Valamikor a XX. század elején kezdődött...
Budapest XIV. kerületében, Zuglóban - a Hermina úton áll egy épület. Mai számozás szerint a Hermina u. 47. szám alatt. Hogy a XX. század elején hány szám lehetett, erről nincs tudomásom, de annyi bizonyos, hogy az ott álló épület akkoriban Gróf Sipeki Balázs báró villája volt. Sipeki Balázs az 1940-es években bekövetkezett halála előtt az épületet végrendeletében a vakokra hagyományozta. Az épület alagsorában akkoriban is, és azóta is, egészen az 1990-es évek derekáig működött cselédlakásban, később szolgálati lakásban élt Györkös János feleségével, akik a Báró halála után a később megalakult Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Budapesti- és Pest megyei Székházának gondokai voltak. Később, az 1980-as évektől kezdve az épület alagsorában működött egy Regeneráló- és Egészségmegőrző Centrum, melynek vezetője az 1990-es évek közepéig Farkas Péter volt, aki gyógymasszörként tevékenykedett ott. A Györkös házaspár, később Györkös János halála után özvegye gyakran jártak hozzá frissítő masszázsra és egy-egy kellemes beszélgetésre, így Péter sokat hallott az egykori villaépület életéről, arról, hogy már a Szövetség megalakulását követően milyen nagyszerű kultúrális élet folyt ott. Később ez kissé alább hagyott, így öt évvel ezelőtt Péter méltán érezte úgy, hogy feleségével, Fabók Judittal együtt megpróbálja feleleveníteni ezen régi hagyományt, és létrehozták a Vakbarát Klubot, mely nyitott, rendezvényeikre bárki jöhet, akinek kedve tartja, aki kedvet érez egy kellemes időtöltésre, baráti társaságra vágyik. Jómagam még 1994-ben kezdtem járni az Egészségmegőrző Centrumba, melyet mi egymás között egyszerűen csak konditeremnek hívtunk az ott található edzőpadok, futógépek miatt, amellett, hogy szauna és masszázslehetőség is a rendelkezésünkre állt. 1998-tól a konditermet más vezette, én még akkoriban is rendszeresen jártam oda, egészen 2002-ig, ameddig a Szövetség vezetősége gazdasági okokra hivatkozva úgy döntött, bezáratja a helységet. Péterékkel akkortájt megszakadt a kapcsolatunk, de természetesen - hála az internetes közösségi oldalaknak, az elektronikus médiának - öt éve újra egymásra találtunk, s a régi barátság újra éledt. A Vakok Baráti Köre gyakran jön össze a Szövetségtől nem messze található Városligetben, a Vakok Kertjáben - így történt ez tegnap, augusztus 20-án is, amikoris délelőtt 11 órától kellemes beszélgetésre, közös karaoke éneklésre, kikapcsolódásra vártak minket.
Remek hangulatú beszélgetés volt, természetesen nem hiányozhatott a jól behűtött sörebéd gyanánt pedig sülthúszsíros kenyér lilahagymával. Nem sokkal este nyolc előtt zárt a Kert, így este kilenc előtt értem haza. A tűzijátékot ezúttal a TV-n keresztül néztem. Idén májusban Borsod Abaúj Zemplém-megyében és a Délvidéken komoly károkat okozott a rendkívüli esőzés, heves árvizek, több ezer ember vált szinte teljesen földönfutóvá, így az ország egy emberként fogott össze, az újonnan megválasztott kormány pedig - Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével - idén augusztus 20-át az Összefogás Napjává emelte, ezért a központi költségvetés nagyrészét az árvízkárosultak megsegítésére fordították, így az idei tűzijáték a szokásosnál szerényebb keretek között, mindössze 18 percig tartott.
Ma pedig apai Nagymamámnál voltam egy kellemes szombati ebéden, na és persze egy kellemes szombat délutánt töltöttünk együtt.
