Az elmúlt hét is bővelkedett érdekes dolgokban.

Farkas Péter és _felesége, Fabók Judit egy új ötlettel álltak elő: Társastánc-tanfolyamot indítanak látássérülteknek. Az első, próbaalkalomra múlt szombaton került sor a Vakbarát Alapítvány új helyén, Újpesten, a Templom u. 9. szám alatt. Egy-egy tánccal – a tervek szerint – egy hónapig foglalkozunk majd, így nem történik semmi probléma, ha véletlenül valaki nem tud eljnni, részt venni egy-egy foglalkozáson. Utólag bőven be tudja hozni a lemaradást. Az egyes tánckoreográfiák Braille-írással készülnek, méghozzá úgy, hogy Braille-írógéppel négyzeteket pontoznak ki, majd pedig egy-egy négyzetben – mintha az egyes tánclépések a parketten egy képzeletbeli négyzetháló mentén történnének – az egyes lépéskombinációkat írják fel úgy, hogy a Braille írásban a Q betű a bal-, míg az Y betű a jobb lábat jelenti. A Braille-írásrendszerben hat, a papírból kidomborodó pontok kombinációja jelent egy-egy betűt. Attól függően, hogy a hat pont (mely egy képzeletbeli téglalapra illeszthető,  annak bal- és jobb szélén három-három pont, illetve attól függően, hogy azok közül mely pont helye domborodik ki). A Q betű bal szélen három, míg a jobb szélen a 4. és 6. pont helyén van egy-egy kidomborodó  pont, az Y betű pedig ennek épp  tükörképe.   Az első alkalommal, múlt szombat este a lassú  rhumba alapjait sajátítottuk el. Nem voltunk sokan, ráadásul a hölgyek elsöprő többségben voltak, azonban ettől még remek hangulat volt, a  kis létszám mit sem számít, ha remek hangulat uralkodik egy társaságban. Mivel egy-egy táncban a hölgyek és az urak egymással szemben állnak, így a koreográfiák is egymásnak tükörképei, tehát a lányok is, és a fiúk is külön-külön  koreográfiát kaptak, mindenki egy-egy saját példányt, melyet haza is hozhatott. Péter fontosnak tartja, hogy először papíron, fejben, majd az asztalon, két kezünkkel memorizáljuk az egyes lépéseket, majd ezután a parketten, és csak legvégül zenével, párokban. Ugyanis, ha valaki véletlenül berögzít egy  hibás lépéskombinációt, akkor az könnyedén beidegződhet, és azt utólag már nagyon nehéz lenne kijavítani. Így zenével, párokban csak akkor táncolunk majd, ha már mindenkinek berögzültek az egyes lépések. Sőt, a könnyebb érthetőség kedvéért Péter és Judit úgy tanították be az egyes lépéseket, hogy Péter egy-egy fiú, míg Judit egy-egy lány mögé állva mozgatta az illetőt, hogy mindenki pontosan átérezze a helyes testtartást, beleértve a lábfejek helyes tartását és a lábak helyes távolságát az egyes  lépések között.

Az esemény délután 17 órakor kezdődött, és nagyjából két és fél  órán át tartott, azonban a két és fél óra elteltével nem lett csak úgy hírtelen vége, hiszen baráti társaságban voltunk, így végül kötetlen foglalkozás volt. Mindnyájan remekül éreztük magunkat, és köszönjük Péteréknek e remek ötletet. S hogy legközelebb minél többen jöjjenek el, a jövő alkalommal, tehát e hét szombaton riportot is készítek, melyet egy későbbi Handycap magazinunkban  hallhatnak a Civil Rádió Hallgatói.

A vasárnap az egyetlen nap egy-egy héten, melyet mostanában itthon töltök, mivel kellően elfáradok a hét végére, na meg aztán sokszor erre a napra marad az itthoni házimunka, illetve a következő hétre történő felkészülés.