HAJNALI FÉNY

Mottó: "Ha az élet már mindent megtagad Te légy csak mindíg önmagad. Mindegy, bárhova lépsz, soha vissza ne nézz Légy önmagad, mert csak így leszel szabad...!" (Kasza Tibor: "Menj tovább" - a Crystal dala)

Friss topikok

Linkblog

A meteorológiai nyár, az augusztus utolsó napjai tartogattak számomra, illetve szűk környezetem számára meglepetéseket. Mind jó, mind pedig rossz egyaránt történt – és egy szörnyű tragédia is beárnyékolta életünk, a Civil Rádió életét.

 

 

 

 

Még szombaton, augusztus 25-én a zuglói Cserepesháznál volt Nyárbúcsúztató rendezvény.  Budapest Zugló Önkormányzata ezt már évek óta megrendezi, ilyenkor mindig egésznapos családi programokkal várják a kicsiket, nagyokat, fiatalokat, idősebbeket egyaránt. Idén sem történt ez másképp. Én még előtte csütörtökön értesültem arról, hogy e rendezvényen délután 15 órai kezdéssel fellép a Vakrepülés Színtársulat, melynek ráadásul egyik tagja, Nagy László kollégám is call center-es munkahelyemen. Egyébként is nagy tisztelője vagyok a csapatnak, és a Civil Rádióban gyakran adunk hírt a velük kapcsolatos eseményekről. E fellépés hírét is bemondtam múlt pénteki „Handycap „ adásunk végén. Tehát kaptam egy Hírlevelet e fellépésről – így kétség sem fért ahhoz, hogy meghallgassam őket, rövid, alig félórás koncertprogrammal kedveskedtek az oda látogatóknak. A társulat vezetője, Máy Krisztina, aki „civilben” a Vakok Általános Iskolájában angolszakos tanár, kiváló énekhanggal rendelkezik. Nem kevésbé Nagy Laci. A társulat énekes szekciójának harmadik tagja Kriszta élettársa, Pál Zsolt, rádiós szakmai körökben csak Pille néven ismert fiatalember – a Hobby Rádió alapító-műsorvezetője -  vagy technikusként és műsorvezetőként, vagy csak műsorvezetőként működik közre – itt csak ez utóbbira volt szükség, mivel a rendezvény saját technikust bízott meg a hangosítással. Remek hangulatú koncertet hallhattunk tőlük. Őt  Szirota Jennifer követte, akit a TV-nézők az egyik kereskedelmi TV-csatorna, az RTL Klub idei „Csillag születik” című tehetségkutatóján ismerhettek meg. Sokan szurkoltunk neki, magam is, mivel zsenge kora ellenére nagyon tehetséges. Még az ő fellépése előtt megérkezett Berta, Csilla és egy harmadik lány, barátnőjük, Margit, akivel én most találkoztam először. Jennifer koncertjét követően azonban mindannyian elindultunk hazafelé, persze az úton azért még jól esett  egy rövid baráti beszélgetés.  A Vakrepülés fellépése 15 órakor kezdődött, ekkorra azonban – mikor hazaindultunk – már este fél hatra járhatott az idő. Nem sokkal fél hét után értem haza.

 

 

Vasárnap, augusztus 26-án pedig meglátogattuk apai Nagypapám, ezúttal is Monorierdőn lévő  telkükön. Délelőtt fél tízkor találkoztunk Kata hugommal a 3-as metró Kőbánya-Kispest végállomásánál, ahonnan egy 10:08-kor induló zónázó vonattal  mentünk, a vonat 10:30-ra ért Monorierdőre. Onnan talán 20-25 perc  séta kellett, míg odaértünk. Nagymamám – római katolikus lévén – épp a 11 órakor kezdődő misére ment, így Nagypapa fogadott minket, aki épp a kertet locsolta. A házba szinte alig mentünk be, jól esett a kissé szeles, az elmúlt napokhoz képest hűvösebb, mindössze 25 fokos időben a kertben ülni, vagyis a teraszon, egy diófa árnyékában.  Ez a bizonyos diófa ugyanis már 30 év alatt akkorára nőtt nőtt, hogy a terasz fölött lévő üvegtetőt immár teljesen beborítja, így a negyven fokos kánikulát sem lehet érezni alatta, hiszen a Napot gyakorlatilag teljesen kizárja. Nem sokkal dél előtt megérkezett Nagymama is, akivel aztán Kata hugom hozzálátott a finom  - már félig kész – ebéd befejezéséhez. Húsleves tésztával, majd rántott csirke- és pulykamell hasábburgonyával, hozzá lila hagymás burgonyasalátával, uborkasalátáavl.    Délutánra megerősödött, már-már viharossá fokozódott a szél. Egy este 18:25-kor Pest felé induló vonattal jöttünk haza – most is, mint mindig, remekül éreztük magunkat.

 

 

Kedden, augusztus 28-án délután egy segédeszköz-bemutatón voltam a Vakok és Gyengénlátók Középmagyarországi Regionális Egyesülete irodájában. A korábban könyvkiadással foglalkozó Dokusoft KFT néhány évvel ezelőtt úgy döntött, megpróbál kifejleszteni látássérültek által is használható különböző segédeszközöket. A cég később nevet változtatott, stílszerűen Hangvilág KFT lett a neve, aemly már elég beszédes ahhoz, hogy bárki tudhassa, vagy legalábbis sejthesse, hogy olyan eszközöket forgalmaz, amelyek működése főképp hangokra, beszédre épül.  Legújabb fejlesztésük egy ugynevezett Személyi titkár, melyet röviden csak „SZE-TI”-nek neveztek el. Ez egy kulcstartóhoz   hasonlítható műanyag dobozkába burkolt segédeszköz, amely pendrive-ként is funkcionál, USB-kábel segítségével tölthető univerzális töltővel vagy számítógépről, miközben adatcserére is alkalmas egy 4 GB kapacitásu SD kártya segítségével, mely kártya beépített, így azt véletlenül sem lehet megrongálni, elveszteni.   Számos funkció, kezdve a stopperórától a diktafonig, a számológépen át az ébresztőig, mind-mind beszéddel működő alkalmazás – így a készüléknek nem is kell kijelző.  Az eszközt Dr. Kovács Zoltán, a Hangvilág KFT ügyvezetője mutatta be, illetve segítségével egyénileg bárki kipróbálhatta.   Én is elmentem telefonos munkám után, egyrészt, hogy kipróbáljam, másrészt, hogy interjút készítsek Dr. Kovács Úrral „Handycap” magazinunk számára. Azonban akkor olyan sokan voltunk az irodában, hogy az Igazgató Úr végül javasolta, hogy inkább külön beszélgessünk, mire én, hogy akkor mi lenne, ha ma, azaz szerdán eljönne hozzánk stúdiónkba, amennyiben ideje engedi. Szerencsére szerda délután nem volt egyéb  programja, így örömmel tett eleget e meghívásnak, és mutatta be az eszközt a Civil Rádióban is. Az interjút e hét pénteki, augusztus 31-i „Handycap” adásunkban mutatjuk majd be, mely műsor 13:05-kor  hallható.

 

 

E hét szerda  esti „Fillagória „ adásunkban pedig a Káva Kulturális Egyesületet és az Amblokk Egyesületet mutattuk be Hallgatóinknak – annak kapcsán, hogy a két egyesület ugynevezett fórumszínházat szervez az ország különböző középiskoláiban, mely fórumszínház célja, hogy a hátrányos helyzetű térségekben élő, főképp roma embereket  jobban elfogadják. A program „A hiányzó padtárs” címet kapta. A Káva színészei egy látszólag hagyományos színdarabot adnak elő interaktív formában, bevonva a játékba a közönség soraiban ülő, önként vállalkozókat. A programról itt hallhattok,  köszönhetően a Káva vezetőjének, Takács Gábornak, valamint Oublah Mártonnak, az Amblokk vezetőjének, akik még egy koraesti próbájukat követően, este 18  - 19 óra között tudtak rendelkezésünkre állni – így nem volt más lehetőség, mint adásszerű telefoninterjút készíteni, hogy aztán a felvétel elkészítését követően csak néhány zeneszámot kelljen beszúrni a riportba – majd ezt követően este 20:00 órakor már adásba is került.

 

 

Este pedig egy szomorú eseményre került sor  a Rádiónknak otthont adó Fonó Budai Zeneház kertjében.  Múlt héten szombat este – eddig tisztázatlan körülmények között – kerékpáros baleset érte egyik Kollégánk, Ujj Zoltánt, a Zöldgömb Sport Klub Egyesület alapító-elnökét, a Civil Rádió „Civil Sport” című magazinjának szerkesztő-műsorvezetőjét.  Meg nem erősített hírek szerint Zoli egy vidéki útja során bukott kerékpárjával, és olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy másnap, vasárnap éjjel 22 órakor elhunyt.  Részleteket egyelőre sehol sem közöltek – így arra kérem a Kedves Olvasót, hogy maga se találgasson, és ne tekintse hírértékűnek ahalál körülményeiről szóló híreszteléseket, nem véletlen tettem hozzá, hogy „meg nem erősített hírek szerint”. Találgatásoknak amúgy sincs semmi értelme, hiszen ez a lényegen, a borzalmas, döbbenetes, megmásíthatatlan tényen mit sem változtat: Zoli nincs többé. Családja mellett gyászolja a sportvilág és a közösségi rádiós szakma is. Este nyolckor néhányan mécseseket, gyertyákat gyújtottunk a Fonó kertjében, és együtt emlékeztünk nem csak rá, hanem a Civil Rádió egykori, mára elhunyt  műsorkészítőire.

Ezt követően, este kilenc körül indultunk haza. Pogány Gyuri főszerkesztőnk a Móricz Zsigmond körtérig elhozott kocsijával, Szigeti Marci technikusunkkal együtt. Majd ott Marcival kiszálltunk, és a 49-es villamossal folytattuk utunkat a Deák tér irányába – én az Astoriánál leszálltam, Marci pedig  tovább utazott a Deák térre. Háromnegyed tízkor értem haza…

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnali-feny.blog.hu/api/trackback/id/tr54740806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.