HAJNALI FÉNY

Mottó: "Ha az élet már mindent megtagad Te légy csak mindíg önmagad. Mindegy, bárhova lépsz, soha vissza ne nézz Légy önmagad, mert csak így leszel szabad...!" (Kasza Tibor: "Menj tovább" - a Crystal dala)

Friss topikok

Linkblog

39 ÉV

2015.01.31. 01:39

szerző: RUZSA_VIKTOR

Ez a fénykép még 2005. nyarán készült egy kedves barátomról, Bratkó Józsiról ésfeleségéről, Földesi Ágotáról (igaz, itt most neki csak a feje búbja látható) még a kunszentmiklósi Puszta Rádióban. Sajnos az a rádió azóta már megszünt. Akkoriban azonban hetente jártunk le oda, minden szombat délután 14 - 18 óra között készítettünk egy közös, könnyűzenei, már-már "kereskedelmi rádiós" műsort, "Délutáni szieszta" címmel. A műsor utolsó két órájában sztárvendégekkel. A műsorokat saját magunknak  archiváltattuk, tervezem, hogy a közeljövőben töltök majd fel néhány érdekes és emlékezetes, na és persze vicces mozzanatot ebből a hónapokon át tartó műsorsorozatból. Délután fél egy előtt találkoztunk a Józsefvárosi pályaudvarnál, majd egy nem sokkal fél egy után induló vonattal indultunk Kunszentmiklósra, így nem sokkal kettő előtt mindíg rendre odaértünk a stúdióba. Nagyon nagy előkészületekre ott már nem volt szükség, mivel Józsival minden alkalommal, hétről-hétre gondosan összeválogattuk a zenéket, még jóelőre, az adás előtt két-három nappal.  Ezek azok a szép idők, amikért érdemes élni - többek között. Na és persze az ilyen Jóbarátok, mint Józsiék.

Tegnap este volt a Civil Rádió idei évadnyitó, ugynevezett Civil Kávéháza. Átbeszéltük a jövőbeni, vagyi most már az idei terveket, hogyan tudnánk még inkább  hallgatóbaráttá tenni  a Civil Rádiót. A sok beszélgetést és tapasztalatcserét követően ismét sok hasznos ismerettel indultunk  haza. Azaz, hogy csak indultunk volna... Ekkor ugyanis meglepetésben volt részem: Kollégáim egy doboz desszerttel köszöntöttek fel, 39. születésnapomon. Bevallom őszintén, én nem szoktam számon tartani a saját születésnapom - ellenben másokéval, Ismerőseimével, Barátaiméval, Kollégáim és Családtagjaim születésnapjával - de nagyon jól esett a köszöntés. Most, ezekben a borongós esős, és egyébként is nehéz időszakban különösen jól esett. Köszönöm Nektek!

 

Csak érdekességképpen: 1976. január 30-a is éppen péntekre esett, amikor is - amint azt még ifjú kamasz koromban szüleim elmeséléséből ezt megtudtam -  délben 12:15-kor születtem.

*** *** ***       *** *** ***       *** *** ***

A tegnap esti évadnyitó Civil Kávéházban arról beszélgettünk Kollégáimmal, pontosabban ők  azon agyaltak, hogyan lehetne úgy archiválni a műsorainkat, hogy ne csak két hétig legyenek elérhetők, hanem akármeddig. Én rögtön bedobtam az általam használt archiválási módszert, a hanganyagok mp4-re történő konvertálását, majd  Youtube-ra történő feltöltését,  majd, hogy a linket beillesztem a blogomba, videóposztként. Erre több Kolléga is lecsapott, és jónak találta az ötletet.  Nem én találtam fel a spanyolviaszt, éppen ezért nem titkos a recept, ezt bárki meg tudja csinálni, teljesen legálisan, Free Video Converter és a Youtube videómegosztó portál segítségével, meg egy blog oldal segítségével. Nem is nagy munka, mert a videóposzt szövegdobozába elég csak egy lidet írni, vagyis néhány mondatban leírni a hangzóanyag témáját, tartalmát, és az embed mezőbe beilleszteni a videó URL-jét vagy a Youtube-on a Beágyazás menüpont alatt a Youtube által generált embed kódját. Utána egy  élesítés,  ha van Facebook-posztolási lehetőség, azt is érdemes bejelölni, majd úgy egy mentés, bezárás, és máris kint van az anyag saját blogoldalunkon és a legnagyobb közösségi portálon. A konvertálás egy órás adásnál 3-4 óra hossza is lehet, de megéri, mert utána örökké fent marad az anyag, ráadásul egy  mp3-ból mp4-re konvertált anyag hangminősége nem romlik tovább. Továbbá szállíthatóvá válik, okostelefonokra, mp4-lejátszókra is átvihető. Akár wifi kapcsolattal rendelkező készüléken a Youtube link segítségével, akár maga a file is.

Hiába, itt a XXI. századi technológia. Régi rádiós Kollégák azt mesélik, hogy annak idején igaziból vágták a hanganyagokat, ollóval, majd a vágott szalagot a megfelelő helyen összeragasztották - hát igen, ez egy teljes munkakör volt. Ma már ez múzeális érték, a rádiós történelem vitathatatlan részévé vált, a digitális technológia nem igényel sok időráfordítást,  lelkesedést annál inkább, itthon is meg lehet csinálni egy erős  netkapcsolattal és viszonylag gyors számítógéppel, és amíg a konvertálás és a feltöltés tart, addig mást is csinálhatunk gépünkön.

Na és nem utolsó sorban, nem vágjuk meg magunkat, és nem kell a ragtapasz. :) Persze  az archiváláshoz  vágni éppen nem kell, de egyéb iránt szerencsére ma már  ezt a  "nemes" feladatot is elvégezhetjük a digitális technika vívmányaival.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnali-feny.blog.hu/api/trackback/id/tr317126231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.