Néhány hónap híján 39 évet megéltem, de mind máig nem adatott meg, hogy a .egnagyobb magyar énekes, Sztevanovity Zorán egész estés koncertjének élményét magaménak tudjam. Mind máig. Ma este ugyanis megadatott, méghozzá a Budaörsi Városi Sportcsarnok, Uszoda, és Strand területén, egész pontosan a Sportcsarnok épületében rendezett jótékonysági koncertjén. A koncert teljes bevételével a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete munkáját segítik a fellépők. Nagy büszkeségünk, Agárdi Szilvia is megtisztelte, sőt, ahogy egy általam nagyon kedvelt TV-s személyiség mondani szokta, jelenlétével emelte a mai este fényét. Csányi István zseniális szaxofon- és billentyűjátéka, Sipeki Zoltán gitárjátéka, Horváth Kornél ütős szólói, Gyenge Lajos fergeteges dobjátéka, három gyönyörű hangú vokalista hölgy, na és persze Sztevanovity Zorán , az örök ifjú énekes. És persze nem maradhattak el a tipikus közönségénekeltető nóták, a "Mi kéne" és az "Apám hitte" című slágerek, gyermekkorom kedvencei sem. Régi és új dalok, köztük a "Kell ott fenn egy ország" című örökbecsú világsláger, mely jelenlegi lelki állapotomban kimondottan lélekemelően hatott, ugyanis e hét csütörtökről péntekre virradó éjjel 80 éves korában elment apai Nagymamám nővére.
Emellett két interjút is készítettem, egyiket Zoránnal, a másikat pedig a koncert fővédnökével, Wittinghoff Tamással, Budaörs újra, immár hetedjére választott polgármesterével, amely interjúkat kedden, október 28-án hallhatjátok a Civil Rádió 16:00 órakor kezdődő délutáni, "117 perc" című magazinjában. Remélhetőleg addigra már azt is tudni fogjuk, hogy mennyi gyűlt össze az Egyesület javára. Az biztos, hogy szinte teltházas buli volt, a Sportcsarnok küzdőtere is és a lelátó is majdnem tele volt, a parkolóban pedig egy tűt nem lehetett letenni. A város közlekedése viszont, hát hogy is mondjam, hagy némi fejtörést a Polgármester Úr és munkatársai számára. Ugyanis a Móricz Zsigmond körtéről a 240 E jelzésű busszal a Templom térig kellett menni. Délután háromnegyed ötkor száltam fel az Urániánál a 107-es buszra, 17 órakor a Ferenciek terén, majd pár perccel később már a Móriczon voltam. Onnan alig negyed óra volt az út az expressel. 17:24-kor már a Templom téren voltam, azonban onnan a Sportcsarnok felé induló, ahogy ott a buszmegállóban a helyiek csúfolták, "iskolabusz", egy rövid fehér kisbusz csak 18 óra után pár perccel érkezett. El is késtem hát, ahogy jó rádióshoz nem méltó, mármint persze nem a 19 órakor kezdődő koncertről, hanem a Zoránnal előre egyeztetett interjú-időpontról, mivel 18 órára ígérkeztem a Művész úrhoz, a hangbeállás végére.
Többet szobroztam a Templom térnél, mint amennyi idő alatt a lakásomtól a Körtérig, ill. a Templom térig eljutottam. Visszafelé pedig este nyolckor indult az utolsó kisbusz, így igénybe kellett vennem a Budaörs Taxi szolgáltatását, igaz, nem volt vészes, 670 Ft-ért elhozott a Templom térig. A bulinak kb. fél tízkor lett vége, utána még pár kedves szó az Egyesület Elnökével, Nyikes Fatimével, majd tíz előtt nem sokkal az intézmény egyik portása megadta a Budaörs Taxi számát, a telefonhívástól számított negyed óra múlva meg is érkezett a taxi, három perc alatt a Templom téren voltam, onnan már csak alig 10 perc a Kosztolányi Dezső tér, ahol a 240 E-vel közös buszmegállóban a 107-es buszra át, majd irány az Astoria, ahová 11 előtt pár perccel érkeztem meg. Szóval a budaörsi közlekedést leszámítva egy felejthetetlen élmény volt a ma este.
Köszönet érte Zoránnak és zenekarának!
