HAJNALI FÉNY

Mottó: "Ha az élet már mindent megtagad Te légy csak mindíg önmagad. Mindegy, bárhova lépsz, soha vissza ne nézz Légy önmagad, mert csak így leszel szabad...!" (Kasza Tibor: "Menj tovább" - a Crystal dala)

Friss topikok

Linkblog

ZÖLD ÚT

2013.08.18. 22:50

szerző: RUZSA_VIKTOR

A Mozdulj Közhasznú Egyesület idén harmadik alkalommal rendezte meg Balaton körüli tandemtúráját.  Mivel idén augusztus 20-a, államalapító Szent István királyunk ünnepe keddre esik, így a 19-i hétfői nappal együtt, melyet jövő szombaton, 24-én kell ledolgoznunk, négynaposra nyúlik az ünnepi hétvége.  A túra szokás szerint rugalmas, bárki bármikor csatlakozhat, és addig,  ameddig lehetősége adódik rá, teljesíthet több szakaszt, és tapasztalhatja meg a tandemezés élményét, az együtt mozgás, a sport és a jó hangulatú társaság örömét.   A szervezők e túrával arra kívánják meg felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a fogyatékossággal élő emberek nem szánnivaló emberek, hanem éppen ugyanolyan teljes értékű életet élhetnek, mint bárki más.  Az elmúlt években a Civil rádió munkatársaként hírt adtam az Egyesület ezen kezdeményezéséről is, sok egyéb más tevékenységéről szóló tudósításom mellett. Sőt, idén volt lehetőségem arra, hogy  megtapasztalhassam ezt az élményt, anyagi lehetőségeim és életem egyéb  dolgai úgy hozták, hogy egy napra becsatlakoztam a túrához, és a túra leghosszabb, 74 kilométeres szakaszát teljesíthettem.

 

 

16-ára, péntekre egy nap szabadnapot kértem call center-es munkahelyemen, mert amikor telefonon egyeztettem az Egyesület elnökével, és megbeszéltük, hogy a szombati szakaszba szeretnék csatlakozni, szólt, hogy  péntek délután indulnak, és felajánlotta, hogy tartsak velük, mivel ők a  Drégelyvár utca, Mester utca sarkáról indulnak, délután kettő körül. Így hát odamentem a délután két órás megbeszélt időpontra, és együtt indultunk el néhányan Balatonlellére, ahol az első megállónk volt, illetve a többiekkel való találkozóra  került sor, délután 17 órakor. Jelenlétével megtisztelt bennünket a város polgármestere is.  Mindenek előtt meglátogattuk azt az emlékfát, melyet még két évvel ezelőtt, az első túra résztvevői ültettek. Nagy örömünkre szolgált, hogy az akkor másfél méteres   tölgy mára már három méteresre nőtt, és még mindig  rajta voltak a résztvevők által elhelyezett szalagok, mind az első, mind pedig a második évben elhelyezettek. A szalagokra pedig a túrák dátumai, illetve az Egyesület neve  van írva. Természetesen most is került rá egy világoszöld színű szalag az idei túra dátumával. A Polgármester Úr kérdésemre – miután megkérdeztem tőle, hogy a gyakran szélsőséges időjárás ellenére hogyan sikerült így megóvni a fát – elmondta, hogy két évvel ezelőtt garanciát vállalt arra, hogy munkatársaival igyekszik megóvni, és kellő odafigyeléssel gondozni. Úgy tűnik, gondoskodásuk meg is hozta   gyümölcsét, mert a fa szépen növekedik.  

 

E találkozót követően egy gyors látogatást tettünk a helyi Afrika Múzeumba, ahol néhány trófeát és afrikában honos vadállat kitömött-, vagy kiterített testét nézhettük meg, majd irány Rátpuszta, ahol  szállásunk volt éjszakára. Út közben még egy borpincészetet is meglátogattunk, amelynek jóvoltából néhány üveg bort kaptunk, mely az esti vacsorához elengedhetetlen volt.    A szállás egy lovarda panziója volt, amelyben tetőtéri szobákat kaptunk. Az udvaron – nem számoltam meg –  vagy tizenöt ló egy hosszú istállóban, egy  ritkaság számba menő keresztes szamár, mely szőrzete miatt nagy népszerűségnek örvendett. Piszkosfehér szőrzetén a gerinc vonalán hosszú fekete egyenes csík mentén felálló szőrszálakkal, és a nyaki részén pedig ezt keresztezte egy másik, hasonló fekete csík. A gazda elmondása szerint, ha kiterítenénk a bundáját, és fentről néznénk, valóban egy keresztet  látnánk rajta. Néhány póniló és két kutya – jól megfértek együtt az udvarban.  Este a szállástól néhány méterre egy csárdában kaptunk vacsorát, finom zsíros kenyérrel és jó borokkal, pálinkával vártak minket. A háttérben ostorpattogások és lódobogás, valahol ép egy lovas bemutató zajlott, melyre a mi szálláshelyünket biztosító lovardából is vittek ki vagy három lovat.  Nem maradtunk sokáig, néhány szelet zsíros kenyér és két-három pohár  zamatos bor után jónéhányan elindultunk a szállásra, mert alaposan kipihentnek kellett lennünk a szombati túrára, amely a négynapos rendezvénysorozat leghosszabb túrája, összesen – mint annak végén Tálos Marianntól, az Egyesület elnökétől megtudtam – 74 kilométer volt.

 

Szombat reggel fél hét után ébresztő, egy gyors reggeli a már említett szomszédos helyen, aztán elő a tandemkerékpárokkal, egy gyors bemelegítés – közben két TV-társaság, az RTL Klub és a Somogy TV munkatársai tiszteltek meg minket jelenlétükkel,  és készítettek egy-egy rövid tudósítást, utóbbi a közmédia számára is  rögzített anyagot. Jelen voltak  az indulás pillanatában, a túra első perceiben, megörökítették az első néhány „lépést”, vagyis az első néhány méter mgtételét a tandemekkel. Sokan voltak a tavalyi és a tavaly előtti résztvevők közül is, de sokan voltak, voltunk újak is. Voltak olyanok, akik egy-két napra  csatlakoztak, voltak olyanok is, akik később érkeztek, és nem kevés olyan is, akik végig maradnak a hosszú hétvégén – ki-ki  lehetősége szerint. Az idő fantasztikus volt, nem volt túl meleg, harminc fok körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés, szinte szélcsend, bár a tandemezés során gyakran kerültünk  a széllel szemben, amely által a hőérzetünk kissé lecsökkent, így  a déli napsütés is elviselhető volt.  Az első megállónk Siófokon volt, kb. délre értünk oda. Sőt, talán a város templomának harangját véltük hallani út közben, keveredve a szél süvítésével, amelyet a kerékpárok okoztak. Átlagosan 14-15 kilométeres sebességgel  mehettünk. Voltak egyenes szakaszok, lejtősek, lankásabbak, és néhány helyen apró dombok is próbára tettek minket. Olyan is volt, ahol tolni kellett a kerékpárokat, mert biztonságosabbnak ítéltük meg, mint biciklizve áthaladni ezeken a szakaszokon. Szerencsére azonban ilyenből nem sok volt.  A  tandemezés úgy zajlik, hogy bárki jelentkezhet kísérőnek, aki  szívesen segít látássérült embertársainknak, szívesen sportol, és tölt el néhány napot egy kellemes társaságban. Egy-egy tandemen elöl éplátók, hátul pedig kizárólag látássérült ül. Fontos, hogy vezető és utasa szinkronban legyenek, együtt tekerjenek, és maximálisan megbízzanak egymásban. A kölcsönös bizalom amúgy is minden túrán elengedhetetlen, hiszen  a biztonságos, balesetmentes közlekedés érdekében fontos, hogy nyugodt körülmények között tudjunk közlekedni. Szerencsére ezzel soha sem volt gond – most sem. Én egy nagyon kedves fiatalemberrel, Pinke Ákossal tekertem, akivel pillanatok alatt összebarátkoztunk, és – bár első alkalommal volt része ilyen túrában – maximálisan összeszokott párossá verbuválódtunk.  Dél körül tehát megérkeztünk Siófokra, ahol a város alpolgármestere fogadott minket. Jól esett oltani a szomjunkat néhány üveg szénsavas és szénsavmentes ásványvízzel és egy pár sajtos pogácsával, majd háromnegyed óra múlva tovább  indultunk. A következő megálló – mivel eddig a Balaton déli partján tekertünk – már a tó északi  kanyarulatánál lévő Balatonkenese volt, ahová délután fél négy körül érkeztünk meg. A várost megelőző vasúti átjárónál volt a túra legnehezebb szakasza, ahol jónéhány méteren tolnunk kellett a bicikliket a nagy emelkedő miatt.   Kenesén egy vendéglőben  ebédeltünk, vagyis evett, aki megéhezett. Én csak rettentően megszomjaztam, ezért én beértem egy korsó hideg sörrel.  Ezt követően tovább haladtunk szombat éjszakai szállásunk, Balatonalmádi  felé. Ha a megállókat leszámítjuk, akkor - mivel délelőtt tízkor indultunk - nagyjából nyolc óra alatt sikerült teljesítenünk ezt a távot. Nem mellesleg, a  Balatont teljes egészében körbeveszi  egy, zöld jelzéssel ellátott kerékpárút. Sokan egyetlen negatívumként az út egyes szakaszainak állapotát kifogásolták, mondván, meglehetősen elhasználódott, ráférne már egy alapos felujítás.  Este az   almádi strandon épp a hagyományos borfesztivál zajlott. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Mozdulj Egyesület is meghívást kapott e fesztiválra. Este fél hétre vártak minket a színpadra, ahol bemutatták Egyesületünket, utána pedig Napsugár Anna jeltáncművész és Krizbai Teca énekes  adott egy negyedórás műsort. A produkció  különlegessége volt, hogy Anna  Teca egyik dalát jelnyelven tolmácsolta, táncolta el a nagyközönségnek. Emellett persze mindketten énekeltek  saját dalaikból is kettőt-kettőt.   Ezután tudtam meg, hogy a tavalyi túra résztvevői itt is ültettek fát, azt is megnéztük, és örömmel nyugtáztuk, hogy az a fa is  egészséges, szépen cseperedik. Rá is került egy szalag, mely az idei túra emlékét őrzi.  

 

Ezt követően még egy pár perces beszélgetésre jutott idő néhány helybélivel, a színpad mögötti standokon az érdeklődők kipróbálhatták a tandemezést, megnézhettek néhány „vakos” eszközt, dominót,  és még ki tudja, hányféle, látássérültek által használt eszközt.  

 

ezt követően aztán  elindultunk szállásunkra. Mariannék felajánlották, hogy ne utazzam késő este, inkább majd vasárnap reggel, így az éjszakát még ott töltöttem.

 

 

 

Igazán remek  időt tölthettem együtt Barátaimmal, és a jónéhány régi Barát mellett újakat is megismerhettem. Köszönet mindenért Dr. Tálos Mariannának és  családjának, közös  barátainknak a szervezésért, hogy idén is  létrejöhetett a Balaton körüli tandem-túra. 


Ahogy kedves barátom, Szalay Réka fogalmazott az egyik interjúban: "Áldás annak, aki a tandemet kitalálta..."

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnali-feny.blog.hu/api/trackback/id/tr785466374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.