HAJNALI FÉNY

Mottó: "Ha az élet már mindent megtagad Te légy csak mindíg önmagad. Mindegy, bárhova lépsz, soha vissza ne nézz Légy önmagad, mert csak így leszel szabad...!" (Kasza Tibor: "Menj tovább" - a Crystal dala)

Friss topikok

Linkblog

MODERN MIKULÁS

2012.12.09. 18:25

szerző: RUZSA_VIKTOR

A Farkas Teaházban, Farkas Péter Jóbarátom családi vállalkozásában már évek óta hagyomány, hogy minden jeles alkalmat méltóképpen megünnepelünk. Legyen szó a Farsangról, netán előtte  Utó-Szilveszterről, a Húsvétról, a majálisról, a novemberben esedékes Katalin-napi bálról, a Mikulásról és a közelgő Karácsonyról, valamint az Óévbúcsúztató buliról. Így tehát most a Mikulás érkezésének megünneplésén volt a sor, pontosabban: Ma megérkezett a Mikulás.

Délelőtt tízkor kezdődött a gyülekező a Farkas  Teaházban, Újpesten, a Szent István tér 3. alatt. Nem sokkal 11 óra után már több, mint 10 képviselője volt a legifjabb korosztálynak, kezdve a négy hónapostól egészen a 13 évesig.  A nem sokkal 11 óra után - a történet szerint a kéménylyukon át - érkező  Mikulás jónéhány dolgot tudott egy-egy lurkóról, melynek elmondását követően meg is ajándékozta egy-egy  Mikulás-csomaggal. Mivel úgy értesült róla, hogy - ahogy fogalmazott - Péter bácsi  Kuckójába csupa jó gyerek jár,  virgácsra nem, jó szóra, szeretetre, ajándékcsomagra annál inkább szükség volt. Az alig háromnegyed órás ajándékozás persze nem csak egy-egy Mikulás-csomag átadásából állt, hanem azért a kíváncsi, ősz-szakállú   Télapó még egy-egy  rövid verses- vagy  énekprodukciót "kiprovokált" a legkisebb korosztály egy-egy képviselőjéből, akik közül szinte mindenki elő is adott egyet-egyet, talán 1-2 kisgyermek volt, aki először megszeppent a piros ruhás ősz-szakállú látványától, aztán ugyan Anyuka karjaiban   feloldódott, azonban a produkció elmaradt. Ilyenkor a kedves, mindíg mosolygó Télapó megígértette vele, hogy jövőre majd megtanul egyet, ezért cserébe pedig természetesen járt a Mikulás-csomag. Ezt követően a gyerkőcök a helyhez illően teával kedveskedtek neki, és köszönték meg hosszú, fáradtságos utazását a messzi Lappföldről idáig, és engedték tovább hosszú útjára a Világban, hogy még több gyerek örülhessen az ajándékoknak. Ezután a Télapó visszatért oda, ahonnan jött, és úgy, ahogy érkezett, távozott.


A kötetlen baráti összejövetel délután fél háromig tartott...

A végén pedig mindössze egyetlen lurkó vélt hasonlóságot felfedezni szerény személyemben és a  piros ruhás látogató között, talán a legidősebb, aki 13 éves is elmúlt már. De vajon miért  is vélte felfedezni ezt a hasonlóságot? Talán azért, mert már kevésbé hisz az illúziókban, és valahol a lelke mélyén, vagy talán a józan eszével és arcfelismerő  képességével mégis felfedezte, hogy bár a piros sapka és mellig érő hófehér szakáll közepette csak alig látszó arc az én arcom volt - mert hogy Péter Barátom szerény személyem  kérte fel még e hét elején eme megtisztelő feladatra - én pedig persze, hogy örömmel vállaltam eme kedves feladatot. Én még  eddig sohasem voltam  télapó, azonban különleges kihívásnak tartottam ezt. Hangom elváltoztatásával és kicsit tipegős járásommal, némi színészi teljesítményemmel azonban - úgy tűnik - sikerült megoldanom eme feladatot, melyet  legközelebb is nagy örömmel vállalok. Még e hét hétfőn vállaltam el a télapó szerepét, de egy utolsó egyeztetés céljából még e hét szombat este beszéltünk telefonon és Skype-on Péterrel, aki egy szövegfájlban, emailben átküldött pár rövid írást mindegyik gyerkőcről, mintha ők maguk vagy  szüleik levelet küldtek volna a Télapónak, hogy  kik is ők, milyenek, és mivel foglalkoznak, és van-e valamilyen titkos vágyuk, hogy mit szeretnének Karácsonyra. S amíg idehaza volt lehetőségem áttanulmányozni ezen írásokat, a Teaház bejáratánál álló zongora mellé egy netbook került egy kerek asztalra, ahová odakísértek, amikor megérkeztem, mint Mikulás, s miközben folyamatosan beszéltem a gyerekekhez, fülembe dugtam a gépbe csatlakoztatott fülhallgatót, a gépen pedig már meg volt nyitva maga a már említett szövegfájl. Képernyőre pedig nem volt szükség, lévén, egyikünk sem tudja szemmel olvasni,  meg egyébként is felém volt fordítva - de kit érdekel már a XXI. században, amikor már a mai modern télapó nem csak gyalog vagy rénszarvasok húzta szánnal, hanem időnként már repülőgéppel is közlekedik, s ha már így van ez, akkor miért ne  készíthetne jegyzetet a neki írt levelekből egy netbook-ba...?

A koreográfia a következő volt: előzetes megbeszélés alapján már reggel kilencre  odaértünk, Péterék is előtte pár perccel értek oda, és nyitották ki a Teaházat. Ezt követően egy gyors ruhapróba - mert hogy egy valamirevaló télapónak ruha is dukál -, majd átöltözés, vagyis inkább fel-, mert hogy a piros ruha  elég bő volt ahhoz, hogy a piros felső rész az ingre, a piros nadrág a nadrágra kerüljön. Az ing bal zsebében pedig, jól a felső alá rejtve még egy riportermagnó is elfért szépen megbújva, hogy az esemény dokumentálva legyen az utókor számára.  Aztán 11-ig kulcsra zárva a Teaház egyik belső, raktárnak kialakított helységében, ahová a hangok épp csak  beszűrődtek - ez elég volt ahhoz, hogy halljam, amikor 11 óra körül a gyerkőcök  dalra fakadnak, és  énekelni kezdik a "Hull a pelyhes fehér hó..." kezdetű gyerekdalt - mire "akcióba léptem" - természetesen az elmaradhatatlan kellékekkel, tehát csengettyűvel és egy vörös színű, mikulás-csomagokkal teli  zsákkal. Az ajándékozás után pedig vissza a rejtekhelyre, mintha egy képzeletbeli  kéménylyuk felé venném az irányt, majd ismét kulcsra zárva gyors   visszaváltozás, és egy kis pihenés egészen addig, ameddig kb. délután egy óra körül Péter felesége, Judit fel  nem hívott mobilomon, hogy mostmár szépen előjöhetek a rejtekhelyről, mivel a legkisebbek már hazamentek. Persze azért ez is jól meg volt koreografálva, vagyis ott helyben ki lett találva: Judit odajött az ajtóhoz, mintha valamit keresett volna, majd mintha együtt folytattuk volna a keresést, gyorsan kisurrantam mögötte, ahol felnőttek fogadtak, Judit pedig köszönetképpen egy üveg citromos sörrel vendégelt meg,

 

 

 

Köszönjük Péteréknek ezt a remek hangulatú, ötletgazdag napot - és minden kisgyereknek azt kívánom, bármennyire nem könnyű betartani, de azért igyekezzen  jó lenni, hogy  minden évben meglátogassa őt a Mikulás, és mindíg tegyen a csizmájába, vagy adjon a kezébe sok ajándékot.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnali-feny.blog.hu/api/trackback/id/tr104956229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.