HAJNALI FÉNY

Mottó: "Ha az élet már mindent megtagad Te légy csak mindíg önmagad. Mindegy, bárhova lépsz, soha vissza ne nézz Légy önmagad, mert csak így leszel szabad...!" (Kasza Tibor: "Menj tovább" - a Crystal dala)

Friss topikok

Linkblog

Ez a hétvége az ünneplés jegyében telt. Jó okunk volt erre, hiszen apai Nagypapám július 7-én volt 90 éves.

 

Úgy  döntöttünk, hogy mivel remek nyári időnk van, ráadásul az elmúlt három hétben tapasztalt iszonyatos, csaknem negyven fokos hőség is alább hagyott, telkükön, Monorierdőn tartjuk e családi eseményt. Szombaton déleltőt fél tízkor találkoztam Kata  Hugommal a Kőbánya-Kispest vasútállomáson, a 3-as metró végállomásánál, mivel 10:08-kor érkezett egy Monorierdő irányába tartó vonat a Nyugati pályaudvar felől. Szerencsére a jegypénztárban mindössze ketten voltak előttünk, így hamar végeztünk a jegyvásárlással, még bő negyedórát várnunk is kellett a vonatra, amely  ppercre ontosan érkezett. Fél tizenegykor szálltunk le a monorierdei vasútállomáson, ahonnan egy alig 20 perc séta következett. Nagypapámék már vártak minket. Ebéd előtt Nagymamám és Kata Hugom a konyhában serénykedtek, készítették elő az ünnepi ebédet, mi  pedig ez alatt a teraszon ültünk Nagypapámmal. És hát milyen  egy 1920-as években született, szinte az egész XX. Századot átélt és megélt ember? Minden alkalommal legalább két-három órán keresztül mesél, de szinte semmit sem mesél el kétszer. Most sem volt ez másképp. Volt szó gyermekkoráról, fiatalságáról,   munkás éveiről, na és eprsze arról, hogy még ma is aktív, szereti a kertet, a természetet, és mindmáig állítja, hogy ez a hosszú élet titka… …hogy még mindig itt lehet, néhány apró – ahogy mondani szokta – „nyavalyát”   leszámítva.

 

Szinte ahogy harangozták a delet, következett a finom zöldséglevesből, majd rántott csirkemellből, hasábburgonyából, krumplisalátából, burognyapüréből álló ebéd, melynek végére a koronát egy Kata által készített csokoládétorta tette fel, melybe Hugom még rumaromát is belecsempészett. Ezt először még meg sem mondtuk Nagypapának, mikor a tortát díszítő  -  számokból 90-est formázó – gyertyát elfújta, viccesen megjegyezte: „Na ettől olyan alkoholisták leszünk…” – ezután tudta csak meg, hogy valóban van benne rum –  pontosabban aroma.

 

Hamar elérkezett a koraeste, nem túl késői, egy este fél hat előtt érkező vonattal jöttünk haza Budapestre Hugommal, Nagypapáék ott maradtak. Nagypapa  áprilistól október végéig szinte végig ott van, hiszen  elképesztő  pontossággal tudja, mikor mit kell  vetni a kertben, vagy épp leszedni, eltenni, akár télire.

 

Őszintén örülünk, hogy megéltük ezt a csodálatos napot! Sok boldogságot, jó egészséget, Drága Nagypapa! Következő állomás: A SZÁZADIK!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnali-feny.blog.hu/api/trackback/id/tr654658840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.