„Nincs ilyen, hogy vakok világa… Ugyanabban a világban élünk mindannyian, legfeljebb különböző stratégiai megoldásokat kell, hogy találjunk a különféle problémákra” – vallja, és mondta el Susovich Erika, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének közösségfejlesztő mentora azon az érzékenyítő programon, melyet December 12-én tartottak a Sztehlo Gábor Gimnáziumban. E tanítás nélküli munkanapon az iskola diákjai több szekcióban ismerhették meg a romákkal vagy akár a hajléktalansággal kapcsolatban felmerülő kérdéseket, de találkozhattak még Holocaust-túlélővel is, illetve megismerhették a különböző fogyatékossággal élők mindennapi problémáit, élethelyzetét is.
A látássérült emberek mindennapi életét bemutató szekció két tanteremben zajlott.
Az egyikben Susovich Erika és Miks Csaba különböző játékos feladatokkal szemléltették a látássérültek számára nem is oly egyszerű, egyébként hétköznapi, alapvető szituációkat, mint például a különböző pénzérmék, illetve papírpénzek felismerését, különféle háztartási cikkek, fűszerek, teák, kávé illatok alapján történő felismerését, vagy épp egy pohár víz kancsóból történő töltését – természetesen valamennyi önként vállalkozó bekötött szemmel vett részt a helyzetgyakorlatokban. A programok reggel nyolctól körülbelül délig tartottak, ez alatt több osztály vagy csoport vett részt az előadásokon, helyzetgyakorlatokon. Valamennyi diák rendkívül nagy intelligenciáról, nyitottságról, érdeklődésről tett tanubizonyságot. Sokat és jókat kérdeztek. Egyikük még arra is rákérdezett, hogy szoktak-e a látássérültek filmet nézni. Erika audionarrációval is foglalkozik, festményeket és filmeket is narrál, igaz, egyelőre még nem hivatásosként, hanem csak baráti körben, de így ő, mint gyakorlott narrátor tudott már mesélni erről. Én pedig, mint szintén látássérült ember egy korábbi, a Pesti Magyar Színházban szerzett élményem osztottam meg a diákokkal, hiszen egy színházi előadást a filmekhez hasonlóan ugyanígy lehet narrálni, ez által a látássérültek ugyanígy képesek befogadni azt.
Egy másik tanteremben Plank László, vakvezető kutyával közlekedő sorstársunk tartott előadást az érdeklődő diákoknak. Lacit természetesen Dömper nevű labrador retriever kutyája is elkísérte. Mint Laci elmondta, egy vak ember legnehezebb mindennapi dolga a közlekedés. Fontosnak tartja, hogy „Ne feltűnősködjünk a vakok között, hanem vegyüljünk el az emberek között.” Fontosnak tartja azon sorrendet, hogy a vakvezető kutyásoknak először kötelezettségeik vannak, aztán jogaik. Elmondása szerint Magyarországon 150 vakvezető kutya szolgál, ezért az emberek kevésszer találkoznak kutyával közlekedő vak emberrel. Laci egyébként aliglátó, arról is beszélt, hogy az emberek ezt a problémát nem annyira ismerik, leginkább kétféle kategóriát fogadnak el: vak (nem látó) vagy látó. A „világtalan” kifejezést nem szeretjük, régen ez a fény, a világosság hiányát jelentő kifejezés volt, de mi jobban szeretjük a „vak” vagy „nem látó” kifejezéseket. Ahogy fogalmazott: ez nem szégyen. Fontosnak tartja a közös munkát, azt, hogy a kutya bármennyire is intelligens, egy állat, aki egy 4-5 éves gyermek szintjén van. Ettől pedig nem buta, ahogy egy 4-5 éves kisgyermek sem buta, de csak azt teszi, amire gazdája kéri. Példaként említette a közlekedési lámpás kereszteződéseknél történő átkelést – a kutyák ugyanis nem látnak színeket, legalábbis etológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy legfeljebb a kéket, a sárgát ismerik fel, de alapvetően csak fekete-fehér tartományban látnak. Így bár messziről tűnhet úgy egy külső szemlélő számára, hogy ha egy vak ember elindul a zöld jelzésre, hogy milyen okos a kutyája, ahogy zöldre vált a lámpa, egyből elindul – de ez nem igaz. A kutya csak parancsszóra indul el, ha a gazdája kéri, miután tudomására jutott, hogy a lámpa zöldre váltott. Fontos, a vakvezető kutya nehéz és felelősségteljes munkát végez, amely idegrendszere számára viszonylag megterhelő, ezért fontos, hogy munka közben ne zavarjuk, ne simogassuk, és ne etessük.
Laci előadását követően az érdeklődők megsimogatták Dömpert, aki minden alkalommal, valahányszor simogatták, rendre hanyatt vágta magát, időnként pedig pacsival és puszival viszonozta a fiatalok közeledését. Laci előadását is rendkívül nagy érdeklődés kísérte.
Három diák, Dódity Noémi, Szűcs Alexandra és Both Gergely meséltek is élményeikről.
Noémi szerint nehéz lehet így vakon élni, és elsajátítani dolgokat, de a pénzfelismerő feladatban való részvétel után már fel tudja ismerni az aprópénzt. A papírpénzzel már problémája volt, hiszen azok egyformasága miatt nehéz, illetve teljesen vakon egyáltalán nem lehet megkülönböztetni őket. Gergő különböző dolgok illatát ismerte fel bekötött szemmel. Első ilyen volt a kávé, amelynek illatáról arra asszociált, ahogy édesapja reggelenként a kávéfőző hangjával ébreszti fel. Mint mondta, csak arra koncentrált, hogy mi lehetett az, de nem próbálta vizuálisan elképzelni. Alexandra mesélt egy korábbi élményéről, amikor segített egy látássérült embernek, aki elmondta neki, hogyan tud jól segíteni. Gergő is volt már hasonló szituációban, amikor is egy buszra történő felszállásban segített vak embernek.
Vicziánné Salla Ildikó intézményvezető az iskola jelenlegi névadójáról és történetéről mesélt. 2011-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház úgy döntött, hogy a XVIII. kerületben is létesít oktatási intézményt. A II. világháború előtt mintegy 200 oktatási intézményt tartottak fenn, majd az államosítás során ezeket elvették tőlük. 2011-ben az egyébként 1936-ban alapított, és azóta ugyanabban az épületben működő gimnázium mellé egy óvoda és általános iskola islétesült, így egyesített intézményként működnek. A gimnáziumot 1936-os alapítása óta 1945-től polgári gimnáziumként működött, később Steimetz Miklós, majd Hunyadi Mátyás Gimnáziumként működött. Az Igazgató asszony azt is elmondta, hogy a jelenlegi névadó, Sztehlo Gábor szerzetes nevét sajnos kevesen ismerik, pedig a II. világháborúban rendkívül fontos szerepet játszott, főképp árva és zsidó gyermekek életét mentette meg.
A maihoz hasonló érzékenyítő napot minden évben rendeznek, az esemény fő szervezője Baglyos Natália, aki az érdek-képviseleti szervezetekkel szoros kapcsolatot, együttműködést tart fenn.
