HAJNALI FÉNY

Mottó: "Ha az élet már mindent megtagad Te légy csak mindíg önmagad. Mindegy, bárhova lépsz, soha vissza ne nézz Légy önmagad, mert csak így leszel szabad...!" (Kasza Tibor: "Menj tovább" - a Crystal dala)

Friss topikok

Linkblog

HANDYCAP

2010.07.16. 17:54

szerző: RUZSA_VIKTOR

A mai napom is elég mozgalmas, szerencsére ma sem unatkozom.

Változatlanul szervezem 15. születésnapi műsorunkat, közben pedig ma reggel visszamentem a sebészetre kontrollra,  már reggel kilenc után odaértem.  Szerencsére mostmár a Kórház azon bejáratán mentem be,  ahol a múltkor kifelé jöttem, mert az közelebb van a sebészethez – így most már minden zökkenőmentesen ment, vagyis könnyedén odataláltam. Szerencsére nem volt előttem senki, így épp csak két-három percet kellett várnom talán, ameddig az egyik  Nővér kijött. Jobb lábfejem mára teljesen elnehezült a már rászáradt háromnapos kötéstől, úgyhogy jól eső érzés volt, mikoris a Doktor Úr egyik asszisztense – nem túl egyszerű hadművelettel, ollóval – nagynehezen lecincálta, ami kissé fájdalmas  volt, bár megnyugtatott, hogy ez  a gyógyulás, az új bőr képződésének a  jele.  A kissé fájdalmas hadműveletet követően szerencsére az injekciós tűs hadműveletre már nem volt szükség, mivel a vízhólyagok már szépen elmúltak, de a pirospaprikást azért ma sem úsztam meg – igaz, ma már kevesebbet és vékonyabban kaptam belőle.   

 

Nem sokkal fél tíz előtt végeztem is, majd fájós, merev  lábfej (mivel újjaim közt is egy-egy  gézlap) ide vagy oda, irány a Civil Rádió stúdiója, mivel most főállású munkahelyemen két hétig szabadságon vagyok, így e két hétben be tudok dolgozni „Handycap” című műsorunkba is. Horváth Laci Kollégámat a héten csak egyszer sikerült telefonon elérni, akkor is munka közben volt, így nem volt alkalmas az időpont hosszabb  beszélgetésre, így akkor – szerda délelőtt beszéltem vele - még csak abban maradtunk,  hogy majd hívjam vissza estefelé, és akkor konkrétan megmondja, milyen anyagokkal készült, de valószínű az eheti műsor már tele van, én inkább majd készüljek a jövő hétre. Szerdán este viszont már nem   volt elérhető, a Hangpostáján pedig hiába hagytam üzenetet, választ nem kaptam rá. Mivel a Péterfi Kórháztól csak a 173-as busszal kellett mennem, egészen Kelenföld Városközpontig, majd onnan 10 percet sétálni az Etele út eleje felé, majd onnan a Fonóig,   már háromnegyed 11 előtt beértem a stúdióba. Onnan még egy gyors telefon, de mivel Laci épp vezetett, megint csak nem  tudtunk beszélni.  Viszont nem sokkal 12 után ő is beért, így akkor tudtam  meg, ő pontosan milyen anyagokat készített mára.  Mint kiderült, a teljes műsort előre felvette , úgyhogy csak egyéb elintéznivalói miatt kellett bejönnie a Szerkesztőségbe, illetve, hogy  beszéljünk a jövő heti adással kapcsolatban.  

 

 

Mai „Handycap” műsorunkban két érdekes témát hallhattak Hallgatóink – s most azok is, akik akkor nem hallották, vagy netán szeretnék újra meghallgatni, itt megtehetik!

 

Különleges feladatra vállalkoztak olimpiai bajnok vizilabdásaink, akik egy látványos eseményen mutatták be a vakvezető kutyák képzésének támogatására létrejött Somlai Angyalka Alapítvány munkájának fontosságát, természetesen támogatva is az alapítványt.  A Somlai Angyalka Alapítvány 2003-ban jött létre azon szándéktól vezérelve, hogy támogassa azoknak a látássérült embereknek a törekvését, akik függetlenebb, önálló életet szeretnének élni. Az országban egyedülálló 30 éves tapasztalattal a háta mögött lelkes és hozzáértő munkatársai  segítségével biztosítja  látássérült embertársaink igényeinek kielégítését.  A vakvezető kutyák ma már olyanok, mintha a vak emberek társai lennének. Varga Dénes, Varga Dániel, Madaras Norbert és Gergely István, a Magyar Vizilabda Válogatott négy tagja  bekötött szemmel vállalkoztak arra, hogy a Vakvezető Kutyaképző Iskola telephelyén felállított tanpályán bekötött szemmel kipróbálják, milyen érzés kutyával közlekedni, hogy kipróbálják a látássérültek mindennapjait, az utcai akadályok lekűzdését.  Először kutya nélkül, fehér bottal, majd kutyával vették az akadályokat.  Gothárdi Ibolya a Somlai Angyalka Alapítványt évek óta támogató Vodafone Magyarország Alapítvány HR Vezetője és Dr. Kemény Dénes, a Magyar Vizilabda Szövetség kapitánya jelenlétében pedig egy sokáig várólistán lévő látássérült ember számára adományoztak hűséges társat.  A Válogatott pedig egy kiskutyát is örökbe fogadott, hogy támogatásukkal későbbiekben egy újabb, vakvezető kutyára váró látássérült ember mindennapjait segítse. Mai „Handycap” című műsorunk első részében, Horváth László Tibor kollégám riportjában erről hallottak Hallgatóink. Az akadálypályán történt bemutató kommentátora   Szujó Zoltán, az RTL Klub sportriportere volt, aki, mint helyi riporter  egy időre át is vette  Kollégánk, Laci szerepkörét, és a Somlai Angyalka Alapítvány elnökével, a Vakvezető Kutyaképző Iskola Vezetőjével, Vasteleki Péterrel együtt kommentálták az eseményeket.

 

12 roma- és 4 mozgáskorlátozott fiatal a résztvevője a Kisebbségi- és  Emberjogi Alapítvány által 2010. július 1-én indított képzésnek, melyre több, mint 80 fő jelentkezett. A jelentkezés minimális követelménye az Érettségi volt, de így is van olyan, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, vagy felsőfokú tanulmányokat folytat. A résztvevők minimálbérnek megfelelő képzési támogatásban részesül, és utazási támogatást is kapnak. Ezen OKJ-s kpzésről Puporka Lajos, a Kisebbségi- és Emberjogi Alapítvány Elnöke beszélt Horváth László mikrofonja előtt.

 

 

Mialatt e két riportot hallhatták Hallgatóink, vagyis a teljes műsor felvételről zajlott, mi Lacival a stúdióban leegyeztettük a jövő hét pénteki műsort, jómagam két érdekes témával készülök, melyek közül az egyik ötlete egy harmadik, épp a Szerkesztőségben bent lévő Kollégánk, Kalmár László ötlete volt. Kalmár Laci közismerten nagy természetbarát, természetjáró, természetesen ilyen- és hasonló témájú műsorokat készít.  Hogy ki is ő? És ki lesz a másik? Egyelőre legyen elég annyi, hogy ma estig megpróbálom felvenni velük a kapcsolatot, és ha elfogadják meghívásom jövő heti műsorunkba, akkor majd mesélek róluk, mint érintettekről.  

 

 

 

Nem sokkal 2 óra után elindultunk hazafelé, jómagam kissé bicegve, de azért sikeresen hazaértem, nem sokkal három után már itthon is voltam.  Mindenesetre az már vígasztaló, hogy az első kötözést követően papucsot is alig bírtam húzni, a mostani után szerencsére már nincs probléma a cipővel sem, mivel ez már valamivel kisebb, vékonyabb. Mostanra az idő is kellemesebb, kissé esőre álló, hétvégére, főképp vasárnapra csapadékot, enyhülést jósolnak a szakemberek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnali-feny.blog.hu/api/trackback/id/tr342155994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.