Éppen tíz évvel ezelőtt csúnya véget ért augusztus 20-a. Bár 2006-ban, azon a vasárnapon napközben még derült idő volt, estére, a tüzijáték kezdetére azonban hatalmas viharfelhők gyülekeztek, és óriási felhőszakadással, jégesővel és széllel ért véget az este, már a tüzijáték közben. Aznapi élményeim is megosztottam már Olvasóinkkal, mely bejegyzést közzé is tettem a Facebook-on, valamikor szombat hajnalban. Volt is olyan Barátom, aki olvasta is, és hívott is szombat délben, hogy elmondja, hogy azért ez nem volt semmi, hogy akkor mit élhettünk át Barátaimmal.
Szerencsére azonban a mostani ünnepséget semmi sem zavarta meg. Az ünnepi hétvégén a hagyományosan az évnek ezen időszakában megrendezett Mesterségek ünnepére látogathattak az érdeklődők, akik a Budai Várba, a Nemzeti Galéria előtti térre látogattak. Itt a legkülönfélébb kézműves szakmák képviselői, illetve iparművészek mutatták be tudásukat, portékáikat. A Galéria főbejárata előtti színpadon este Szalóki Ági és zenész barátainak népzenei elemekkel tarkított világzenei műsorát hallhattuk.
Közben besötétedett, és felgyúltak a körülöttünk lévő épületek, köztük a Galéria fényei.
A koncertet követően elindultunk a Szent Háromság tér, a Mátyás templom irányába, majd a templomhoz érve hallottuk, amint kezdetét vette a tüzijáték, melynek zenei aláfestése idén az "István, a király" című rockopera néhány dala volt. A tömeg a templom oldalától egy lépcsősoron, majd egy szűk kis utcán haladt lefelé, míg el nem értük a Lánchíd budai hídfőjét, ahol a Petőfi Rádió nagyszínpada állt, ahonnan az aláfestő zenék szóltak. Így sajnos sokmindent nem láthattunk az égi parádéból, a hang azonban bizonyos értelemben kárpótolt.
Na és persze a remek idő is.
