Mozgalmas és örömtelli napom volt ma.
Reggel fél nyolckor ébredtem fel, vagyis keltett az ébresztőórás mobiltelefonom. Odakint csodálatos, gyönyörű napsütés, tavaszias idő - öröm volt kinyitni az ablakot. Azonban nem volt sok időm gyönyörködni benne, mert - ahogy múltkori "Fillagória" adásunk kapcsán ígértem Hallgatóinknak - ma délelőtt rögzítettük a jövő szerdai, következő "Fillagória" adásunk, így irány a stúdió, ahová reggel 9-re érkezett két kedves vendégem: Dr. Farkas Henrietta, a SOTE III. Belgyógyászati Klinikáján működő Országos Angioödéma Központ vezetője, valamint a Ritka Betegségek Világnapja egyik fellépő művésze, Napsugár Anna jelnyelvi táncművész, aki több, mint tíz évvel ezelőtt dolgozta ki eddig világszerte egyedülálló koreográfiáját: a jelnyelvet ötvözte a tánccal, ennek segítségével hallássérültek számára teszi élvezhetővé a könnyűzenét - kezdetben mások által írott és előadott dalokra készített és mutatott be koreográfiát, mára már azonban 11 saját dallal is előrukkolt. A velük készített stúdióbeszélgetést, interjúkat jövő szerdán este 20:00 órától hallhatjátok a Civil Rádióban.
11 előtt pár perccel készültünk el, Anna férjével, aki egyben managere is, Jánossal érkezett, s hálájuk jeléül, mert szerették volna megköszönni a meghívásom, meghívtak egy kávéra a Fonó büféjében, melyet aztán végül felhoztak nekem a Szerkesztőségbe, mert nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy "őrizzem" a stúdiót, mivel épp előre felvett műsorok - vagyis egész pontosan műsorismétlések - mentek adásban, s az adást vezérlő technikus Kollégánknak, Romsics Balázsnak rövid időre, nagyjából fél órára el kellett mennie. Amíg Balázs házon kívül volt, én a vezérlőben épp Szörényi Tbi Kollégánk e hét szerda esti "Rampa" című műsorának ismétlését hallgattam, mely műsor vendége Bárdy Gábor, a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete Budai Információs Központjának vezetője volt, akivel épp a hazai akadálymentesítés és a kerekesszékesek helyzetéről, mindennapjairól beszélgettek. Annáéknak viszont el kellett menniük, így sajnos nem tudtak megvárni a büfében, így felhozták a kávét, majd búcsút vettünk egymástól. Miután Balázs visszaérkezett, elindultam, Édesanyámhoz mentem egy finom ebédre, rakott krumplira, majd este hat körül indultam haza.
Pár perce pedig egy újabb örömtelli esemény részese lehettem: a Fonó egyik rendszeres fellépője, a Kormorán Memory Band épp amerikai turnén van, hogy az ott élő magyarokkal közösen ünnepelje meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját, március 15-ét. Amerikai turnéjuk során fellépnek - többek között - New York-ban, Kanadában, ma este épp Kanadában koncerteznek, ottani idő szerint este fél nyolckor, vagyis magyar idő szerint e hét vasárnapra virradó éjjel fél egykor. Erről, a legújabb hírekről, velük történtekről a Facebook-on szereztem tudomást, mikoris idehaza Vereczkei Attilával, az együttes billentyűsével beszélgettem, aki néhány napja ünnepelte születésnapját - ezúton is sok boldogságot! Közben Anna is csatlakozott a chat-hez, így vele osztottam meg elsőként ezt az örömtelli érzést, hogy milyen büszkeséggel tölt el, hogy a Zenekar Amerikába is elviszi a magyar folkrockot, bizonyítva ezzel, hogy - mivel már több hónapja tervben volt a turné, az ott élő magyarok meghívására érkeztek - a tengeren túl is élnek magyar ajkúak, akik a magyar zenét szeretik, és szívesen hallgatják. Anna pedig úgy reagált: "Az internet sok öröm forrása..."
