Túl egy újabb nehéz napon...
Délelőtt, nem sokkal tíz óra előtt - meglepetésre, de nagy örömömre - Édesanyám jött fel hozzám, kíváncsi volt, hogy vagyok, s ha már erre járt, hozott otthonról egy kis házi készítésű, pácolt húst főtt krumplival, ebédre. Nem sokkal 11 után együtt elindultunk, én délre újabb kezelésre voltam berendelve. Mondtam a Doktor Úrnak, hogy most úgy viszket jobb lábfejem, hogy szinte a falat tudnám vakarni. A Doktor úr délelőtt megvígasztalt, hogy ez már a gyógyulás jele, gyógyulófélben van, csak lassan.
Este pedig Skype-on felhívtam apai Nagymamám, akivel közel egy órát beszélgettünk. Mivel elfoglaltságaim miatt sajnos csak ritkán, havonta egy-két alkalommal találkozunk személyesen, ilyenkor jól esik néha kibeszélni magunkból az elmúlt hetek történéseit, problémáit. Most viszont meghívtam őt jövő vasárnapra, augusztus 8-ára, mert az utóbbi alkalmakkor mindíg én mentem hozzá, ő már régen volt nálam - viszont mostt itt a remek alkalom, például, hogy eldicsekedhessek szépen felújított, linóleumozott lakásommal.
Beszélgetésünket követően pedig Édesanyám hívtam telefonon, aki - lévén Judit - július 30-án ünnepli névnapját anyai Nagymamámmal együtt, akivel viszont most vasárnap találkozom. Ezúton is sok boldog névnapot kívánok Nekik is, és minden kedves Judit nevű Ismerősömnek, Barátomnak, Kollégámnak sok-sok szeretettel!
