Vasárnap reggel fél nyolc...
Az a fránya mobiltelefon, meg aki előző este beállította ugye, hogy jól felébresszen... De hát kénytelen voltam ébresztésre állítani, mert bár rendes ember vasárnap nem áll neki dolgozni, mi mégis nagy munkában voltunk, hogy lehetőség szerint estére túl legyünk a tervezett felújítási munka nagyján és nehezén.
Nem sokkal azután, hogy kikászálódtam ágyamból, megszólalt a kaputelefon. Édesanyám érkezett, mint kiderült, közben telefonon megbeszélték Péterrel, hogy érdemesebb lenne egy új fürdőszobacsapot venni, mint a régit javítgatni. Közben Édesanyám férja, Laci is megérkezett, akinek munkahelyi elfoglaltságai még sokszor - most is - hétvégére is elszólítják, mára virradó éjszaka is dolgoznia kellett, de még mielőtt pihenni tért volna, eljött, hogy megnézzék, pontosan milyen méretű csaptelepre van szükség - bár mint kiderült, szerencsére fürdőszobámban szabvány csaptelep van, így nem volt gond a vásárlással. Nem sokkal fél kilenc után el is indultak vásárolni, közben találkoztak Péterrel, így visszafelé már együtt jöttek. Nem sokkal 11 után ide is értek, szerencsére néhány perc alatt sikerült az új csapot a helyére csavarozni, így dél körül már rendesen lehetett használni a fürdőszobát.
Szerencsére az új csaptelep - ellentétben a korábbival, már egykaros, ugynevezett keverős csap, kerámiabetéttel, így ezzel remélhetőleg már jópár évig nem lesz gond.
Laci hazament pihenni, mi pedig folytattuk a tegnap megkezdett linóleumozást, igaz, a konyhában már csak apró simítások voltak, olyanok, mint például az ablak alatti padlószegély felragasztása, a szegélyek mentén keletkezett hullámok kisimítása, amelyek állítólag az idő múlásával majd egyre inkább megszűnnek, ahogy a PVC és az alatta lévő ragasztó kellőképpen összehúzódik, és rásimul az alatta lévő aljzatra.
Közben nem sokkal fél kettő után egy hajdúböszörményi úr, Jakab Zsolt hívott, akitől néhány napja kapott levelet Szerkesztőségünk. Jakab Úr sérült embereknek indított társkereső szolgáltatást, ennek kapcsán keresett meg minket, hogy szeretné széles nyílvánosság előt is hírdetni, s mivel a drága reklámokért fizetni nem tud, gondolta, hogy nálunk, mint közösségi rádióban van olyan műsorkészítő, aki szívesen foglalkozna e témával. Természetesen Rádiónk Műszaki Igazgatója, MAgyar Ádám, aki a levelet először olvasta, részemre továbbította a levelet, hogy ha gondolom, vegyem fel a kapcsolatot Jakab úrral. Így is történt, e hét pénteki "Handycap " adásunk után vettem fel vele a kapcsolatot emailben - ő az egyik tervezett (illetve mostmár nem is csak tervezett) jövő heti interjúalanyom. Jakab Úr ezért hívott, hogy egyeztessük a részleteket, természetesen örömmel vállalja az interjút, de csak telefonon tudja, miután Hajdúböszörményben él. Cserébe viszont megígérte, hogy amennyiben egy általa megadott emailcímre időről-időre, küldünk bármilyen műsorunkkal kapcsolatos műsorajánlókat, akkor azt közzéteszi egy általa üzemeltetett levelezőlistán. Ebben meg is egyeztünk. . Természetesen telefonbeszélgetésünket követően rögtön jeleztem Kollégámnak, Horváth Lacinak az interjú létrejöttét, viszont mivel őt telefonon nem tudtam elérni, maradt a nálunk már jól beált email.
Délután kettő után már csak az előszoba volt hátra a mára tervezett munkák közül, miután megállapítottuk, hogy a mellékhelységek padlózása már a következő alkalomra marad, amely valószínűleg - Péter munkahelyi beosztásától függően - valamikor a jövő hét második felében lesz.
Szerencsére az előszoba - bár több körülszabni való PVC volt a gázcső- és egyéb sarkok sarkok keltette zegzugos helyeken - kisebb alapterülete miatt jóval hamarabb elkészült, mint a konyha, nem beszélve a bútorokról, mivel előszobámban csak egy cipősszekrényt és egy cipőtartó polcot kellett ideiglenesen elhelyezni szobámban, így már nem sokkal délután öt előt elkészült. Közben Édesanyám a konyhában most sem maradva hűtlen saját magához, lázas házitündérkedésbe kezdett, és egy nagy tál paprikás krumplit készített ebédre, melyből már-már inkább vacsora kerekedett.
Utána pedig még arra is volt még körülbelül fél órányi ideje, hogy a tíz évvel ezelőtt, jelenlegi lakásomba történő beköltözésemkor vásárolt, régi mosogatóm újjá varázsolja, fehér zománcfestékkel, egész belsejét és szegélyét alaposan kifestette, így most úgy néz ki, mint új korában sem, kicsit fehérhez közelítő halványsárga.
Este kilencre pedig a visszapakolással is végeztünk, igaz, Péter hamarabb elindult, mivel már várták őt otthon, és hétfőn reggel korán, már reggel fél nyolcra be kell érnie munkahelyére.
Szerencsére mostmár minden a legnagyobb rendben, és a helyén van, és minden úgy alakult, ahogy terveztük - köszönet ezért Édesanyáméknak.
