Sikeresen lezajlott a "Felvétel indul" címmel szervezett utómunka-asszisztens-képző filmes tanfolyam a Csömöri Rehabilitációs Intézetben. A tanfolyam a "Társadalmi Megújulás" Operatív Program (TÁMOP) 5.5.4/A/9-es, Európai Unió által támogatott project keretében valósult meg. Az eredményes munka gyümölcseként a Doku Art moziban ma délelőtt 11-től láthattunk részleteket a 20 vizsgafilmből, és a résztvevők átvehették OKJ-s oklevelüket. Több résztvevővel is sikerült interjút készítenem, a legizgalmasabb azonban mégis az egyik résztvevő, Kun Judit személyes ismerőse, a népszerű táncdalénekes, előadóművész, újságíró, Poór Péter, aki "külső szemmel" láthatta a hallás- és mozgáskorlátozott résztvevők, immár alkotók munkáit. Hogyn is értékelte? Meghalljátok majd!
Emellett megtisztelte a rendezvényt jelenlétével Bernáth György, a Magyar Rádió egykori bonni tudósítója, ma az Országgyűlési Biztosok Hivatalának sajtóreferense, aki az egyik tanára volt a tanfolyamnak, továbbá interjúk készültek néhány alkotóval: Csapó Péterrel, aki 14 éve súlyos autóbaleset következtében súlyos fejsérülést szenvedett, beszédközpontjának 70 százaléka sérült, újra meg kellett tanulnia beszélni, az akkor egyetemista fiatal gyakorlatilag minden addigi képességét elveszítette, de sikerült talpra állnia, mindent újra megtanulnia, még ha beszédkészsége nem is lett száz százalékos, és jól hallható a visszamaradt sérülés. Filmjének címe: "Ember, küzd...". Továbbá Vér Szabolccsal, aki nagy példaképéről, Charley Cheplin-ről készített filmet, amely film arról szólt, hogy a múlt század elején a némafilmek korában alkalmaztak siketnémákat is, mivel ott csak "mutogatni" kellett, ám a hangosfilm előretörésével az ő munkájuk megszűnt, és ma már egyáltalán nem alkalmaznak hallássérülteket a filmiparban. Végezetül Kiss Balázzsal, aki mozgáskorlátozottként "A fagyi visszanyal" címmel egy olyan filmet készített, melyben azt mutatja be, milyen nehezen képes egy fogyatékossággal élő fiatal ma munkát találni. Nem akármilyen módon mutatta ezt be: "ép" embereket jelentkeztek különböző állásinterjúkra, egy-egy állásinterjún a munkaadót képviselő személy vagy hallássérült, vagy látássérült volt, és az állásinterjún azt kérdezet az "épektől", hogy ismeri-e a jelnyelvet, mert ez itt alapkövetelmény, vagy ismeri-e a látássérültek életét, mert ennek ismerete az állás betöltéséhez elengedhetetlen, stb. És bizony az "épek" sorra buktak el az állásinterjúkon. A filmek viszonylag "besédesek" voltak, így ezek a mi számunkra is közérthetőek voltak, még a Charley Cheplin-ről szóló is, mivel a filmek alkotói ügyeltek a klasszikus drámai elemekre, vagyis a folyamatos elbeszélésre, párbeszédre, melyekből volt lehetőség megismerni az egyes szereplőket , azok karakterét, jellemét. A dolog érdekessége még, hogy az egyes filmekből csak 5-6 perces részleteket láthattunk, mivel egy-egy film olyan hosszú, hogy mind a 20 film levetítése még estig is eltartott volna, noha kétségtelenül szívesen néztük, hallgattuk volna őket akár estig is. A rendezvény végén a filmeket Palotai János filozófus, filmesztéta, ahogy maga fogalmazott, "képmutató" méltatta, kiemelte Csapó Péter és Vér Szabolcs filmjét, szójátékkal élve, utóbbiét "vérprofi"-nak nevezte, előbbiét pedig egy olyan, hamarosan a mozikba kerülő, 8 Oscarra jelölt filmhez hasonlította, melyben a dadogó király próbál meg beszélni tanulni (a film címére és főszereplőjére sajnos már nem emlékszem), a lényeg, hogy a hasonlat pozitív értelmű volt, a Tanár úr annyit mondott, hogy "Neked jobban elhiszem..." - mármint Péternek, annyira hiteles volt az alakítása. Vele is skerült egy rövid interjút készítene, valamint Fodor Gáborral, a Hálózat TV munkatársával, aki a szakmai gyakorlatot koordinálta, többek között elmondta, hogy a résztvevőknek lehetőségük volt látogatást tenni az új, egyébként is nyílvánosan is látogatható MTV Látogatóközpontban, valamint rekonstruáltak élő helyszíni közvetítéseket, a csömöri intézetbe kihelyezett kamerák, közvetítőkocsi segítségével.
Természetesen esélylatolgatás is volt, hogy vajon a tanfolyam résztvevői el tudnak-e helyezkedni majd a filmes szakmában, erről azonban a vélemény rendesen megoszlik. A szomorú az, hogy maguk az érintettek nem túl derűlátók, ám mégis reménykednek, hiszen azért végezték el ezt a tanfolyamot, mert bizonyítani szeretnének.
Az eseményről készült riportom - a tervek szerint - február 4-i, pénteki "Handycap" adásunkban hallható majd.
Ezúton is szeretettel és tisztelettel gratulálok az újdonsült ifjú Kollégáknak!
