnepeltük születésnapom.
E hét szerda esti "Fillagória - A védett közösségi tér" című műsorunkban Lencse Mátéval, az Igazgyöngy Alapítvány munkatársával beszélgettünk, aki a "Főállású Angyal" project keretében 2013. szeptemberétől idén 2014. augusztusáig a Vodafone Magyarország Alapítvány támogatásával végzi tevékenységét. Az Alapítvány célja, hogy megélhetést biztosítson hátrányos helyzetben lévő kistérségekben élő családoknak, főképp önellátó gazdálkodás segítségével. A műsorban kérdeztem L. Ritók Nórát, az Alapítvány ügyvezetőjét is.
